Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-10-02 / 41. szám

4 dalaival kezdte, majd a „Csapiáros leánya“ cimti Löwe balladát, Kaesóh Pongrác „Késő ősz van“ és Rédly százados „Ha csak egy nap“ cimti dalait énekelte. Ráadásai pedig DienzI Oszkár „Liliomszálu-jával kedveske­dett a hálás publikumnak. Csóka szép magas baritonja könnyedén emelkedik a tenorregiszterig, ennek timbre jét is bírja, a közép és alsó fekvésben pedig a bariton színezetet viseli. Ritka becsli hangja tiszta in­tonációval és rutinozott lélekzetvé- teli technikájával párosul. Zetl Béla hegedűművész, Ilubay Jenőnek volt a tanítványa, bravúros technikájával és emellett finoman színezett diszkrét előadásával a leg­nagyobb extázisba ragadta a hallga­tóságot. A művésznek — aki alig van túl a gyerekkor határán — vir­tuozitásának csak a szerénysége na­gyobb. Előadta „Wieniawski^-ját, Schubert „Mébecské“-jét, Dworak „Humoreske“-jét, Drdla „Serenata“»- ját és Sarasate „Zigeunerweise“ jét. A hosszantartó, hatalmas tapsvihar után műsorát Paganininek „Erdei zsongás“ cimü boszorkányos mester­darabjával toldotta meg. Nemespanni Rédl ny. százados, zongoraművész, az ensemle seniórja és művészi vezetője közismert mes­teri finomság'gal kisérte zongorán a fiatalok produkcióit. Diszkrét és ritka finom érzésű kísérete különösen a lyrai dalok hatását emelte. A fővá­rosi művészek mejlett örömteli büsz­keséggel láttuk és hallgattuk a szek­szárdiakat is. Polgár Mancika Men­delssohn „Rondo capriccio“-jával, Boldus Magduska pedig Pierne „Con­cert Etude“ jével aratott lelkes és jól megérdemelt tapsvihart. A hangverseny műsorának össze­állítása is valóban mintaszerű volt. A drámai és lyrai momentumok ép olyan barmonikusok voltak, mint az előadási és technikaiak, amelyek jól­eső változatossággal hatottak a hall­gatóságra. v A szekszárdi Mezőgazdasági-Keres­kedelmi Részvénytársaság újabb érdekközössége. A Mezőgazdasági-Kereskedclmi Részvénytársaság Szekszárd, mely a napokban 2 millió korona alaptőké­vel Pakson egy uj intézetet alapított, függetlenségének teljes fentartásával szorosabb érdekközösségbe lépett a nemrég a Pesti Hazai Első Taka­rékpénztár Egyesület által alapított és annak aegiaze alatt működő »Nem­zetközi Borkereskedelmi Részvény­társasággal« Budapest, amelynek érdekkörébe tartozik : a gyöngyös- visontai, az egri, a hevesi, a moóri, a nyíregyházai és kecskeméti bor­vidék. A Nemzetközi Borkereske­delmi Részvénytársaságnak Bécsben, Prágában vannak fiókjai, újabban Berlinben alapítanak 5 millió már­kával egy affiliációs intézetet és Svájccal is igen élénk üzleti össze­köttetést tart fenn. A szerződéses viszony megkötése érdekében Heuduska Rezső vetér- igazgató, úgyszintén a prágai expo- zitura vezetője szeptember hé 29 én Szekszárdon tartózkodtak, megtekin­tették a Mezőgazdasági Kereskedelmi Részvénytársaság pincéit és borkész­letét, amelyek megnyerték teljes tet­szésüket és elismeréssel nyilatkoztak a részvénytársaságnak a borüzlet kö­rében kifejtett eddigi tevékenysé­géről. A Mezőgazdasági - Kereskedelmi Részvénytársaság, amely 1917. év­ben alakult 300.000 korona alaptő­kével és azóta saját tőkéit négy és fél millió koronára emelte, a szek­szárdi borvidék érdekében eddig is igen előnyös tevékenységet fejtett ki. A mai naplói kezdve a Nemzetközi Borkereskedelmi Részvénytársa­ság Utján szervesen belekapcsolódik a nemzetközi borkoncernbe és igy mód­jában fog állani a szekszárd.! bor régi hírnevének visszaállítása érdekében TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1920 október 2. eredményes tevékenységet kifejteni és ezzel a tolnamegyei boroknak — amelyek minden tekintetben kiáll­ják más vidékek boraival a ver­senyt — a külföldön fogyaaxtó piacot teremteni. Csak elismeréssel emlékezhetünk a Mezőgazdasági - Kereskedelmi Rész­vénytársaság ezep lépéséről, amely­ből nemcsak a társaság részvénye­seire látunk előnyt, de a megyei bor gazdaságra is, mert a lánckereske­dők kizárásával, a termelőktől köz­vetlen a fogyasztókhoz, pancsolástól mentesen juttatja el borainkat és igy a kifogástalan minőségű termések, az újabban felburjánzott és sokszor illegális közvetítés mellőzésével ke­rülvén a külföldi piacra, bőtermések esetén és az árak tekintetében is, biztosítva lesz a tolnamegyei borok versenyképessége a külföldi piacokon. Még megjegyezzük, hogy a Mező- gazdasági Kereskedelmi Részvény­társaságnak ezen most létesült ér­dekközösségi viszonya nem érinti a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankkal fennálló viszonyát és ed­digi összeköttetését­A Mezőgazdasági-Kereskedelmi Részvénytársaság és a Nemzetközi Borkereskedelmi Részvénytársa­ság között létrejött szoros érdek közösségi viszony abban is kifejezésre fog jutni, hogy mindkét társaság.az igazgatóságban képviseletet nyer és a legközelebbi-' közgyűlésen bevá­lasztja a maga delegáltjait az igaz­gatóságba. Lakos János Pál. Őszi eső szomorúan verte a föl­det, mikor szótlan elhagyott bennünk. Ki volt, mi volt ? s inig élt s bele­nézhettünk nyílt, őszinte szemébe s hallhattuk kedves, könnyed hangját: megnyerő lénye kellemes tudatlan­ságba ringatott; csak most, midőn kihűlt kezét megragadjuk s arcának hamuszine szemünkbe vág, ébredünk fel s megdöbbenve gondoljuk el: megint egy értékes emberrel szegé­nyebb a föld-1 Emb*r volt, művész volt. Mint ember jó volt, hisz mindenki szerette és nincs senki, akivel, csak egyszer is beszélt, hogy most, elmúlta hírére, ne borulna őszinte bánatba. A jóság ázelid parazsából sokkal többet ho­zott e földre, semhogy közönségesen tudott volna élni és sokkal többet vitt el innen, Bemhogy közönségesen tudott volna elmúlni, Rövid élete arany parabola volt, egy azok közül, amiknek fénye vigasztalás, a világra. S nagy ember volt, a legnagyobb művészek közül való, kiknél a jóság és szépimádat egyazon forrásból fa­kad s kiknek belső világok csupa harmónia és belső élete csupa rit­mus. Százszinü élő gyémánt volt tö­rékeny testi foglalatban s akkora ér­tékű, hogy egyetlen művészi mód nem is volt elég megnyilatkozására : egyformán kitört hangban, szóbaD, színben. Hatalmas művészi ösztöne már benne élt gyermekkori fellege- ket-néző világában s aztán nőttön- nőtt, áttört száz materiális akadá­lyon, hogy végül a disszonáns élet­ben mégis elakadjon. Az ő sorsa a magyar művész sorsa. Az ős ugor erőnek el kell lankadnia vásári tülekedésben. Nagy fánk bim­bói beleballagnak a búsuló őszbe s gondtalan sugárözönben alig füröd­hetnek. Táltosok lelke hiába tör ki ifjú váteBzekben, gonosz szelek fúj­nak TÍ8zamentén is s nnivészkezek ujjai meggémberednek . . . I >szi eső szomorún, verte a földet, mikor szótlan elhagyott bennünk. E1-- ment, el kellett mennie. Akiket itt hagyott, mereven nézünk a fekete pontra, ami elfödi. Kiégett Nap ta­karja el s lángból való profubersneia- kar integet felénk: Minden emlékünk megbizsereg bennünk, hangunk sincs már, lehajtjuk fejünk. Sírunk, János, siratunk Téged és siratjuk magunk. Zs. Lakos János Pál az 1883. évben Szente­sen született és ott is járt iskolába. A gim­názium két utolsó osztályát Szarvason vé­gezte, ahol már diákkorában feltűnt Írásai­val és ő lett a szerkesztője a Vajda Péter által alapított hires Diák Újságnak. Nagy­bátyja és egyúttal nevelöatyja egy széles látkörD européer Ügyvéd, majd Szentes város polgármestere volt,' akinek a házánál sok művész megfordult. Révész Andor, Munkácsy hírneves tanítványa sokat tartózkodott náluk és ez felkeltette érdeklődését a festészet iránt. Nevelőapja, a dúsgazdag ember, aki­nek egyetlen Oriikóse lett volna, a jogi pá­lyára szánta Lakost, akit azonban hajlatnai a művészet felé vonzottak. Mikor az egye­tem helyett a képzőművészeti főiskolára irat­kozott be, nevelőapja kitagadta. A budapesti főiskolán festői és rajit nári oklevelet sze­rezvén, egy évre a müncheni akadémiára ment, ahol nagy {eltűnést keltettek a mun­kái. Beutazta Németországot és egy félévet töltött Olaszország művészi alkotásainak ta­nulmányozásával. Itáliából haza kerülve Szen­tesen nyitott műtermet £.s több kiállítást ren­dezve jelentős sikerei voltak tájképeivel. Ra­jongott Szinnyey Merse Pál művészétéért és csodás meglátásai visszatükröződtek gyö- nyörtl alkotásain. Magyar volt minden izé­ben. Nemes, szubtilis, érzékeny lelkű, aki nem tudott beleilleszkedni a tülekedő élet Ízléstelenségeibe. Nem kereste a reklámot, sohasem kért senkitől semmit, még szülei­től és milliomos testvéreitől sem. Lelkesült mindenért, ami szép és nemes. Hivatoltság- gal forgatta • tollat, kitűnően zongorázott, pompás vívó volt és párját ritkító, szellemes, ötletes csevegő volt, aki társaságot, hölgye­ket és férfiakat egyaránt lebilincselt Jcedves modorával és érdekes mondanivalóival. A háború éveiben az ecsstet lelcserélte a tanári katedrával és a szép kultuszát Ul- tetgette tanítványai leikébe. A háború ka­tasztrofális vége búskomorrá és idegessé tette. A magyarság sorsa felett való kétség- beesése azután ezt a törékeny lelkű embert a halálba kergette Szeptember 28-án dél­után a szekszárdi főgimnázium rajztermében öngyilkossá lelt. Nagy részvéttel folyt le pénteken délután 5 órakor a tragikus véget ért Lakos János temetése. A főgim­názium tornatermében felállított rava­talát tanártársai, barátai és tanítvá­nyai virágai borították be. Vájjon látta-e azt a szinpompát, a 'színek összefolyását és megérezte-e a koporsóját körülállók összhangját a fájdalomban. A koporsó felett »Szappanos Gyula, Alsónyéknek menekült református papja mondotta & gyászbeszédet. Ki­vált ez a beszéd szép szárnyalásával, eszmemenetével és hasonlataival a gyászbeszédek sorából, mint a hogy kivált embertársai közül finom mű­vészi leikével és érzékeny, nemesen dobogó szivével az a harmincnyolc éves fiatal ember, aki az élet kál­váriáját végig járva, testileg és lel­kileg Összetörve aludta az örök ál­mot ott a koporsóban. A gyászbeszéd után dr. Reach Aurél igazgató búcsúzott megkapó szavakban a tanártárstól és a barát­tól. Ezután megindult a bosszú, szo­morú menet az alsóvárost sirkertbe. Mire kiértünk oda, hol elül az élet- küzdelem zaja, az élet piszkos vá­sára, az égre az őszi est szürkülete ült, azzal a kékes, rózsaszínű szür­kés ténussal, amelyet ő annyiszor lesett, mig élt, amelyet a maga nagy­szerűségében vásznán megrögziteni annyira vágyott. Vájjon látta e az égnek ezt a bámulatos színárnyala­tát, amely búcsúzni jött talán hozzá? A lelkész rövid imája után Szent- királyi Zoltán búcsúzott a főgimná­zium tanulói nevében megható szép beszédben a tanártól, aki szerette őket, akit szerettek ők is. Az utolsó istenhozzádot Zsámboky tanártársa intézte barátai nevében a sirja mé­lyébe távozóhoz. Megkapó volt a hang, a gondolat ebben a búcsúban. Köny- nye8 szemmel, elszorult torokkal, a korai elmúlás szomorú hangulatával távoztunk a temetőből, az őszi szellő lanyhán megsimogatta arcunkat és oda csókolta fülünkbe bánatos zoko­gással: Csak egy ecset maradt árván. FOGORVOS: KOVÁCS I. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Értesíti a n. é. közönséget, hogy minden a fogorvosi szakmába vágó műtétet eszközöl. Fogtömések a legjobb anyagokból. Készít: fogsorokat, aranykoronákat, hidakat. Fog- tisztitás, foghúzás.— Rendel: reggel 8-tól este 6-ig. — Lakása: Arany J6nos-utca 180. A gimnáziummal szemben. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország - mennyország. V___________ _____________> A Tolnamesyei Takarék és Hitelbank tőkeemelése. A Tolnamegyei Takarék es Hitel­bank f. hó 3 án az intézet elnöké­nek: Apponyi Géza gróf v. b. t. t. elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen 60 részvényes jelent meg, akik együttesen Ő811 drb rész­vényt képviseltek. Apponyi Géza gróf elnök üdvö­zölvén a megjelenteket és megálla­pítván a határozatképességet, a jegy­zőkönyv hitelesítésére Forster Zol­tán és dr. Éri Márton részvényeseket kérte fel. Ezután Leopold Kornél dr. ve­zérigazgató terjesztette elő az igaz­gatóságnak az alaptőke felemelésére vonatkozó javaslatát. Hivatkozott a pénzünk bevásárlási képességének folytonos csökkenése miatt áz összes gazdasági javak és munkabérek tekintetében beállott jelentékeny ár­emelkedésekre, amelyek az összes gazdasági tényezők, a: összes gaz­dasági termelési ágak és az egész társadalom minden osztálya részére a régi méreteket sokszorosan túl­szárnyaló tőkéket igényelnek. Ezek a szükségletek elsősorban a pénz­intézeteknél keresnek kielégülést, miért is a pénzintézetek, bogy a jo­gos igényeknek megfelelhessenek s bogy a közgazdasági téren reájuk váró fontos és közérdekű feladatok­nak eleget tehessenek, saját tőkéik megfelelő gyarapítására törekednek. Különösen áll ez a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankra nézve, amelynek betétállománya az utóbbi években meghatszorosodott s meg­haladja a 37 milliót, az érdekkörébe tartozó vállalatok pedig (a Molnár-féle nyomdai r.-t., a Mezőgazdasági-Ke­reskedelmi r.-t., a Máza-Szászvári Hengermalom és Téglagyár r -t. és a Dunántúli Lgyesitett Hengermal­mok és Ipari r.-t.) szilárdan mogala- ' pozva egytől-egyig egészséges és hatalmas fejlődést mutatnak. Mind­ezen körülmények gondos méltatása, a közgazdasági fejlődés folytonossá gának biztosítása teszi szükségessé az igazgatóságnak azon javaslatát, hogy az intézet alaptőkéje 4 millió­ról 8 millióra emeltessék fel. Az összes régi részvények elsősorban a régi részvényeseknek ajánltatnak fel, és pedig olyképpen, hogy minden régi részvény után egy uj rész­vény kapható 600 koronás kibo- csájtási árban és 20 korona költség ellenében. Az elővételi jog f. évi október 4 tői október 23-ig bezáró- lag gyakorolható. A közgyűlés az igazgatóság javas­latát, melyet a Pénzintézeti Központ a legújabb kormányrendelet alapján felülbírált és egész terjedelmében jóváhagyott, egyhangúlag elfogadta és Apponyi Géza gróf elnök úgy a maga, mint a közgyűlés nevében az elismerés meleg hangján mondott köszönetét a vezérigazgatónak fárad­hatatlan, szakavatott és eredményes működéséért, nemkülönben aj. intézet igazgatóságának és tisztviselő kará­nak, amelynek kiválóan buzgó és céltudatos tevékenysége ugyancsak nagymértékben hozzájárul a: intézet nagyarányú fejlődéséhez és az űltula elért kitűnő eredmények­hez. Záró szavaiban —.úgymond az elnök — ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy az alaptőke felemelést biztos siker fogja koronázni és itogy az intézet, amely nemcsak a vár­megyében, hanem az egész ország­ban kitűnő hírnévnek örvend, köz­hasznú működését a jövőben még. fokozottabb erővel fogja folytatni. Az alaptőke felemeléssel kapcso­latos alapszabály-módosítások után Kurcz Vilmos kir. tanácsos, részvé­nyes a közgyűlés nevében Apponyi Géza gróf elnöknek mondott ősziule köszönetét s ezzel a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom