Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-09-21 / 2. szám
2 A politikai helyzet. Tisztul a küdkép, a hajnalpiris dereng már. Legutóbbi számunk megjelenése óta megszűnt végre a gyilkos bizonytalanság s nagy reményekre jogosító eseményekről számolhatunk be. A románoknak ki keil takarodniuk az országból és pedig túl a Tiszán, sőt túl azon a demar kacionális vonalon is, amelyet utolsó előnyomulásuk előtt foglaltak ei. A románok tiltakoznak a román lakosságnak magyar Imperium alá jutása ellen, a román követ lemondással fenyeget, de eredmény nélkül. ' • Gorton angol tábornok Horthy főparancsnokunkat Budapestre viszi. Beavatott körök érdé künkben megindított nagy angol akcióról beszélnek. Mindehhez járul, hogy a keresztény nemzeti politika gigászi arányokban tűr előre! Talán sok is ennyi öröm örökös köDyhüz, szomorúsághoz szokott lelkűnknek! Ámde ne bizzuk el magunkat! Konuáuyuuk lefelé erős ugyan, de az entente formálisan még mindig nem ismerte . el, s igy el kell készülnünk gyakori személyváltozásokra. Ámde mi nem kormány, hanem nemzeti és keresztény politikát csinálunk, ennek a politikának kiépítésében pedig a pokol minden felszabaduló hatalmassága sem akadályozhat meg bennünket. Külső ellenségre különben sem kell számítanunk, a belsővel, ha fel merne támadni, könnyeit le tudnánk számolni. Nem büszkélkedhetünk ugyanis eléggé azzal, hogy az ország s elsősorban vármegyénk közössége bámulatos összetartás és egység képét mutatja: mégis a keresztény és nemzeti eszme láthatatlan fluidumként kapcsol össze mindnyájunkat, s ennek tudatában bizakodva nézhetünk hazánk kiépitésének nagy munkája elé. Az uj kormánybiztos Szekszárdon. A magyar kormány Tolna vármegyébe a fő- ispáni teendők ellátásával is megbízott kormány- biztc> helyettessé K. Török Mihály Miklóst ne vezte ki. Az uj kormánybiztos szombaton este érkezett Szekszárdra Hőgyészen át, mely alkalommal gróf Apponyi Gézánál tett látogatást. Vasárnap délelőtt elfoglalta hivatalát és azonnal megkezdette működését. A vármegyei tisztikar, továbbá a városi és állami hivatalok főnökei hétfőn délelőtt Vili órakor jelentek meg a vármegyeház kis tanácstermében, amely alkalomból Forster Zoltán alispán intézett üdvözlő szavakat a kormánybiztoshoz és bemutatta a megjelenteket. A kormánybiztos a következő beszéddel válaszolt az alispán üdvözletére: Nagyságos Alispán Ur! Mélyen tisztelt Uraim! Fogadják mindannyian, akik megjelenni szívesek yoltak, az üdvözlő szavakért hálás köszö- netemet s engedjék meg, hogy ez alkalmat meg- r*£aÁjani és néhány kijelentést tegyek. Hosszú újságírói pályám alatt megtanultam azt az igaz ságot, hogy mindenkinek szembe kell nézni a tényekkel és le kell számolnia a valósággal. Én egyszerűen csak a tényekkel számolok le, amikor megállapítom, hogy idegenként érkeztem a magyar kormány képviseletében a nagy történelmi múltú Tolna vármegyébe, Idegenként jöttem, igen tisztelt uraim, de nem azért, hogy itt meg nem értő, részvétlen, ellenséges szándékkal eltelt ember legyek. Vállaltam mint idegen a megbízatást abban a tudatban, hogy a politikai szenvedélyektől felzaklatott szerencsétlen hazánkban, a magyar kormány képviseletére olyan férfiakra van szükség, akiknek talán nincs barátjuk, rokonuk;- ismeretségük, de nines ellenségük sem. Én úgy jöttem ide mélyen tisztelt uraim, mint aki nem vagyok sem klikkek, sem asztaltársaságok, sem kiterjedt rokonságok kezében, sem bankok, takarékpénztárak vagy érdektársaságok zsebében. Jöttem, igen tisztelt uraim, a mindenkit megértő, minden keresztényt és magyart egyformán szerető ás megbecsülő jóbarát semmi félelmet nem ismerő elszántságával s azzal a nyugodt öntudattal, hogy pártok felett állva hazánk e drága területén segíthetek megteremteni a politikai, a gazdasági, a kulturális élet normális menetének feltételét: a lelkek békéjét. Én, mélyen tisztelt uraim, nem vagyont, nem grófi címet, nem pompát hoztam magammal, hanem egy becsületes jobbot kézszoritásul mindenkinek e vármegyében, aki a keresztény és magyar Magyarország érdekében dolgozni akar. És hoztam a balkezemben korbácsot mindenki ellen, aki az ón keresztény- világnézetem és nemzeti érzülatem ellen dolgozott a mnltban vagy a jövőben dolgozni akar. Nem jöttem zsarnoknak, elnyomónak vagy fosztogatónak, mert zsarnokokból, elnyomókból és fosztogatókból épen elég volt már, de én úgy hiszem, nem is vagyok zsarnok, amikor mindenkitől a káresetén} világnézet és a nemzeti gondo lat előtt való feltétlen meghódolást követelem. Vagy önm* «ráért eszmél a msgcsafolt, kifosztott, minden történelmi hagyományaiban lábbal tiport magyarság. ragy pedig részvétlenül, átszeli koldusként fog elpusztulni » népek országútin. Ninc3 habozásnak helye: a magyar faj áll, vagy bukik a kereszténységgel és a nemzeti öntudattal, nem arról van tehát szó, ’hogy wo«t itt Magyarországon újra úri huncutság legyen a politika, mert jaj volna a magyar nemzetnek, ha most sem értette volna meg az idők utolsó intő szavát. Most arról vau szó; tovább éljünk e vagy elpusztuljunk s erre a kér désre, igét) tisztelt uraim, önöknek, a vármegyei élet vezetőinek kell megadniok a feleletet. Önöknek ke l felelniük nemcsak a politikában, de a márkában, az emberek megbecsülésében, a szociális ncpgondozásban utat mutatniok, önöknek kell bebizonyítaniuk, hogy a munka és a kötelesség- leljesités az, ami itt végső és döntő diadalra Viheti a keresztény és a nemzeti érdekeket. Mélyen tisztelt uraim! Engedjék meg nekem, hogy ez alkalmat megragadjam arra ia, hogy önökhöz, mint egy veze:5 társadalmi osztály képviselőihez intézhessek még néhány szót. Aki figyelemmel kisérte Magyarország fokozatos zuhanását a lejtőu lefelé, az lépésről lépésre ki tudja mutatni, hogy egy keresztény- és magyarellenes sajtómuuka tervszerűen preparálta ki Magyarországot a jól előkészített katasztrófa számára. En, igen tisztelt Uraim, 2ö eszter deje harcolok tollal, de keresztény szerénységgel mint elveim névtelen katonája a keresztény Magyarországot irtózatosan bemocskoló szabadkőműves, kereszténytelen, nemzetközi, minden tisztességei, erkölcsöt sárba gázoló, minden tekintély t leromboló veszedelem ellen. Es én e harc ban azt láttam, hogy a magyar társadalom letöré sánek tervszerű munkájában igen előkelő helyet foglalt el a tekintélyeknek s ennek során a magyar közigazgatásnak Ó3 a közigazgatás embereinek lejáratása. Mindnyáján ismerjük azt a kutmérgező muu- kát, amelyet a magyar sajtó folytatott s ismerjük a színdarabokat, regényeket, novellákat, lapközle- inónyaket, melyeknek állandó alakja volt a bőrkabátos, a korlátolt, a semmi jóra nem való, a népet uyuzó és elnyomó szolgabiró és megyei tisztviselő. Tei vszerüleg történt ez a rágalmazó hadjárat, hogy lejárassák a tekintélyeket. Én, mélyen tisztelt uraim, nem tudom, hogy meddig maradok itt, én innen elmehetek, de önök itt maradnak s igy ,az önök kötelessége helyreállítani a keresztény te'kiutélyi ely urahnát, mely a társadalmi rend szilárd bázisa. Ezt kell tenniük önöknek munkával, az emberek megbecsülésével, minden keresztény és magyar ember lelki egységének ápolásával. Ez az, amire fel akartam hívni figyelmüket, kérem fogadják még egyszer a szives fogadtatásért hálás kö- szöuetemet. (Éljenzés). A beszéd után a kormánybiztos a megjelentekkel kezet szorított s ezzel a fogadta'ás véget ért. Szerdán délelőtt a kormánybiztos látogatást tett a katonai és polgári hivatalok főnökeinél s délután a vármegyei altisztek és szolgák tisztelgését fogadta, majd csütörtökön a fővárosba Utazott. A magunk részéről abban a reményben üdvözöljük kormánybiztosunkat, hogy fenti beszédjének megfelelően fentartás nélkül támogatni lógja a vármegye egyetlen nagy pártját, a keresztény nemzeti pártol. A képviselőjelölések. Serényen folyik a pártszervezés betetőzésének munkája, alig néhány tégla hiányzik az épületből a készen áll az egységes, megingathatatlan politikai vármegye. Örökre büszkék lehetünk arra a Déprc, mely az egész országban páratlanul álló gyorsasággal és créllvel tette magáévá hivó szózatunkat. Számolnunk kell azonban fáradhatatlan ellenségeinkkel is, kik bár legyőzőiteknek érzik magukat, nem mulasztanak el egy kínálkozó alkalmat sem, hogy erőnket meggyöngitsék és éket verjenek közénk«, Kitűnő alkalom kínálkozik erre nekik : elérkeztünk pártunk legveszedelmesebb és egységét próbára tevő korszakához, a képviselőjelölésekhez, amikor minden kerületnek el kell dönteni azt az igen nehéz kérdést, hogy kit tart legalkalmasabbnak arra, hogy az egyhangúlag elfogadott programmot az ország előtt legjobban képviselje ? Ezt a kérdést annyira fontosnak, sőt döntőnek tartottuk, bogy a szervezkedés befejeztéig megtiltottunk minden egyéni jelölési akciót — amit hála a vármegye közéletre szánt férfiainak — ezek kifogástalanul be is tartottak, Ma azonban a helyzet megérett arra, hogy ennek a — legnehezebb kérdésnek —- megoldásába is belefogjunk. Kerületi szervezőbizottságaink dicséretre méltó lelkiismeretességet és nagy megfontoltságot tanúsítanak ebben a kérdésben. Bár tudják, hogy a jelölés tisztán és kizárólag az ő joguk, nem sietik _____ TOLNAMEGVEI ÚJSÁG________ el azt, hanem keresve az érintkez&t u megyei és országos pártvezetőséggel, iparkodnak a kerületi és országos éidekeket összeegyeztetni. Amikor mi ezt konstatáljuk, újból hangsúlyozzuk, hogy a szervező bizottságok keze semmi irányban nincs meg. kötve, s hogy pártunk nem osztálypárt, a jelölt tehát bármely osztályból, igy természetesen a kis. gazdák, illetve’ a földművesek köréből is választható. Arra az országos párttal történt megegyezésünkre is emlékeztetünk, hogy nem kerületbeli egyénhez csak szükség esetén fordulunk, de ekkor is csak az esetben, ha országos birü férfiúról van szó. Bárkit is jelöljön azonban a kerület, fontosnak tartjuk, hogy az még e hóban megtörténjék, és pedig lehetőleg egyhangúlag, mert ez illenék ahhoz a lélekemelő egyakaraiusághoz, amelyet a megye közönsége a pártalakulás kérdésében elfoglalt. A románok kivonultak Budapestről. Örömmel jelenthetjük olvasóinknak katonai körökből nyert azon értesülésünket, hogy a román csapatok csütörtökön Budapestről kivonultak, csupán 5000 főnyi csapatot hagytak hátra a rend fentartására. Ezzel egyidejűleg angol részről 2500 és olasz részről szintén 2500 főnyi haderő vonult be Budapestre. A románok az általuk összerabolt holmikat nem tudták elszállítani, mert az angolok azokat lefoglalták. A kivonulás alkalmával a románok a pesti államrendőrséget lefegyverezték, de az angolok azonnal intézkedtek a rendőrség felfegyverzéséről. Mint értesülünk, a románok Kalocsáról és vidékéről is kivonultak. — Az előfizetési dijak és gyüjtöivek beküldését kérjük, hogy a lap szétküldésében akadály ne legyen! Újdonságok. — Személyi hir. Félix Antal, a pécsi ítélőtábla területéhez tartozó, meg nem szállott törvényszékek feletti felügyeletet Budapest székhellyel átvette és a szekszárdi törvényszék megtekintése végett a jövő bét folyamán Szekszárdra érkezik. — Változás a Friedrich-kormányban. Megbízható értesülésünk szerint a kormányban a következő változások álltak be: Pékár Gyula a béketárgyalásokat előkészítő miniszter lett, dr. Grünn János helyébe Korányi Frigyes, az Orsz. Közp., Hitelszövetkezet vezérigazgatója a pénzügy, gróf Csáky helyébe gróf Somssich külügyminiszter, Be- nicky Ödön pedig belügyminiszter lett.’ Beszélnek még egyéb változásról is, az ezekre vonatkozó hírek azonban még megerősítésre szorulnak. Természetes, hogy ezek a szeméiyváltozáaok semmi tekintetben sem jelentik a kormány politikájának változását — Kinevezés. A magyar kormány Beleznay Andor nyug. főszolgabírót a Dunántúl alakított nemzeti hadsereg körzetére kiterjedő hatáskörrel kormánybiztoshelyettessé; Gaál Gaszton volt országgyűlési képviselőt pedig Tolna, Somogy ég Baranya vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel kormánybiztossá kinevezte. A Nemzeti Hadsereg bevonulása Budapestre. Horthy fővezérhez Biotokra az entente- misszió egy küldöttsége utazott le, hogy a nemzeti hadsereg Budapestre való ünnepélyes bevonulásának részleteit megállapítsák. — A „Pesti Elet“ szerkesztőjét letartóztatták. A szennylapok olyan nagy számban burjánzanak ismét Budapesten, mint még soha, hogy megmérgezzék a lelkeket és a keresztény nemzeti eszme ellenségeinek táborába híveket toborozzanak. Amint látjuk, a kormányhatalom erélyes kézzel nyúl ehhez a kérdéshez és a kutmérgezők ellen letartóztatás! parancsot adott ki. Kézre került a „Pesti Élet4, szerkesztője: lioboz Imre is. — A bíróság köréből. A magyar igazságügy- miniszter dr. Haksch Ferenc Csáktornyái járásbirót 3 hónapi időtartamra, Kocsis Árpád hidalmási járásbirósági jegyzőt pedig további rendelkezésig kisegítő szolgálatra a szekszárdi törvényszékhez rendelte ki, akik állásukat el is foglalták. — Programmbeszéd. Dr. Őrffy Imre, a szekszárdi kerület képviselőjelöltje, ma, vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza előtti téren tartandó gyűlésen mond köszönetét a jelölésért a választóknak és tartja meg programmbeazédét. 1919 szeptember 21.
