Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-09-14 / 1. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1919 szeptember 14. inegujhodva talpra állhassoo a porig alázott magyar nemzet és megszülje önmagából az iga* keresztény társadalmat. Tegyünk önvallomást, hogy mi meg mindig csak érezzük, de tudva nem tudjuk, milyen az a keresztény nemzeti társadalom ! A Tolnamegyei Újság kalauznak óhajt szegődni azok mellé, akik megtisztulva a sivatag homokjától, most látva, érezve és gondolkozva akarják folytatni utjokat. Nyissuk meg agyunkat, tüdőnket es szivünket a keresztény erkölcsöknek, hassa Át idegeinket a nemzeti öntudat, legyünk bátrak és cselekedjünk ! Lássuk meg először is tisztán és meggyőző­déssel, hogy ez a Kárpátok-övezte föld a mi élet­forrásunk é3 életünk ezen forrását nekünk kell minden salaktól tisztán tartanunk és termékeny­ségét biztosítanunk. Foglalja el mindenki a maga helyét és teljesítse kötelességét. Becsüljünk meg mindenkit a maga helyén és tegyük lehetővé kö­telességeinek hiv teljesítését. A kölcsönös meg­becsülés a a kölcsönös támogatás — ez az, ami keresztény erkölcsökön nyugvó nemzeti társada­lommá forraszt össze bennünket. Életforrásunk természeti jellege nemzeti tár­sadalmunk főcsapatát a földművelőkből állította össze, ez tehát a társadalmunk gerince. Keresz­tény erkölcsű nemzeti politikánk súlypontjának is ide kell esnie: megelégedetté, munkabíróvá és munkakedvelővé kell tennünk s földművelőket, hogy legyen okuk szeretni, legyen vágyuk meg­ismerni az általuk müveit földet. Szeretni, mert áld»s fakaszt belőle munkájuk, megismerni, mert alkotásában, termőképességeiben utolérhetetlen re­meke az az örök Teremtőnek. A szeretet önző, a tárgyát egyéni tulajdonává akarja tenni. A kérész­én? erkölcs az ilyen követelő szeretetet nem ítéli bűnnek, mert a mi erkö'cstannnk szerint a szeretet élő áldozat: akit magamhoz vonz szeretetem, azért dolgosom, azért kész vagyok tűrni, szenvedni is; tehá- azt a földet is, amit megszerettem, magamévá, tulaj onommá tehettem, cselekvő szeretettel, áldó sattal tudom és akarom művelni. Keresztény er­kölcsű nemzeti politikánk iránya legyen tehát az, hogy a földművelő nép természetes földszereteté- nek idjnnk tárgyat, adjunk tulajdonjoggal földet anr.ak, aki műveli. A szeretet önző. Az is szereti a földet, aki nem műveli, mert a föld kínosét rejt magában. A földet művelőjével együtt tulajdonául éhsjtja tenni as is, aki nem műveli. Szólaltassuk meg ilyenkor is a keresztény erkölcsöt. A keresztény szeretet élő i Id ozat, a keresztény er&ölcatan szerint tehát ss, aki nem műveli közvetlenül fizikai erejével a MM t, sseresse azt a művelőjével együtt, legyen kétr, tűrni, szeretni, Áldozni nemcsak a földért, hau. m annak a művelőjéért is! . . . Itt kapcsolódunk be azutáq mindnyájan az életforráannkzt képező föld révén az azon és abból íií igységes, keresztény és nemzeti társadalomba, pari munkás nem azért szorítja markába pörö- >k nyelét, mint a gyűlölettel szított osztály- aaro szimbólumát, hogy összetörjön, zazzon vele mindent, ami munkásosztályán kívül áll és él, ha­nem mert szereti ő is az életforrását, a földet annak művelőjével együtt és a saját munkájával fokozni kívánja a többi dolgozók munkabírását, munka­kedvét s ezzel az ő számára is termő föld termését. A szellemi munkás is szeresse a földet annak mű­velőjével együtt és ne tartson tőle, hogy az a kér­ges kéz, amelyhez az életforrás pora tapad, be- piszkitja az ő vér télén, petyhüdt kezét. A szeretet önső, a keresztény szeretet asonban áldozatkész és értelmiségünk áldozatkészsége ne abból álljon, hogy szánalomból eltűrjük a munkáskéz kemény szorí­tását, hanem mdríiljünk bele annak a munkának szövevényeibe, amely kérgessé tessi a kezet, szög­letessé a mozdulatot, érdessé a hangot. Akinek a tekintete többet képes átfogni és jobban ismeri a lótfentartó munka könnyítésére szolgáló észbeli termelvényeket, munkaeszközöket, aki fel tudja fedezni, hol surlódik, bol fogyatékos társadalmi szervezetünk, az áldozzon ott szeretetéből, csele­kedjék keresztény nemzeti társadalmunk megjaví­tása, megerősödése érdekében. Ennek a kölcsönösen megértő, egységes mun kának az útját óhajtja egyengetni, ezen utón óhajt kalauzként haladni vármegyénk társadalma előtt a fTolnamegyei Ujságu. Természetes, hogy ezen szerepében nem nélkülözheti a politikai színezetet, nem hallgathatja el meggyőződését az államélet kormányzásának elvei és mikéntje felől. Ezeket az elveket a „Tolnamegyei Keresztény—Keresztyén Nemzeti Pártu vezető egyéniségeivel karöltve fogja hangoztatni és érvényre juttatni mindenkor és min­denütt, amikor és ahol szükségessé válik és alkalma Dyilik. Ténykedésünket belekapcsoljuk az országos r Keresztény Nemzeti Pártu működésébe és az lesz a törekvésünk, hogy létezésünket, szavunkat, érzés- és gondolatvilágunkat tudomásul vegyék és számoljanak vele ott is, ahol már a múltban is össze kellett volna futnia az egész magyar nemzet idegszálainak: az ország kormányának a székhelyén. Nem leszünk vak eszközei semmiféle érdekcsoport­nak, amelynek külön vérkeringése van és nem az egész nemzet élő testében. Nekünk csak egy fő- és székvárosunk lehet,' — az, amely egy éló szer­vezet sziveként megérzi a test bármely részében beáll/) zavart, elváltozást s abban a pillanatban odairányitja működését. Államiságunkhoz mi kí­vánjuk szolgáltatni a jelleget, akikből létesült álla­munk. Ez a jelleg * mi lényegünk szerint nem lehet más, mint — keresztény és nemzeti!. . . . Hozza össze bennünk mindenki erejét, aki együtt érez és gondolkozik velünk és a feltámadt Keresztény Magyarország megbecsült és elismert állama lesz csakhamar Európának s az egész — világnak ! . . . A politikai helyzet képe. Megvalljuk, eddig csak ködképet alkothat­tunk magnóknak a helyzetről, még ha többször megjártuk is Budapestet ás izgatott figyelmünk a gyéren jelentkező újságokat ismételten átkutatta is. Ámde ezen nem szabad csodálkoznunk. Az ideiglenes kormány nemzetgyűlés nélkül küzd a kommunista anarchia folytán támadt ezer és ezer nehézséggel akkor, amikor az ententének velünk Bzemben követendő egységes politikája sem ala­kult ki végleg. Egyetlen vigasztaló momentum van : a ke­resztény és nemzeti irány elemi erővel történt fel- ujulása az egész országban. Hiába intrikál ez ellen egyik másik elvből külön utón járó, beteges becsvágyu vagy megfizetett régi „vezető politi­kusiunk, hiába dolgoznak ellenünk azok a körök, amelyek a volt szegedi kormány működését meg­gátolták, ezek az eléggé meg nem .bélyegezhető és a keresztény nemzeitől igen-igen messze eső faktorok, ba a konszolidáció munkáját meg is tud­ják lassítani, a biztos győzelmet megakadályozni nem fogják. Annyi biztos, hogy az entente nagy súlyt fektet arra, hogy a személy- és vagyonbiz­tonsághoz az egész országban szükséges fegyve­res erőt a nemzeti hadsereg fővezérsége mielőbb talpra állíthass*. E tekintetben legnagyobb meg­nyugvással nézhetünk Horthy fővezér működése elé, aki ezt a feladatot fényesen meg fogja oldani. A hadsereg magva máris készen áll. Az összes politikai tényezők együtt műkö­dése biztosítva van, keresztény pártok egymás elleni küzdelme teljesei) ki van zárva. A nagy tömegek testestül-lelkestül velünk vannak, csak egy-két nem keresztény érdekkörben elhelyezke­dett és egy két gyáva fajtestvérünk van még, aki nem mert még mellénk állni. Ezeknek száma azonban oly csekély, hogy foglalkoznunk sem érde­mes velük. Még ki sem pellengórezzük őket: meg­bélyegezte viselkedésükét máris a hatalmasan meg­nyilatkozó keresztény közvélemény. Keresztény magyarok, eljön a mi országunk! Felhívás! A vármegye legtöbb községében a tag-alá- Írások befejeződtek és pedig a legszebb ered­ménnyel : minden 20 éven felüli nő és férfi be­lépett pártunkba. Miután azonban technikai okok­ból egy két községben a belépési iveket még nem zárták Is, felkérjük az aláírásgyűjtőket, hogy a taggyüjtést a legnagyobb eréllyel fejezzék be s a lezárt iveket választókerületi ügyvezetőnkhöz kül­dönc utján juttassák el. A választókerületi ügyvezetők felkéretnek, hogy a kerületi szervező bizottság névsorát a megyei pártirodával Szekszárd (Vármegyeháza) küldönc utján közöljék. Képviselőjelölésre csak az összes községek kiküldötteit magában foglaló kerü­leti szervező bizottságot tekinthetjük'jogosultnak. A megyei szervező bizottság. Jelölés a aemzetgyiilesi képviselőválasztásra. A rohamosan kialakuló politikai szervezkedés kapcsán megindult az egész vármegyében azon férfiak kijelölése is, akik szellemünk és meggyő­ződéseink hiv szószólói legyenek a nemzeti tör­vényhozásban. Szekszárdon folyó hó 7 én tartott ülésében a Keresztény-Keresztyén^ Nemzeti Párt kerületi szervező bizottsága dr. Őrffy Imrét, a párt megyei szervBízőjét jelölte egyhangú lelkese­déssel képviselőjének. A kerülethez tartozó köz­ségek választóiból alakult küldöttség meghívására dr. Órffy Imre megjelent a bizottság előtt, ahol kijelentette, hogy bár az ezen jelölés által reá háruló súlyos feladatok erős próbára tették ön­bizalmát, nem retten vissza a neki szánt köteles­ségektől. A jelölést elfogadja és kéri választónak kitartó buzgalmát a párt tiszta, nemes elveinek győzelemre juttatásában. Pártunk megalakulása. Büszkék lehetünk rá, hogy Tolnavármegye volt az első törvényhatóság, melynek közönsége a bolsevizmus megszűntével beállt ájultság után a politikai állásfoglalás szükségességét legelőször belátta és félretéve minden kicsinyes „várjunk még“-et és aggodalmaskodást, zászlót bontott oly programmal és elnevezés alatt, amelyhez azóta az egész ország csatlakozott. Augusztus 24-én volt a nagy nap, amikor Szekszárdra sereglettek a megye minden részéből keresztény testvéreink és pedig vallásra, nemzeti­ségre való tekintet nélkül, nagy lelkesedéssel, egyhangúlag megalakították a tolnamegyei ke­resztény-keresztyén nemzeti pártot. Azóta pártalakulásnnkról az országos kérész tény nemzeti párt is értesült és kitörő örömmel fogadta úgy az alakulást, mint az azóta nagy arányban megindult szervezkedés hirét. Egymásután alakultak meg a megyei szer­vező bizottság után a bét választókerület szervez i bizottságai, melyeknek ügyvezetői a következők lettek : I. Bonyhád: id. Perczel Béla. II. Dombóvár: Börzsönyi Gyula. III. Gyönk: dr. Diszberger Jakab. IV. Paks: ifj. Kovács S. Endre. V. Szekszárd: Vendl István. VI. Tamási: dr. Frühvrírth Jenő. VII. Tolna: Veszprémi Győző. A párt kiépítésének munkája serényen folyik, minden jóérzósü keresztény testvérünk támogatá­sára szükségünk van, számituuk is rájuk és remél­jük, egyik sem fogja magát a szent munka elől kivonni. A kerületi szerveken kívül a községek szer­veire is nagy szükség van, a községek vezető emberei a kerületi vezetőkkel érintkezésbe lépve, legsürgősebben valósítsák meg ott, ahol még nem történt volna meg, a községi szervező bizottságot. Jelszó: a többség mindenütt a fold dol­gozó népéből álljon, mert pártunk ezekre akarja politikáját alapítani. Minél sürgősebb azonban az aláírások gyűj­tés« ; az összes aláírási ivek a kerületi ügyvezetők­nél vannak, ha lenne község, ahol az ivek még nem lennének kiosztva, azokért azonnal el kell menni l Ideiglenes utasítás a befolyó tagdíjak (adományok) kezelésére. A befolyó összegekről ellenkeső megállapo­dásig az országos pártpénztár 1/j, a megyei */», a kerületi V», végül a községi pártpénztár V, résit kap. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a közsé­gekben befolyó összegek mindjárt ezen kales sze­rint osztassanak is fel. A községi pártpénztár pénztárosa ezt a fel­osztást időazakonkint, de legalább havonkint esz­közli s a kulcs szerint járó összegeket postautal­ványon az illető pénztároknak közvetlenül be­küldi. Az országos pártpénztárt illető összegek egyelőre a megyei pártpénztárba küldendők, de mindig külön jelzendő, hogy ez az összeg az or­szágos pártot illeti. Általában a helyes elizámol- hatás végett az összeg rendeltetést mindig ki­tüntetendő. A pénzkezelés ellenőrzése céljából a pénztáros mellé az ellenőrön kivül egy pénztárt albizottság választandó úgy községenkint, mist kerületenkint. Ssekasárd, 1919 szeptember hó 10 én. Or. Órffy Imre megyei szegesé meghízott. *- ~~----- - - - — - — — - - - — —------ —— Ne mzeti hadseregünk hírei. Horthy Miklós fóvezér Kaposvárott. Szivet megindító, lelket elbűvölő szép ünnep­ség keretében adott kifejezést Kaposvár város ás Somogy megye közönsége azon meggyőződésének, hogy a magyar nemzeti hadsereg megszerve­zésére és fentarlására szükség van és bogy e célért minden áldozatra kész. Leírhatatlan lelke­sedéssel ünnepelte esért a folyó hó 8 á& oda érke­zett fővezért, mint Magyarország £lni vágyó akaratának megtestesítőjét. Délelőtt 10 óra 24 perckor érkezett be Sió­fokról két sináutón a fővezér a kaposvári pálya* udvarra Soós tábornok, vezérkari főnökkel, Magas- házy és Stomm századosok kíséretében. A pálya­udvaron a helyőrség tisztikara, ólén Bernátsky Kornél tábornok, kát. kerületi parancsnok és Kovács Antal alezredes, Somogy, Baranya vár­megyék katonai parancsnoka fogadták s kivo­nult tiszteletére egy katonai diszszájad is. A katonai zenekar a Hymnussal üdvözölte legmaga­sabb parancsnokát, azután a polgári hatóságok képviseletében Tallián Andor alispátihelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom