Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-05-29 / 23. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1920 május 29. felre Szegheő alezredes felkérte a vármegye legjelentősebb egyéneit. Az aiapitók, a nemes cél fontosságától áthatva maguk is jelentékeny tőkével járulnak hozzá ezen uj gazdasági faktor megerősítéséhez. Azonban szükséges, hogy a várme- gye egész közönsége is a legmesszemenőbb módon elősegítse a szövetkezet létrejöttét. Nem alamizsnát ad az, aki fölösleges pénzét a „Move Szövetkezetre“ bizzs, hanem jó üzletet is csinál, mert pénzét biztosan és gyümölcsözőleg elhelyezve lehetővé teszi saját magának, hogy szükségleteit minél olcsóbban beszerezhesse. A szövetkezet akkor, amikor a pénzintézetek kamatot alig űzetnek, 5 százalékos osztalékot juttat az üzletrészek után, a melyek biztonsága minden kétségen felül áll. Hazafias kötelességet teljesít mindenki, aki belép a szekszárdi „Move Szövetkezetébe, amely később vidéki osztályainál is fiókokat fog létesíteni. Hisszük, hogy az a hazafias közönség, amely eddig is higgadtan és előrelátó józansággal állott a nemzeti eszme szolgálatába, hamarosan rendelkezésre bocsájtja azokat az anyagi eszközöket, a melyek ezen önsegélyző vállalat megindításához és gyümölcsözővé tételéhez feltétlenül szükségesek. Mert végre fel kell vennünk a harcot a kereskedelem terén is. És ezt a harcot azzal kell kezdenünk, hogy a szövetkezetek alapításával a magunk zsebébe rakjuk a filléreket nem pedig egy idegen faj bugyellárisába a koronákat és a milliókat. Kuííurkép Csehoszloudkíából. A Budapesten megjelenő „Slovák Zahranicny“ cimü magyarbarát tót lap folyó évi 12. száma a következő levelet közli: Baán (Trencsén m.) április hó. Nagyon tisztelt Szerkesztő ur! Valahányszor az Ön — nekünk annyira kedves — lapját kézhez kapom, annyiszor úgy' érzem magam, mintha ünnep volna, mert látom, hogy még sem vagyunk annyira elhagyva és elhanyagolva, ahogy itt nálunk sokan gondolták, mivel a csehek uralma már soká tart. Már rég szerettem volna pár sort írni, de ezek a cseh urak nagyon ügyelnek arra, hogy az általuk megszállt és hermetikusan elzárt magyar országrészből senkinek ne legyen alkalma a „határon túli“ rokonaival írásban értekezni. Hanem hát nekünk is van egy kis eszünk ahhoz, hogy kitaláljuk a módját — amint jelen írásunkból is látható — miképen kérjük meg önt alábbi soraink közzétételére. Az előző számban (az április 4-ikiben) olvasom Klacskó Viktor volt nagytapolcsányi polgári iskolai tanár közleményét arról, milyen undok örömmel pusztították el a csehek és a csechúnyok (A csehekkel barátkozó tótok gúnyneve.) az összes tanszereket, nehogy belőlük még emlékül is valami fennmaradjon. A csehek úgy alapítják meg a kultúrájukat, amilyen moráljuk van. Az ő erkölcsi érzéseik nem fognak fel magasabb kultúrát, amely a köszörüs- ségen és a pepik (a csehek gúnyneve) komédiás- ságon fölül emelkedik. (A felsővidék küzvetetlen tapasztalatból a területén vándorló cseheknek különösen ezt a két foglalkozási ágát ismerte.) Erről On azonnal meggyőződhetnék, ha ismerné a baáni polgári iskola „tanárainak“ gyűjteményét. Az aztán gyülevész nép. Nemcsak köszörűsök, hanem köszörüsnék is zavarják édes gyermekeink eszét. Nem értenek semmit, de fogalmuk sincs róla, mily célra rendeztük be a mi polgári iskoláinkat. Náluk a legfontosabb dolog a „Sokol“ egyesület létesítése, amelyben ők mulatnak. Egyéb előttük Hekuba! Azelőtt kis gyermekeink az óvodákban nagyobb előmenetelt tanúsítottak, mint most 13—14 éves ifjúság a polgári iskolákban. De hogy is ne! Tán nem is hinné ön, hogy ebben a cseh menazseriáben olyan „tanárnő“ volt, aki — talán örömében, hogy oly magas polcra emelkedett — reggeltől estig és* estétől reggelig részeg volt. Nem tanított semmit, nem is tudott lábán állani. Hiába próbálta az igazgató talpraállítani és buzdítani a tanításra, hogy állását el ne veszítse! Mindhiába! És mi kénytelenek vagyunk ártatlan gyermekeinket ilyen „tanárnőkhöz küldeni, hogy erkölcsösségre tanítsák. Hát vájjon nem igaz-e, hogy a köszörűs maradjon a köszörűnél, a pepik pedig komédiájánál és ne keveredjék bele abba, amihez nem ért ? Hiszen ollót köszörülni és gyermekeket tanítani nem ugyanegy dolog. Tisztelettel kérjük Önt, engedje meg jövőben is, hogy néha-néha tudósítsam fájdalmas ügyeinkről. — Tisztelettel Baáni. Megfigyelések. Naponkint olvassuk a lapokban : Valutakrizis Európában ! Páriában tanácskoznak, Londonban ankéteznek — és Budapesten kétségbeesnek. A magyar pénznek nincs vásárló ereje. Mert nincs ércfedezetünk, nincs exportunk, nincs produktiv munkánk. Ma hallunk egy miniszteri expozét: a termelőmunka fogja megjavítani a valutát. Holnap ismét felrepül egy jelszó: külföldi értékeket kell gyűjteni. Legutóbb meg mozgalom indult meg a még meglévő aranyértékek gyűjtésére. Helyes! Mi örülünk ennek 1 Mindezt keresztül visszük! De, Uraim, kérdem, nem lehetne kisebb lármával és nagyobb buzgalommal megcsinálni mindezt ? Nem lehetne kisebb jelentőségű dolgokra is kiterjeszkedni? Ami tán nem is olyan csekélység ? Pár hónapja figyelem az Amerikából visszavándorolt tolnamegyei svábokat. Doháraikat félve hozzák haza. És megindul a dollárvásár. Négy-öt kocsi üzér hajtat napról-napra faluról-falura, alkuszik, igér, könyörög, távozik — és újra jön! És a dollár vándorol — biztos kezekbe, ahol nem javit valutát, ahol nem adóztatják meg, ahol nincs lebélyegzés 1 És a magyar állam zsebe üres! Hát itt a dollár, itt a valutajavitás, itt a fedezet! Csak meg kell fogni! Hja, persze, ott van a hivatalos beváltóbank, ott van a határszéli állomásokona kirendeltség! És még sincs dollár! Igen, mert a dollár 100—200 kim. távolságra van az államtól! Nem úgy! Ide elasztikus, ide falusi, ide közvetlen szerv kell. Szerv, amely nem büró, hanem amely gyorsan dolgozik! Nem lehetne megbizni a falusi papokat, tanítókat, jegyzőket, hogy ők váltsák be a folyton özönlő dollárokat az állam számára ? Ahol értünk, keresztényekért dolgozna a külföldi pénz! Nem lehetne egy kis mozgékonysággal ezt kontrollirozni ? Úgy, hogy az állam nem károsodna ? Úgy, hogy a falusi beváltó sem tudna visszaélni ? Az a pesti börziáner megbízik ágensében, az állam nem hihetne a falusi intelligenciának ? . . . De nem folytatom, mert az ablakom előtt a sváb gyerekek már megint rikoltoznak : — Die Thalerjuden kommen! . J Viator. Újdonságok. Az uj kormánybiztos. A hivatalos lap vasárnapi száma közölte, amit már hetekkel előbb mi jeleztünk, hogy Tolnavármegye kormánybiztosává a magyar királyi kormány dr. Klein Antal biritő-pusztai lakost nevezte ki. Dr. Klein Antal eddig nem vett tevékenyebb részt vármegyénk közéletében, nem áll háta mögött közigazgatási pályán eltöltött hosszú tevékenységű múlt és tapasztalat. Politikai tevékenységéről többet mondhatunk. A forradalmak előtti időben a függetlenségi párt tevékeny tagja volt, de mielőtt Károlyiék még a szélsőségek útvesztőjére tévedtek volna, kilépett sógorával, Weber Jánossal együtt a Károlyi-pártból és a kisgazda párthoz csatlakozott. Az uj politikai irányzatok kialakulása alkalmával a sokorópátkai Szabó István-féle Kisgazda és Földmives Párt tagja lett és ennek a névleg bár változáson keresztül ment, de lényegileg minden pro- grammját megtartó pártnak most is tagja. Ennek a párthüségnek elismerését jelenti kormánybiztossá történt kinevezése. ügy vagyunk értesülve, hogy a higgadt, elfogulatlan politikusok táborához tartozik és igy ez biztosíték, hogy kormánybiztosi állásá ban, — amely a méltóság betöltőjétől a közügyek elbírálásánál politikai elfogultságon való felülemelkedést kíván meg, — e vármegye ügyeit annak a célnak a szolgálatában fogja mindenkor irányítani, hogy ezzel a nemzetnek, a vármegye közönségének érdekeit, az igazság és méltányosságot minden rendelkezésre álló eszközzel szolgálja. Kiváló közjogi állásában tisztelettel és bizalommal köszöntjük kinevezése alkalmából. Fiatal, tetterős, izig-vérig demokrata ember kerül személyével a kormánybiztosi állásba, reméljük, hogyha bizalommal és megértéssel közeledik vármegyénk vezető tisztviselőihez, úgy, ha nincs is mögötte közigazgatási múlt és tapasztalat, ambíciójával és képességeivel e vármegyének igen sok szolgálatot lehet és akkor e lap hasábjain nem fogunk késni, hogy a mai üdvözletünk után, amely azt a tiszteletet és bizalmat rögzíti csak meg. amellyel személye iránt viseltetünk, az elismerés, a nagyrabecsülés és a közszeretet fáklyafényét is meggyujtsuk. — A polgármester Budapestéit. Vendl 1st ván h. polgármester a napokban hivatalos ügyek elintézése végett a fővárosban járt és ez alkalom mal sikerült neki a város által ruházandó alkalmazottak részére a Nép ruházati Bizottságnál olcsó pénzért ruházati cikkeket szerezni. A polgármea tér ezáltal tekintélyes összeget takarított meg a város közönsé :ének. — Rendőrnap. A szekszárdi magyar királyi államrendőrség tisztikara folyó évi junius hó 12-én és 13-án Tolnavármegye és Szekszárd város kö zönségének közreműködésével dr. Klein Antalnó őméltésága védnöksége alatt rendőrnapot és ennek keretében nagy gyűjtést rendez. A gyűjtés a vá ros több pontján felállított urnákkal, perselyekkel és gyűjtő-ivekkel történik. Á befolyó összeg ki zárólag rendőri őrszeméiyzeti jóléti intézmények létesítésére fog fordittatni. A rendőrnap rendezésével egybekötött táncestélyek, népünnepély és egyéb szórakozások sorrendjét külön falragaszok hozzák a közönség tudomására. — A „Hangya“ Wögyészea, A napokban nyílt meg a Hangya szövetkezet üzlethelyisége Hőgyészen A Hangya hőgyészi elnöke gróf Apponyi Géza v. b. t. t. — Az állami rendőrök elhelyezése. A Szék szárára helyezett nős és családos állami rendőrök közül eddig tizennégyen kaptak lakást. Több ház- tulajdonos önként ajánlott fel erre a célra helyiségeket, nagy részüket azonban a katonai beszál- lásolási rendelet alapján helyezték el. Akiknek még nincsen lakásuk, azokat a lakáshivatal ugyan csak ezen rendelet alapján fogja fedél alá juttatói. A beszállásolás ellen a törvény értelmében előter • jesztósnek nincsen helye. — Az államépitészefi hivatal alkalmazottai magatartásának felülvizsgálata. A kereskedelem ügyi in. kir. miniszter körrendeletileg értesített« valamennyi vármegye közigazgatási kizottságát, hogy az államépitészeti hivatalok alkalmazottainak a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartását a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya tartozik felülvizsgálni. — Mész a permetezéshez, Szekszárd város két waggon meszet kapott a szőlő permetezéshez— Városi közgyűlés. Szekszárd város tanácsa mo3t készíti elő a május havában tartandó közgyűlés anyagát. A tárgysorozat legfontosabb pontja a költségvetés és az uj pótadó megállapi tása lesz. — Tanitcválaszfások. A sióagárdi róm. katb. elemi iskolához rendes tanítóul Géczy Mária oki tanitónő, a nagyvejkei róm, katk, elemi iskolához Kréníer János ugyanoda beosztott állami tanító választatott meg, — Nyilvánossági jog. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a dombóvári Orsolya-rendi róm kath. polgári leány iskolának a folyó iskolai évre a nyilváno3ságj jogot megadta. — A szekszárdi filharmonikusok hangversenye. A nyári hangniatot jelző kevés közönség jelenlétében folyt le a szekszárdi filharmonikusok ez idei utolsó zenekari hangversenye Elsőnek a „Denevér“ nyitányát játszották. A közismert magasabb rendű operett zenei szépségeit a tempók helyes betartása és a precíz bevágások nagyban emelték, majd Grieg „Solvejg dala“ lyrai szépségeiben gyönyörködhettük. Sarasate „Zigeuner- weisen* cimü hegedűversenyét, ezt a nehéz technikájú darabot Berényi István, a filharmonikusok PRIMA bortomloket vörös békeminőségöt szállít közvetlenül a gyárból ZÁRAI SAMU szokQzlete Budapest, (II. kér., Podmnniczky-utca 11 íz.
