Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-07-17 / 30. szám

2

1920 julius 17,

munka, a polg. leányiskola 1918- 19. évi számadását, a jégmti 1917. évi, a. villamosmü 1917—1918. évi a fogyasztási alap 1917—18. évi, a Sédpatak szabályozási alap 1915—16— 17 —18. évi, a Ferdinánd Adámné- aiap 1916—17— 18. évi és a gazdasági ismétlő iskola 1919. évi számadását.

Elismerés a tisztikarnak.

Ezen ügyek elintézése után a városi közgyűlés dr. Eri Márton vármegyei főjegyző, városi képviselő- testületi tag indítványára elismerését fejezte ki a városi tanácsnak és a tiszti karnak azért a rendkivüli nagy munkájáért, amellyel az évekre terjedő hátralékos számadások rendkivüli nagy anyagát aránylag csekély idő alatt feldolgozták.

Kérelmek.

A tanács javaslata alapján kedvezően intézték el a Szociális Misz- szió társulatnak a kérelmét, a sze gényügy rendezése, a gyermek- és csecsemővédelein tárgyában. Haspell Géza városi pénztárnok részére mankó pénzt állapítottak meg, majd tárgyalás alá vették Várkonyi Olga és társai íizetésemelési és lakbérmeg- állapitási, Cziráki Ferenc h. városgazda, Horváth József városi kocsis, özv. Vidács Antalné fizetósemelési, Farkas Lőrinc és Helfen István szabadság iránti, Mosgai Sándor uj városi plébános szénajárandóság megállapítási kérelmét, Molnár Mihály és társai természetbeli ruhajárandóság iránt, özv. Konstanczer Lászlóné temetkezési járulék és nyugdíj, Pisz- ter János és Takler Lajos utkapa- rók háborús segély, családi pótlék és lakbér, Babay Tibor és Mayer Antal családi pótlék és Orbán János nyugdíjjogosultság megállapítási kérvényét, amelyeket a fennálló törvények és szabályrendeletek alapján intéztek el.

A kétyi református egyháznak templomépitósh.ez segélyt szavazott meg a tanács, majd elintézték özv. Klézli Sándornó, Fekete Testvérek, Barta József és társai, Neiner József és társai, Bencze József és társai, Szűcs Ferenc pénztári ellenőr, a Magyar Aszfalt rt., Fischhof Sán dór, Nagy Sándor Nyirő különféle tárgyú kérelmeit és kiskorú Nagy Béla és Sándor illetőségi ügyét, valamint Baka Márton, özv. Barako- vics Ferencná, Oswald Éva, Kovács János Erdélyi, id. Szőnyi János, özv, Gisswein Antalné, Frei Julianna. Vétek Mihály, Máié Anna, Dömötör Mihály és Kovács János állandó segély iránti kérelmét, valamint az időközben beérkezett ügyeket.

A délután 4 órakor Kezdődött közgyűlés jóval este 8 óra után ért véget.

H szülők és az iskola.

Vége az iskolaévnek, a múzsák hajlékai bezárultak. Péter és Pál napján az iskolai élet véget ért, de a figyelmes szemlélő kalendárium nélkül is már hetekkel azelőtt észreveheti, hogy az iskolai leszámolást órája rohamosan közeledik. Feltűnő lasz ugyanis az érdeklődés az iskola iránt, valósággal „napirendre kerül* az iskola nemcsak a családok körében, hanem a társaságokban is. Feltünedeznek az iskola csarnokaiban oly alakok, akik egyáltalában nem látták szükségesnek, hogy előző 9 hónapon át ott mutatkozzanak. Most persze erőt vesz magán s hosszas előkészület után rászánja magát az iskola fóikeresósére a szülők minden tipusa. Mert igenis kérem a szülők korántsem egyformák, több típusuk van s igazán nem nélkülözi az érdekességet ezeknek a tipusokuak megfigyelése.

Az egyik szülő reodkivüi csodálkozik, sőt megütközik rajta, hogy gyermeke nem h„ad eiéggé, holott már négy éves korában közismert zseni volt s mindenki pazar iskolai előmenetelt :ósoit neki. Az ily elva kult szü ő em gondolja meg, hogy

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

a sült galambok kora lejárt s a valódi lángésznek is — ha igazi tudást akar szerezni — meg kell dolgoznia érette. A tudást nem kanállal osztogatják, hanem fáradsággal kell megszerezni.

A másik szülő váltig erősiti, hogy fiacskája sokat fárad, tanul, éjt nappallá téve dolgozik és sehogysem akarja elhinni, hogy az urfi valójában naphosszat csatangol az utcán, udvarol 8 ha valamikép reáfanyalodik, hogy a könyvhöz üljön, az esze Isten tadja, hol kalandozik.

A harmadik kivételesen elismeri, hogy az ő magzata haszontalan sem- mirevaló, aki csak a napot lopja, de erről, ő a szülő, nem tehet, mert hivatala mellett az ellenőrzésre reá nem ér, a kedves életpárja pedig valódi majomszeretettel csüng csemetéjén, még a széltől is óvja. Arról persze nagy ljölc3en hallgat, hogy bizony hivatala mellett minden egyébre marad elég ideje, csak éppen arra nem, hogy gyermeke iskolai ügyei iránt akár csak a legkisebb érdeklődést tanúsítsa.

Egyik másik szülő nagy nehezen elismeri, hogy eddigelé igenis történtek, még pedig súlyos mulasztá sok a házi felügyeletnél, de ígéri, hogy ezentúl máskép lesz, csak valahogy meg ne bukjék most a gyerek.

Akadnak olyanok is, akik minden év végén a lehető leghatározottabban kijelentik, hogy csak ezt az osztályt óhajtották még a fiúval elvégeztetni, a jövőre be sem íratják többé, vagy legvégső^esetben — ha a gyerek iskolába vágyik — máshová viszik, hátha az idegenben jobban boldogul,

Az utolsó osztályba sorozom azokat a szerencsére nem nagy számú művelt szülőket, akik egyszerűen elvárják, hogy az ő fiuk — akár dolgozik, akár nem — keresztül menjen minden osztályban és természetesen fel vannak háborodva, ha az ő „intelligens“ fiuk meg talál bukni, mikor az egyszerűbb fiuk közül sokan nemcsak keresztüljöDnek, hanem jó bizonyítványt is kapnak.

Elég volt ennyi ? Mindegyik más tipus, de egyben mind megegyezik : abban, hogy a szülők gyermekük bukását kéréssel, kapacitálással, mü- felháborodással, sőt fenyegetőzéssel is, szóval minden áron meggátolni igyekeznek. Az előttük csöppet sem fontos, miképsn fogja gyermekük kellő alapvetés, tudás nélkül a Ló- vetkező osztályt vagy osztályokat végig kínlódni, ha nem lesz mire építenie, fődolog csak az, hogy akárhogy is, de meglegyen az osztály- bizonyitvány. Ezt az egyet, mint fő célt akarják, de a hozzá vezető eszközök akarása nélkül.

Innen van az, hogy évközben az iskolával vagy nagyon keveset vagy éppen semmit sem törődnek, csak a tanév vége felé kezd ébredezni a lelkiismeret, érzik a fenyegető veszedelmet és rendszerint akkor folyamodnak gyógyszerhez, amikor már késő, vagy oly gyógyszerhez, amely a baj gyökerét nem gyógyítja, csak eltakarja. Ha pedig a baj bekövet kezik, csakis az iskola, a tanár hibás előttük, sohasem a tanuló, annál kevésbbé maga a szülő.

De miért kerülgessem a dolgot tovább? Miért átaljam kijelenteni, mikor ez országos tapasztalat, hogy az otthon az iskolának sem ia- nitő, sem nevelő munkáját kellően nem támogatja.

Sok szülő az iskolával, mint mumussal ijeszti kis gyermekét, később is csak szükséges rossznak tekinti, amelytől, mint kellemetlen nyűgtől, boldogság megszab; dúlni — persze kezükben a jó bizonyítványokkal, mert hiszen azok mégis csak érnek valamit.

Jó még, ha a szülő ily érzületének nem ad a gyermek előtt nyíltan .kifejezést, de hát jól tudjuk, hogy az iskola, a tanitó, tanár ócsáriása, vag^ legalább is birálgatása korántsem ritka dolog éppen az intelligens | családok körében. Nem csoda, ha ily : család gyermekében nem ébredhet az iskola szeretete, szellemi vezetőinek becsülése és a munka kedvelése.

Es a tapasztalat csakugyan azt igazolja, hogy sok esetben éppen a műveltebb rétegek tanulóiban sokkal kisebb a tanítói tekintély tisztelete, csekélyebb az ambíció, a nemes munkakedv, mint az alacsonyabb műveltségűét gyermekeiben.

Lehetetleu e következmény és fentebb jelzett okok között az összefüggést észre nem venni.

Ha azonban nem is fajul el egyes családokban a helyzet annyira, hogy t. i. az otthon negativ, sőt lerontó j módon viselkedik az iskolával szemben, ezeknek nagy része előtt az iskola mégis valami közömbös marad, részükről pozitív támogatásban nem részesül.

Elmélkedésünkből szomorú eredménykép az a megállapítás szűrődik le, hogy a: otthon általában a kö- lelességtudásru való nevelés fontosságát nem érzi át eléggé. Pedig ez a tulajdonság a férfijellem egyik legnélkülözhetetlenebb tartozéka, igazán országok támasza és talpköve, a jobb jövő záloga.

Magyar szülők higyiétek el, hogy a kötelességérzet fontosabb es értékesebb a tehetségnél, a tudásnál, hiszen az országoknak mindig és szegény letiport hazánknak most kiváltképen sokkal több kötelesség- j tudó és becsületes munkás emberre j van szüksége, mint tehetségre és j tudósra.

Mily messzire vagyunk mi ebben j a tekintetben is a sokat szidott né- j meteknél! Náluk a Pflichttreue \ nemzeti jeiszó, mert érzi, tudja min- ! denki, hogy erő, nagyság csak ott lehet, ahol a szivek minden dobbanása, az idegszálak minden rezzenése a kötelesség szent feladatainak pontos, sőt lelkes teljesítésére irányul. Ezért hiszem és várom, hogy a németség, amint a küzdelmek vad viharaiban csodákat halmozott csodákra, az elnyomatás béklyóit is csodás lendülettel fogja lerázni.

A magyarság is csak akkor fog a helyzet igazi magaslatára feljutni, ha a kötelességérzet mindent lenyűgöző erejét felfogja és ezt a vulkáni erőt a jövő nemzedék vérkeringésébe izzó hévvel átsugároztatja. Csak ezen az utou fog nálunk is létesülni a hamisítatlan „állampolgári nevelés“, amelynek igazi, nagy apostolait ugyancsak a német nép adta az em beriségnek és csak akkor fogjuk valódi jogosultsággal hangoztathatni : „Nem, nem, soha“ ; e nélkül szajkó beszéd marad a szent szóiarn, mert hatni teljesen képtelen. y.

Hírek.

____

— Esküvő. Csütörtökön délután 7 órakor az értelmiség szinültig megtöltötte a szekszárdi rom. kath. belvárosi templomot, hogy tanúja legyen Kovács Jolánka polgári isk. tanárnő és Bolgár Kálmán törvszéki jegyző, tart. huszárhadnagy (néhai Bolgár István ügyvéd és néhai Boros Vilma fia) frigykötésének, A közönség szeretetteljes érdeklődésével első sorban a bájos menyasszonynak, a helybeli társaság kedvelt tagjának hódolt, de szólott ez a figyelmesség az örömszülőknek,: Kováts Dávid tanárnak és Kovátené Nagy Lujza polgári iskolai igazgatónőnek is, akik sok évtizedes szekszárdi működésük alatt a helybeli intelligencia egész generációit nevelték a becsületes élet nagy munkájára. Az ifjú párhoz az eskető pap : Meyer Lajos főgimn. hittanár, a beszédművészetnek ez a virtuóza intézett gyönyörű szavakat. A vőlegény rokona, Huszka Jenő, az országos nevű zeneszerző a menet bevonulásakor Mendelsohn nászindulóját orgonálta, majd Hiller István orgonakisóretó- vel Schubert „Träumerei“-ét hegedülte, végül pedig Wagner Lohengrinjének ná3zindalóját játszotta A menyasszony násznagya voltdr. Tóth István budapjsti egyetemi orvostanár, a vőlegényé dr. Macbánszky László szegedi sebészorvos.

Felfüggesztett főszolgabíró. A vármegye főispán-kormánybiztosa Retch Oszkár simontornyai járási főszolgabírót hivatali engedetlenség miatt áí- lásától felfüggesztette s a főszolgabírói hivatal vezetésével Szongott Edvin szolgabirót bizta meg.

A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegylete szekszárdi

fiókja holnap, vasárnap délután 3 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében tartja évi rendes taggyűlését. Tárgysorozat: L Elnöki megnyitó. 2. Pénztáros és ellenőrök jelentése. 3. Tisztuiitás. 4. Esetleges indítványok.

— Ujdombávár megszűnik ? Dombóvár község elöljáróságának javas-. la(a alapján a képviselőtestület megtette a- szükséges lépéseket arra, hogy Ujdotnbóvár eszményi község megszüntettessék és beleolvadjon Dombóvárba.

— Kinek kell jég? Szekszárd varos villamosmüve közli, hogy az ammóniák megérkezett és a mai nappal megkezdi a jéggyártását. Egy darab 12 és fél kg. súlyú jég ára 20 korona. Hetenként háromszor készítenek jeget, de cs ak akkor, ha a közönség a napi produktumot, 160 darabot lejegyzi. Érdeklődők — vidékiek is — forduljanak a városi villamosműhöz.

— A szekszárdi polgarmssier ügye.

A vármegyei közigazgatási bizottság dr. Szentkirályi Mihály polgármestert hivatalvesztésre Ítélte. Dr. Szentkirályi az ítéletet megfelebbezte.

— Uj főmérnök. A szekszárd-hátai ármentesitő társulat választmánya legutóbbi ülésén Molnár Sándor igazgató-mérnököt kinevezte igazgatófőmérnökké.

— A dombóvári főgimnázium épülete. Julius 3-án tartott képviselő- testületi ülésén hosszan foglalkozott a község a gimnázium végleges elhelyezésével. A gimnázium ideiglenesen az állami iskolában van és ezt megszüntetendő, Dombóvár kül- döttségiieg kéri az illetékes fórumoktól, hogy a főgimnázium épüle tót sürgősen építsék meg.

— Iparosok a tisztviselőkért. Pálffy Dánielnek, a kisipar miniszteri biztosának a felszólítására csonka Magyarország legtöbb iparosa elhatározta, hogy a drágaság által annyira sújtott tisztviselő osztály helyzetén segítendő : ezek megrendeléseit olcsóbban végzi. A szekszárdi ipartestülethez is megérkezett ez a felhívás és Anaré István, a testület elnöke lapunk utján kéri fel erre iparos társait. Hogy pedig maga is jó példával járjon elő, közli a tisztviselőkkel, hogy a szabó munkákat a tisztviselőknek 25 százalék árengedménnyel készíti. A miniszteri biztos felhívása kivonatosan a következő: A megélhetési viszonyok súlyát két réteg érzi legjobban : a fixfizetésea tisztviselő ás a munka- és anyaghiánynyal küzködő kisiparosok azok. akik nehéz csatát vívnak a holnapért. Ez a két nemzetfentartó réteg a közös bajban megtalálta egymást. A tisztviselő felismerte azt az értéket, melyet nemzeti és közgazdasági szempontból a kézműves iparosság képvisel, az iparosság a köztisztviselőben pedig nem a magasan fölötte álló lényt látja, aki csak a törvényes rendelkezéseit intézkedéseit hajtja végre, hanem azt, aki őt* tanáccsal ellátni, bajában támogatni és tudásával egy jobb és jobb jövő felé vezetni hivatott. Tudjuk, hogy a fixíizetéses tisztviselő ma a legszükségesebb iparcikkeket is nélkülözni kénytelen, mert fizetése alig futja a mindennapi kenyérre. Hazafias kötelességünk tehát a tisztviselők helyzetének megköny- nyitését csekély erőnkkel és megfogyatkozott teheségünk dacára is elősegíteni. A köztisztviselő (állami,