Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-12-25 / 54. szám
II. évfolyam Szekszárdi 1920 december 25, 54. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. HlrBettaek árul: A legkisebb hirdeti* dl). SO koron* A fclrdrtti *s eloltó old.lon egy 60 mlllméter Iliin bnáboo millméter to rosttal I kor. 20 • szóregoidt'oo 2 korona, a hírrovatban elhelyezed rtkliaiblr ralamlal a nyilttér aoronkknl 20 koroniba karul. Családi hírek éa vállalati Slr- delének külön áruebit uérint. L UárjuR a Hesuáltőt. Közel kétezer évvel ezelőtt, »jogtalanságok, az eltiprások, á jó módban való tobzódások és a nyomorban való szenvedések korában, valóra ▼ált egy reménység, egy vágyakozó ▼ágy, amely az elnyomottak, a szegények és s^Vigté*Utk juqvében évszázadok szenvedésein keresztül pltha- tatlan lánggal égett, amely felemelte őket o föld sarából, a leállatiasodás- ból. fáradt karjaikba *rőt, csüggedt lelkűkbe bizalmat önttfát és közelebb vitte őket Istenükhöz, . megszii letett a Megváltói / A szent karácsony, a megváltás születésének fenséges előestéjén ingadozó hittel, foszlányokká tépett reménnyel, csüggedő lélekkel tekiu- tek a jövő elé és kérdem, hogy valóvá ▼álik-e kétezer év után mjra a vá gyakozó vágy, amely a letiportak és igazak szivében él, a rettentő napokból, a megalázás, a legázolás óráiból lesz-e feltámadás, megszületjk-e a Megváltó ? Kétezer évvel ezelőtt, a világot legázoló Róma lábai alatt hevertek a nemzetek, a népek milliói. — A diadalmas győzők elbizakodott parancsszava reszkettatte meg a szolgaságra ítéltek tömegét, a félvilág mindenfele népe érezte a dölyfösök öklét és a diadalmaskodó rómaiak tobzódó örömmámorába morogva zúgott a leigázott, a rabláncra fűzött népek kínos hörgése. A kétezer év eseményei megujhod- tak. Két hatalma« nemzet megcsu- foltan, legázolva, kifosztva erkölcsi és anyagi javaiból, ott hever a diadal spas, a dölyfös győző hatalmak lába alőtt és még keserűbben, még égetőbben zég, mint évezredekkel előbbi hogy „jaj a legyőzőiteknek 1“ . Ide ballik az egykor hatalmas né met nemzet fogcsikordulása és hallom erdélyi véreink, felvidéki testvéreink, a bácskaiak, a baranyaiak kiáltását. Szemem oda szegeződik az Égre, keresem, várom a vezető csillag feltűnését, amely hirdeti fényes üstökével, hogy megszületett a bűnből, a bdnhődésből, az anyagi és erkölcsi züllésből megmentő Megváltó. De reménykedő-reménységgel, vágyódó lélekkel hiába nézem az Eget. Áttörhetetlen sötétségbe fnródik szemem, nem hoz fényt, reményt a csillag és nem zeng fel a teljesült vágytól a diadalmas hálaének. Amint körülnézek, úgy érzem, hogy a nyüzsgő emberek szivében nem él a Megváltó utáni vágy, a mely kétezer évvel ezelőtt a hitnek csodálatos hatalmával évszázadokon keresztül nem hagyta elcsüggedni a bizakodókat és amely odavezette őket a kis jászolyhoz, mely az uj életnek, a megtisztulásnak és a megváltásnak záloga volt. — A tülekedő, nyüzsgő mai emberek nem keresik a csillagot, minden fényt megtalálnak az aranyborjúban, amelyet kábult fővel, érzéstelen-érzésBel — legázolva becsületet, Isten-, haza- és emberszeretetet, mindent, ami egykor magasztos és szent volt — tántolnak körül. És amint ez a kép tárni elém, megértem az Ég sötét reménytelenségét, viaskodó telkemmel átéreztem, ho y a kétezer év előtti eszme bzü letésének magasztos ünnepe nem hoz hatja még meg az elnyomottak, a szegények és az igazak vágyódó vágyakozását. Vergődő lélekkel érzem, könnytől kiégett szemmel látom, bogy nem szenvedtünk még eleget. Nem annyit, hogy össze tudjon dobogni a szivünk, érezni tudjak egymás fájdalmát, meghalljuk testvéreink könyörgő kiáltását és meglássuk felénk nyaló segélyért esdő karjaikat. Ma még az önzésben, a testi élet kívánságainak kielégítésében, a földi javak összeharácsolásában merül ki az emberi élet célja. Szemünk gyenge, hogy meglássuk a fenségest, a lélekemelőt, szivünk gyáva, lelkünk a föld sarához nőtt, nem tndunk felemelkedni ée közeledni a minden magasz tosnak, a minden eszménynek kiforrásához, az Istenhez. Majd ha az önzés helyébe a szeretet, az aranyborjú imádása helyébe a mindent odaadó áldozatkészséget tudjuk szivünkbe beoltani, majd ha a földi életet büszkén, a lelkesedés érzésével tudjnk ismét a hazaszeretet oltárára dobni és ha a tülekedés piszkos fertőjéből kiemelkedik lelkünk és a hit boldogságában tndnnk elmélyedni, akkor majd meglátjuk a csillagot, amely hirdeti a siralmakból, a szenvedésekből való megváltásunkat. Nemzedékről nemzedékre szállt évezredekkel ezelőtt egy fanatikus, nagy, szent érzés, a legázoltak, az elnyomottak között, ez a szent láng felemelte a korbácsütések durvaságától összeesett embert a föld sarából, ez öntött reménységet megkínzott leikébe ... a Megváltó eljövetel- lében való megdönthetetlen bit. Ezzel az évezredes fanatikus nagy, szent érzéssel, ezzel a megdönthetetlen bittsl hiszem, hogy a magyar nemzet kivezetódik a siralom völgyéből. A büsíke, győző Róma összeomlott. A történelemben nincsenek újságok, csak ismétlődések. Érzem, hogy a múlt és jelen bűneitől megtisztult magyar nép a durva csapásoktól ha össze is rogyott, fel fog emelkedni. Magyar hálaének fog zengeni a Kárpátok bércein, Krdély havasain, Bácska kalászos mezőin, mert az ókor fanatikus nagy érzés« I nem halt ki szivünkből .... várjuk a megváltó Messiást 1 $. Tolnavármegye és Mackensen diszkardja. Nógrádvármegye közönsége a folyó Óv tavaszán tartott kés gyűléséből Mackensen német vezér- tábornagyhoz a Károlyi kormány részéről vele szemben tanúsított szégyenteljes bánásmódot mélységesen elitélve üdvözlő íratott intézett, a melyre a nagy hadvezér a magyarság iránti meleg rokönözéséről élénk tanúbizonyságot tevő s éppen azért minden magyar ember érdeklődésére ■zámottartó, hú magyar fordításban a következőképen hangzó választ küldte: Falkeawaldt in Pomera, 7, 7/20. Nógrádvármegye Törvényhatósági Bizottságának Balassagyarmaton. Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi közgyűlésén elha- * tározott és nékem e napokban kéz besitett tartalmas üdvözletével megtisztelt és megörvendeztetett. Valamennyi résztvevőnek a legőszintébb ko^zönetomet fejezem ki a nékem ez által nyújtott elégtételért. Sohaaem kételkedtem abban, hogy Nógrádvármegye lakosai is eliteleodik azon elbánást, melyet velem szemben az a kormány támasztott, amely 1918— 19 ik telén Budapesten a Magyar- ország teletti hatalmat bitorolta. A törvényhatósági bizottság elhatáro zása, amely ezen elbánás feletti rósz- szálasát olyan ünnepélyes s sokatmondó módon fejezte ki, értékes bi zonyitéka a magyar népet jellemző hecsületérzésnek, valamint hűségnek és lovagiasságnak, amelynek én tanúja nem egy csatatéren lehettem. Életem egyik legdrágább emléke fog maradni, hogy magyar csapatokat vezethettem es az ő élükön német csapatokkal egyesülten magyar földet óvhattam meg délen, keleten ős északon as ellenség betörése ellen és hogy ezen ténynek szívből való elismerését a magyar lakosság részéről tapasztalhatom. Nógrádvármegye kő zönségének hálairata csalhatatlan záloga ezen gondolkodásnak. Nógrádvármegye történetét belső és külső, de1 mindég becsülettel megállott viharok jallemzik. Leghívebb jó kiván- sugaim kisérik a világháború kimenetele által oly súlyosan sújtott vármegye Sorsát. A magyarnak nem zeti érzését tartósan nem lehet «1- nyomui és azzal, amit egész Magyar- ország a természettől termő és emberi erőben nyert, biztosítani fogja nemcsak közgazdasági fennmaradását, de az őt megillető világeihelyez* kedést is. Ezt adja Isten 1 Von Mackensen, vezértábornagy. Nógrádvármegye a lelkes, magyarbarát hangú válasz hatása alatt, egy úttal Nagy-Magyarország egykori hősi védője iránt érzett hálaérzésé tői ellelve, elhatározta, hogy Csonka- Magyarországon mozgalmat indít, hogy Mackensennek, a magyar nemzet igazi barátjának, a nemzet hálájának kifejezése gyanánt a törvényhatóságok egy > agyar diszk ardot ajánljanak fel ezzel »felírással: „Nagy. Magyarország hős védelmezőjenek, Csonka-Magyarország vármegyéi“. Nógrádvarmegyének erre vonatkozó átiratával a december 16-iki közgyűlésében foglalkozott Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága is, és egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a Mackensennek felajánlandó disz- ; kard költségéire a részéről 6000 koronavai járul hozzá. K Amen. É LJiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, ** Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Az „Akarat“ szövetkezet népbolondltása. Az „Uj Nemzedék“ december hó 21 iki száma írja : „Mialatt az ország átesett a megpróbáltatások özö- nén, megalakult egy szövetkezett, mely nyomtatott felhívást osztogat ezrével utcán, hivatalban, kávéházban, vonaton ilyen csábitó hangi feíszólitássai': AKAR ÖN SAJÁT HÁXÁBAN LAKNI ? Ha igen, siessen rögtön az „Akarat" szövetkezethez, hol megtudja, hogy önnek egy két éven belül saját háza lesz, mely kifizethető 18 évi lakbérrel, vagy tetszés szerint bármikor. Nem kell tőkebefektetés I A szövetkezet elnöke: Balogh J. Zoltáu építész mérnök, alelnöke pedig Árvái Miklós, a Schlick-Nichol- •on-gyár volt főbizalmija. 1918-ban alakult meg a vállalat és mindjárt érintkezést keresatt együttműködés céljából a szociáldömokiata-párttal és a Népszavával. Ám ajánlatát viss- szantasitották azzal, hogy a szövetkezet teljesíthetetlen Égeretek beváltását hirdeti. Az igazgató urak nem jöttek zzvzrbz, szépén dolgoztak to vább — keresztény jelszavakkal. A nyomtatványok szerint, amilyeneket az „Akazal" százezer és százezer példányban terieszt az egész országban, melyekből küld az érdeklődő magánosoknak, alispánnak, szol- gabirónak, jegyzőnek, tanítónak, papnak, szóról-szóra ezt iija: „1921-ben megkezdjük az építkezést szerte az országban, fel akarunk^ kétszáz-háromszáz házat építeni, a viszonyok javulása esetén többet is. Kél-h&rom év alatt a most iratkozók mind házhoz jutnak. Megemlítjük még azt is, hogy az első kertváros-telep már megvan Budapest mellett, Budakalászon négyszáz- husiholdas birtok van, ahol már kész kőbánya, téglagyár, konzervgyár, mezőgazdasági téglagyár, kerteszet és egyéb mezőgazdasági üzemek i> vannak. Az „Akarat" konzervgyára megnyílt. “ > Ennyit mond az „Akarat". Ezzel szemben az igazság az, hogy az „Akarat" nem mond igazat, az»* lelkiismeretlenül valótlanságot mond, amikor ezeket állítja, mert az „Akaratinak nincsen sem kőbányája, sem téglagyára, sem konzervgyárs, sem mezőgazdssigi gépgyára, sem egyéb üzeme. Valótlanságot mond akkor is, amikor igén, hogy 1921 ben Buda- kalászon négyszazhnsz holdas birto- bán kertvárost szándékozik építeni. E valótlanságok terjesztésével csalja ki a jóhiszemű emberek zsebéből a pénzt, anélkül, hogy valami előnyben tudná őket részesíteni. Mindössze csak uz igaz, hogy körülbelül egy evvel ezelőit az „Akarat" tényleg vásárolt B^dakaiászon 23 millió koronáért 420 bo d fö.det. A vételárat meg most sem fizette ki, idáig csak néhány millió koronát törlesztett, a birtok még nme* is átirat a nevére. Az „Akarat", melynek ninss annyi pénze, bogy a föld vételárát kifizesse, elég va .meró abhoz, hogy egy-két ev leforgása alatt óriási összegbe kerülő modern hazak felépítését helyezze kilátásba csekély 4-—5000 korona elleneben Hencz K»ro.y nemzetgyűlési képviselőhöz, ki üzleti ösazeköttetesben
