Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-12-18 / 53. szám
II. évfolyam Szekszárdi 1920 december 18. 53. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I Telefonszila 85 és 102. Etíflzetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik mitdea szombatén. Elfifizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlm«u*ek Snű: A blrdeMa Ufr SO koma A Unt«* u >kM otAatoa agy «OBUhaSte uAlti kaiibao aűllo.lar aoroakSol I kor. 26 I , a oOnyoJAilo* 2 korai, • hlrrovubaa atbatmaM raktiaklr nUadat a ayfltter soraként ttí kontóiba kerül. CaatiAI kirak ia vállalati Mr- drtéstk külía ánzabii szerint. Tolnavármesye közgyűlése. Folyó hó 16-án tartotta Tolnavár- megye törvényhatósági bizottsága ez évi utolsó közgyűlését, amelyet dr. Klein Antal főispán a következő beszéddel nyitott meg: Tekintetes Törvényhatóság Bizottság! Nyári rendes közgyűlésünk óta a bizonytalansággal váltakozó bizalom, a kétkedéssel váltakozó remény hónapjai teltek el. S midőn elérkeztünk e sok reménységgel biztatott, de a nélkülözésekben, a megpróbáltatásokban is elég gazdag év végéhez s midőn vármegyénk székháziban ismét összegyűltünk, vissza akarok tekinteni az elmúlt év történetére, keresve az eredményt, kutatva, hogy vágyaink és reményeink teljesedtek-e V Bizonytalanságunk, kétkedésünk megszünt.e? S ha katatva- keresve nem találom meg a kívánt eredményt, megkísérlem fölkeresni az eredménytelenség okát. Tiszta búzát vetettünk s mégis konkolyt, gazt arattunk 1 Mielőtt az általános országos helyzetre áttérnék, mindenek előtt a vármegyénket legközelebbről ért eseményekről kell beszámolnom. S itt egy szomorú kötelességet kell teljesítenem. Búcsúzni és emlékezni azoktól, kiket a kérlelhetetlen halál kíméletlen kézzel elszakított tőlünk. Vármegyénk közéletének kiváló harcosai hunytak el. A fiúi szeretet fájó érzése fog el, midőn épp nekem jut osztályrészül, hogy elparrentáljam azt, ki szivemhez, lelkemhez is oly közel állott: BoDyhád és a völgységi járás valóságos atyját: Eibach Ödönt. Eibacb Ödönt röviden csak úgy jellemezhetem : jó szivéért mindenki szerette, jelleméért mindenki tisztelte,, érdemeiért mindenki nagyrabecsülte. — Mindenkinek csak jót tett, soha senkinek nem vétett. A szerencse nem tette elbizakodoítá, a balsors nem ejtette kétségbe. Mindig ugyanaz volt: családjának szerelmese, barát- jainak és embertársainak áldozatos jótevője. — Vármegyénk második halottja: dr. Kämmerer Ernő volt. Dr. Kämmerer Erdő hosszú ideig részt vett az ország erkölcsi, szellemi és gazdasági fejlesztésében; a közügyekben kiváló szerepet vitt, nagy tehetségével és széles tudásával nem egyszer irányt szabott. Politikai szereplésében is Cató volt, ki irtézott a szennytől s ott is inkább, mint tudós szolgálta hazáját. — Harmadik halottunk : dr. Zavaros Gyula. Kicsiny körben, de a megyében ismert szakavatottsággal szolgálta az egészségügyet. Szolgálta kötelesség- tudással, ambícióval. — S végül a közelmúltban kisértük utolsó útjára megyénk társadalmának egyik történelmű nevű tagját: madi Kovács Istvánt, Madi Kovács István ama kevés férfiak sorából való volt, kik * köztigyeket még súlyos áldozatok árán is önzetlenül szolgálni tudták. A puritán önzetlenség gyakorlója és mitója volt. S ő a jóság férfia, kinek áldott szive közismert volt, mógis Menekülni kénytelen ama borzalmas napokban. Minő fájó ^rzés: ki soha aenkinek ns*a ártott: hála helyett üldöztetés lesz osztályrésze. De ő kér. hivő lélekkel tűrte és viselte a sors e csapásait is. Megyénk ez érdemekben gazdag fiai sírjánál nemcsak azt érezzük, hogy elvesztettük őket, hanem hit is, hogy a Mieink voltak. Haláluk necsak - a fájdalom forrása, hanem az útmutatásé is legyen. E szomorú kötelesség után Tekintetes Törvényhatósági Bizottság nézzük, hogy van-e még mit elparen- tálnunk. Van-e még, miről a fájdalom, a bú, a könny emlékével kell meeemlékezününk. Sajnos, van! — Nyári közgyűlésünk óta nemzetünkkel — mely addig is Dante poklának minden kínjait kénytelen volt elszenvedni — a megaláztatás legkeserübb poharát is kiürittették. A magyar nemzetgyűlés magyar képviselőinek kellett ratifikálni saját hazájuk felosztását kimondó trianoni békét. Magyar képviselőknek ratifikálni azt a békét, mely kimondja, hegy Bethlen, Bocskay, Rákóczi, Széchenyi stb. nagy halhatatlan magyar földje és sírja már nem a miénk. Minden elrabolt talpalattnyi föld a magyar történelem egy-egy állomása ; minden sír, minden temető egy szentelt templom, mely hozzá nőtt a magynr zaivbez. Véreink és a magyar történelem nagyjai alusz- Hzák ott örök álmukat. Magyar szorgalom, magyar akarat teremtett ott mindent; magyar akarat soha nem is fog miTÓl lemondani. Kényszerűségből ratifikáltunk, de azt jogosnak, igazságosnak elismerni nem fogjuk soha ! De sajnos Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, yas antantnak is csak részünktől volt sürgős a ratifikálás. A békeszerződés — a mi részünkre előnyös — részének a végrehajtása már semmit sem sürgős. Pécs, Baranya stb. nekünk italt rész még mindig megszállva. Linder és társai kommunizmust csinálhatnak. Ezt az antant, ki a trianoni békeszerződést szintén aláírta, tűri és engedi. Ez a nemzetközi becsület legelemibb feltételeinek felrúgása ; ez a wilsoni szédelgéssel indult gyalázatos becsapásnak betetőzése. Ezekből isa láthatjuk, hogy Isten ntán egyedül önmagunkban bizhatunk. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ami most már az általános politikai helyzetet illeti, itt is sajnos nem tudok olyan eredményekről beszámolni, aminőkről szeretnék. A hibákat letagadni nem szükséges, szépíteni nincs okom. Érezzük, látjuk valamennyien. Célom inkább az, ha tudom — a hibákat enyhíteni, a jó célt elősegíteni. Jelentősebb eredmény, hogy a nemzetgyűlés úgyszólván egyhangú határozattal törvényerőre emelte a föld igazságosabb megosztásit elrendelő földreformot. Ezeh törvény okos végrehajtásával — úgy vélem — sikerülni fog nyugvópontra juttatni a bosszú idők óta nyugtalanító és a termelést bénító kérdést. A politikában, mint látjuk, vál- ságot-válság követ. A nemzetgyűlés, melyet azzal a rendeltetéssel küldött a nép, hogy j önmagát nem kiméivé a munkában ! — a közös ellenséget nem kiméivé | az üldözésben — legyen az az esz- ! lop, melyre nemzeti jövőnket föi- i építhessük, minduntalan meginog. Ezeket a válságokat a minden j áron érvényesülni akaró politikusok j élesztik azzal, hogy olyan kérdése- ! két vetnek folyton bele a politika boszorkány konyhájába, amelyből hiszik, hogy azt megfőzve ők kerülnek a busos fazék mellé. Közszerencsétlenségnek tartom azt a politikát, mely a gazdasági és társadalmi bajok által is marcangolt nemzeti egységet, most a király kérdés körüli harcoknak martalékaivá tessi. A nemzet erőit az idegen ellenség elleni küzdelemre, a minden- 1 napi kenyérért és megélhetésért való küzdelemre kell edzeni s nem ily időszerűtlen, áldástalan civódásban kimeríteni. Ha nem ez fog történni, agy országunk az európai népek családjában elfoglalt jelenlegi mostoha, nyomorúságos helyzetét sem tarthatja mog. Elégedetlen a ßldmivelö nép, válságban az iparos és kereskedő, agonizál a tisztviselő osztály! Ezeknek a kenyérkedés megoldása kell és nem a királykérdés. Ezt kell elsősorban sürgősen megoldani. A ßldmivelö népnek tett ígéreteket betartani, utóvégre az évek óta folytonosan egymápt követő zak- , látó eljárásoknak vége kell, hogy legyen. Rá kell térni végre a szabad- I forgalom rendszerére. Requirálás, • maximálás nem használt, csak ár- j tott. A rsquiráláé elől a köves is el- i tűnt, a maximálás helyén az olcsó ! is megdrágult. S mindezek fölébe ' naég a termelés is alkalmazkodott a maximálások és a requirálásokhoz, lehetőleg olyant termelvén, mi az alói mentes. Az ipar és kereskedés terén hasonlóan csak a szabadforgalom és szabadverseny segíthet! A sok központ . és elosztó szerv árdrágító és melegágya a korrupcióknak és panamáknak ! A szabad- • verseny a legjobb ármegállapitó; meggyőződésem, hogy az mérsékelni fogja az árakat, nem úgy mint az Árvizsgáló Bizottság I Tisztes ipar és kereskedelemben szabad verseny! S végül az agonizáló tisztviselő í osztály részére kérnem kell több i keresetet! A magyar knltnra elő- j harcosai voltak ók mindig, s ők ma — szomorú szégyen — de való — ! éheznek és fáznak 1 Nekik nincs módjukban a konjuk- ! túra kihasználása, náluk nincs mit ■ requirálni, nincs mit maximálni! Ne- j kik csak egy életük van, mit a ma- j gyár kultúra szolgálatába állítottak í mindenkoron! Szolgálatukért csak megélhetést kérnek. ; De fájdalom azt kell tapasztalnunk, ) hogy az egyes osztályok közt nincs • meg a megértés, nines meg a sze- I retet. E helyett valóságos gyűlölet és féltékenység uralkodik! Mindegyik osztály a maga bajának, szerencsétlenségének okát a másikban keresi 1 Pedig a baj forrása ugyanaz : a vérontásokban kimerült, a polgári viszálykodásokban elgyen- giilt, a békekötésben megalázott nemzet szerencoétlenséga! Megfosstva az élhetés lehetőségétől; a bányák, erdők, értékes termő területektől, tetézve egy katasztrófába rossz terméssel befejezve a sokszor nem éppen szerencsés bel, majd szerencsétlen külpolitikával: ezek előidésői és okai az elégületlenségnek ! A külpolitikában nincs egy barátunk : kit annak hittünk, reméltünk ; ast is elvesztettük V Ilyen viszonyok mellett nem szabad itt ma arról vitázni, hogy a pragmatics sanctió érvényben van-e, s miként lehetne a Habsburgokat visszahozni t Ennél vannak sürgősebb kérdések ! Letiportságunkban, az élqi akarás ösztönével minden izmunkat tettre kell feszíteni! A tettek idejének kell már elérkeznie ! Mindenkit vállvetett munkára kell fölhívni; senkit el nem taszítani, a haza oltárán égő minden tűzet egy lángba forrasztani: ez ma a legelső! Egy egységes nemtot a kormány biztos támasza, egy széttagolt társadalom bizonytalan ßktor! Ha ezek az erők összefognak működni, akkor be kell következnie a meg- állapodottság, a nyugodt élet napjainak is. Bármily kictire is szabták országunkat, maradt egy talpalatnyi kis hely, amelyen belegyökcreitiink a lét és élet talajába ; s ezzel lelkűnkben kivirágzik a remény szépsége. Az élet küzdelem és szenvedés, haladás és fejlődés ; de még a halálra is rá van irva: Folytatása következik! Föltámadunk ! Hogy esi mielőbb elérhessük három szükséges: hit, hazafiság és munka'!! . A nagy tetszéssel fogadott fóispáni megnyitó után áttértek a tárgysorozatra. Bizottsági jelentések és javaslatok. Elfogadták az állandó választani»’ pénzügyi szakosztálya utján előterjesztett javaslatát a vármegye személyzetének nyugdíjalapja javára megszavazandó 1 százalékos pétadóra és a háztartási alap 1921. évi költségelőirányzatára vonatkozólag. Tudomásul vették az alispáni időszaki jelentést és a számonkérő székről felvett jegyzőkönyvet. A közigazgatási bizottságból ez év végével kilépő tagok helyeinek • betöltésénél megválasztották Kardos Kálmánt, Fekete Ágostont, id. Kovács Sebes- tény Endrét, gróf Apponyi Gézát és újjá alakították az igazoló választmányt. Megalakították az adóügyi bizottságot, megválasztották a szekszárdi és a dombóvári adófelszólam- lási bizottságot, valamint az esküdt bíróságról szóló törvény alapján alakítandó bizottságot. A legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok 1921. évi névjegyzékét tndomáaul vették, intézkedtek a választott megyobizott- sági tagok sorában Uresedcsbe jött tsgsági helyek betöltése iránt és a tiszti ügyészt az 1921. év folyamán helyettesíteni hivatott ügyésznek kijelölték dr. Zsigmond Ferenc szekszárdi ügyvédet tb. vm. főügyészt. Megállapították a gyámpénztári es egyéb vármegyei alapok pénzkészleteinek elhelyezésére szolgáló pénzintézetek gyanánt a Szekszárdi Takarékpénztárt és a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankot és az 1921. évben esedékes katonabeszállásolási pótadó ügyében is határoztak. A katonai elöfegatok. E javaslatok közt tárgyalták Gutsy János th. b. tag határozati jzvasla- tát, aki felhívni kérte a kormány figyelmét ura, hogy a katonai állomáshelyek gyanánt szolgáló kőzsé-
