Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-02-28 / 9. szám
11. évfolyam. Szekszárd, 1920 február 28. 9. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: égést évre 40 K, félévre 22 K, segyedévre 12 K. Vidéken 5, illetve 2—2 K-val több. — Egyes szám árt 1 K. Agrárdemokrácia. Irta: Meyer Lajos. I. Magyarország miniszterelnöke & parlament megnyitó ülésén a politikai életben oly diadalmasan uralkodó magas eszmék melfett egy tősgyöke- »esen magyar, speciális és gyakorlati vezérgondolatot pendített meg, amelynek komoly és kitartó szolgálatában ki tudjuk vezetni lezüllött nemzetünket abból az irtózatos történelmi, társadalmi és gazdasági katasztrófából, amelybe a világháború révén sodródott. Ez a katasztrófa egyúttal egy hatalmas probléma is. Röviden — amennyire egy újságcikk szűk keretei között lehetséges — igf rajzolhatnám meg •nnek a katasztrófává komplikálódett problémának a világtörténelmi és konkrét fejlődését. A humanizmus s a vele kapcsolatos renaissance már az újkor elején előtérbe helyezte a köznek, az összességnek rovására az egyént b ezzel megkezdődött a nagy küzködés, véres háborúk, forradalmak és vértelen filozófiai és társadalomtudományi harcok változataival a kiváltságos társadalmi osztályhoz tartozó kevesek, de hatalmasak és a leszorított, a jognélküli, de tömeg srejükkel érvényesülni és felemelkedni akaró nagy tömegek között Ez a harc hozta létre, vagy fejlesztette ki a kisajátítók javára a filozófiában az individualizmust, az egészen a kegyetlen, önző, mások vergődése iránt teljesen érzéketlen Übermenschig gazdasági vonatkozásban a kapitalizmust és politikában a liberalizmust — a kisajátítottak, vagyis a tömegek javára pedig a kapitalista liberális rend külsőleg engesztelhetetlen ellenségét, valójában azonban kedvelt és fuvorizáll fegyvertársát: a szociáldemokráciát. Ez az utóbbi megállapítás paradoxonnak látszik — érdemes volna bebizonyitásával egy külön cikkben foglalkozni — de akik ismerik ennek a két rendszernek históriáját, benső miben létét, eszközökben, világnézeti alapkérdésekben s a legközelebbi célokban való meglepő összhangját, az igozat fog nekem már most is adni. A kapitalista liberális rendszer legsúlyosabb bűne a világháború. Mert ne higyjük el, hogy ezt a rettenetes világégést nemzeti, faji aspirációk, ideális, felszabadító eélok lobbantották lángra. Dehogy, ezek csak staffageok voltak a nemzet közi, lelketlen nagytőke által minden eszménytől ment, legsioárabb üzleti alapon rendezett és végig, a nemzetek elvérzéséig verekedtetelt nagy harcban I Azért kellett ennek a rendszernek nálunk, ahol a háború következményeit oly rettenetesen érezzük, csúfosan összeomlania. De azért a pénzeszsákoktól körülbástyázott félelmes hatalom még korántsem volt leszerelve. Az egyik hadsereg elbukott, jöjjön tehát a másik ; a damas- kusi penge után a durva* fütykös! S rögtön csatasorba állt a gyárakban, bányák sötét mélyében őrzött s jól praeparált tartalék, a szociáldemokrata eszmékkel megőrjített tömeg És, mi szegény magyarok, kénytelenek voltunk a liberalizmus átka után még egy, alapjaiban rothadt, céljában fortét mes és őrült rendszerrel meg:smerkedni. De van igazság! A gonoszságot állandósítani, állainsz-rve- aeti és társadalmat megalapozó tényezővé előléptetni még sem lehet. Mert az emberek, ha káp- rázik is néha a szemökfha elbicsaklik is néha agy- velejök, azért mégis csak látnak, gondolkoznak és Ítélnek, mentői rettenetesebb a bűn, annál ke gyetlenebbül! S igy ez az álnépboldogitás is szégyenletes kudarcot vallott éppen azért, mer: hazug ságban fogant, mert a dolgozó tömegek joghoz és jobbléthea való juttatása csak cégér volt nála, amellyel a faji összetartozandóság minden szálával hozzákapcsolódé pénzhataimak érdekében kifejtett buzgó munkásságát palástolni akart*, mert teljesen félreismerte az emberi természetet, figyelmen kívül hagyta az ember magasabb lelki igényeit s bele akart valamennyiünket a materializmus mocsarába stlyeszteni. Az uj világ küszöbén állunk feszülő erőkkel ■ bizakodó lélekkel! Mögöttünk külső megMegjelenik miidei szombatos. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. jelenésében két különálló, lényegében azonban ! tényleg csak egy rendszernek a romjai hevernek, j De nem szabad elfelejtenünk, bogy ha minálunk | ez a világnézet — mert a rendszernek csak köD- : tösei a világnézeteknek — meg is bukott, ha ennek a világtörténelmi áramlatnak Magyarországra csapódó szennyes hullámát a drága magyar föld filtrálta is, azért ezek a destruktiv, sötét erűk még viharzónák s ha óvatosak és okosak nem vagyunk, talán még nálunk is kirobbanhatnak. Éppen azért,' ha mi az uj magyar életben szolidan, életrevalóén | akarunk berendezkedni, ha mi a magyar, a nagymagyar, jövendőt koinelyan és igazán, nem bizarr ötletekkel, lelkiismeretlen kísérletezésekkel akarjuk előkészíteni, akkor minekünk gondoskodni kell okvetlenül arról, kogy mi ezekkel a romboló, mélyben kavargó világtörténelmi erőkkel szembe egy másik, ezeknél hatalmasabb, értékesebb és szintén világtörténelmi erőt tudjunk szegezni 1 Ez pedig nem lehet más, mint az a Krisztus telkéből az evangéliumon keresztül kiáradó, az egyén és az összesség közé ékelődő ellentételet kiegyenlíteni és szépséges összhangot teremteni tudó keresztény erő t S minekünk valamennyiünk nek, akik az uj Magyarország munkásai akarunk lenni, ki kell tárnunk szivünket, lelkünket, hogy ez az erő az utolsó izomrostunkig át- ós átjárjon 1 De ki kell tárnunk eszünket is, hogy megértsük, mi is tulejdouképen ennek a mostani sorsdöntő órának a széditően nagy kötelessége; hogy ne legyünk elrémitően parányi látókörrel megverve, hogy ne irigyeljük meg a struceokat az 6 speciális politikájuk miatt, hanem lássuk be, hogy nálunk nagy baj vün éa főleg azt, mert az előbbit úgyis belátja mindenki, hogy hol van a baj éa ami a legfőbb, hogy ennek a nyavalyának csak egyetlenegy orvossága van! Rá kell sugároz- tatni a keresztény, evangéliumi, vagyis izig- vérig szociális szellemnek és érzületnek jótékony, gyógyító melegét és erejét! Hadd érezze az a nyomorult, beteg társadalom, főleg az az örvénylő, forradalmi tömeg, amelyik még most is bizalmatlanul tekint minden kérész tény jellegű akcióra, hogy igenis lehet keresztény alapon íb — sőt őszintén és igazán csak ezen az alapon lehet — szociálpolitikát csinálni. Hadd j érezze, bogy a keresztény politika zászlóvivői j mégis csak közelebb állnak hozzá, leikéhez, ezer bajának megértéséhez, mint a marxista szédelgők és vigécek. Csak igy, ilyen kategorikusan keresztény íréinyválasztással tudunk boldogulni. Ne legyünk annyira naivak és ne beszéljünk kemény kézről, letörésről stb. Eszméket nem lehet . legázolni, csak jobbakkal kiszorítani. És mi nem kényszerzubbonyos, titkos gyűlölettől égő lelkű emberekből, h nem megelégedett, az államhatalom felé bizalommal és ragaszkodással tekintő polgárokból kialakult uj Magyarországot akarunk látni. Ez utópia, álmok kergetése, az életet nem ismerő theoretikus ábrándozása? Nem, ez történelmi igazságnak megállapítása, ez közelebb vivése a nemzetnek az eszmény, a több öröm, a nagyobb igazságosság és a több emberségesség, jelé. Vagy nem ezt akarjuk? Tehát evangéliumi, szociális szellemtől átjárt és erősen magyar politikára van szükségünk. (Folytatása köv.) A szekszárdi polgármester halála. Hivatalából a megszálló cseh csapatok által kiüzetve, csak december 12 én foglalta el Gyürky Ferenc Szekszárd város tanácsának elnöki székét ós két hónap múlva már el kellett őt temetnünk, mert áldozatává lett a féktelent}! pusztitó spanyol- járványnak. Az elhunyt előkelő felsőmagyarországi nemesi családból származott, amely régóta nagy szerepet vitt sz ország közóletében. Korán fejezte be egyetemi tanulmányait és 21 éves korában maga is közszolgálatba lép.tt. A háború katasztrofális vége Nyitra város b. polgármesteri állásában találta őt, ahonnan s. többi értékes magyar emberrel együtt neki is menekülnie kellett Két évtizeden felüli közhivatalnoki működését vas- I szorgalommal párosult kiváló elméleti és gyakor | lati tudás jellemezte. Értéke« egyéni tulajdonságai Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épllstébw. Telelonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. a belügyminisztériumban is ismertek lévén, a menekült tisztviselőt a kormány városunk élére állítatta. Nagy ambícióval fogott hozzá itteni működésének megkezdéséhez és ha 42 éves korában el nem ragadja a halál, Szekszárd város krónikása bizonyára sok értékes alkotását feljegyezhette volna. Halálát özvegye szül. Markader Éta és Babszi nevű kis leánya gyászolja. Szekszárd város a gyászesetröl a következő jelentést adta ki: „Szekszárd város tanácsa fájdalomtól mély megilletőtéasel tudatja, hogy szeretett elnöke: felsőszelényi és gyürki-i Gyürky Ferenc h polgármester életének 42 ik, közhivatali működésének 21-ik évében folyó hó 20-án este 11 óra ker hosszú, kínos szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 22 én délután fél 4 órakor a gyász- házból (Béla-ter 1517. szám) lesz, lelke üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 23 án délelőtt fél 9 óraker fog a belvárosi templomban uz Egek Urának beinutattatni. Szekszárd, 1920 február 21. Szekszárd r. t. város tanácsa. Az a ritka lelkiismeretességgel párosult ügjlmzgó- ság, mellyel a város és tisstviselőtársai érdekei iránt rövid ittléte alatt viseltetett, maradandó emléket hagy telkünkben.“ A mélyen lesújtott özvegyheu a tanács a következő részvétlevelet intézte: „Nagyságos Asszonyunk 1 Szivünk legmélyebb fájdalmával vettük tudomásul szeretett férje, őszintén tisztelt elnökünk halálát A járványos betegség, amely a nemes szivet kioltotta, gátol bennünket abban, bogy személyesen fejezzük ki igazán együttérző részvétünket. Fogadja tehát ezúton úgy a tanács, mint az egész tisztviselői kar lelke legmélyéből jövő őszinte részvétnyilvánitását. Bar rövid ideig volt közöttünk, mégis végtelenül megszerettük; oly önzetlenül dolgozott a vároz és kartásai érdekében, hogy elfeledni soha nem fogjuk. Kérjük a Mindenhatót, hogy adjon irt a nagyságos Asszonyunkat és kedves családját, a bennünket ért mérhetetlen és pótolhatatlan veszteség elviselésére. Szekszárd, 1920 február 21. A városi tanáes ne vében : Vend! István városi főjegyző, h. polgár- mester.“ A város közönségének óriási részvételével vasárnap délután fél 4 órakor kezdődött u gyász- háznál a temetési szertartás, amelyen ott láttuk a város, a vármegye, a közhivatalok és az összes közintézmények küldöttségeit. A temetőben a Bírnál Vendl István h. polgármester a következőbe széddel vett búcsút az elhunyttól: „Utolsó utadon egy pillanatra megállítunk még, hogy a földi létet illetően végleg búcsút vegyünk Tőled, hogy sírod szélén az Isten szabad Ege alatt is tsnubizonysá got tegyünk arról az őszinte tisztelet és becsülés; rűl, a határtalan szeretetről, amellyel irántad viseltettünk, amellyel Te bennünket elhalmoztál arról a lázas mnnkakedvről, tevékenységről és eredményről, amelyet rövid ideig tartó újabb otthonod, Szekszárd városa érdekében tettél. Becsültünk, tiszteltünk és szerettünk, mert Te voltál az, aki kellőkép értékelted, szivvel-lélekkel megbecsülted az élet ezer és ezer keservével, bajával küzködő köztisztviselő munkáját; Te voltál, aki a legsürgősebb segítséget nyújtottad ott, ahol arra feltétlen szükség volt. „Szívesen és örömmel jöt tem e nemes városba, ég bennem a munkakedv és tettrekész akarat*, mondottad beköszöntődkor. És ime rövid, a város történetében szinte pillanatnyi ittléted után a kérlelhetetlen sors kiszakított közülünk; a munknkedvet kioltotta, a tettrekész akaratot elbénitotta a kegyetlen járvány. Az őszinteség, Veled szemben az igazság zászlaját hajtom meg sírodnál, midőn ' kartársaim nevében is kijelentem, hogy egy fejlettebb, nagyobb városban, csaknem két évtizeden át szerzett bő köz igazgatási tapasztalatod Után halálod nagy veszteség Szekszárd városára. Ha sorsodat, egy az otthonából kiűzött tisztviselő torsát tekintem, akkor az sok tekintetben hasonlít édes Hazánk sor sához. Éppen ezért, amidőn hon' földbe térsz pi heDni kedves magyar testvérünk, a kartársi kegyelet mellett megszólal magyar vérünk szive dobbanása is és annak a legmélyebb részvét haügjau szóló húrjai rezdülnek a koporsódra hulló hantokkal együtt s mondanak fájdalmasan Isten hossá- dot ... A viszontlátásig Isten veled!*
