Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-02-21 / 8. szám

2 1920 február 21. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG yiszont egyik ok» »írnak a többé-kevésbé indokolt lené? sn^k, ami meg amazoknak fáj. Azonban van az ervffihek másik felé is. Az ipar ób kereskede­lem a társas életben mindenkor bizonyos kapcso­latban van egymással s e két osztályhoz tartozók épen e ^i-ntt sokkal inkább könnyebben érintkez­hetnek egymással társadalmilag is, mert hiszen lehetnek közös társalgási témáik, amiből követke­zik, hogy foglalkozásukból kifo'yőlag, ha nem is mindig rendszeres iskolai képzés utjáD, de leg­alább gyakorlatból olyan ismeretekre tesznek szert, amikről a tudományos pályákon levők soha sem tanultak, sőt legnagyobb részben fogalmuk sincs, tehát ebben a tekintetben jóformán teljésen' tudat­lanok am-zokkal .szemben, ami ismét egyik oka a kdomfefe osztály közt előálló társidaimi érint­kezés nehézkességének. íme egyik részcél a történelmi, földrajzi, tér mészettndományi stb. ismereteknek silány Vagy teljes tudatlansága, a másik résznél az ipari és kereskedelnr, a nemzetgazdasági ismereteknek tel­jes tudatlansága. Ha ez így maradna továbbra is, akkor teljes lehetetlenség egységes magyar társa­dalmi viszonyokat teremtem, mert nincsenek kö­zös szellemi érintkező pontok, közös érintkező társalgási tárgyak, amelyeknek barátságos vita­tás fejtegetése mindinkább közelebb hozhatja az o'y sokféle életbivatásu egyének egymástól eltérő leiktiletét, gondolkodás módját, amiközben min­denkor kínálkozik kedvező alkalom egymás igaz­ságainak, érdekeinek megértő kicserélésére, ami­ből ism't nemcsak egymás munkakörének, hanem egymás egyéniségének megbecsülése is következ­hető. Ez hiányzott a múltban, ez hiányzott a múlt év szomorú napjaiban s mindezeken a jövőre nézve legnagyobb ■ részben a magyar közoktatás megváltoztatása segíthet (Folytatása köv.) Kovách Aladár. Pártügyek. — Állásfoglalás a pártegyesülés mellett. A Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kis­gazda és Földmüvespárt intézőbizottsága folyó hó 17-én délután Vendl látván h. ügyvezető elnök­lésével ülést tartott és kimondotta, hogy feltétlenül kivánja a keresztény alapon álló pártok egyesülé­sét. Erről szóló elhatározását alábbi sürgönyben közölte a Keresztény Egyesült és Kisgazdapárttal, a megyebeli bét nemzetgyűlési képviselővel és a választókerületek elnökségeivel: „Megdöbbenéssel értesültünk, hogy egyesek hatalmi törekvése foly­tán a keresztény alapon álló pártok egyesülése előzetes megállapodás és azonos birtokpolitikai programúi dacára meghiúsult. Partunk, melynek vezérlőbizottsági tagjai: Wéber, Renczes, Bodor és örf'fg megyónkbeli képviselők is, a leghatáro­zottabban követeli, hogy személyes érdekek mellő «ésével a pártok egyesülése létrejöjjön, ennek tá­mogatására a megyei képviselőket felszólítja és elvárja, hogy hazafias kötelességüknek''tekintsék az egyesülésén való továbbmunkálkodást, mert elleneset ben jövőben erkölcsi támogatásban őket nem részesítheti. Tolnamegyei Eg esiilt Keresz­tény Nemzeti Kisgazda és Földmüvespárt megyei intézőbizottsága.* * * — Uj ügyvezető. A Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmüvespárt intézőbizottsága Schneider Jánost, lapunk szer­kesztőiét választotta meg a megyei párt ügyvezető­jévé mert az eddigi ügybuzgó és lelkes ügyvezető: dr. Örffij I mre, többszöri akadályoztatására való j tekintettel állásától, a párt sajnálatára, megválni volt kénytelen. H szekszárdi és dombóvári képviselők pártállása. Ismeretes, hogy dr Őrffy Imre nemzetgyü iési képviselővé való megválasztatása után a fő városban sokat fáradozott azon, hogy megteremt hesse a fúziót a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártj"; valamint az Országos Kisgazda- és Föld- mivespárt között Ugyanúgy, mint ahogy ez a két .párt Tolnavármegyében is egyesült. Amig ezek a fúziós tárgyalások fo'ytak, a megyei programul alapján választott to'namegyei képviselők sem lép tek be egyetlen országos pártba sem és őket hiva­talos statisztikáiban úgy a Keresztény Nemzeti, mint a Kisgazdapárt a saját emberei közé sorozta. Hogy a fúzió kérdésé a tiszántúli választásokig lekerült a napirendről, a nemzetgyűlés összehívásá­nak küszöbén a szekszárdi képviselő is tisztázni kívánta pártállását és a következő levéllel jelen­tette be a kisgazdapárthoz való csatlakozását; „Az Országos Kisgazda- és Fö'dmivespárt Elnökségének Budapest. Tisztelettel bejelentem, hogy a mai napon belépek a pártba. Lelkiismereti szabadságom érdekében azonban nyilatkozatom érvényét attól teszem függővé, hogy a párt vezetősége engem Írásban biztosit arról, hogy jövendő politikai hitvallásomra, illetve pártállasomra nézve iekötni nem kivan. Szükségesnek vélem továbbá bejelenteni azt is, hogy eddigi fúziós álláspontomat minden­ben fen tartom. Budapest, 1920 évi február 13. órffy Imre dr. a. k.“ * A dombóvári kerület választópolgárai a kö­vetkező levelet intézték képviselőjükhöz : Nagyméltóságu őrgróf Pallavicini Györgg képviselő urnák Budapest. Dombóvár község választópolgárai mai na­pon tartott pártgyülósen a következő határoza­tot hozták : Tekintettel arra, hogy a képviselő- választás alkalmával őrgróf Paliavieini Györgyöt az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és som addig, mig a vörösuralom tart. Most tudja, hogy miben járok. Elárulhat, ha akar. — Doktor ur, csak nem néz gazembernek I Jöjjön velem éa várjon reám egy kicsit a fé szerben. Ott hagyta az orvost és bement a lakására. Pár perc múlva felségestől jött ki. — Nézd anyjuk ezt az urat. Ismered, ugy e ? Es a debrői doktor ur, aki engem a halál torká­ból ragadott ki, mikor három évvel ezelőtt még ott laktunk. Emlékszel ? — Igen, hogyne í nagyon jól ismerem a doktor urat. Hozta Isten minálunk : — Képzeld anyjuk, a doktor urat a vörösök halálra üldözik és szegény most nálunk keres és talál menedéket. A doktor ur ezentúl a sógorom és János a neve. A gyerekek előtt a János bácsi. És ha kérdik, hogy kicsoda ez az idegen ember, akkor mondd, hogy a sógorom, akinek a felesége meghalt, ő maga pedig teljesen tönkrement. Ná lünk van most, mint teheues és molnár legény. Érted ? — Hogyne érteném ? — Most pedig bemész és hozol az öreg ru­hámból nadrágot, kabátot, egy öreg kalapot vagy sipkát. — Rögtön megyek. — Doktor ur, maga pedig legtöbbet vagy az istállóban, vagy a malomban tartózkodik és ha idegent vesz észre nálam, hacsak lehet, mindig eltűnik. Azután nem veszi rossz néven, ha idege­nek előtt csak Te, János, lesz a neve, ön pedig Ferkőnak szólít meg engem. Hálálkodva köszönte a doktor a menedéket és szinte megkönnyebbült, mikor magára vette a molnár foltos és lisztes ruháját. Hogy valóban molnárlegényes legyen, a malomban jól belisz- teste au arcát, meg a kezét is. Hamarosan reg­gelihez ültek és mikor a szobába lépve meglátta magát a tükörben, megnyugodva mondta: — Alaposan megváltoztam és ha a szakállam is megnövesztem, senki sem fog reám ismerni. * A malomban a molnár családján kívül nem lakott senki más és a gyerekek hamar megszok­ták „János bácsit*. A gyöngéd lelkületű moinárné pedig asszonyi jósággal gondoskodott a bujdosó­ról már csak azért is, mert bizony sokszor reá gondolt „János sógor“ feleségének és gyermekei­nek rettenetes helyzetére. A doktor nyugodtan ólt volna rejtekhelyén, ha övéi sorsa nem aggasztja. Gondjait a munka hes8egette el. Ha volt Őrölni való, szorgalmasan segített a gazdának, ha pedig állt n malom, a te­henekkel barangolt a legelőn A szabad természet ölén, az állatok között érezte magát legbiztosab ban, mert nem kellett árulóktól, kémektől tartania, és semmi sem zavarta, ha övéire gondolt, ha az emberek gazságáról elmélkedett, vogy ha Istené vei beszélgetett. Már két hónapja volt a malomban. Angol bajuszából jó nagy borszürö lett es az arca is egészen begyöpösödött, úgy, hogy senki sem is merhetett reá a molnár ruhájában dr. Kocsárdy Viktor debrői orvosra. A teheneket hajtotta haza a legelőről, amikor bőrkabátos terroristák jöttek utána egy kocsin. — öreg — szólt le az egyikük a doktorra — nem látott erre hetekkel ezelőtt egy nyírott baj- sau, fekete kalapu, barna ruhás úri embert a kör­nyéken kóborolni V Meghűlt benne a vér, de hamarosan felta­lálta magát és levett kalappal alázatosan felelte : — In8tállom atássan, nem láttam én senkit, mert messze van innen a legelő. A kocsi tovább ment és a doktor megköny­Földraivespárt programrajával választottuk meg, felhívjuk Nagy méltóságodat, mint képviselőnket, hogy az Országos Kisgazda- és Földmivespárt- nak a keresztény egyesülés pártjával való f» sióját teljes erejéből támogassa és ha ez nem sikertil, ez esetben lépjen ki az Országos Kis­gazda és Fö'dnrvespártból és ezen programm- jának fentartásáva! vagy lépjen be a Keresztény , Egyesülés Pártjába, vagy pedig a rokonérzelmii képviselőkkel együtt alakítson kimondottan ke­resztény nemzet' alapon álló kisgazda és föld míves független csoportot, amely a Keresztény Egyesülés Pártjával karöltve hamisítatlan ke­resztény és nemzeti politikát követ. Erre annál is inkább van sürgősen szükség, mert azt ta­pasztaljuk, hogy az Országos Kisgazda- és Föld­raivespárt nagyrésze még mindig nem akar ke­resztény és nemzeti politikát követni és a kis­gazda nevet a választások alkalmával csak kor­tescélokra használta. Ezeti határozatunk meg­hozatalára azon meggyőződésünk vezetett, hogy a mostani súlyos időkben az összes nemzeti ós keresztény erők egyesítését az ország érdeké­ben nélkülözhetetlennek tartjuk. Dombóvár, 1920 február 15 Mély tisztelettel: Börzsönyi sk. pártelnök, örgróf Pallavicini az alábbi levélben jelenti be a kisgazdapárt elnökségének kilépését: A: Országos Kisgazda és Földmives Párt tekintetes Elnökségének. Budapest. A dombóvári választókerület választópol gárai, amint azt a hozzám minden községb 1 érkező táviratok és pártgyülési határozatok ta­núsítják, felkértek arra, hogy teljes erőmből támogassam az Országos Kisgazda és Földmi­ves Pártnak a Keresztény Nemzeti Egyesülés Partjával való fúzióját, és, ha ez nem sikerű1, az esetben felszólítottak arra, hogy a pártból kilépjek, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy mi­után kimondottan keresztény nemzeti alapon választottak meg, ez alapról semmi körülmé­nyek között le ne térjek Miután a fúzióra való törekvéseim a Pártban kellő viszhangra nem találtak és anélkül^ hogy egy választókerület­nek utasítási jogát ezzel elismerném, de mert választóimhoz intézett összes beszédeimben és programmomban mindig azt hangoztattam, hogy ma két pártot tulajdonképpen programmbéli kü lönbség nem választhatja el, miután más, mint kimondottan keresztény nemzeti és a föidmives érdekeket védő politikát Magyarországon elkép­zelni nem lebet, tisztelettel bejelentem az Or­szágos Kisgazda és Földmives Pártból való ki­lépésemet Ezen elhatározásomat még a követ­kezőkben vagyok bátor indokolni: Kifogásolom az Országos Kisgazda és Föld-' mives Part elnökségét. Belátom azt, hogy mi­kor ma, sajnos, nincs az agrárpolitikának olyan vezéregyemsége, aki egyedül méltóan képvisel­hetné ezen eszméket, a párt többtagú elnöksé get választott. De nem lehetek egy olyan párt­j nyebbülten hajtotta a- malom felét a teheneket. I Hazaérve elmondta, hogy kikkel találkozott az utón. — Nagy büoös lehet a vörösek szemében a doktor ur — szólt a moluár — ínért bizony en­gem is sokajg faggattak utána. Csakhogy meg­menekült. Bízzunk iateuhen, nem tarthat mar soká ez a vörös őrület és majd csak megjön most már nemsokára a szabadulás napja. 1919 augusztus harmadikat Írták, amikor I „Ferkó sógor“ megjött- Gyám községből, a hová i vásárolni es tájékozódni járt. Mikor behajtott az í udvarra, „János sógor* éppen a teheneket itatta. i A molnár feláll a kocsijában, meglibegteti a ka- ; lápját és ahogy a torkán kifér, úgy kiabálja ra­gyogó arccal: — Doktor ur! Éljen a szabadsági Szaba­dok vagyuuk 1 Volt öröm a malomban. Ä doktor hamarosan \ átöltözködött és a molnárné alig győzte megma­gyarázni a kérdezősködő gyerekeknek a gvors változást. Az éjszakát még ott töltötte a doktor, hajnalban azonban már útnak indultak Debrőre, ahová a gazda maga vitte kocsiján a vendégét. Hazaérve örömkönnyek közt fogadta a csa­ládja és a barátai sírva borultak áz elveszettnek hitt jó doktoruk nyakába, akiről már azt is hi- resztelték, hogy felakasztotta magát a virágost ordőben. Jóakarói hiresztelték ezt a valótlanságot, hogy megtévesszék vele a vörös üldözőket. Ha­marosan bejárta a hir a falut, hogy otthon van a jó Kocsárdy doktor. Rajokban mentek az embe­rek, högj üdvözöljék és ők is megköszönjék a me­nedéket a molnárnak, a doktor „Ferkó barát­jának, aki most már a bujdosó vendége lett. Mondanunk sem kell, hogy azóta a doktor­nak és családjának nine« jobb barátja, mint — Ferkó molnár. Jéfler János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom