Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-06-05 / 24. szám

II. évfolyam. 24. szám. Szekszárd, 1920 junius 5. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai : A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy t>0 mliiméter széles hasábon miliméter soronként 1 koronába, a szöregoldalon t korona 50 fillérbe, a hírrovatban elhelyezett reklám bír 2 koronába kerül. Családi birek és vállalati hirdetések külön ársza­bás szerint. hajdan erős Magyar! Nem látod Árpád vére miként fa jut f Nem látod a boszas egeknek ostorait nyomorult hazádon Majdnem egy évszázad után is any- uyira ráillenek ezek a klasszikus so­rok a mai szomorú állapotokra, mintha csak most irta volna Őket a költő. A dicsőséges ezer év alatt, tatár, török, labancdnhis közepette soha­sem volt hazánk sorsa gyászosabb, mint ezekben a történelmi órákban, amikor mindenki összefogott ellenünk és hatalmas világbirodalmak garan­tálják, hogy országunk legnagyobb része műveletlen, vad, balkáni hor­dák martaléka legyen és hogy három és fél milliónyi, mindig szabad ma­gyar idegen járomba, erkölcstelen el­nyomás alá kerüljön. És e gyötrel­méé napokon, midőn sorsunkat a saját magnnk szerződéses aláírásával kell változtathatatlannak elismerni, mit csinál a nemzet? Veszekszik, egymást falja, marja a magyar, akárcsak a mohácsi vész ctán, amikor pártoskodó eleinknek nyakára nőtt az évszázados elsyoraás : az osztrák járom. Hajdan erős Magyar! Értsd meg, hogy most minden kockán forog. Ha most eszedre nem térsz, ha eggyé oem forrasz egy szent kötelességben, a haza szeretetének, a haza vissza­szerzése gondolatának mindent meg­előző szent érzésében : akkor örökre elvesztél. A vörös rémet legyűrtük, letiportuk és a sárkánynak mind a hét fejét levágtuk. De ez nem elég. Izzó haraggal, szent lelkesedéssel kell készülnünk a közeljövő felada­taira, a nagy leszámolásra, hogy széttörhessük a körénk vont gyűrűt, hogy lerázhassuk a reánk rakott iiiliccseket, hogy felszabadíthassuk rabigában sínylődő magyar testvé­reinket. Szervezkednünk kell idehaza, hogy erősek legyünk kifelé, a külföld előtt. A mi ellenségeinknek abban volt a nagy erejük, hogy megutál taltak bennünket a müveit nyugat nagy nemzeteivel. Ha egy románt valami sérelem ért, rögtön azt kür­tölték világgá, hogy százat gyilkol­tunk le. Így kell nekünk is dolgozni a jövőben. Hadd maradjon csak egy ideig a magyar az elnyomó oiáh, eseb, meg a rác igája alatt, akkor megtudja a világ, hogy micsoda bes­tiákat szabadított reá a keresztény civilizációt egy évezreden át védő magyarságra. Minden gondolatunk, minden ér­zésünk, minden tettünk a magyar irredentizmust szolgálja: idegenek által álnok módon elrabolt országunk, rabigábsn sínylődő magyar véreink megváltásának a szent ügyét! Ezt a nagy feladatot azonban a mai korszellemtől megrontott önző és a léha élvezetektől eltespedt gene­ráció megoldani nem képes. Készül­nünk kell tehát a nagy leszámolásra, meg kell mutatnunk a világnak, hogy a magyar, ha összetart, olyan hatalom, hogy a poklok minden sá­tánjai sem vehetnek erőt rajta. Első teendőnk a jövő reményének, a nemzet tiatalságának egységes, erős megszervezése, lelkének, testé- 1 nek a nagy feladatokra való elő- ■ készítése. Hatalmas, nagy koncepciójú j terv szerint már az elemi iskolában kell kezdődnie annak a nagy mun­kának, amely igazán magyart csinál a magyarból. Olyan magyart, akinek dicsőítésével tele vannak a történe­lem lapjai. Erőset, bátrat, lelkeset, rajongót, a férfierények mintaképéi. A kisgyerek leikébe kell becsöpög- tetni azt a kötelességet, amelyért a jövőben minden magyarnak élni kell, hogy visszaszerezze a dicsőséges mull minden emlékhelyét. A Kár­pátok gerincét, kincses Erdély bér- , ceit, a Bánát és Bácska aranytermő rónaságait és a világba kivezető ka­put : a magyar tengerpartot. Sportra, ; testedzésre kell nevelni az egész magyar fiatalságot, hogy mindegyikük ! egy-sgy atléta legyen. Egységes ve- j zetés szerint dolgozó hatalmas sport­egyesületeket kell lólesitcni, amelyek i egyesítsék a falut a várossal és a melyekben vállvetve versenyezzen egymással az egész nemzet, a föld* mivelö polgár a középosztállyal és a 1 mágnással egyaránt. Olyan egyesüléssel kell üsszefor- rasztauunk az egész nemzetet, mint ; amilyen a szlávokut egyesitő „Szo- I kol“. Legyen amagy.tr tornaegyiet- nek szimbóluma a mi mithológiai j szent mi;<larnnk, a turul. „Turul“ tornaegyletek tiimöritsék a haza szi- j nét, virágát. A „Turul“ tornaegyle­tekben tanulja egymást megbecsülni és szeretni mindenki, akinek ezért a szerencsétlen magyar hazáért dobog a szive. Ezekben a tornaegyletekben neveljük acélossá gyermekeink izmait, hogy visszaszerezhessék maguknak azt a főidet, amelyet ezer év óta a nyugit kultúráját védő ősök vére oly bőven öDtözött. Azok a leventéink, akik a kül­földi mérkőzéseken megjelentek, min­dig becsületet és dicsőséget szerez tek maguknak és a magyar névnek. Kard- és tőrvívásban, birkózásban és úszásban, futásban és ugrásban egy­aránt világbajnokok lettek n világ legelső lovasnemzetének a sarjai. Ha i rendszeresen fejlesztjük a népünk ! őstermészetében rejlő értékes tulaj donságokat, rövidesen a világ legelső kulturnemzetei közé küzdhetjük fel magunkat. Es mert kultúránk az országunkat leigázva tartó barbáro­kénál sokkal régibb és sokkal felső- ségesebb: azok a külföld szemében is el fognak törpülni mellettünk. És ba majd üt a leszámolás órája: ne künk könnyű iesz a dolgunk. Addig azonban nagy munka vár még reánk, amig d'csőséges győzni akarással oda állhatunk a világ elé, hogy visszavegyük azt, ami ezer évig a miénk volt. Meg kell tisztulnunk a reánk ragadt sok lelki salaktól, az önzetlenségben és áldozatkészségben versenyre kell kelnie az egés^ magyar társadalom­nak, hogy összehozhassuk azokat az anyagi eszközöket, ame’yak e leg­szentebb cél elérésének az előfeltételei. Tiporjuk sárba a turáni átkot, a visszavonást, legyünk egyek a nagy érzessen és egész lelkünket hassa át az a tudat, hogy koncra éhes szom­szédaink felfalnak, megsemmisítenek bennünket, ha a mi végtelen áldo­zatkészségünkkel nevelendő fiaink vissza nem szerzik ezeréves hatá­rainkat. Hiszen ezeknek a határok­nak a sziklabércei a mi biztonsá­gunknak leghatalmasabb őrei. E hó 10-én Szek8zárdon is össze­ül a testnevelési ankét, hogy az egész vármegyére kiterjedően kezébe vegye az ifjúság testnevelésénk a szervezé­sét és irányítását. Hisszük, hogy mindenki, aki magyarnak érzi és vallja magát, szive egész lelkesedé­sével és magyar gavallériával fogja támogatni azt a mozgalmat, amelynek az a célja, hogy büszkén dagadó kebellel mihamarább odaharsoghas­suk az egész világnak Zrínyi szavait: „Ne bántsd a magyart!“ A Kormánybiztos fogadtatása Dr. Klein Antal, varmegyénk kor­mánybiztos-főispánja múlt hó 31-én érkezett nejével Szekszádra. Fogad­tatására Vendl István helyettes pol­gármester és Ráicz József állam­rendőrségi kapitány a város határáig elébe ment. A kormánybiztost és nejét a város nevében Vendl István üdvözölte, kívánván, hogy érezze jól magát e város falai között. A kor­mánybiztos megköszönte a fogadta­tást és kifejtette, hogy Szekszárd város érdekeit szivén viseli es állá­sában mindenkor készségesen munkál e város fejlődése érdekében. A vármegye tisztikara Forster Zoltán alispán vezetésével múlt hő 31-én tisztelgett vármegyénk uj fő­ispán-kormány biztosa, dr. Klein An­tal előtt. Forster Zoltán alispán üd­vözlő szavaiban megemlékezve a mai súlyos viszonyokról, utalt azokra a teendőkre, amelyek nz ország szebb és boldogabb jövőjének megalapozá­sában az ezeréves múlttal biró vár­megyei intézmény tisztviaelőkarára várnak s biztosította az uj főispán- kormánybiztost, hogy az a tisztikar, amely a hamisítatlan, tiszta erkölcs alapján mindig hivatásának magas­latán állott, a jövőben is teljes oda­adással és buzgalommal fogja a vár­megye közönségét s az ország érde­keit szolgálni. Hogy a tisztikar mun­kája eredményes legyen, kéri a fő­ispán-kormánybiztos bizalmát és tá­mogat.! sät. Dr. Klein Antal főispán kormány­biztos az alispán üdvözlő szavait megköszönve, büszke örömének adott kifejezést, hogy a Kormány bizalma arra a székre hívta meg Öt, amely­ben a vármegye nagy, történelmi nevű fiai is ültek, kik ennek a szék­nek fényt, tekintélyt és tiszteletet szereztek, — kétszeresen érzi a fele­lősséget, hogy szent kötelesség e fényt és tekintélyt megtartani és megőrizni. Részletes programmot ez­úttal — úgymond — nem ad, evvel a közgyűlésen kíván foglalkozni, hangsúlyozza azonban, hogy az uj korszellem, a keresztény demokrácia hatja át egész lényét, ez irányítja minden cselekedetét. Nem ismer szü­letési és vagyoni előjogokat, de igenis születési és vagyoni elököte- lezeltségeket. Köszönti a tisztikart, elsősorban mint munkást.! Szeretet­tel és megértő barátsággal jött, ez fogja irányítani munkájába^ s ezt kéri a tisztikar részéről is, mert ha e szellemben fognak közösen mun­kálkodni, akkor úgy fogják érezni, hogy a munka nem kötelesség, ha­nem öröm. Másodsorban köszönti őket, mint tisztviselőket, kik a kétségbe­eséssel határos nehéz helyzetben van­nak, s kiknek helyzetén javítani, segíteni legelső kötelesség. Ennek kivin szószólója lenni mindenkor és mindenütt ! Isten áldását kéri a nagy és nehéz feladatok sikeres megoldá­sához ; Isten nevében kezdi el mű­ködését ama fohász kapcsán, hogy adja a Mindenható, hogy megyénk kis megszállott része is mielőbb föl­szabaduljon. Hittel hiszi, hogy a sir, melynek sírásói nemzetük átkától és saját lelkiismeretűk furdalásától ül­dözve idegen földön bujdosnak — nem lesz örök temetője hazánknak. Bizalommal bízik, hogy a kis lélek­harang hangját, meiyet most húztak meg Parisban, az ezeréves Magyar- ország felett — nemsokára túl fogja harsogni a föltámadás hatalmas harangzúgása, mely hirdetni fogja az egész világnak, hogy „Él magyar, áll Buda még“ ! Helyreigazítás. „Az uj kormánybiztos“ cimii muliheli közleményünkbe tévedés került. Azt irtuk, hogy dr. Klein Antal kormánybiztos és Wéber János nemzetgyűlési képviselő urak, mielőtt a kisgazdapárt tagjai leltek, a Károlyi-féle függetlenségi pártnak voltak tagjai abban az időben, amikor e párt bár erősen radikális volt, de nem lépett még arra a lejtőre, amely hazánk rom­lását okozta. Illetékes helyről ér­tesítették lapunkat arról, hogy dr. Klein Antal és Wéber János urak a Károlyi-féle pártárnyalnthoz soha sem tartoztak, mert Wéber János ur ugyan a ;i8-us füyget- lenségi pártnak voll tagja, de nem a Károlyi-frakciónak, dr. Klein Antal ur pedig Tisza István poli­tikájának volt hive és támogatója. Készséggel igazítjuk 'helyre téve­désünket. Kormánybiztosunknak e politikai múltja garancia, hogy exponált állásába a politikai mér­sékletet hozta magával és Tolna- vármegye közéletében az egyet­értő, építő munkának les: nem csuk őre, de vezére is. A magyar- hontól barátság. Mi lesz a békeszerződéssel? Ez izgatja ma a közvéleményt. Az en­tente részéről közölt durva föltételek méltán keltenek megdöbbenést és megbotránkozást. És érthető a szer­ződés aláírása elleni erélyes tiltako­zás, mely a magyar közélet minden részénél egymásután megnyilvánul. Kétségtelen, ho y az entente béke- tervezetéből igazi szerződés sohase lesz. A magyar nemzet nem sülyed- het annyira, hogy ezeréves jogait a zsarnok parancsszavára könnyedén odadobja. Az eseményeket azonban a szerződés aláírása dacára sem vár­hatjuk be összetett kézzel. Elő­készületeket kell tennünk a kinos meglepetések elleni védekezésre. Meg keli ragadnánk minden olyan esz­közt, mely a fenyegető veszedelmek elhárítására alkalmas. Óvatosan, gya­korlati érzékkel, diplomáciai éles­látással meg kell teremtenünk azokat a föltételeket, melyek az országot a legnagyobb európai viharral szem­ben ellentállóvá teszik. Ezen föltételek között kétségtele* tk Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsaim 85 és 102. Ikifizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K. Vidéken : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára 1'50 K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom