Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-03-24 / 12. szám

t XLQI. Évfolyam. 12. szám. Szekszárd. 1918. március 24. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon lf. Molnár-féle nyomda-r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, */a évre 12 K, ‘/révre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési, hirdetések: 35 petit sorig 16 ko­rona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 100 fillér. Ünnepvárás. Zsendül, zöldül már a lomb, nyiladoz­nak a virágok — és a nép, ez a sokat szenvedett, nagy türelmű magyar nemzet szive mélyéből áhitja már egy uj korszak jövetelét, dicsőséges bevonulását, «hogy zöld gályát, színes virágot hintsen útjára és hozsánnával fogadhassa. Vájjon miért és meddig késik a politika virágvasárnapja ? A háború alatt igen felgyülemlett az or­szágos tennivaló, a politikai tavászodás serény munkára hiv. A kormánynak nagy­szerű programmja van a nagy idők fel­adataira nézve, — de a választójogi reform ügye még elintézetlen. Nemzeti hadsereg, nemzeti közoktatás, nemzeti és demokra­tikus birtokpolitika, jobb közigazgatás — és a nemzeti és népjóléti intézmények egész sora vár megvalósítást, de még mindig ut- jokban áll egy régi torlasz, a meg nem oldott választójogi kérdés. Most már azonban bizonyos, hogy nem sokáig akadályozza közéletünk szabad folyását. A választójogi bizottság általános vitája s legutóbb Vázsonyi Összefoglaló nagy beszéde hozta meg ezt a bizonyosságot. Ezt a mindenre kiterjedő, nagy meggyőző erejű fejtegetés halomra döntötte a munka­párt aggodalmait és ellenvetéseit. Az aggo­dalmak mind a körül forogtak, hogy a demokratikus jogkiterjesztés veszedelme lehet a magyar nemzeti államnak. Vázsonyi kimutatta, hogy ez nemcsak általánosság­ban alaptalan félelem és szertelen túlzás, di különben is az a Wekerle-kormány tör­vényjavaslatával szemben, mely a magyar­ságnak sokkal nagyobb aránya érvényesü­lést nyújt, mint a munkapárt választójogi törvénye. Aztán a magyar jelleg, a magyar szel-» lem védelmére és fejlesztésére tulajdonkép­pen nem is a választójogi reform való, arra a kormánynak hatalmas külön programmja van, amelyet éppen a választójogi kérdés elintézetlenségében rejlő akadály elhárítása után s a szélesebb körű népképviseletre támaszkodva válthat tetté. Áll is a kormány szilárdan amaz elhatározása mellett, hogy választójogi törvényjavaslatának a lényegét érinti, minden változtatás nélkül érvényt szerez, ha "kelly uj választások utján is. Egyébként sincs mélyebb gyökere az ellenzék aggodalmaskodásának. Tisza több­ször módosította a demokratikus reformra vonatkozó véleményét, amelyet legutóbb is egyéninek nyilvánított. A bizottsági tárgya­láson közeledést keresvén a kormányhoz, el is ment az ut feléig. Bizony neki kell megtenni az ut másik felét is. Vázsonyi nagy beszéde után a munkapárt úgy látta, hogy álláspontja és a kormányé közt nincs is lényeges különbség. Nos, könnyen vál­tozó egyéni véleményekért és lényegtelen eltérések miatt nem szabad -gáncsot vetni a kormány alkotó munkájának, a közélet rendes menetének, a közeledő jobb korszak­nak, melyet a nemzet ünnepi érzéssel vár és áhit. Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 22-én délelőtt fél 10 órakor tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését dr. Apponyi Rezső gróf főispán elnöklésével, aki áz alább következő ■ lendületes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tekintetes törvényhatósági bizottság ! Teljes szivből üdvözlöm ,önöket és szives megjelenésükért köszönetét mondok. Ezen nagy­száma sorakozás újból megerősíti azon nemes hagyományt, hogy Tolnavármegye közönsége, tekintet nélkül az avval járó nehézségekre és áldozatokra, hazafias, lelkesedéssel állt és áll helyt elveiért, haladásáért és magyarságáért. De amilyen elismerésre méltó ezen érdeklő­dés a közügyek iránt, olyan szükséges is az ma, midőn minden itthonmaradottnak kötelessége istápolni, gyógyítani száz sebből vérző orszá­ga nkat és támogatni roskadozó társadalmunkat; szent hivatása mindenkinek segédkezet nyújtani azon hatalmas mű. felépitésénél, mely az ujjá- ' születendő, jövő szabad. Magyarországot fogja alkotni. -■ Hála ezredéves országunk jótékony géniu­szának, ezen korszakalkotó időkben olyan ural kodóval ajándékozott meg minket a sors, ki­nek nemzete iránt táplált mély emberi ér­zékei, úgymint magyar szellemben való gon­dolkodása mindnyájunk ólőtt ismeretes. Ural­kodói cselekedeteiben hálatelten érezzük meleg szivének irántunk való dobbanását, lelkének emberi szenvedésünkkel, örömeink- • kel való együttérzését. Kétszeres örömmel és az isteni gondviselés iránti hálaérzéssel tekin­tünk tehát ama királyi bölcső felé, melyet most Felséges királyunk és királynénk szülői szere­tettel övez körül. Tekintetes törvényhatósági bizottság 1 Utolsó közgyűlésünk óta nagyot haladtunk az általános béke megvalósítása felé; az akkor csak derengő orosz békelehetőséghől valóság lett, sőt Ukrajnával baráti viszonyba kerültünk. Keleti határainkon már hónapok óta nem dö­rögnek az ágyuk és az Oláhországgal folytatott tárgyalásaink is biztató jellegűek. Az entente- nek mesteri terve, mely teljes körülkerítésünket és kiéheztetésünket célozta,, hősiességünkön és kitartásunkon meghiúsult. És habár sok nél­külözés, sőt hiány lesz még osztályrészünk, bátran szembenézhetünk ezen megpróbál­tatásoknak abban a biztos tudatban, hogy • szenvedésünk tetőpontján már túlhaladtunk és ar'események kérlelhetetlen következetes­ségével és logikájával haladunk a dicsősé­ges béke felé. Ennek a megkötendő békének, mely — biztosan, remélhetőleg — magyar béke is lesz, egyik hatalmas biztositéka lesz az önálló magyar hadsereg, melyet a király és nemzet együttes elhatározása közeli megvaló­sulásra érlelt meg. Sajnos, a halál angyala, mely kint a harc­tereken oly gazdag aratást tartott, itthon sem kiméit meg minket és rövid időközben három terebélyes nagy fát, pillért döntött ki megyei életünkből. Bezerédi Pál neve a történelemé, alkotása az országé, működése embertársaié. Q., ki sem­miféle hasznot vagy elismerést nem keresett, egész élete energiáját és a szervezetének min­den munkabírását a köznek szentelte és amel­lett olyan művet alkotott, mely nemzedékről nemzedékre, időkrő-időkre az ő nevéhez fűződik. Fördős Dezső élete csendesebb lefolyású volt; a vármegye életében,, a -nagy nyilvános­ságban hasztalan kerestük volna; működése inkább szűkebb otthonára szorítkozott. Sokol­dalú közgazdasági tevékenysége, intakt férfias jelleme, sovén tépelődő magyarsága messze fö­lül helyezték őt embertársai fölé, kik osztatlan nagyrabecsüléssel és szeretettel vették körül. Végül Őrffg Lajos, ki még oly rövid ideje ha- i gyott el minket, hogy távozása felett érzett I fájdalmunk még le sem csillapodott. Mi, kik magunk között élni és működni láttuk, még fel sem foghatjuk azt, hogy ime nélküle kell megtennünk. — Vármegyei közéletünk legön­zetlenebb, legbuzgóbb, legmarkánsabb munká­sát veszítjük el benne, ki nagy jogászi tudá- . sát, fiatalos idealismusát,, nagy szive minden lelkesedését, fentartás nélkül a vármegye szol­gálatába bocsátotta. Indítványozom, hogy soha el nem évülő ér­demei jegyzőkönyvileg örökittessenek meg, va­lamint hogy a törvényhatósági bizottság a gyászba borult özvegyhez részvétiratot intézzen. Az ülést megnyitom. Lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó után felolvasottnak vették az alispán időszaki jelen­tését és a benfoglalt indítvány alapján részvét­iratot intéznek az elhunyt Bezerédj Pál v. b. t tanácsos gyászbaborult özvegyéhez. Simontsits Elemér bizottsági tag ennek kap. csán a legmelegebb elismerés hangján méltatta Bezerédj Pálnak a selyemtenyésztés mégalapitá sa, * fejlesztése és felvirágoztatása érdekében kifejte tt önzetlen munkásságát. Minden felett áll az a nagy veszteség, mely Bezerédj Pál halálával ért e hazánkat. Egy emberöltőn át a hazának élt. Mű­ködését Tolna vármegyében kezdette s néhai Páp a Gyula főjegyző látta' el tanáccsal. Negyvenévi működése alatt soha sem riadt vissza a nehéz­ségektől és igy megalkotta nagy müvét. Ezereket és ezereket juttatott kenyérkeresethez, gyárakat létesített s megkedveltetíe a gyári munkát. A selyemtenyésztést annyira kifejlesztette hazánkban, hogy a messze Ázsiából, Japánból is eljöttek aa mi fejlett selyemtenyésztésünk tanulmányozására. Példány képe volt az igazi önzetlenségnek, nagy munkájáért nemcsak hogy semmit sem fogadott e^ hanem még sajátjából is sokat áldozott a selyem- tenyésztésre. Kitüntetésre sem reflektált, csupán a főrendiházi tagságot, az akadémiai aranyérmet és tagságát fogadta el. Az egész országnak büsz­kesége volt. Végül indítványozza, hogy Tolna- vármegye törvényhatósági bizottsága kezdemé­nyezésére országos közadakozásból Bezerédj Pál­nak Budapesten szobrot emeljenek, mely célra a tör vény hatásági bizottság a rendelkezési alap­ból 10000 koronát szavazzon meg és intézzen felíratott a földmivelésügyi miniszterhez a gyűjtés megindítása tárgyában. Forster Zoltán al ispán pártoló felszólalása után a törvényhatósági bizott­ság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Szévald Oszkár dombóvári főszolgabírót a ■ VII, fizetési osztályba léptették, a vármegyei mezőgazdasági előadó állást pedig a VIII. fize­tési osztályba szervezik át. A központi választmányban megüresedett tagsági helyekre névszerinti szavazással Kovács Sebestyény Endrét és báró Jeszenszky Andrást választották meg. Az állandó választmányba Kovács Sebes­tyény Endx'ét, báró Fiáth Tibort és Forster Ist­vánt, a nyugdíj-alap választmányába dr. Fent Ferencet, a lótenyésztési bizottságba gróf Ap- ponyi Rezsőt, báró Rudnyánszky Gyulát, Bölönyi Ödönt és Förster Arthurt, a Ferenc közkórbáz ftlügyelő-választmányába pedig Nagy László p. ü. számtanácsost választották meg. Az állandó választmány javaslatára a tör­vényhatósági bizottság kimondotta, hogy örömmel támogatja és üdvözli a Wekerle- kormányt. — Feliratilag üdvözfik gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert a ro­mán tanítóképzők hatályosabb ellenőrzése tárgyá­ban kiadott í’endeleteért. Az önálló magyar hadsereg felállítás; már­cius 15 ének nemzeti ünnepként való becikkelye­zése ; a magyar nyelvnek Ausztriával közös intéz­ményeknél leendő, érvényesítése y a nemzeti kér­dések megoldása; a tényleges szolgálatban álló és nyugdíjas községi jegyzők és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek és családtagjai részére az arcképes vasúti igazolványok kiszolgáltatása tár- I gyában feliratot intéznek az országgyűlés mindkét I házához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom