Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-05-29 / 23. szám

ül. évfolyam. Szekszárdi iy20 május 29. 23. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SrertEtztötég es kiadoftrvatal: SzekszárdiNépbank épc etében. Teltfonszá.-r. 85 is 102. EÜfaetwi ár: égési évre 60 K, félévre 32 K. negyedévi* 17 K. Vidékér : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes síim éra 1"50 K. A Közigazgatás reformja. A közigazgatás nagy .problémája megoldás előtt áll. Annyi sok év keserű tapasztalatai után mindenki belátja, bogy állami életünk e fontos kérdésének alapos rendezése tovább már el nem odázható. De a jelekből Ítélve azt látjuk, hogy nagyon megoszlanak ngy a politikai pártoknak, mint a sorsunk intézésébe bele folyó magasállásu állami tényezőknek a véleményei és eddig nyilvá­nosságra jutott irányelvei a közigazgatás általános berendezésének és különösen a közigazgatásnál al­kalmazandó tisztviselők minősítésének kérdésében. Engedtessék meg nekem, mint egyszerű közkato­nának, hogy kifejthessem azt, ami bennünket köz­ségi jegyzőket e fontos kérdésben legjobban ér­deke). Minket jegyzőket az izgat elsősorban : lesz-e államosítás vagy sem ? A politikai pártok nyilatkozataiból látjnk, bogy mily erős küzdelem folyik az államosítás és a mnnicipiumok erősítésének, a választhatóság hí­veinek a felfogása közölt. Annyira fontosnak tart­juk az e téren lappangó homálynak az eloszlatá­sát, bogy nyíltan kimondom, miként addig egyet­len egy jegyző sem fog a jövőjébe és utódaiba vetett bizalommal nyugodtan dolgozni, amig ezen ; alapvető kérdés eldöntve nem lesz. Ismerem a ' magam gondolkodását, de éppen azért, mert vér­beli jegyző vagyok, érzem, hogy a jegyzők óriási j többsége is igy gondolkozik, mint én. A kérdés tehát az, lesz-e államosítás vagy sem ? Nekünk mind a két irányban felkészülve kell lennünk ér­dekeink megvédésére, amelyekről nsgyitás nélkül mondhatjuk, bogy a jó közigazgatás általános ér­dekei is. Jó közigazgatás csak pályáját szerető, meg­elégedett közigazgatási kar mellett képzelhető el. A jegyzői karnak tehát elsőrangú érdeke, hogy akármerre dől is el a kérdés megoldása a politikai útvesztőben, a jegyzői kar minden egyes tagja meg legyen elégedve állása jogbiztonságának, pá­lyáján való zavartalan előrebaladhatásának és a fegyelmi jog igazságos gyakorlásának a tudatá­ban. Hitem, hogy a jó, mellékhefolyásoktól men­tesített, gyors, célravezető közigazgatást csak az államosítással lehet megteremteni. Nézzük a súlyos okokat, melyek bennünk ezt a meggyőződést úgy személyi, mint tárgyi szempontból megerősítették. Nem akarom én most felpanaszolni, hogy a fórra dalinak szülte üldözések, elűzések, martiromságok első sorban a jegyzők között szedték az áldozatai­kat. De azt mi el nem felejthetjük, hogy a vas­utast, a postást, a járásbirót, a fináncot és egyéb állami alkalmazottat sehol sem üldözték, sehonnan sem kergették el, csak a jegyzőket. Ezt pedig azért merte a nép megtenni, mert azt hitte, hogy az általa választott jegyzővel saját akarata sze­rint járhat el. És miért volt mindez? Azért, mert az állami gépezetnek a néppel közvetlenül érintkező csava­réit a jegyző volt köteles az állam fentartása ér- 1 dokóben kezelni. A nép pedig nem látta a nagy 1 gépezetet és annak tervezőit, nem ismerte a tör­vények, rendeletek alkotóit, csak azoknak végre­hajtóit látta és mert ezek a törvények és rende- j letek mélyen belenyúltak az ő vagyoni, személyi és családi viszonyaiba, igy pálforduláskor érez­tette is haragját az ő általa választott jegyzőkkel, j Ezek a keserű és véres tapasztalatok tehát min­ket az államosítás feltétlen hívei közé sodortak. | De vannak súlyos tárgyi okaink is. Az ma már vitán felni ál!, hogy eddigi köz- igazgatásunkban legfőképen az okozta a bajt, hogv a rendeleteket és törvényeket készítő magasrangu : tisztviselők a községi élet ezer csinját-binját, a néppel való érintkezést, a nép lelkét, szokásait, feliogását vagy csak nagy távlatból, vagy egy­általán nem ösmerték és csak igy láthattak nap­világot oly rendelkezések, melyeket ott kint a fal vakban az életbe átültetni vagy egyáltalán nem . lehetett, vagy csak nagyon tapintatosán s valljuk I be őszintén, sokszor hiányosan, de tisztán csak ! azért, hogy nagyobb bajnak elejét vegyük. Épp j igy voltunk — tisztelet a kivételeknek — a szol- I Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minőén szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, vslamint t lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. gabirói és megyei aljegyzői intézményünkkel is. Az iikola porát magukról alig, hogy levert, ta­pasztalat nélküli, de hatalmas családi nexusokkal rendelkező fiatal emberek ültek be a kényelmes székekbe s öreg, munkában megőszült, a nép lel­két, gondolkodását ösmerő, a lehetőségekkel tisz­tában levő jegyzőket látták el a csudálatos ren­deletekkel és avatkoztak bele a zöld asztal mellől negyei fiatal aljegyzők nagy koncepciójú képvi­selőtestületek és jegyzők kulturális, vagyonjogi községi terveibe, sokszor tisztán fiskális vagy sze­mélyi szemüvegen nézve az aktákból a tényeket. A községi jegyző a pályáján feljebb nem mehetett. Lett légyen ő megáldva az Égtől első­rangú tehetséggel, munk&kedvve! és bírással, al­kothatott bár hosszú éveken át szebbnél-szebb jövedelmező községi üzemeket, vihette előre köz­ségét a kultúra terén, azért ő feljebb nem mehe­tett, oda volt láncolva a falusi jegyzői székhez, mert nem engedte meg a magasabb állásba való előlépést a nagy kínai fal, a minősítési törvény. Hogy ez megszűnjék, ezért kívánja a jegyzői kar az egységes közigazgatási minősítést és azt, hogy mindenki, aki a közigazg tási pályára megy, a községnél való szolgálaton kezdje a hivatalosko- I dáBt, Nem aggaszt engem az, hogy ezáltal a jegy- ' zői állás, mint a hogy a »Községi Közlöny“ 1920 évi T ik számában a cikkíró magát kifejezte, csak 1 „átmeneti állás“-sá sülyedne le. Igenis lépcső­jévé válna a községi jegyzői szolgálat a legma­gasabb közigazgatási állások elnyerhetésére az olyan egyén részére, aki közéleti munkálkodásá- I val, rátermettségénél fogva érezné magában azt, i hogy többre van hivatva, semhogy a falusi jegy­zői iroda porlepte környezetében őrölje fel erejét és tudását. De ha már 8—10 évet szolgált a köz­ségnél és tapasztalatokat, emberösmeretet gyűjtött, úgy az ilyen kiemelkedő jegyzők részére nyitva, kell maradni a magasabb közigazgatási állásokba „kinevezés“ utján való előléptetésnek. De azért sokan, nagyon sokan meg fognak maradni a községi jegyzői állásban is. Az élet j problémájának számtalan oka: a kevéssel való j megelégedés, ambíció hiánya, beházasodás, örök­lött vagyon és sok más ok a jövő jegyzői gene­rációknak számtalan tagját arra fogja ösztönözni és részben kényszeríteni, hogy ott maradjon ab­ban a falában — legalább addig, amíg az köz­érdekből lehetséges — ahol pályáját kezdte és otthonát megalapította. Ezeknek» részére a helyi elölépés automatikus joga feltétlenül biztosítandó a legmagasabb .fizetési osztályig. Miért ne lehetne majd az illető ott a pályája kezdetén elfoglalt községi jegyzői székben főjegyző, közigazgatási tanácsos, főtanácsos stb. ? Ismerek én olyan vasúti hivatalnokot, aki, mint gyakornok kezdte meg a szolgálatát Szolyván 8 ma ugyanott főfelügyelő. Vagy ismerek olyan erdő- és bányamérnököt, aki ugyancsak, mint gya­kornok kezdte meg a hivataloskodását Kapnik- bányán és ma ugyanott erdő- és bányafőtanácsos. így lenne az a más állásba menni nem kíván­kozó, vagy arra valami okból alkalmasnak nem talált községi jegyzőkkel is. De az egységes köz- igazgatási minősítést tűrhetetlenül kívánjuk. Irtózunk & dr. Császár Károly tollából eredő és a „Községi Közlöny“ 7—1920. számában kö­zölt cikk tartalmából burkoltan kicsendülö „kü­lönböző fokú közigazgatási képesítéstől. Félünk attól, hogy fent maradjon továbbra is az a kaszt­rendszer, az a kínai fal, hogy a jegyzőnek ala­csonyabb kvalifikációja legyen, mint a szolgabiró- nak, mint az alispánnak, vagy, mint a miniszteri fogalmazói karnak. Igenis követeljük a legmaga­sabb képesítést, de az legyen teljesen egységes, mindenkire kötelező egyforma közigazgatási mi­nősítés. Csak igy élhetjük el, hogy a mai válasz­falak ledőlnek, hogy az igazi tehetség nem marad a homokban elszórt drága gyöngy s hogy minden törekvő, komoly, magában hivatást érző fiatal ember örömmel, duzzadó akaraterővel fog a köz- igazgatási pályára lépni. Akkor mi a feljebbvaló- i inknak valóban „kartársaiu, munkatársai“ le- j szünk, nem úgy, mint ma, midőn a legfiatalabb I szolgabiró is magasabb rendű lénynek képzeli ma- j gát a jegyző felett. Az ilyen jegyzőkből fog aztán I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 2S korona A E rdeié* az utolsó oldalon egy 80 ailimeter széles basában 100 milimcter magasságig mill- méter soronként I koronába, 100 milimétcr magasságon tál 70 fillérbe ke­rül. Az utolsó előtti, Illetve a szövegoidalon levő, valamint rósz vény tár­sasági hirdetésekért 20 százalék felárt számítunk. Reklámhirek a hírrovat­ban garmond soronként 4 korona, petit soronként 5 korona. kikerülni az, aki nem lesz csak »hivatalnok“, de valóban vezetője népe minden szellemi és gazda­sági községi mozgalmának, mert állása valóban nhioatásu lesz. Valóban népvezető lesz ő ! Mélységesen fájna a jegyzőknek és nagyon elkedvetlenítené az igazán értékes fiatal elemet is e pálya jövőbeni felkeresésétől az a megoldás, mely a különféle közigazgatási kvalifikációk be- kozatala által csak a mai jegyzői minősítést emelné fel, de nem szüntetné meg a különböző állású köz- igazgatási funkcionáriusok minősítése és e pályá­kon való előrehaladás között ma meglevő különb­séget. Tehát egységes közigazgatási minősítést, egységes előrehaladást kívánunk és várunk az ál­lamosítástól. Minthogy azonban különösen a Kis­gazda Párt a községi tisztviselők választhatóságá­nak a híve és a községi közületek szabad moz­gásának megerősödését akarja, igy nekünk szá­molnunk kell avval is, hogy ezen párt akaratának érvényre jutása esetén a jegyzők államosítása el lesz ejtve; ezen esetben mi „a jegyzői kamarai11 rendszer behozatalának vagyunk a hivei, amelyről legközelebb fogom szerény felfogásomat elmondani. Komoróczy Péter kisszékely! jegyző. U] szövetkezet Szekszárdim. Közismert tény, hogy a szövetkezeti eszme terjedése a leghatalmasabb eszköze, a nemzet vágyó- nosodásának. A tisztességes kereskedelmet európa- szerte alapjaiban rendítette meg a háború éB a konjunktúra kihasználásából vagyonokat össze­harácsoló árdrágítók és lánckereskedők mindenütt kiszipolyozzák a nemzetek gazdagságának legér­tékesebb életnedveit. A termelők és a fogyasztó­közönség közé furakodott spekulánsok elvonják rendeltetésüktől a legfontosabb közszükségleti cik­keket és mesterségesen akadályozzák ezer sebből vérző hazánk újjáépítésének annyira sürgős és fontos munkáját. Parancsoló szükségesség, hogy a magyarság élete fáját pusztító fekélyt kiirtsuk és az élősdi kufárokat nemzetünk testéről lefaragjuk. A „Move“, a nemzeti megújhodásnak ez a fiatal és máris annyira életerős szerve társadalmi öntudatra nevelő feladatain kivül gazdasági téren is szervezi a magyarságot és úgy Budapesten, mint a vidék nagyobb központjain megalapította a saját Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeteit. A „Move“ szövetkezeteinek az a célja, hogy tagjait — a közvetítő láncosok és árdrágítók ki­zárásával — közvetlenül a termelőktől és gyáro­soktól beszerzett árukkal ellássa, hogy iparcikkek­nek a gyártásával foglalkozzék, hogy a becsületes és most csak tengődő iparnak < munkaalkalmakat teremtsen és hogy a maga, valamint bérelt gazda­ságain gazdálkodást folytatva, gazdasági és ipari termékeit a saját tagjai között jutányos áron forgalomba hozza. Ezen feladatai teljesitéseképen a szövetkezetbe belépett tagokat ellátja olcsó minő­ségű élelmezési, háztartási es egyéb közfogyasztási cikkekkel. Hogy ezen feladatainak meg tudjon felelni, nagy tőkére van szüksége és ezt a tökét maguk­nak a tagoknak kell összehozni, maguknak a ta­goknak, akik a szövetkezésben rejlő nagy erő kihasználásával a saját maguk javát mozdítják elő, ha tőkeerőssé teszik ezt az altruisztikus ala­pokon nyugvó intézményt. A „Move* szövetkezet fővárosi telepei már eddig is szép eredménnyel dolgoznak és hatalmas lendülettel élére kerültek az ország kereskedelemgazdasági intézményeinek. Abban a nehéz, de gyönyörű és nemes mun­kában, amely a világkatasztrófa után megújhodá­sunk terén reá vár, a legnagyobb áldozatkészséggel támogatja a „Move“ szövetkezeteket z „Hangya“, A Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értéke­sítő szövetkezet is. A „Move“ ugyanis legnagyobb­részt olyan cikkeket hoz forgalomba, amelyek eddig kivül estek az em’itett szövetkezei üzletkörén. Szekszárdon — Tolnavármegye egész területére való hatáskörrel — most alakul meg a „Move Szövet­kezet“, amelynek alapitási munkáihoz való rászvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom