Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-12-11 / 52. szám

2 1920 december 11. TOLNAMEGYEI 'JjSÁG választás viszonylag*» szavazattöbb­séggel történik. A választást 15 nap alatt bármely választó megtámad­hatja az igazoló választmánynál. A virilisták. A törvényhatósági bizottság leg­több adót tizet» tagjainak száma já­rásonként és rt. városonként a lakos­ság arányában oszlik meg. Annyi legtöbb adót fizetőt, ahány az egyes járásra esik, az illető járás négyszer akkora számú legtöbb adót fizetői saját maguk közül hár»m évenként választanak. * A névjegyzék. A választásra jogosultak névjegy­zékét az adóhivatalok kimutatásai alapján állítják össze. A névjegyzék megáliapitásáná! a földadó nagysága a mérvadó. Ez az összeg,nem lehet nagyobb,lunint az utolsó hat évi adó átlaga, k# ^ A viriiis választhatóság. A választóság és választhatóság ugyanazokhoz- a feltételekhez van kötve, mint amelyek fentebb közöl­tettek és az adó kétszeressége is Ugyanúgy számittatik, mint előbb. A férj, vagy atya adójához hozzá­számítandó a feleség, vagy kiskorú gyermekek adója is. A kétszeresen számított adót fizetőnek az egysze­res adófizetővel szemben sorrendi elsőbbsége van. , A virilisták választása. A legtöbb adót fizetők választása a járási főszolgabiré, vagy a polgár- mester hivatalában történik. A sza­vazás titkos és 15 nap alatt meg­támadható. Az esk(i és a kötelezettségek. Tagsági joguk gyakorlása előtt a törvényhatósági bizottsági tagok es­küt lesznek: az alkotmányra, a tör­vényekre és a törvényes jogszabá­lyokra. A közgyűléseken meg nem jelenő tagok 1000—3000 korona bir- aággal sújthatok. Aki háromszor nem jelenik meg, tagsági jogát elveszti. Az újjászervezés. A törvény életbeléptetése után a bizottságot újjá kell szervezni és az újjászervezés előkészítésére minden vármegyében újjászervező bizottság alakul, amelynek elnöke a főispán, tagjai az alispán, a tiszti főügyész és két olyan törvényhatósági vá­lasztó, akiket a főispán kijelöl. A tisztújító szék. Az uj törvényhatósági bizottság a megalakulásától számitott 30 napon belül tisztújító széket tart. A járási íőszolgabirákat a főispán az alispán meghallgatásával más járásba is át­helyezheti. A vármegyei törvényható­sági bizottság a vármegye 1921. évi rendes költségvetésében rendkívüli drágasági segélyt állapíthat meg az alkalmazottak javára. A rendkívüli drágasági segély megállapításának a hatálya y 1921. éven túl nem ter­jedhet, a törzsiiletmény összegét a legkisebb fizetésű alkalmazottnál sem haladhatja túl és nyugdíjba nem szá­mítható. A segély a pótadóból fe­dezendő* A genfi Vöröskereszt fö- megblzottln szekszúrdon. Folyó hó 3-ától 7-óig előkelő vén- dögé volt Szekszárdnak Dr. Báró Reding-Biberegg Rudolf, a svájczi nemzetközi vöröskereszt bizottság magyarországi delegáltja személyé­ben, aki ifj. Leopold Lajosék látoga­tására péntek délután automobilon érkezett Budapestről városunkba. Szekszárdon tiszteletét tette az összes jótékonysági intézmények vezetőinél, így Forster Zoltán alispánnál, mint a Vöröskereszt tolnamegyei fiókja elnökénél, Fejős Imrénénél a Szociális Misszió, Kovácsné Nagy Lujzánál a Mőegylet, dr. Fent Ferenc apátplébá­nosnál a Fsrenc-közkórbáz, Triebler Ilmánál a r. kath. óvoda és Forster Zoltáunénál a Napközi Otthon elnö­kei-, illetve alelnökeinél, továbbá dr. Dragics Imre vármegyei t. főorvos­nál, kivel a falusi nép gyógyszer-ellá­tásáról fanácskozett és dr. Kozacsek József főügyésznél, kinek kíséretében megtekintette a szekszárdi fogkízban elhelyezett politikai foglyokat, rész­letes feljegyzéseket eszközölve az észleltekről. Péntek délután a Rom. kath. Óvoda és a Napközi Otthea által rendezett babakiállításon, vasár­nap pedig a Szociális Misszió kará­csonyi vásárján vett részt, bőkezűen áldozva a jótékony célra.'Szombaton a gemenci érseki erdő vendége volt szarvasvadászaton. Vasárnap délután, begy a falusi szegénységről is képet alkothasson, minekutána annyit látott naár a városi tömegnyemorból, Becsre rándult, hol meglátogatta Bús Lajos ev. ref. és Fehórváry Ferenc róm. kath. lelkészeket, valamint a községi főjegyzőt és megszemlélte a gazd«g sárközi birtokosság ősi kincsein felül a faltueéli, dugott nincsetlenek zsellér­házait is, akiknek alig emlegetett nyo­moráról külön jelentést küld-Genfbe. Hétfőn reggel a szekszárdi waggon lakókat nézte végig kocsiról kocsira, megígérve felscgélésüket ruhával, cipővel. A fiumei waggonokban nagy volt az öröm a gyermekek közt, mikor a genfi főmegbizott olaszul intézett hezzájuk meleg, vigasztaló szavakat. Ezután Reding báró a selyemgyárban elhelyezett Napközi Otthont tekintette meg, hol Forster Zoltánná kalauzolta. Épen nagy tömeg gyermek ült együtt és ebédelt jó­kedvűen, de példás rendben. A fő- megbízottat meglepte a szinte példát­lan tisztaság és-fegyelemmel páro­sult derű, mely báró Fiáth Tibornó, Förster Zoltánná és társaik e gyö­nyörű alkotását jellemzi s a szinültig megtelt ebédlőt meghatóan kedvessé és családiassá teszi. Kijelentette, hogy a Budapesten tavaly óta működő, ezreket és ezreket ellátó amerikai gyermekétkezdék is példaképül ve­hetnék ezt a szekszárdi kis minta­intézményt. A délutánt a kórház megtekintésének szentelte, mely már annyi gyakorlati értékű szeretetet tapasztalhatott a Nemzetközi Vörös­kereszt részéről. Mélyen megrendí­tette az egyébként kitünően vezetett kórház kétségbeejtő küzdőmé a mos­toha körülményekkel, melyeket a nagy beteg Tanirky igazgató-főorvos helyett, kinél a főmegbizott csak névjegyét adhatta le, dr. Herczegh Qyula ét dr. Sztanó Sándor főorve sok, dr. Treer és dr. Moldován orvo­sok, valamint Nagy Béla gondnok ecseteltek az egyes osztályokon, a hiányzó Röntgen-lámpáktól kezdve az ing nélkül didergő elmebetegekig. Könnyekig megindultan járt Reding báró teramről-teremre a teljesen le­rongyolódott elmeosztályon s a szén- hiány miatt fütetlen cellákban, biztos ig’éretet tévő, hogy a legrövidebb időn belül ruhaneműt küld Szekszárdra a boldogtalanok e legboldogtalanabbjai- nak. Reding báró kedd reggel utazott vissza Budapestre Az Árufor&almlről. Sokat hallunk manapság beszélni nemcsak a termelők körében, de a kereskedők világában is a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságáról, mint a M. kir. kormány gabonagyüjtő szervéről. Ez a rövid pár hónap alatt a legszélesebb rétegekben is közismert keresztény, vagy ha úgy tetszik keresztyén jel­legű, izig-vérig magyar szerv, a magyar gazdatársadalom erőteljes al­kotása. Olyan, mint a magyar gazda, toli életkedvvel és erős elhatározással, minden nehézséggel bátran szembe­néző, de amellett őszinte, beosületes és inkább a jószándékával, a nyílt­ságával, mint alattomossággal akar imponálni, akárcsak a magyar ember. Nagy a feladata az Áruforgalminak, mert sokak anyagi érdekébe ütközik, amikor maximális áron gabonát, ten­gerit gyűjt, do megteszi, mert az ország érdeke megkívánja, hogy az éhezők jsjkiáltása fel ne hangozzék újra és fel ne zaklsttassék a már-' már megnyugvó közhangulat. Régi dolog, hogy gabonsgyüjtésiel nép szerűséget aratni nem lehet, de az Áruforgalmi igazgatóságának tisztá­ban kellett lennie azzal is, hogy a gabonsgyüjtés jutalékából ma már legfeljebb - csak bérelhet, de nem építtethet palotát a Lipótvárosban. Az Áruforgalmival szemben helyen­ként megnyilvánuló ellenszenv főoka az, hogy a legtöbben egyáltalán nin esesek, vagy rosszul vannak infor­málva erről az intézményről. Kis­gazda kreatúrát látnak benne, amely egyenesen a nagybirtokok szoronga tá3ára alakult és a középosztály is sok esetben nyomorgatóját látja benne. Ezzel szemben megállapítható, hogy mint kereskedelmi alakulat, politiká­val nsm foglalkozhatik, még kevésbé osztálypolitikával. A tényállás az, hogy a gabonát a rendeletek alapján gyűjti és hogy a közfogyasztásra szánt iparcikkeket olcsó áron és jó minőségben szívesen adja a nagy- birtokosnak, kisgazdának, tisztviselő­nek és munkásnak egyaránt. Az Áruforgalmit a Hangya fogyasz­tási szövetkezet és az Országos Köz ponti Hitelszövetkezet központjai ala­pították, az a két intézmény, amelyek mindegyike éppen a szolidságuknál fogva és azáltal, hogy a magyar nép legszélesebb rétegeiből nőttek naggyá, ma elsőrendű közgazdasági fakto­rokká lettek. A Na féltse tehát senki sem az or­szág, sem a saját érdekeit az Áru­forgalmitól, ellenkezőleg, legyen biza­lommal iránta. A beszolgáltatók éb­redjenek tudatára, hogy nem az Áru­forgalminak, hanem az éhezőknek adnak gabonát. Akinek eladó szabad terménye van, ajánlja fal bizalommal ennek a legmagynrabb vásárlónak és jnielött gazdasági gépet, vagy esz­közt vásárol valaki, tekintse meg az Áruforgalmi raktárait, amelyek ezidő szerint ' Szekszárdon (selyemgyáí), Pakson, Dunaföldváron, Hőgyészen, Tamásiban, Nagydorogon, Bonyhádon és Dombóváron vannak berendezve. Központi iroda: Szekszárdon a Köz­alapítványi épület emeletén van. r--------------------:--------:--------------n Cs oaka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Hírek. — Amerikai ruhaadományok Szek­szárdnak. Pedlow kapitány, az Ame­rikai Vöröskereszt áldottkezü magyar­országi megbízottja értesítette ifj. Leopold Lajost, kogy a legközelebbi napúkban hatalmas téli ruhanomü- szállitmányt küld le Szskizárd nyo­morgó népének é* Leopoldot kéri fel, hogy a szétosztást legjobb belátása szerint szervezze meg. Ifj. Leopold Lajos az anyag átvételére és szét­osztására báró Schell JózseÍDét, Fejős Imrénét és a Szociális Misszió hölgyeit, valamint a Nőegyletet kérte fel úgy, hogy a fejetlenség és kettős ajándé­kozás elkerülése végett a leltározást és központi kezelést a Szociális Miau szió végzi. Az Amerikai Vöröskereszt intencióinak uaegfelelőleg Pedlew ka pitány szekszárdi megbízottja ki­kötötte, hogy az adományokból első­sorban a menekülteket kell segélyezni, továbbá, hogy minden gyámoltalan nyomorgót osztály- és felekezeti kü­lönbség nélkül egyformán kell meg- ■ ajándékozni s hegy a politikai foglyok elhagyatott családtagjai és gyámol­talanul nyomorgó gyermekei nem mellőzhetők és háttérbe nem szorít­hatók. A Szociális Misszió szekszárdi vezetősége örömmel jelentette ki, hogy ezek az intenciók teljeses fedik az övéit. A központi adminisztráció mun­káját Fejős Imréné vállalta a Misszió vezetőségével; a menekültek vagyon- és gyámoltalan rétegének eegitömuu- kájában Nagy Imre tanácselnök ói Cs. Papp Jenő tanácsos; az árvaház, óvoda és a Ferenc-köskórház elme­betegeinek megajándékozása körül Triebler Ilma, az értelmiséghez tar. tozó elszegényedett nők segítésében az Egyesült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet, végül saját szegényeik el­látása tekintetében a református nő­egylet és az izr. Szentegylet nőosz­tályának javaslatai lesznek irányadók. A Szociális Misszió indítványára az egész akció főfelügyeletére át irányí­tására ifj. Leopold Lajos felkérte' a szekszárdi szegények nemes patro- nusát, báró Schell Józsefné Sigray Klára grófnőt. A küldemény előre­láthatólag még karácsony előtt Szek­szárdra érkezik. — A vármegyei közigazgatási bi­zottság Ülése. A vármegyei közigaz­gatási bizottság folyó évi december bó 7 én tartotta rendes havi ülését, amelyen dr. Kiéin Antal főispán el­nöklete alatt Forster Zoltán alispán, dr. Éri Márton vm. főjegyző, Steia- feld Béla árvaszóki elnök, dr. Drá­gíts Imre tiszti főorvos, dr. őrffy Gyula vm. tiszti főügyész, Kaiúinszky János h. pénztigyigezgató, Tó,th Hen­rik műszaki tanácsos, dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő, mint a nem­zeti kisebbségek tanügyi előadója^ Sigora Lajos állategészségügyi főfel­ügyelő, báró Schell József, Fekete Ágoston, Sass László és báró Fiáth Tibor bizottsági tagok vettek részt. A bizottság a napirendre tűzött ügye­ket tárgyalta le, majd a közigazga­tási ügyágazatok vezetőinek havi je­lentéseit hallgatta meg. Ezután a gyámügyi felebbviteli küldöttség és a fegyelmi választmány ülésezett. — Tanító választások. A mágocsi ág. h. ev. iskolához Griszhaber K., a kismórágyi ref. iskolához Szakács Olga, a diósberényi r. kath. iskolá­hoz Eicher János é* a teveli r. kath. iskolához Propszt Mihály oki. tanító választatott meg. — Veszett ebmarás. Vasárnap dél­után a városháza mellett egy kutya több embert megmart, köztük dr. Cs. Papp Jenő városi tanácsost is, akinek a rendelkezésére a kutyát le­ütötték. A kutya veszett lévén, dr. Cs. Papp Jenő ezúton felhivj^a meg- marlakat, hogy saját érdekükben azonnal utazzanak fel Budapestre a Pasteur intézetbe. — A vasúti kedvezmény kiterjesz­tése. A köztisztviselői kedvezmény 1921. évi január hó 1-től kiterjesz- tetett: 1. a rendezett tanácsú váro­sok tényleges szolgálatban álló, vala­mint x nyugdíjazott igényjogosult városi tisztviselő családtagjai; 2. a ■jutalmazott községi és körjegyzők, okleveles és nyugalomba helyezett segédjegyzők és mindezeknek, vala­mint a tényleges szolgálatban álló községi és körjegyzők és élethosszig­lan megválasztott * okleveles segéd- jegyzők és családtagjaik; 3. a nem állami iskolák nyugalmazott tansze­mélyzete és .úgy a tényleges szolgá­latban álló, valamint a nyugalma­zottak családtagjai; 4. a törvény­hatóságoknál, nemkülönben a rende­zett tanácsú városoknál rendszeresí­tett állásban véglegesen alkalmazott altisztek és szolgák, valamint azok családtagjai; 5. az állami és törvény- hatósági utmesterek, illetve utbiztosok és azok családtagjai; 6. az állami hivataloknál, továbbá a törvényható­ságoknál és a rendezett tanácsú váro­soknál alkalmazott és értesítővel el­látott állandó dijnokok. kezelők és kezelőnők saját személyüket illetőleg ; 7. a m. kir. postamesterek (posta­mesternők) csakis saját személyüket illetőleg; 8. a lelkészkedő papság esetről-esetre előterjesztendő kérelem alapján csakis hivatalos utazásokra és csakis saját személyére nézve fél­jegy kedvezményben részesittetik és pedig a katho ikus papság az illető egyházmegye, a protestáns papság az illető egyházkerület területére. A felekezeti iskolák hitoktatói a köz- tisztviselői kedvezményben részesit- tetnek azokon a vonalakon, amelye­ket hitoktatói működésük gyakorlá­sában rendszeresen beuiazui tartoz­nak. Az összes igényjogosultakra

Next

/
Oldalképek
Tartalom