Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-06-05 / 24. szám
II. évfolyam. 24. szám. Szekszárd, 1920 junius 5. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai : A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy t>0 mliiméter széles hasábon miliméter soronként 1 koronába, a szöregoldalon t korona 50 fillérbe, a hírrovatban elhelyezett reklám bír 2 koronába kerül. Családi birek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. hajdan erős Magyar! Nem látod Árpád vére miként fa jut f Nem látod a boszas egeknek ostorait nyomorult hazádon Majdnem egy évszázad után is any- uyira ráillenek ezek a klasszikus sorok a mai szomorú állapotokra, mintha csak most irta volna Őket a költő. A dicsőséges ezer év alatt, tatár, török, labancdnhis közepette sohasem volt hazánk sorsa gyászosabb, mint ezekben a történelmi órákban, amikor mindenki összefogott ellenünk és hatalmas világbirodalmak garantálják, hogy országunk legnagyobb része műveletlen, vad, balkáni hordák martaléka legyen és hogy három és fél milliónyi, mindig szabad magyar idegen járomba, erkölcstelen elnyomás alá kerüljön. És e gyötrelméé napokon, midőn sorsunkat a saját magnnk szerződéses aláírásával kell változtathatatlannak elismerni, mit csinál a nemzet? Veszekszik, egymást falja, marja a magyar, akárcsak a mohácsi vész ctán, amikor pártoskodó eleinknek nyakára nőtt az évszázados elsyoraás : az osztrák járom. Hajdan erős Magyar! Értsd meg, hogy most minden kockán forog. Ha most eszedre nem térsz, ha eggyé oem forrasz egy szent kötelességben, a haza szeretetének, a haza visszaszerzése gondolatának mindent megelőző szent érzésében : akkor örökre elvesztél. A vörös rémet legyűrtük, letiportuk és a sárkánynak mind a hét fejét levágtuk. De ez nem elég. Izzó haraggal, szent lelkesedéssel kell készülnünk a közeljövő feladataira, a nagy leszámolásra, hogy széttörhessük a körénk vont gyűrűt, hogy lerázhassuk a reánk rakott iiiliccseket, hogy felszabadíthassuk rabigában sínylődő magyar testvéreinket. Szervezkednünk kell idehaza, hogy erősek legyünk kifelé, a külföld előtt. A mi ellenségeinknek abban volt a nagy erejük, hogy megutál taltak bennünket a müveit nyugat nagy nemzeteivel. Ha egy románt valami sérelem ért, rögtön azt kürtölték világgá, hogy százat gyilkoltunk le. Így kell nekünk is dolgozni a jövőben. Hadd maradjon csak egy ideig a magyar az elnyomó oiáh, eseb, meg a rác igája alatt, akkor megtudja a világ, hogy micsoda bestiákat szabadított reá a keresztény civilizációt egy évezreden át védő magyarságra. Minden gondolatunk, minden érzésünk, minden tettünk a magyar irredentizmust szolgálja: idegenek által álnok módon elrabolt országunk, rabigábsn sínylődő magyar véreink megváltásának a szent ügyét! Ezt a nagy feladatot azonban a mai korszellemtől megrontott önző és a léha élvezetektől eltespedt generáció megoldani nem képes. Készülnünk kell tehát a nagy leszámolásra, meg kell mutatnunk a világnak, hogy a magyar, ha összetart, olyan hatalom, hogy a poklok minden sátánjai sem vehetnek erőt rajta. Első teendőnk a jövő reményének, a nemzet tiatalságának egységes, erős megszervezése, lelkének, testé- 1 nek a nagy feladatokra való elő- ■ készítése. Hatalmas, nagy koncepciójú j terv szerint már az elemi iskolában kell kezdődnie annak a nagy munkának, amely igazán magyart csinál a magyarból. Olyan magyart, akinek dicsőítésével tele vannak a történelem lapjai. Erőset, bátrat, lelkeset, rajongót, a férfierények mintaképéi. A kisgyerek leikébe kell becsöpög- tetni azt a kötelességet, amelyért a jövőben minden magyarnak élni kell, hogy visszaszerezze a dicsőséges mull minden emlékhelyét. A Kárpátok gerincét, kincses Erdély bér- , ceit, a Bánát és Bácska aranytermő rónaságait és a világba kivezető kaput : a magyar tengerpartot. Sportra, ; testedzésre kell nevelni az egész magyar fiatalságot, hogy mindegyikük ! egy-sgy atléta legyen. Egységes ve- j zetés szerint dolgozó hatalmas sportegyesületeket kell lólesitcni, amelyek i egyesítsék a falut a várossal és a melyekben vállvetve versenyezzen egymással az egész nemzet, a föld* mivelö polgár a középosztállyal és a 1 mágnással egyaránt. Olyan egyesüléssel kell üsszefor- rasztauunk az egész nemzetet, mint ; amilyen a szlávokut egyesitő „Szo- I kol“. Legyen amagy.tr tornaegyiet- nek szimbóluma a mi mithológiai j szent mi;<larnnk, a turul. „Turul“ tornaegyletek tiimöritsék a haza szi- j nét, virágát. A „Turul“ tornaegyletekben tanulja egymást megbecsülni és szeretni mindenki, akinek ezért a szerencsétlen magyar hazáért dobog a szive. Ezekben a tornaegyletekben neveljük acélossá gyermekeink izmait, hogy visszaszerezhessék maguknak azt a főidet, amelyet ezer év óta a nyugit kultúráját védő ősök vére oly bőven öDtözött. Azok a leventéink, akik a külföldi mérkőzéseken megjelentek, mindig becsületet és dicsőséget szerez tek maguknak és a magyar névnek. Kard- és tőrvívásban, birkózásban és úszásban, futásban és ugrásban egyaránt világbajnokok lettek n világ legelső lovasnemzetének a sarjai. Ha i rendszeresen fejlesztjük a népünk ! őstermészetében rejlő értékes tulaj donságokat, rövidesen a világ legelső kulturnemzetei közé küzdhetjük fel magunkat. Es mert kultúránk az országunkat leigázva tartó barbárokénál sokkal régibb és sokkal felső- ségesebb: azok a külföld szemében is el fognak törpülni mellettünk. És ba majd üt a leszámolás órája: ne künk könnyű iesz a dolgunk. Addig azonban nagy munka vár még reánk, amig d'csőséges győzni akarással oda állhatunk a világ elé, hogy visszavegyük azt, ami ezer évig a miénk volt. Meg kell tisztulnunk a reánk ragadt sok lelki salaktól, az önzetlenségben és áldozatkészségben versenyre kell kelnie az egés^ magyar társadalomnak, hogy összehozhassuk azokat az anyagi eszközöket, ame’yak e legszentebb cél elérésének az előfeltételei. Tiporjuk sárba a turáni átkot, a visszavonást, legyünk egyek a nagy érzessen és egész lelkünket hassa át az a tudat, hogy koncra éhes szomszédaink felfalnak, megsemmisítenek bennünket, ha a mi végtelen áldozatkészségünkkel nevelendő fiaink vissza nem szerzik ezeréves határainkat. Hiszen ezeknek a határoknak a sziklabércei a mi biztonságunknak leghatalmasabb őrei. E hó 10-én Szek8zárdon is összeül a testnevelési ankét, hogy az egész vármegyére kiterjedően kezébe vegye az ifjúság testnevelésénk a szervezését és irányítását. Hisszük, hogy mindenki, aki magyarnak érzi és vallja magát, szive egész lelkesedésével és magyar gavallériával fogja támogatni azt a mozgalmat, amelynek az a célja, hogy büszkén dagadó kebellel mihamarább odaharsoghassuk az egész világnak Zrínyi szavait: „Ne bántsd a magyart!“ A Kormánybiztos fogadtatása Dr. Klein Antal, varmegyénk kormánybiztos-főispánja múlt hó 31-én érkezett nejével Szekszádra. Fogadtatására Vendl István helyettes polgármester és Ráicz József államrendőrségi kapitány a város határáig elébe ment. A kormánybiztost és nejét a város nevében Vendl István üdvözölte, kívánván, hogy érezze jól magát e város falai között. A kormánybiztos megköszönte a fogadtatást és kifejtette, hogy Szekszárd város érdekeit szivén viseli es állásában mindenkor készségesen munkál e város fejlődése érdekében. A vármegye tisztikara Forster Zoltán alispán vezetésével múlt hő 31-én tisztelgett vármegyénk uj főispán-kormány biztosa, dr. Klein Antal előtt. Forster Zoltán alispán üdvözlő szavaiban megemlékezve a mai súlyos viszonyokról, utalt azokra a teendőkre, amelyek nz ország szebb és boldogabb jövőjének megalapozásában az ezeréves múlttal biró vármegyei intézmény tisztviaelőkarára várnak s biztosította az uj főispán- kormánybiztost, hogy az a tisztikar, amely a hamisítatlan, tiszta erkölcs alapján mindig hivatásának magaslatán állott, a jövőben is teljes odaadással és buzgalommal fogja a vármegye közönségét s az ország érdekeit szolgálni. Hogy a tisztikar munkája eredményes legyen, kéri a főispán-kormánybiztos bizalmát és támogat.! sät. Dr. Klein Antal főispán kormánybiztos az alispán üdvözlő szavait megköszönve, büszke örömének adott kifejezést, hogy a Kormány bizalma arra a székre hívta meg Öt, amelyben a vármegye nagy, történelmi nevű fiai is ültek, kik ennek a széknek fényt, tekintélyt és tiszteletet szereztek, — kétszeresen érzi a felelősséget, hogy szent kötelesség e fényt és tekintélyt megtartani és megőrizni. Részletes programmot ezúttal — úgymond — nem ad, evvel a közgyűlésen kíván foglalkozni, hangsúlyozza azonban, hogy az uj korszellem, a keresztény demokrácia hatja át egész lényét, ez irányítja minden cselekedetét. Nem ismer születési és vagyoni előjogokat, de igenis születési és vagyoni elököte- lezeltségeket. Köszönti a tisztikart, elsősorban mint munkást.! Szeretettel és megértő barátsággal jött, ez fogja irányítani munkájába^ s ezt kéri a tisztikar részéről is, mert ha e szellemben fognak közösen munkálkodni, akkor úgy fogják érezni, hogy a munka nem kötelesség, hanem öröm. Másodsorban köszönti őket, mint tisztviselőket, kik a kétségbeeséssel határos nehéz helyzetben vannak, s kiknek helyzetén javítani, segíteni legelső kötelesség. Ennek kivin szószólója lenni mindenkor és mindenütt ! Isten áldását kéri a nagy és nehéz feladatok sikeres megoldásához ; Isten nevében kezdi el működését ama fohász kapcsán, hogy adja a Mindenható, hogy megyénk kis megszállott része is mielőbb fölszabaduljon. Hittel hiszi, hogy a sir, melynek sírásói nemzetük átkától és saját lelkiismeretűk furdalásától üldözve idegen földön bujdosnak — nem lesz örök temetője hazánknak. Bizalommal bízik, hogy a kis lélekharang hangját, meiyet most húztak meg Parisban, az ezeréves Magyar- ország felett — nemsokára túl fogja harsogni a föltámadás hatalmas harangzúgása, mely hirdetni fogja az egész világnak, hogy „Él magyar, áll Buda még“ ! Helyreigazítás. „Az uj kormánybiztos“ cimii muliheli közleményünkbe tévedés került. Azt irtuk, hogy dr. Klein Antal kormánybiztos és Wéber János nemzetgyűlési képviselő urak, mielőtt a kisgazdapárt tagjai leltek, a Károlyi-féle függetlenségi pártnak voltak tagjai abban az időben, amikor e párt bár erősen radikális volt, de nem lépett még arra a lejtőre, amely hazánk romlását okozta. Illetékes helyről értesítették lapunkat arról, hogy dr. Klein Antal és Wéber János urak a Károlyi-féle pártárnyalnthoz soha sem tartoztak, mert Wéber János ur ugyan a ;i8-us füyget- lenségi pártnak voll tagja, de nem a Károlyi-frakciónak, dr. Klein Antal ur pedig Tisza István politikájának volt hive és támogatója. Készséggel igazítjuk 'helyre tévedésünket. Kormánybiztosunknak e politikai múltja garancia, hogy exponált állásába a politikai mérsékletet hozta magával és Tolna- vármegye közéletében az egyetértő, építő munkának les: nem csuk őre, de vezére is. A magyar- hontól barátság. Mi lesz a békeszerződéssel? Ez izgatja ma a közvéleményt. Az entente részéről közölt durva föltételek méltán keltenek megdöbbenést és megbotránkozást. És érthető a szerződés aláírása elleni erélyes tiltakozás, mely a magyar közélet minden részénél egymásután megnyilvánul. Kétségtelen, ho y az entente béke- tervezetéből igazi szerződés sohase lesz. A magyar nemzet nem sülyed- het annyira, hogy ezeréves jogait a zsarnok parancsszavára könnyedén odadobja. Az eseményeket azonban a szerződés aláírása dacára sem várhatjuk be összetett kézzel. Előkészületeket kell tennünk a kinos meglepetések elleni védekezésre. Meg keli ragadnánk minden olyan eszközt, mely a fenyegető veszedelmek elhárítására alkalmas. Óvatosan, gyakorlati érzékkel, diplomáciai éleslátással meg kell teremtenünk azokat a föltételeket, melyek az országot a legnagyobb európai viharral szemben ellentállóvá teszik. Ezen föltételek között kétségtele* tk Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsaim 85 és 102. Ikifizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K. Vidéken : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára 1'50 K.
