Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-10-06 / 40. szám
XLUI. évfolyam. 40. szám. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. EISfizetési ár: Egész évre 24 K, ‘/a évre 12 K, V* évre 6'— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak:. Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. Valamit várunk nem terhelte nagyobb felelősség, mint a most reánk következhető eseményekért való íelelősség. Hamarosan tisztázódni fog a helyzet, hogy a magyar nemzeti hadicélok: az élet békéje és az önálló, független nemzeti élet megvalósulhat-e a mai politikai koefficiensek összemunkálásával. Az a struktúra, amelyik képes lesz a nép óhajtása szerinti megoldást hozni benn és künn : örökéletet nyer jövő életünkben. x Addig is, mig ez hamarosan eldől, hideg nyugalommal és sziklaszilárd akarattal álljunk azok mögé, akiknek kezében most nemzetünk sorsa van. Mint egykor Kossuth Lajos mondotta: „Ha van sajgó szív, mely meghallgatásra vágy, ha van kívánság, mely kielégülésre vár, várjon | még az a sajgó kebel s legyen türelemmel minden jogos kívánság! ..." Itt egy nemzet szive sajog és egy nemzet kívánsága várja a kielégülést. Ca Ia világháború ötödik telének fázós, testet- lelket borzongató előestéjén, a történelem hideg szelének fölkerekedésén. Mintha ez a borzalmas drámája az emberiségnek mégis csak elérkeznék immár arra a csúcspontra, ahol nem fékezhetők, de nem is fokozhatok már tovább az események. Minthogyha most már nemjkövetkezhetnékjegyéb a megoldásnál, amely megoldás pedig ebben a nagy világdrámában sem lehet más, mint a kiengesztelődés. A háború ördögszekerére felkapaszkodott művelt Európa kultúralkotásai összetörve, vérbetiporva. Ennek az emberek tetemein át véres országutakat taposó szekérnek mégis meg kell már álíani . . . Sietteti ezt a háború legújabb nagy eseménye: amikor Bulgária leugrott a háború véres szekeréről, de összezúzva, elterülve maradt a világpusztulás véres országú tján . . . Ilyen véget mi nem akarhatunk és nem is nyerhetünk. Az államok népei az eleinek békéjét és nem a simák békéjét akarják. A magyar nemzet a hazafiul kötelességtelj esités legsulyosabbját tanúsítja önmegtagadással immár ötödik éve. Ez alatt a szövetségi hűség és bajtársi együttszen- vedés érzése egy percre sem csökkent meg bennünk. Erre mindenkor bármely béketárgyaláson egy éleire hivatott és életre jogosult nemzet öntudatos büszkeségével és minden körülmények között tiszteletet követelő önérzetességével mutathatunk rá. S nem lankadó erőfeszítéssel állunk helyt mindaddig, — ellentállóképességünk csökkenésébe és letörésébe vetett ententeszámitások megcáfolására mindaddig, — amig a kényszerítő körülmények más megoldást nem engednek meg. De csak természetes, hogy ezt a más megoldást, a magyar érdekeknek legmegfelelőbb módon minden pillanatban várjuk és várhatjuk. A bolgár fegyverszünet és különbéke által teremtett helyzetben is tehát megnyugtatásul szolgálhatott és szolgálhat a kormány- elnök kijelentése, mely szerint a hadihelyzetben beállott változásoknak megfelelően a bolgár-gátszakadás ellensúlyozására és törhetetlen ellentállóképességünk dokumentálására a szükséges katonai intézkedéseket megtették, de egyúttal számolni tudó, az esélyeket mérlegelő diplomáciai eszközök is, a legutóbbi békeajánlatunk sikertelensége ellenére, — tovább keresik azt a kivezető utat, amelyikre sokat vérzett, sokat szenvedett magyar nemzetünk létérdekeit a legteljesebb megnyugvással bízhatjuk rá. Érezzük, hogy válságos elhatározások idejét éljük. Négy esztendős háborús szenvedéseink összes eredménye, nemzetünk jövő élete fordul meg egy-egy elhatározá- — A háború konjunktúrájában szor- son. Egyiket sem lehet könnyelműen oda- | zett vagyonod egy részét ajánld fel a há- dobni, kockára vetni. Áílamférfiainkat soha | ború nyomorultjainak.____________________ A borpiac helyzete. A borpiacon az elmúlt hónapokban uralkodott magas konjunktúra — úgy látszik — nemcsak megszűnt, de a külső politikai események és a belső közreható momentumok következtében alapos visszaesést igér. A megszűnt óriási konjunktúrának nem a termelők látták a hasznát, hanem a kereskedők spekulációja szüretelt másod- izben és sokkal nagyobb nyereségre, mint a termelők az ősszel. A konjunktúra visszaesése is elsősorban a kereskedők spekulációját éri most, akik még pincében fekvő óriási borkészleteiken természetesen sokat veszíthetnek a nyereségből. Ez ott érinti a termelők érdekeit, hogy az uj bor iránti keresletet csökkenti és a remélt magas árakat mérsékli. Az ukrajnai borexportba vetett konjunkturális reménységek leolvadása, a szeszgyártás felemelése és a szeszforgalom részbeni feloldása, a hadsereg borszükségletében beállható nagymérvű redukció, a borpárlatban eddig megnyilvánult nagyfokú kereslet ellanyhulása természetszerűleg az uj borj árának leszállását eredményezi. Most különben a borpiac áll. Újból való megindulásakor egyelőre irányitóvá válhatnak azok az árak, amelyeket a legutóbbi hivatalos lapban publikált kormányrendelet a hadsereg borszükségletének beszerzése tárgyában szabott meg. E szerint a földmivelési miniszter, fel van jogosítva, hogy akár a termelőtől, akár a kereskedőtől a 100 hl.-en felüli borkészlete 5% át hektó literenkint 550 K-ás áron — 150.000 hektoliter összmennyiséghen — igénybe vehesse. A horárak ilymérvü nivellálódása csökkenti ugyan a termelők elérhetőnek vélt nagy hasznát, de tekintve az idei jó közepes terméshozamot, — borterme- lőiúknek nincs okuk a megijedésre. A további árhanyatlást maguk után vonható események pedig olyan természetűek, hogy elértéktelenedett pénzünk vásárlóerejének feljavulásában hő kár pótlást nyújtanak a háború továbbfolytatásának nyaktörő konjunktmája ellenében. Hiszen csak a legutóbbi béke kilátások hire u|y Svájcban, mint Hollandiában újból megjavította a korona árfolyamát. A borpiac árainak bekövetkezhető alakulása szempontjából mindenesetre nem ke- vésbbó indokolt — a múltak tapasztalatai után a termelőknek eladásban való óvatóssága, mint a keresletnek mai tartózkodása. A munka meghozza jutalmát. A már ötödik éve folyó nagy háborúban a magyar tanítóság mindenféle munkából kivette a maga részét. A háborúval együtt járó rendkívüli költségek fedezésére hadikölcsönök bocsáttattak ki. A tanítóság hazaszeretetét követve minden tőle telhető ezközt és módot felhasznált arra, hogy a hadikölcsön jegyzések minél fényesebb eredménnyel járjanak. Szivük és cselekedeteikkel bebizonyították, hogy munkálkodásuknak meg lesz kívánt eredménye, lelkes és odaadó munkásságukért miniszteri köszönetét nyertek. Belátták, hogy a tanítóság nagy képzettségé, vei, buzgalmával, tekintélyével tud hatni a népre Közmegbecsülésnek örvendenek, melyből kifolyólag ^bármily ügyben sikert tudnak felmutatni Fel is használták őket sok mindenre, de mind szívesen tették, hogy a minden idők legnagyobb háborújának egyik leghatalmasabb és legyére? sebb küzdelméből mielőbb virágozzék ki az általános béke, melyet az egész világon oly hőn óbajt mindenki. Mikor 1914-ben elhangzott-e szó; háború, , a tanítóság fele részben bevonult katonai szolgálatra, hogy védje a hazát és dicsőséget, hírnevet szerezzen neki. Az itthon lévők felállították a vörös kereszt-kórházakat, házról-házra járva szedték össze az ágyakat, ruhákat és igy szereztek kedves otthont hősiesen megsebesült katonáinknak. Részükre élelmet, pénzt gyűjtöttek, vezették a kórházat, nejeik, gyermekeik főztek, várták, kötöttek számukra, hogy jó ételekkel lássák el Őket és legyen meleg ruhájuk itt és kint a harctéren is. Gyűjtést rendeztek a háborúban elesett tanítók özvegyei és árvái részére, a rokkant tisztek, özvegyeik és árváiknak, a hősöksirja- inak ápolására, a hadsereg részére rézanya-got, hadibélyegeket, karácsonyi ajándékokat stb. stb. Gyűjtöttek szedercserje leveleket, vadgesztenyét, gyógynövényeket. Segédkeztek a közigazgatásban, gabona átvételekben, népszámlálásban stb. Egyszóval mindenben és mindenütt ott találjuk a tanítót, ahol dolgozni és tenni kell. Mindezt szívesen tették és |teszik, ki akar ják érdemelni a tanítói nagy nevet. Észrevették már őket, s munkájukat jutalmazni kívánja a kormány. Most olvassuk a napilapokban az alábbiakat: „A tanítók fizetés- rendezése. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbbi naggyülésük alkalmából megígérte az ország tanítóinak, hogy méltányos és jogoB kívánságaikat lehetőleg teljesíti. A kultuszminiszter — mint a „Déli Hírlap', írja — elkészitetette javaslatát, minthogy azonban az súlyos pénzügyi megterhelést jelent, a pénzügyminiszter elé került a javaslat döntés céljából. A tervezet eltörli a 2000 koronán alul lévő fizetési osztályokat és 3 uj fizetési osztályt léptet életbe és pedig a X., IX. és VIII. fizetési osztályt. A X. osztályban a legkisebb fizetés 2000, a legnagyobb 2400, a IX. osztályba a legkisebb 2600, a legnagyobb 3200, végül a Vili osztályban a legkisebb 3600, a legnagyobb 4200 korona. A Vili. fizetési osztályba a tanítók 20 százaléka, a iX-ikbe 40 százaléka, a X ikbe szintén 40 százaléka kerül. A fizetésrendezés nemcsak állami tanítókra, hanem az összes felekezeti községi tanítókra is kiterjed. A lakásbért nem rendezi a tervezet. Ez egyenlőre marad a régiben, mert az a terv, hogy a lakásbért háború után külön rendezik az akkori lakásviszonyok alapján. A tanítók törzsfizetésen kívül megkapják továbbra is eddigi családi pótlékukat, megmaradnak továbbá háborns segélyük birtokában és kapnak rubasegélyt is. A pénzügyminisztériumban most folynak a számítások a rendezés pénzügyi hatásáról. Nagy Béla, kir s. tanfelügyelő. az és Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
