Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-04-28 / 17. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 19 í 8. április 28. 2 krisztusi ideákat fogja visszahozni; azokat a régi, de most is oly aktuális, most is oly modern eszméket, irányelveket, melyek ismét boldogságot, harmóniát, szeretetet, rendet fognak hozni ebbe a boldogtalan, nyugtalan, kain természetű hypermodern században. Visszahozza azt, ami olyannyira szükséges, mint a falat kenyér és ecós kézzel ki- seprUzi azt, amit lelketlen, érzéknélküli kufár természetek észrevétlenül „suba alatt" becsempésztek a társadalom szentélyébe. Megmutatja majd szép szóval, szelid arccal, de ha kell, vas- ököllel is, hogy mire van és mire nincs szüksér gém. Mert dobjam félre azt a sok sallangot és legyek „egyszerű", de tisztábban látó, inkább tűnjek föl „középkorú cellalakónak", csak a szivem legyen boldog és lelkem legyen egészen meg- nyugodott. Az ilyfajta orvosszert pedig hol találhatnám föl? Talán a mai szellemáradatokban ? • • • Vigyázzunk és legyünk óvatosak. Olyan a mostani világ, mintha fgy nagy álarcos bált tartana. Külsőleg a maszk elfedi azt, ami pedig a lényeg. Nem látom az arcot, nem a szemek járását, pedig itt tükröződik ki csak igazában a lélek. A modern eszmék harcosai a fölvilágoso- dottság magasztos és sok áldást rejtő jelszava alatt a rombolás szellemét viszik a társadalmi életünkbe, mely gúnyolódva tapos el minden erkölcsi és nemzeti eszmét. A saját képük és hasonlatosságuk szerint idomított tudományos készültséggel a szépirodalom, költészet, művészet, a napi sajtó felhasználásával megingatni igyekeznek milliók eszméjét. Erőszakkal betörnek az emberek világnézetébe és szétdöngetik a vallás, erkölcs, haza megszentelt köveiből épített oltárokat. Mit törődnek azzal, hogy ezekhez az eszmékhez az emberiség fejlődése és tökéletesedése fűződik. Mit bánják, hogy azok az érzéstisz|itó, jellemlazitó lelki hatalmasságok sorában álltak mindenkoron ! Előttük az egyház, haza fogalma sem szent erkölcsi közösséget jelent, nem is keresik erkölcsi feladatok betöltésében azok hivatásukat. Szerintük mindegyik közönséges osztályérdeket szolgál s a néptömeg anyagi és erkölcsi kizsákmányolásán alapul. Semmi szent, semmi magasztos nincsen előttük ; hadat üzennek a nemzet eszméjének s a nemzetköziség érdekében vetik a küzdelembe minden képességüket. Szomorú sors vár arra a nemzetre, mely ezeket a kötelékekét megsemmisíti . . . Egy napon arra a kétségbeejtő valóságra ébred, hogy van ugyan állama, van kiépített iörvényszervezete, de nincsen a milliókat összefogó egységes szelleme, nincsen nemzeti egysége. Vájjon akkor majd meglátják-e, hogy idegen szellem pusztító tüzutján az az irányzat döntötte romba a régi nemzeti erőt, mely a hazát, nemzetet, a hazaszeretet, nemzetépitést az avult kul- turlomok közé akarta vetni s megingatta az embereknek eszmékbe vetett bitét. E gondolatot és e kegyetlen jövőtől való félelmet akarja egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenni a megindult sajtóakció. E sajtóakció pártolásánál tehát nem egyéni v. pártérdekről, hanem az egyetemes katbolicizmus sorsáról van szó ; arról, hogy tettemmel, cselekedetemmel mutassam meg, milyen az én felfogásom, milyen j az én szándékom; olyan „szint" vallás ez, nyilvános konfeszió a hitem, a katholicitásom mellett. ' Ne féljünk, ne aggodalmaskodjunk, ne vessük fel ezt a nagyon is kopott kártyát, azt a^any- nyiszbr elcsépelt frázist: felekezeti türelmetlenség. Nem, legkevésbé sem. Távol áll ez mindenkitől. Nem felekezetieskedni akarunk, csak annyit, hogy legyen sajtó,* mely tisztességes minden vallással szemben, még a nem kereszténnyel szemben is. Sajtót akarunk, mely tiszteletben tart minden szerzett jogot . , . minden történeti érdemet <■* . azt, ami az ország többségének szivéhez nőtt. (P. Bangha). Csak a magunkét akarjuk védeni. A közelmúltban járta be a sajtó szárnyán a következő hir az országot. Dr. Deuts Ernő, Kácser Romulus, Lorsy Ernő, Mohácsi Jenő a Pester Loyd; Biró Lajos, Magyar Lajos a Világ; Salusinszky Imre, Sizomaházi István, Tarján Vilmos Az Est munkatársai az Izr. szentegylet tagjai lettek. Nagyon helyesen tették! A lfithű zsidó épugy tiszteletünk tárgya, mint a bithű keresztény, csak örülni tudunk tehát annak, ha hírlapíróink vallásossága emelkedik. Csak egyet nem értünk! Ezek az urak, ha katbolikusokról van szó, ott nem szeretik a vallásosságot. Biró Lajos a „Világiban. A többi az ő lapjában egyebet sem tesz, mint a klerikálizmus ellen hadakozik, mely klarikálizmus tulajdonképen nem egyébb, mint a keresztények hitbeli megerősödése, a katbolikusok önérzetesebb vallási életének megteremtője. Miért nem gzabad erre nekünk törekednünk. Miért ? Igazán elképesztő állapot, hogy itt csak éppen a katholikusoknak nem lehet vallásosoknak lenniök. (Gyöngyös és vidéke 14. sz.) Egy kis logikát kérünk és a katholikusok részéről nagyobb lendületet, mely bizonyságot tegyen afelől, vájjon: akarom-e, hogy az a hit, ez a vallás, mely szülőanyja volt az összes mai kultúrának és pártfogója, terjesztője, napszámosa annah még most is ; akarom-e, hogv ezek az eszmék, ezek a krisztusi tények, melyek az állati sorsból kiemelték és naggyá tették, halhatatlan lelkének megfelelő piadestálra emelték a világ inkulturális népeit; akarom-e, hogy ezek a kipróbált és bevált krisztusi programmpontok megmaradjanak-e továbbra is az érvényesülés terén, vagy folytsuk el azokat, legyünk anya- gyilkosák és vonjuk meg tőlük a létjogosultságot, tiporjuk el, süssük reá a rabszolgaságnak azt a bélyegét, forrassunk kezeire a rabszolgaságnak azokat a nehéz bilincseit, melyektől — ő szabadított meg bennünket. Tőlünk függ minden és — végtére is, a mi bőrünkre is megy minden. Ha az aktivitásból bőségessen kivesszük a részünket, csakis a mi saját ügyünket szolgáljuk. Legyünk meggyőződve, Isten és az ő Egyháza megmarad akkor is, ha én félrehuzódom a munkától, mert Krisztus Urunk mondotta: „és a pokol kapui sem vesznek rajta erőt", de — mi lesz velem ... mi lesz velünk, egyénekkel ? Mire e sorok napvilágot látnak, már uj részvények lesznek kibocsájtva. Értsük át nagy-, nagy kötelességeinket és tegye magáévá mindenki az eszmét! Gondoskodjunk. Édes hazánk nfa- gyar keresztény szellemének visszahóditása megéri a fáradságot; tegyünk, agitáljunk, .szerezzünk minél több részvényjegyzőt. íddig azt a magaszcsomó ruhátlan, ugrándozó alak szintén kiveszi részét a fürdőzés örömeiből. Most négyfogatu páncélos lőszerkocsik jönnek a távcső látkörébe. Lassan lépegetnek a lovak. Nagy Csapat fegyveres gyalogos; lovasok ; mellettük autó veri fel az ut fehér porát. ... a front felé jön, szinte hallom a berregését; kár, hogy nem érjük el; kihívó biztonsággal fordul be most egy elágazó útra, — a mellékvölgybe — és eltűnik szemeim elől. . Elég volt; vissza is kell még menni. Nagy nehezen bár, de újból rászánjuk magunkat a veszedelmes útra, melyet sikerült is minden baj nélkül megtenni. Egyik ütegünktől drótkötélpálya vezetett le a begyről; ezen szállítják az élelmet és municiót. Jócskán érezve lábainkban a fáradságot, felültünk a drótkötélre, — hogy azon ereszkedjünk le a völgybe. $ ^ ~. % Szép csendesen siklik le a deszkalap, me lyen ültem, egy érdekes könyvet olvasva és teljesen megfeledkezve a körülöttem létező világról; nagy nyugalommal lógattam lábaimat az alattam fekvő feneketlen mélység fölött.. . . Az ellenséges tüzérség, mintha ®csak kiszámította volna valami láthatatlan lény súgására, épp most kezdi lőni az üteget, a drótkötélpályát és a körülötte épült barakkokat, melyeket a repülője szerencsés volt felfedezni Vígan robbannak a srapnelek, fölöttem, mögöttem, élőt tem . | . -belek- paszkodom a tartóvasba . . . bumm, krrrrr ! . . azt hittem, hogy már röpülök ... de nem; gyengéd ingások és rezgések után tovább I siklik velem a deszka. Nógatni szerettem volna . . . j siessünk, mert még lelőnek; most’éppen a legnagyobb szakadék fölé értem, lehet vagy száz méteres mélység aláttam, nem merek lenézni . . . fejem fölött elbug két lövedék, lent robbannak a yölgyben ., . Becsukom a könyvet: nem tudok olvasni. Azt hittem, hogy jsohatöbbé nem fogok hazakerülni; ilyen kényelmetlen helyzetbe még sohasem voltam. Nem lehet védekezni, elbújni; sem fedezék, sem gránátmentes, semmi . . . sss . . . bumm megint egy . . . na még két perc és künt vagyok a veszélyes zónából . . . Végre . . . nagyot lélekzettem. Most már rendben vagyunk. Kinyitom a könyvet, tovább olvasok. Amint leértem megfogadtam, hogy soha többé nem ülök drótkötélre. (Az természetes, hogy a legelső kinálkozó alkalommal megint csak felültem.) Hanem most már az egész vonalon veszettül kezd dolgozni az ellenséges tüzérség. Este 7 órakor jön az Abschnittsbefehl: „Az összes ütegek megnyitni a tüzet." Néhány perc múlva menydörgésszerü dübörgés rázza fel, kábultságá- ból az eddig néma völgyet... Ez a „Vergeltungsfeuer. * Köd feküdt a völgyre. Nem látni már semmit se odaki. Rámeredek a sáppadt deszkafalra, melyet pár, vicclapból kivágott kép díszített! Nyájas komolyan lép be legényem, hogy „hadnagy ur kérem a csizmákat talán már le lehet vetni." Lehúzza, boldogan öleli magához „jojcasát" kíván és kimegy fényesre mázolni a sáros, agyagos csizmákat . . . tos eszmét csak annyira becsültük, hogy g0u. doskodtunk, sajtóvasárnapokon filléres gyűjtéseket rendeztünk, ezekkel a nevetséges, filléres fegyverekkel akartuk legyőzni a pénzemberek millióit! . . . Fakardokkal viaskodtunk, játékpuskával lőttünk abban a Csatában, hol népünk leikéről, hitünk megvédéséről, erkölcsi és anyagi jólétünkről volt szó. A kitűnő orkán erejével szeretnők az egész magyar közvélemény tudomására hozni. „Méltassuk figyelemre az ország megmentését /“ Gyöngyös, 1918 április 12. P. Borsányi Balázs o. f. m. A rekviráláSi Az emberi -természettel együtt járói önzés más felől az intéző hatóságokkal szemben való bizalmatlanság azt eredményezi, hogy mindazon készletek, amelyeknek fölöslege ß közélelmezés zavartalan biztosítása végett igénybevehétők volnának, nem kerülnek elő. Ez teszi szükségessé — a külömben nélkülözhető — rekvirálást. Közönségünk igen nagy része elfogult és tájékozatlan a rekvirálás- sal szemben, holott nem más biztosittatik ezen utón, mint az, hogy mindenki a lehető jól el legyen látva és csupán feleslege kerüljön rendeltetési helyére Most, amidőn® a megyében egy uj rekvi- rálás folyik, illetve indul meg, — mely előrelát- láthatólag az utolsó, — kétszeres kötelessége mindenkinek a hatóságot támogatni, Afelől megnyugtathatjuk a lakosságot, hogy amire szüksége v^n a fejkvóta szerint, azt nem veszik el senkitől. A rekvirálást most is a helyi viszonyokkal ismerős polgári hatóság végzi, — a katonaság csak segédletül szolgál és ok nélkül nem dúlják fel sehol sem a hajlékot. Álljon rendelkezésre mindenki — és ne akadékoskodással, hanem illetékes helyen való panaízemeléssel keressen mindenki orvoslást vélt sérelmére. Tudomásunk szerint a közélelmezési kor- mánybiztossáq minden eszközzel erre törekszik s minden vétkes mulasztást példásan megtorol. Arra figyelmeztetjük közönségünket, melynek itt Dunántúl a háború szenvedéseiből legkevesebbet kellett átélnie, hogy e válságos nehéz időkben tegye meg kettőzött erővel a haza iránti kötelességét, a nélkülözhető feleslegeit bocsássa szívesen az érte jövő katonai karhatalom, illetve a hatóság rendelkezésére. KÜLÖNFÉLÉK. ~ A királyné névünnepe. Zita királynénak tolyó hó 27 én volt a névnapja, mely alkalomból a szekszárd—belvárosi r. k. templomban dr. Fent Ferenc apátplébanos segédlettel ünnepélyes istentiszteletet tartott. A katonaság, hivatalok és testületek, valamint^ a tanulóifjúság is részt vettek az istentiszteleten. « . |— Személyi hir. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán rövid tartózkodásra Budapestre utazott. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nessl Alajos dombóvári kir. kath. főgimnáziumi igazgatón hason minőségben a miskolci áll. főreáliskolához helyezte. Kitüntetés. Hegyi Lajos, Orsovára beosztott máv. állomásfelvigyázó, a vasúti hadi forgalom terén tanúsított hűséges és kötelességtudó szolgálattetele elismeréséül a koronás vasérdem- keresztet kapta a vitézségi érem szalagján. Térzene. A 2. cs. és kir. gyalogezred* törzse jelenleg Szekszárdon állomásozik, melynek zenekara mindennap délután fél 7 órakor a Garay - téren a közönség részére térzenét tart. Adomány. Gróf Apponyi Géza v. b. 1.1. 1000 K-át adományozott az Egyesült Szekszárd - Tolnamegyei Nőegylet szegényei részére. * ,
