Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-10-13 / 41. szám

XLQ1. épfolgnm.— ___________41. um. Szekszürd. 1918. október 13. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. -szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-i, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkoldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, ‘/a évre 12 K, V* évre 6*— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 ko­rona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 100 fillér. Ezeréves tdkoMnpik az egyetemes, összehasonlító alkotmány­történelem tanítása szerint az angol nemzet alkotmánya mellett foglal helyett, históriai jelentőség és garanciális érték szempontjá­ból azzal egyenlő értékű. Ezért van, hogy ime a héke első ki­látásai és várható következései érett gyü­mölcsként nyújtják számunkra nemzeti összes aspirációinkat: a békére és nemzeti függetlenségre való áttérésnek a mai demo­kratikus irányú kormányzattal inaugurált haladéktalan és tovább fejlesztendő mun­kába vételét.■ És nyújtják ezt nekünk anél­kül, hogy ahoz mi a parlamentarizálódás oly mérvű és értelmű előfeltételére rászo­rulnánk, mint pl. a németek; vagy hogy ezeket a nemzeti kívánságokat, a békére és önállóságra törekvést, bármelyik politikai párt is pártprogrammnak kisajátíthatná. Az idők íejlődő folyása közös nemzeti programm megvalósulásának lehetőségét tárta elénk. A háborút a régi, a magyar nemzet több­sége előtt épen nem rokonszenves, az 1867. kiegyezés dualizmusában, német—osztrák imperialista politikát űzött osztrák-magyar monarchia viselte. Tragikuma a magyar hazafiui vér­áldozatoknak, hogy a háború folyamán méretlenül kellett vérét ontani a saját honi földjének védelmezése mellett annak az osztrák imperiumnak kvótán felüli szol­gálatában is, amély államalakulat pedig a béke beharangozásával egyidejűleg önma­gától készül felbomlani lengyel—cseh—szláv és német—osztrák alkotó elemeire. Kétségtelennek látszik tehát, hogy a békeszerződést már nem az az Ausztria- Magyarország Írja alá, amelyik a világot átformálni hivatott hadüzenetet aláírta. — Ebből a históriai államalakulat változások­ból csak természetes, hogy a magyar nem­zetnek is le kell vonni jövő életére nézve a következményeket és még természetesebb, hogy a népek önrendelkezési jogának je­gyében megkötendő békeszerződésen, mint egyik önjogósult nemzet, a független, ön­álló állami életet kezdett magyar nemzeti állam is aláíróként akar szerepelni. A felszámolás stádiumába jutó Ausztria a régi fogalomban megszűnvén, az 1867. évi XII. t.-c. a maga egész rendszerével, eo ipso a maga összes közös közjogi struktúrájával létalapját veszti és önmagától helyébe lép alkotmányunknak a 67 előtti köz­jogi állapota: a tiszta personal unjp állapota Magyarország részéről, amennyiben a kiala- • kulás a Lajthán túl is olyan államalaku­latot produkál, melylyel a personal unió állapotának lehetősége fennforog. Ezzel egyidejűleg felélednek önálló nemzeti állami szuverénitásunk többi sarkalatos posíula- tumai :t az önálló bankra, az önálló vámra és önálló honvédelemre való áttérésünk, mely utóbbi a létesítendő népek szövetsé­gének biztosítékai között eddigi nemzeti jellegű nagy fontosságából a magyar nem­zet önálló szövetségi és szerződési jogával | együtt veszíteni fog, a nemzetközi döntő­bíróságok behozatalával. A megkötendő — és pedig a kormány félreismerhetetlen béketörekvése folytán is minél előbb meg­kötendő — béke tehát egyszersminden- korra elveszi az alapot a 67-es politika alól és átadja helyét véglegesen az 1 8^ ^ - js politikának, mintegy a következményen, által provokált továbbfejlesztéseképen a Ti- száékat felváltott haladó politikai rezsim ön­állóság felé tendáló irányzatának. Nemzetünk fennmaradásának és lét- jogosultságának záloga: hogy ezt meg­értik ma már azok is, akik eddig Deák Ferenc kiegyezési törvényét vallották. Be kellett ezt látni a világháború legutóbbi és elkövetkező eseményeinek tanulságaképen. És ez a kifejlés a magyar nemzetre nézve megnyugtató és erős bizakodást nyújtó a világháború eddigi áldozatai után és a bé­kéig még előttünk álló válságos idők iz­galmai között. Azoknak a megcsontosodott és vas­fej ü orthodox politikusoknak, akik Bécset tanulták meg a magyar politika Lourdesé- nek ismerni, elállhat tán lélekzetük az elkö­vetkező események láttára, de az osztrák gyarmatként kezelt ’ 'Magyarország önálló államiságra és önjogu állampolgári életre, magyar nemzeti demokráciára, békés és európai existenciára és színvonalra vágyó népei az igazságba vetett bizalommal álla­nak meg a régi eresztékeiben recsegő állam- alakulatoknak uj, haladó szellemi és alaki formátumok szerint átalakuló békevilágában az ezeréves magyar alkotmány palládiu­mára támaszkodva. e- I» Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezete. Már közel egy éve, hogy megalakult a -Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezete“ a gazdák nagy érdeklődése mellett. Ezen szövetkezetnek kitűzött célja a szőlőtermények értékesítése és egy központi szeszfőzde felállítása, hogy a gazdák a szőlőtörkölyt kifőzethessék. Az első felhívásra tömegesen léptek be a gazdák a szövetkezetbe, mert előre a legilletékesebb helyről Ígéretet kap­tunk, hogy felái lithatjuk Szekszárdon a második központi szeszfőzdét, melyre feltétlenül szükség van. Midőn már a cégjegyzés is megtörtént, be­adtuk a központi szeszfőzde felállítása iránti kér­vényt. Az ügy lehető legjobb reményekkel ke­csegtetett. A szövetkezet képviseletében néhai dr. Holló Lajos országgyűlési képviselő járt el, akinek a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a -Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezető“ által ala­posan megindokolt kérelmet teljesíteni fogja. -— Közben az akták le- s feljártak az egyes fóru­mokon és a második központi szeszfőzde felállí­tásának ellenzői önös érdekből — úgy látszik — minden megengedhetőt elkövettek, hogy a szek­szárdi szőlősgazdák szövetkezete kérelmével el- utasittassék és maradjon meg továbbra is kizá­rólag a Leopold Mihály központi szeszfőzdéje. Sajnos, hogy a téves információk lolytán még kerületünk országos képviselője sem segítette elő a gazdák kívánságát. Miután dr. Holló Lajos, a szövetkezet ügyvédje is hirtelen meghalt, a Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezete“ elesett kérelmének ’teljesítésétől olyan erőszakolt, helyt nem álló indokolással, amelyet maga az idő fog megcáfolni. A kérelem elutasítása a szekszárdi gazdák érdekelt körében meglepetést és jogos felháborodást okozott. Én azt mondom, hogy le­gyünk türelemmel, mert amint a mostani áldatlan viszonyok elmúlnak, a szövetkezet újra felveszi az ügyet és nem nyugszik addig, amíg jogos és méltányos kérése nem nyer kielégítést. Ezt már azért is biztosan remélhetjük, mert hiszen az ország minden részében, ahol csak kérelmezték, felállíthatták a központi szeszfőzdéket. Tehát csak türelem gazdatársaim, minden­nek megjön majd az ideje, csak mi álljunk együtt *önör sorokban 'továbbra is és ne mondjunk le Jr^ényadta jogos igényünkről. Szekszárd, 1918 október 10. Egy szekszárdi szőlősgazda. Bottllk államtitkár nyilatkozata a borárak eséséről. A háborús spekuláció homlokterében már hónapok óta a bor áll. A tavalyi kitűnő termés, az idei még jobbnak ígérkező termés az illeték­telen egyének egész seregét vetette a borra és ennek az óriási keresletnek természetesen a bor­árak rohamos emelkedése volt a következménye. Ismeretesek azok a botrányok is, amit az ille­téktelen kereskedelem a borspekulációval előidé­zett, de egy pozitív eredménye mégis volt és pedig az, hogy a bor ára még a közelmúltban is 10—12 korona között váltakozott. A lánckereskedelem és illegitim kereskede­lem utján erőszakosan felhajtott árak nem tart­hatták sokáig magukat és előrelátható volt, hogy a legcsekélyebb külső behatásrí tetemes esés fog beállani a Sörpiacban. Amit sokan előre sejtettek, be is következett és az ország minden részéből riasztó hírek érkeznék a borárak rohamos esésé­ről oly mértékben, ami minden várakozást felül­múl. Egyes vidékeken a 10—12 koronán szere­pelt borokat ma 3 koronáért nem lehet eladni. A borárak e zuhanásszerű eséséről a leg­illetékesebb tényező, Bottlik István báró földmi- velésügyi államtitkár a következő felvilágosítást adta: — Hosszú ideje élénk figyelemmel kisérem a borpiacon uralkodó viszonyokat és a borárak hullámzását. Tudomásom van róla, hogy a bor- árak az elmúlt napokban zuhanásszerűen estek és* e hirtelen fordulatra csak az a megjegyzésem, hogy amilyen egészségtelennek és indokolatlan­nak tartottam a tulmagas borárakat, még indo­kolatlanabbnak tartom ezt a rohamos esést. Egyet­len magyarázatát a hirtelen esésnek a bonyo­lult külpolitikai helyzetben látom, ami ok nél­kül túlságosan megrémítette az embereket és ennek az ijedtségnek a következménye a bornak óriási tételekben való piacra dobása, ami ilyen pánikot idézett elő a borpiacon. Véleményem szerint semmi ok az ijedelemre, maguknak árta­nak csak, akik minden áron meg akarnak sza­badulni a borkészletüktől, és erős a hitem, hogy néhány nap múlva az első ijedtség lecsillapultá- val a borpiac is visszanyeri rendes képét és bo­runk valódi értéke helyreáll. Drucker Jenő, a Magyar Szőlősgazdák {Or­szágos Egyesületének elnöke, aki borászati kér­désekben országos Szaktekintély, a borpiac mai helyzetéről a következő feleletet adta: — A legfőbb teendő az, hogy a gazdák ne veszítsék el fejüket és semmi szin alatt se dobják piacra meglévő készletüket. Ha talán egy koronáért sem sikerül majd elhelyezni a bort, azok a gazdák, akik nem tudják nélkülözni a bor vételárát, ajánlják fel készletüket a hadse­regnek, amely a legalább nyolc és fél maligand fokos borért öt korona ötven fillért fizet. — Amíg a külpolitikai helyzet némileg nem tisztul, legcélszerűbb várni. Bármilyen legyen is azonban a külpolitikai helyzet, semmi sem teszi indokolttá azt, hogy két-három koronáért veszte­gessék el a termelők a bort. Ha béke lesz, akkor sem csökken ennyire a bor ára, mert hiszen a békével az élelmezési viszonyok nem javulnak és a bor­nak, mint élelempótló szernek ezután is meglesz a jelentősége. De különben is a visszatérő katona­ság, azután a béke hírének a közhangulatba való átmenetele: mind olyan körülmények, amelyek kétségkívül erősen befolyásolják a bor iránti keresletet. Hátralé kos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom