Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-01-24 / 4. szám
11. évfolyam. Szekszárd, 1920 ]annár 24. 4. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész érre 40 K, félérre 22 K, negyedévre 12 K. Vidéken 5, illetve 2—2 K-ral több. Hosszú évek kinos nappalain és átvirrasztott éjszakáin keresztül vágyódtunk utánna. És amikor megjött róla a hir, még kínosabb lett a nappalunk, még setétebb az éjszakánk. Ismertük azt a mondást: „Jaj a le- győzöttnek! * De szivünkben élt az igazság reménysége, bíztunk az emberek emberiességében. A magyar nemzet évszázadokon át védőbástyája volt a nyugatnak a kelet barbár hordáival szemben. Temérdek magyar szenvedéséből, vére hullásából a nyugat államainak fejlődése sarjadzott. Mi megállítottuk a mohamedán hadak hullámzását, a kereszténységért, a civilizációért patakokban ömlött a hősi magyar vér és ma a civilizáció nevében ugyanazok, akiknek védőbástyái voltunk, oda vetnek bennünket a koncéhes Balkán, a kiszipolyozó Ausztria és a mi rajtunk íelgazdagodott cseh népnek prédájává, az igazság, a népjogok, a kultúra nevében. Szétdarabolják országunkat, idegen, kul- turálatlanabb nép igájába hajtják székely testvéreinket, a felvidéken és délen lakó véreinket és arra köteleznek bennünket, hogy megmaradt kis szenünket, ruházkodáshoz, gépek beszerzéséhez szükséges élelmiszereinket, vizi és vasúti utainkat átengedjük megrablóinknak. Hát valóban azt hiszik ott a francia földön, hogy nincs Isten ? Hát azt remélik, hogy a testet legyőzve meglehet ölni a lelket is ? Hát azt remélik, hogy az a magyar nép, amely a tatár dulást, a török hódoltságot, az osztrák rabigát ki tudta heverni, ki tudta bírni, az oly gyáva, hogy aláírja halálos ítéletét, ahelyett, hogy utolsó szál fegyverével, fogával, tiz körmével végső leheletéig perbe szálljon az egész világgal ? Oly balga, hogy a feltámadás reménye nélkül megássa önön maga a sírját? A világtörténelem tanúságai azt igazolják, hogy le lehetett egyes nemzeteket győzni, de az olyan népet, amelyből nem veszett ki végleg az erkölcsi k$zks, a nemzeti öntudat, az Istenbe vetett hit, megölni nem lehetett. Ezekbe a sötét napokba, fénytelen éjszakái- ba évezredes, dicsőséges, véres közeink emlékei világítanak be. Kínban vergődő szivünkben ez a múlt nem engedi kialudni a reménység kis sugarát és a fájdalomtól zokogó ajkunkra ez hozza az igazság büszke dacát: „nem, nem soha!" Mikor a győzelem vakságában elbizakodott „gloár" nemzete ott feküdt a germán győzők lába előtt és jajja, segélykiáltása verte fel Európa csendjét, akkor a magyar nemzet országgyűlésén, a vármegyei közgyűléseken felemelte tiltakozó szavát, elitélte azt a törekvést, hogy a vo- nagló francia nemzetnek testéből kiszakítsák Elszász-Lotharingiát A magyar nép át tudta érezni, megtudta érteni, hogy a győzőnek nincs joga Megjelenik mindé* szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. millió és millió ártatlan embert szolgaságba hajtani. A háborúkat nem a népek, az államfők csinálják. Elég ha a népek véreznek, nélkülöznek a háború alatt, de ha megszűnnek dörögni az ágyuk, akkor a népek joga nem ismerheti el a győztesnek azt az igazságát, hogy a fegyverekből rabbilincseket verjen, hogy tekintet nélkül nyelvére, érzésére, kultúrájára, vallására, odaajándékozza qket jutalmul a hitszegőknek, a szerződést becsülettel be nem tartóknak. Amit a lovagias magyar nemzet ötven évvel ezelőtt megértett, azt nem érzik át az ántánt-hatalmak, nem érzi meg a francia nemzet, amely pedig ismerhetné a kínt, a gyötrelmet, amelyet egy ország szétdara- bolása jelent, de ismerhetné azt a soha ki nem engesztelhető gyűlölet érzését is, amelyet az egy Istent egy nyelven imádó népek elszakitása kelt. A visszatóriás eszméjét a régi világrész embereivel a franciák ismertették meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Ma francia földön igyekeznek ezt a sem fegyverrel, sem a nyomorgatás ezer módjával ki nem irtható érzést a magyar nép szivébe beleégetni. Gúzsbakötötten, dideregve, éhezve, rongyosan állunk a békét hirdető, de örökös harcnak magvait elvető bírák előtt. A kemény feltételek súlyos csapásai alatt meg- megvonaglik testünk, felzokog a lelkünk, de azért nem csüggedünk. Bízunk, nem az emberek, az Isten igazságában! Remélünk ezeréves felállásunk, földrajzi elhelyezkedésünk és nemzetünk hivatásában. Gyász ül arcunkon, kezünk ökölbe szorul, de amint könybeiábadt szemünkkel a jövőbe nézünk, arcunkon felcsillan a reménység fénye, látjuk ragyogni a Szent István koronáját, ajkunk imára nyílik, ökölbe szorult kezünk munkához fog, érezzük, tudjuk, hogy bármily mélyen is aláznak meg, annál nagyobbak leszünk, mert a népek igaza örök . . . feltámadunk! S. Szekszárd gyásza és tiltakozása az ország feldarabolása ellen. Impozáns módon nyilvánult meg, vasárnap délelőtt Tolnnvármegye székvárosénak gyásza és hazafias tiltakozása az ellen a béke ellen, amelyet Neuiliyben akarnak reánk erőszakolni. A hivatalosan elrendelt gyász azonban mind csak gyönge visszfénye annak a mélységes fájdalomnak, amely mindenki lelkét marcangolja. Mióta megtudtuk, hogy a párisi legfőbb tanács meg akarja a magyarságot semmisíteni, mindenkit ez az esemény tart lenyűgözve. Az első nap lesújtott bennünket a hir, de ahogy észbe kaptunk, máris tudtuk, hogy rettenetes gyászunkban mit kell tennünk. Ahol gyászolnak, ott a kiengesztelés szeheme üli meg a házat. A mi gyászunk azonban nem a lemondás méla szomorúsága, hanem >.z igacságtalan- ságtól táplált elkeseredés önérzetesen dacos felkiáltása. Szekszárd, amely mindenkoron példája volt az önérzetes, hajlithatatlan, igaz magyar érzés megnyilvánulásának, csak önmagához maradt hű, amikor méltóságteljes volt gyászában és példa- adóvá lett nemes tiltakozásában. Szombaton reggel Gyürky Ferenc h. polgár- mester gyaszkeretes falragaszokon hívta fel a kö zönséget, hogy a Neuiliyben diktált megsemmisítő békefeltételek miatt a város is öltsön gyászt. A hazafias elkeseredés fájdalmas szavaival hívta fel a polgárságot, hogy vegyen részt a vasárnap délelőtt tartandó könyörgő istenitiszteleteken és hogy jelenjék meg azon a népgyülésen, amely el lenségeink határozata ellen tiltakozik. Még aznap kitűzték a köz és magánépületekre a fekete lobogókat, amelyek külsőleg is jelképezik a reánk szakadt rettenetességet. A kaíholikus templomban. Soha még annyira meg nem telt a belvárosi római kutholikus templom, mint vasárnap délelőtt. Mindnyájunk közös édes anyja, Hazank, Hungária a ravatalon. Szent kötelességének tartja tehát mindenki, hogy az Isten hajlékába siessen, ott fohászkodjék az Egek Urához, tegyen csodát, támassza fel a legyilkolt Magyarországot. A templomban teljes számban ott láttuk a polgári és katonai hatóságokat, a vármegye, a város, a törvényszék, a .pénzügyigazgatóság, a tanintézetek és az összes egyéb hivatalok és intézetek tisztviselői karát és a város minden rendű és rangú polgárát és ifjúságát. Pontban 10 órakor kezdődött az üDnepi mise, amelyet dr. Fent Ferenc szekszárdi apát plébános, pécsi püspöki hely nők fényes segédlettel celebrált. A mise alatt a szekszárdi Leány Club pompás kara énekelt és zso- . lozsmái, a régi magyar vallásos énekek szivébe markoltak mindenkinek. Mindny j-n éreztük, hogy e nehéz érákban régi Pátronánkhoz, Magyarország Nagyasszonyához kell fordulnunk, h sz ő még sohasem feledkezett meg az ő szegény, árva Ma gyarországáról. A mise után Horváth Karoly se- gédlelkész lépett a szószékre. Hatalmas beszédben ismertette a reánk szakadt csapost és a történelem tanulságait idézve vallásos önbizalomra, összetartásra és a régi magyarokhoz méltó tettekre bűz ditotta a szomorú gyülekezetét. A református templomban. Németh Gyula evangelikas lelkész mondott megható alkalmi imát, kérve a Mindenhatót, hogy árassza el kegyelmével leuport hazánkat. A gyönyörű ima után Gödé Lajos, a költő pap tartotta a tzent beszédet. A református templomot szinültig '"megtöltöttek a protestáns egyházakhoz tartozó hívek. Soraikban ott láttuk vármegyénk előkelő' képviselőit. Honfibátiat diktálta mély érzéstől áthatott besz de meg megremegtette ájtatos hallgatóságának a lelkét és midőn a városunkba menekült hontalanná vált édes testvéreink, az erdélyi székely tisztviselők, evezredes hazájuk elvesztésén felzokogtak, f-*rfisirastól lett hangos az egész Istenháza. Es az Isten szolgája, akinek gyógyító olajat kelleti vo na hívei fájó lelkére önteni, maga sem birt többé a szívevei, ő is zokogva roBkadt össze. A népjyülés. A katholikus és reformá'us t-mp ómban tartott istentiszteletek után a közönség » belvárosi templom előtti városháztérre seregien. Amint pontban déli 12 órakor odaérkezett a nepgrüles bizottsága is, lerepültek a fejekről a kalapok és min denki szeut abitattal euekelte nemzeti imánkat, kérve Istent, hogy áldja meg a magyart. A Himnusz után Gyürky Ferenc h. polg rmester rövid beszédben vázolta a nepgj ülea célját, majd felkérte dr öiffy Imrét, hogy rnoudja el a polgárságot tájékoztató beszedet. Dr. Őrffy Imre reámutatott azokra a lehetetlen békefeltételekre, amelyeket ellenségeink nekünk diktálnak és amely feltételekkel meg akarják ölni mindnyájunk közös anyját: Magyarországot. Kimatatta kapzsi ellenségeink rágalmainak alaptalan voltát és felhívott mind ukit, '(jut és öreget egyaránt, hogy ne nyugodjék be e Magyar- ország feldarabolásába, hanem as antantnál is til A béke.
