Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-02-07 / 6. szám

* II. évfolyam. \ Szék szárd, 1920 február 7. 6. szám. Előfizetési ér: égési évre 40 K, félévre 12 K, negyedévre 12 K. Vidéken 5, illetve 2—2 K-val több. — Egyes szám ára 1 K. Megjelenik mindé« szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A fővezér parancsa. Horthy Miklós fővezér a következő parancsban szögezte le a politikai válság »gyében álláspontját: A koncentrációs kormány meyalaki- iását annakidején, mint a nemzeti had­sereg fővezére, közvetítettem az entente megbízottjával és írásban vállaltam a fe­lelősséget a jogrend fentartásáérl, azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncen­trációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lezajlása után össze­ülő nemzetgyűlés megalakulásáig. E megúHapodást csak agy értelmez hetem, hogy a nemzetgyűlés megalaku­lása után egy ideiglenes államfőt választ, ennek kezébe adja át a koncentrációs kor­mány máhdátumát és ezen ideiglenes ál­lomjától nyeri azután megbízatását az aj miniszterelnök. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen álláspontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönség­nek is tudomására hozni, mert fellett szán­dékom ezen álláspontomnak minden — bárhonnan jövő — az eredeti megállapo­dással ellenkező törekvéssel szemben ér- • vényt szerezni. Az ország érdekében álló­nak tartom ugyuuis, hogy a koncentrá­ciós kabinet csak a törvényes formák be­tartása mellett adja át helyét az újonnan megállapítandó minisztériumnak, hogy igg mindenf az ország külpolitikai .hely­zetét és gazdasági életét veszélyeztető iaz- kódlatás elkerülhető legyen. Ä nemzeti hadsereg és ícáYhntahnak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szol­gál nekem arra, hogy feltelt szándéko­mat miúden körülmények között kercsz- liilviszém. Horthy s k. A jövő közoktatása. A Vallás- és közoktatásügyi miniszter Hiva­talos Közlönyének nmlt évi 46. száma került a napokban kezembe, melyben a magyar középis­kolák reformálására vonalközé rendéletei foglaltat­nak Végigolvastam ezt a »hivatalos« lapot nem egyszer, hanem vagy tizenöt-huszszor is, a szavak­nak és mondatoknak, szávai az egész tartalomnak mondhatni mohó falásával s agyamban hnsz év éta elraktározva volt gondolatok, eszmék, vagyak tömkelegé tóiul taost elő s rajzik lelki szemeim előtt. Óriási látókör nyílik meg előttem, melyben igyekszem rendezgetni gondolataim tárgyainak logikus egymásutánját, miket helyezzek az előtérbe, miket közép- és háttérbe, oldalt vagy szembe, mert komoly, fenségesen komoly dolgokról: a magyar faj, a magyar nemzet jövendő ezeréves lótfentar fásának előkészítő nagy munkáiról van szó, a nemzet virágai, a mindkét nembeli magyar ifjúság számára. ' ­De lássuk, mi is van ezekben a közoktatás ügyi rendeletekben ? Mert ebben a politikai tüle kedések túltengő sivárságában, ebben a nyomorú­sággal, szomorúsággal'teljes életbtizdélemben ‘ezek nek a rendeleteknek tartalma,, zöidelő oázisban ttditő forrás, melyből egy hörpinfés is bizakodó érzéssel tölti el a haza és nemzet jövendő sorsán aggódó lelkünket. * . &iht tíe Az alapvető rendelet mindenesetre az, melyet »emrégiben e lap már közölt vezető cikk gyanánt a melyben a közoktatásügyi miniszter a középis­kolák újjáalakítása tárgyában többrendbeli kérdést állít fel, a ezekre nézve való véleményadás és javaslattétel végett merész, de teljesen helyes újí­tással, nem a meggyököeödött disciplinák vaskala posait ülteti a zöld asztal mellé, hanem az összes középiskolák tanárait hívja fel javaslattételre. — Igen, nemcsak a főváros, hanem a vidék, tehát az ország összes állami, városi, községi és» feleke­zeti jellegű középiskoláinak tanárait, akiknek a keiére a tanulóifjúságnak legalább is 90 száaaléka van bízva évről-évre, minélfogva felette inkább illetékesek és hivatottak a magyar középiskolák újjáalakításának munkájában az úgynevezett orosz­lánrészre, mint az addig szokásban volt néhány öreg vaskalapos. Csak azután ezek a vélemények ; és javaslatok ne maradjanak ilyeneknek, mint a j múltban néhány esetre emlékszem, amikor a köz ségi jegyzőket kérdezték meg. Csak az illető mi­nisztérium irattárát gyarapították. Nem lett volna kár, ha a nagyközönség kö­réből is hozzászólhattak volna & feltett kérdések­hez, habár nem is pedagógusok, mert bizonyosan vannak sokan, kik figyelemmel szokták kisérni gyermekeik tanulmányait a eléggé elavult közok­tatásunkat s tisztán látó, egészséges és elfogulat­lan Ítéletükkel szintén hozzájárulhattak volna a fontos ügynek előbbre viteléhez. Ami azonban régóta szövődő álmodozásaim­ból a legszebb valóságra ébresztett s ami miatt a közoktatásügyi miniszteri rendeleteket valósággal izóról-8zóra igyekeztem emlékezetembe vésni, hogy ■gy mondjam kívülről megtanulni, nem más, mint­hogy a rendeletek szerint a gimnáziumokban, reál-’ iskolákban, polgári iskolákban és — borribile dictu — a tanitóképezdékben, közgazdasági és jogi ismeretek mellett anthropogeografiát, néprajzot, társadalomtudományt és szociál s ismereteket fognak rended kötelező tantárgyakként tanítani és tanulni ezentúl és már a folyó évben is. Nem álom, de valóság; itt van előttem fekete betűkkel, fehér pnpiron. Álljunk meg egy kissé és gotdolkod unk felettük, mert sok egy lélekzetre, sok az agynak ia egyszerre befogadni, hogy ezt a jövőbe vetett óriási perspektívát tisztád baiathatsa. . T Kezdjük csak legalul, a tanítóképző intéze­teknél. A tanító- és tamtócőjelölteket mindezekre tanítani fogjak s nekik tanulniok. kell. Tanulni pedig nyilvánvalóan nem azért tanulják, hogy mindjárt el is felejtsék, ha.iem hogy ott, ahova élethivatásuk helyezi őket, tanítsák is Ebből pedig elvitathatlan • világosan következik, hogy a fentebb felsorolt tudományágak és israeretekuek abc-jót legalsó fokon mar a városi és az összes falusi elemi népiskolákban fogjak tanítani és tanulni fiuk úgy, mint, a leánygyermekek. Itt, az elemi népis kólákban kezdik, mert itt kell kezdeni az ember és társadalom ismeretinek tanítását is, meg tanu­lását is Az ifjú nemzedék már gyermekkorában megtanulja, megism-ri a saját kis körének, váro- i sának és falujának cmberfó.dyajzi, társadalmi, gaz 1 dasági, jogi es szociális viszonyait egymásból,folyő- ; lag és egyin-tsra hatóiig s ez mar is elég egyelőre arra, hogy közvetlen környezetét s enuek élet­működését egészen más szempontokból lássa és ! ítélje meg akkor is, ha auuiuiauyait tovább bár­mely körülménynél fogva Dem folytathatja, Az abc s ennek fo yomany«kép az első olvasni tudás \ megmarad a fejben, me.rt hiszen napról-Dspra ott j vannak a kiveti ősi és tudni, vágyó gyermekiélek előtt saját környezetében a kézzelfogható és szem- ! mel láthttó szemléltető kepek, a gazdasági és tár . sadalmi ék:működése* minden irányban. Már most a gyermek, minél magasabb fokú iskoláztatásban • részesül, annal bővebben, annál szelesebb körben fogj* megismerni bz embernek ; és társadalomnak viszonyait, kilépve a szükebb környezetből sajat varmegyéjére, majd az országra s végül az egész füveit világra vonatkozólag, — úgy, hogy a középiskolák legfelsőbb osztályaiból kikerült tffu társadalmi ismereteinek hgyszó ván teljes tudásával lephet hazájának társadalmi közös­ségébe 8 lehet annak valóban hasznos és tiszta lelkű, tagja. így bontakozik a legalsó fokból, a látókör ! hátteréből fokozatosan előre az a felségesen gyö nyöiü kép, melynek előterében all az egymásra következő nemzedékek sorozata, mely — a köz­oktatásügyi miniszternek saját szavait idézve — „sokkal nyíltabban tud szemébe nezni azoknak is, akik'a társadalmi kerdesek megoldását egyedül í csak a felfo^gatásbau, a társadalmi. forradalom előidézéseben s ennek az utján rnipden eddiginek lerombolásában keresik; akkof a jövő nemzedék nem lesz annyira tájékozatlan, mint volt most egész társadalmunk a sorsunkat mozgató kérdésekben“. Igen, ez igy van és.így ,lesz Az egyszerű | földmivelő már gyermekkorában tanulja meg, amit minden értelmes polgárnak tudnia kell: a jogér­zetet S az ezzel való helyes élést, kötelesség- és felelősségérzést, törvény tiszteletet, a családi, isko­lai, községi ólet rendjét, mély az egyetértéshez, a reDd szükségességéhez, az egyén megbecsülésé­hez, a köznek tiszteletéhez, a szabadság és test­vériség igaz felfogásához és benső szeretőiéhez vezet. S menjünk tovább ; az iparos, ki mar elemi iskolás korában megtanulta a társadalmi viszonyok abc-jét, magasabb iskolájában mar könnyebben sajátíthatja el a bővebb ismereteket b az életbe kilépve, már tudatosan, jóval tisztább felfogással bővítheti magaképzéssel társadalmi ismereteit és igy tovább. Mindezekből végül az a gyönyörű összkép bontakozik ki, hogy azok a társadalmi ellentétek, melyek eddig az egyes polgári osztályokat egy­mástól elválasztották, a legszebb utón és módon fognak kiegyenlítődni s bekövetkezik az egymás megbecsüléséből folyó igazi egyetértés, egyetértő munkálkodás a haza és nemzet javára. Egyelőre csak ennyit, bővebben és részlete­sebben legközelebb. Kovách Aladár. A szekszárdi Kaszinó közgyűlésé. Hagyományaihoz hiven, az idén is február hó első vasárnapján tartotta évi közgyűlését a szekszárdi kaszinó, vármegyénk és városunk leg­jelentékenyebb társadalmi egyesülete. Vasárnap már kora délelőtt szokatlanul népes volt a ka­szinó, amelynek közgyűlését pontban tizenegy óra­kor nyitotta sneg Tóth Henrik igazgató, felkérvén a tagokat, hogy az igazgatóság mandátumának megszűntével — régi szokás szerint — korelnökre bizzák a gyűlés vezetését.' A* igazgató indítvá­nyára Kürz Vi fitos árvaszéki elnököt kérték fel e tisztségre. Majd az igazgató adta elő a kaszinó elmúlt évéről szóló terjedelmes jelentését, amely a 78 év éta fennálló kultúrintézmény történetinek talán a legszomorabb fejezete, mert sohasem érte a kaszinót annyi anyagi és szellemi kár, mint éppen az 1919. évben. A jelenté.sJ&íl itt adjuk a következőket: '■ A múlt év képe. A múlt Óv társadalmi felduhsága mlndany- nyiunkból csak a szomorúság, a 1inz..fini bánat és gotíd óriásét váltottak ki s hogy áz ily lelki h*ngulatb»n lévő^ kaszinó-tagok ajkairól' abban ax időben csak a kétségbeesés keserű panasza hang­zott el, bz nagyon természetes. A vig'tréfát, a hangosabb szófáközísit a csendesebb társalgás vál­totta fel, de ha a tagok -kárháhy csopoítbau gyűltek is össze, a témát mindig csak a végzet­téi jes politikai és et-kölcái állapotok , képezték. Egyetlen egy alkalommal mutatta meg egyszer e Bzomoru év elején a kaszinó a kedély-esség felvi- ditóbb és gondfelejtőbb képet, március 15-én, a mikor annak & magyar szabadságharcnak az év­fordulóját ünnepeltük meg, amelyet a legnemeseb­ben, leghazafiasabban érző nagy elődeink küzdöt­tek meg. A kaszinó kommunizaíása. i A március 21-ikT nagy nemzeti katasztrófa, amely hazankat a kommunizmus kezébe adta, var­megyénkben is uj kormányzati szervnek az úgy­nevezett hármas direktóriumnak felállítását ered­ményezte, amely nem kés-tt sokáig a btrrzsoa in­tézménynek; a kaszinóníakiinegszüntetésevel. A direktórium katona ,t igja, GaebyjJózaef volt közös hadseregbeli főhadnagy,- egy YVeiaz Al­fred nevű voit önkéntes! négy. vörös őrrel azzal az utasítással küldött f-T április 8-an este a ka­szinóba, hogy hívjanak fel bennünket azonnali tá­vozásra, úgy, hogy a kariya és játékpenz érintet* lenül maradjon az asztalokon es bogy az őrség a kaszinót zarja le. vr Az erőszaknak engedve távoztunk és fel-r mentünk a direktóriumhoz, ahol fölényes gúnnyal kijelentettek, hogy igenis a kaszinó bzarasára ti* utasítást ók adták ki s a kaszinó ízülete egy Szekszárdon létesítendő kujturpaiöta céjaira fog felhasználtatok Amidőn egyik tagtársunk azt körte, hogy legalább az olvasó szobát hagyják egyelőre meg, ezt a kérdést teljestihetőnek találták s né hány nap múlva írásos engedély érkezett hozzám

Next

/
Oldalképek
Tartalom