Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-02-24 / 8. szám
ini. éptolqqro. ______ft., szám. SzeKszőrt. 1918. febmát 24. . Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap í Szerkesztéség: Fürdöház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illelé. minden, közlemények intézendők. Telelőn 11. ■ Kiadóhivatal Telefon 11. í Molnár-féle nyomda r.-t, hov^ a lap Tészére mindennemű hirdetések és pénzküldemények Intézendő!?. Felelés szerkeszté: HORVÁTH IONÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. El3fizeté8i ár: Egész évre 24 K, */a évre 12 K, V* évre 6’— K Számonként 48 fillér e» lap nyomdájában. | Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. M Zichy János állásfoglalása. ! ; . Gróf Zichy János nyílt levele, mellyel beszámol választóinak a 48-as alkotmány- gártba lépéséről, komoly intelem a nemzet számára, hogy eszméljen fel pártos széttagoltságából, ismerje meg a háborús viszonyok és az újkor áramlata által teremtett helyzetünk válságos voltát és erőink egyesítésével igyekezzek leküzdeni azokat az elénk tornyosuló nehézségeket, amelyeket az egész világT'vajudása ránk is felidézett. Amint ennék kérlelhetetlen szükségességét és ebből a szempontból kiindult elhatározását megindokolja, haza- i fias lelkének ebben az aggódó megnyilvánulásában annyi a megkapó közvetlenség és a meggyőző erő, hogy föllépésének köz- , életi kihatásához . joggal fűzhetünk igen messzemenő várakozásokat. Egyébként is, de különösen ebből a szempontból Zichy csatlakozása az uj alakulásra nagy nyereséget jelent. Tisztán egyéni súlya emelte a magyar közélet vezéralakjai közé s hogy negyedszázados politikai szereplésének minden változatában szinte eszményi puritánsággal teljesítetté kötelességeit és szolgálta hazája érdekeit, azt a megkülönböztetést biztósi- ioita számára, hogy véleményét bármely közéleti kérdésben kivételes nyomatékkai vethette latba. Az ő szószolása éppen a kialakulás stádiumában a neihzet legszélesebb rétegeinél a legjobb ajánlólevél. Ázon kevesek közé tartozik, akiről tudják, hogy nem haza beszél s ezért elhiszik neki, hogy Wekerle utrjiutatásanak követése ma létérdeke az országnak, hogy* a mostani forgatagban, ami az uj alakulás helyébe jöhet még, az csak a történelmi hagyományokkal szakító szélsőség lehetne s általa a nemzeti eszme fölött diadalmaskodó némzetközi jelszavak uralma és hogy éppen e fenyegető veszedelem elhárítása okából ma mindnyájunknak össze kell fognunk. Hogy ellenzéki politikusaink közül Zichyt hányán követték Wekerle zászlaja alá, az igazán másodrendű dolog. Akik ezt a zászlót diadalra fogják vinni s ezzel a nemzeti siker jelvényévé avatják, azok a nemzet milliói, melyek lelkületének érzékenységét a haza valódi érdekei iránt semmi mesterkedéssel eltompitani nem lehet és amelyek éppen ezért még mindig sorompóba álltak, akárhányszor a Zichy Jánoséval azonos hazafiui önzetlenségre kellett visszhangot adni. ft Szekszárdi Tnknrékpénztár most megjelent 1917. üzletévi mérlege ezúttal is az intézet üzletkörének következetes, egyenes vonalú fejlődését tükrözteti vissza. Az országnak ez az egyik legrégibb vidéki pénzintézete tiszteletreméltó hagyományai fölött a mostani nehéz viszonyok között is éberen őrködve teljesítette gazdasági misszióját. Mint ismeretes, a mezőgazdasági és kereskedelmi élet mostani minimális hiteligénye, másrészt pedig az álladó, sőt egyre fokozódó pénzbőség erős próbára tették vidéki intézeteink eredményes akcióképességét. Dé amint a Szekszárdi Takarékpénztár mérlegadataiból módunkban vau konstatálni az intézet üzleti vezetésében rejlő vállalkozási készség és céltudatos tevékenység nemcsak ezeken a nehézségéken tette magát túl, belső konszolidált- ságát és kétségtelenül meglévő erőit, jellemző lendülettel; hanem képessé tette, hogy üzleti tevékenységét a nagyarányú fejlődés jegyében folytathassa kedvezőtlen viszonyok között is, A mérleg egyes számláinak eltolódása, az általános helyzettel szemben, az intézet javára alakult. Jellemző például, hogy a nagy pénzbőség dacára is kihelyezései 2,583.336 koronával emelkedtek. Betétei (könyvecskékre) az előző évi 9.959,490 kotbnáról 15.123,694 koronára emelkedtek, amit azonban ném csupán a pénzbőség konjunkturális számlájára lehet Írni, hanem az intézettél Bzemben megnyilatkozó korlátlan bizalomnak is tekinthetjük. A folyószámla betétek 4 561,063 koronára emelkedtek. Az intézet hadikölcsön mozgalmakban igen élénk tevékenységet fejtett ki, aminek bizonysága a két utolsó badikölcsönre gyűjtött 7*625,000 korona, melyből a VII. emisszióra 5 milliót meghaladó összeg esik. Az eddigi <hadikölcaönökre összesen 19.262,000 korona jegyzést gyűjtött és saját tárcája számára pedig 2.500,000 koronát meghaladó névértéket vett át. A múlt évi pénztári forgalom 198 millió volt éppen kétszerese az 1916. évi forgalomnak. A muH évben sikerre) végrehajtott alaptőkeemelés folytán 3.620,CjOO koronára növekedett Baját tőkéivel 433,032 65 korona tisztá- nyereséget ért el; ami mindenesetre olyan figyelemreméltó eredmény, amelyet csak kevés vidéki intézet produkált az elmúlt évben, tiszten legitim kamatgazdálkodással, a háborús üzletektől való teljes tartózkodás mellett. Az egyes eredményszámlák fejlődése szintén kedvező arányokat tüntet fel. Az Intézet az országos és helyi jótékonykodásból mindig készséggel vette ki részét s minden működéséből, örömmel állapíthatjuk meg, hogy valóban hivatást betöltő, nagy ipultu pénzintézetünk eredménye és a köz érdekében is hasznos munkássága üzleti évet zárt le az elmúlt évvel. Közgyűlését f. évi 'március hó 3-án tartja mag. ______________ I Ad akozzunk a Vöröskereszt Egyletnek! Segitsüka hadba vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! TÁRCA. Riport o szekszárdi „Fokos napok“*ról. Irta: Klaszek Ödön.*) Mint életemben mindenhova, ide is elkóvse érkeztem* de azért még elég jókor, hogy a neve- afeteB „Borkóstoló“ járó ütközeteiben részt vehessek. Sárbogárdról háromnapi utazás és 'töménytelen dulakodás után, végFte — megíogyva bár (8 kilót!) de megtörve — megérkeztem Szekszárdi. Az utazás kellemetlenségeit csak az zavarta, hogy a vasúti kocsik oly pazarul voltak világítva, hogy az emher szeme a káprázattól szinte könnybe lábbadt s talán ez. volt az oka, hogy a szekszárdi állomáson nem volt képes meglátni a kijáratot, a hordárt és konflist. Az igaz, hogy a város is fényesen ki volt világítva, de énnek1 itt már igy kell lenni, mert mikor később megkérdeztem a rendőrkapitányt, hogy miért nem világítják ki esténkint a várost, ezt a köny- nyen érthető választ adta : — Hogyne, hogy még többet csavarogjunk éjjel az utcán. Ugyanis az első ember, akivel találkoztam, Rácz apánk volt, a város gyérfürtü, de nagy-, kedélyű rendőrkapitánya. Először le akart tartóztatni (pedig akkor még nem csináltak semmit!), "mint később kisült: azért, mert én i« egyen ruhát hordok s ő nem tűri a konkurenciát, lóvén *j Ez a humoros riport a „Fokos“ legközelebbi száma részére Íródott; mivel azonban a szekszárdiakat nem kevésbbé érdekli, mint a „Fokos“ közönségét, a szerkesztő előzékenységéből mi is közöljük. az „öreg“ (az „öreg“-et ne tessék szószerint értelmezni,) nagy Dön János. Később azonban, bogy bemutatkoztam, rögtön sa szivére ölelt és kétszer hátba boxolt s azonnal meginvitált éjjeli szállásra. Ezt azonban nem fogadtam el, mert bizony nem igen szinpatizálok a rendőrség éjszakai vendégszeretetével . . , Inkább elmentem a „Borkóstolódra, gondolván, ott úgysem kell mindjárt lefeküdni . . . (És ezt jól gondoltam, mert tényleg csak harmadnap feküdtem le, de akkor — nagyon.) Ott (a borkóstolón) már javában folyt az ütközet. Ketskés főparancsnok akkor vétette be az utolsó tartalékot A cigány csak csárdást húzott. A szekszárdi szép leányok, menyecskék, legények és öregek szívvel lélekkel ropták a tüzes nemzeti táncot; „Huj-buj 1“ „Sohse halunk meg !“ csatakiáltások kíséretében vívták a kézitusát s úgy megpörgették a kackiás menyecské két, hogy öröm volt nézni. Itt-ott egy-egy deresedé, sőt tükörfényes fejet is lehetett látni, jeléül annak, hogy már az öregebb korosztályokat is bevonták az ütközetbe. A szomszéd teremben, a már kora délután óta harcoló csapattestek retab- liroztak. A hadművelet zseniális vezetésének érdeméből oroszlánrész illeti a királyi ügyész urat, aki bizony — s ezt különös megelégedéssel konstatáltuk — a legnagyobb csatazajban és" legkritikusabb pillanatban is megtartotta hidegvérét s oly rutinnal vezette az átkaroló műveleteket (s ezért kapott is otthon!) hogy valamennyien neki köszönhetjük . . . (amit mi kaptunk otthon.) De hagyjuk ezt, kérem! . . . A vezérkarban ott láttuk a város és környék legkiválóbbjait. Ott volt Miklóssy mester, a széles hazában ismert festő és kitűnő karrika- . turista . . , Laky hadnagy, aki a világért sem ivott, akárhogy kínálták s csak idegesen fülelt s minden neszre felütötte a fejét. Alig tudtam rájönni a különös magatartásának magyarázatára. Meghallottam azám, hogy a délutáni megnyitón egyedül képviselte az ezredet (Ketskés á rendezéssel v volt elfoglalva) s mint ilyent, számos pohárköszöntőben Üdvözölték, melyekre bizony neki kellett válaszolni, Sohse beszélt életében annyit mint ezen a délutánon s mivel köztudomású, hogy csak a keleti nyelveket beszéli, érthetően belefáradt a sok magyar tósztba. Innen származott az idegessége ... , ... Hiába minden -hősiességünknek: elvesztettük a csatát. Pedig mindig mondtam: fiuk, ne igyatok ... és mégis mindig ittunk ... De hagyjuk ezt, kéíetn! . . . Másnap esté, a pótzászlóaljunktól megérkezett ségédcsapatok támogatása mellett* áthelyeztük a harcteret Ketskés, a „Fokos“ társszerkesztőjének szekszárdi fedezékébe, ahonnan a szeretetreméltó és bájos háziasszony jóvoltából, felejthetetlen és kedves óráknak (sok órát tessék gondolni) emlékét hoztuk máguukkal. Itt kezdte meg Dolfi barátunk is útját fölfelé a népszerűség és elisníerés létrafokain (meg is sinyli Ketskésék mignon-zongorája!), ahova később már annyira fölmászott, hogy komolyan féltettem attól, hogy még a békekötésig sem tud lejönni. Másnap (nem tudom, hányadik másnap volt ez,') gróf Appynyi Kezsőnó főispánná Öméltósága Szekszárd és Tolnavármegye notabilitásainak közfemüködésóvel, a „Fokos“-ünnepségekkel kapcsolatosan, nagy tombola játékot rendezett, amire %
