Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-09-08 / 36. szám

2

Tolnavármegye hazáját szerető, népét meg* becsülni tadó lelkiismerete tehát megszólalt. A főispáni felhívás s maga az a cselekvő tény, hogy gróf Apponyi Rezső főispánunk a kezébe vette alkotó szándékkal és garanciális reménységekkel a hadigondozás Ügyét, Örömmel tölt el éppen bennünket, mert annak jeléül tekintjük azt, hogy a lapunkban jelentőségéhez mérten többször szóvá tett eredményes és szükséges gyakorlati hadigondozás fogalmát illetőleg egységes a felfogás valamennyiünkben : öntudatra ébreszteni az erkölcsi kötelességet, felkelteni a lélek nemes rokonérzetét és sorompóba állítani eredményesen ható közerő gyanánt társadalmunk megmozgatható teljes anyagi erejét.

Ez a háború által elibénk adott, fölismert keresztényi nemes szocializmus, melytől félre for ditani a tekintetét senkinek többé nem lehet.

Az a haditanács, amely a hadigondozás nagy feladatainak, az árvák, rokkantak, tehetet len hadiözvegyek, tüdővész halálra eljegyzett beteg katonák és hozzátartozóik felsegitését, eltartását van hivatva biztosítani, helyesen, az egész kérdést felölelően jelölte meg a tennivalókat. A 100-ik liter bor és 100 ik kgr. önkéntes adójának eszméje is már szépé s méltó eredményt igér. Helybeli kereskedőink nyereségeinek számlaszerü 1 százalékát méltán kérhetjük és várhatjuk el ehhez a hadigondozási közadóhoz, úgyszintén helybeli, nagyszerűen prosperáló pénzintézeteinktől is várjuk ezt a tartalmas hazafias gesztust. Ide egyformán kellenek reprezentábilis személyek és reprezentábilis tények. Főispánunk éppen ezért maga is utánna járva szándékozik a siker érdeké bőn munkáját és agitációját a Hadigondozás szolgálatába bocsájtani. A körűié csoportosult vezérkar nem lehet exkluzív társasága a minden kori hatalom szokott környezetének: ezen a fronton is az önként jelentkezőkre is számit a közvélemény. Sőt várjuk azoknak vezető, tényekben és cselekedetekben való önkéntes jelentke zését, akiket anyagi helyzetük, a háború véres Sarából kiváltságos sorB kedvezéssel nekik jutott hadi vagyonuk a hadigondozásban való részvételre praedestinál.

,/ De általánosságban szólva vármegyénk lakosságához { „.. . jöjjetek el mindannyianlu

(©■ !■)

A szeptember 2-án megtartott hadigondozói értekezleten a vármegyei hadigondozás központi bizottságát a következőképen alakították meg: Elnök: gróf Apponyi Rezső főispán, alelnök: dr. Leopold Kornél. A propaganda-bizottság tagjaiul megválasztattak: Dr. Drágíts Imre (elnök), Bőd nár István, Horváth Ignác, Gödé Lajos, dr. Fent Ferenc, Németh Gyula, Rácz Gyula, Nyéki Mihály, Ujj Ferenc, Ujj János, Nagy János Prantner, Török Pál, Wolherr Mihály, Vesztergombi Antal, Majsai István, TöttöB János, Vági Ferenc, Cseri István, Mészáros Pál, Majsai József, Lukács Ferenc, Kovács János, Horváth Pál, Ranga Antal, Sörös Sándor, Nagy Ádám, továbbá az iskolai igazgatók és a tanítók. A vigalmi bizottság tagjai : Dr. Zsigmond Ferenc, Ujj Ferenc. Morvay László, Fördős Mihály, Vesztergombi Antal, Török József Töttös, Majsai László, Mészáros György Lukács, Kocza József Török. A bizottságok elnöke dr. gróf Apponyi Rezső főispán, pénzkezelő : Wächter Károly, jegyző dr. Bartal Kornél. A főispán felhatalmaztatott, hogy a bizottságok kiegészítésére alkalmas egyéneket hívhasson meg.

A » Hangya" szövetkezet megalakulása.

Meglehet állapítani, hogy Szekszárdon még nem volt egyetlen alakulás iránt olyan nagyarányú érdeklődés, mint most a „Hangya“ alapitása iránt s még nem volt egyetlen itt felvetett eszme oly népszerű, mint most a „Hangya“ szövetkezeté.

Megmozdult Szekszárd majdnem minden ház tartása, hogy a fogyasztók gazdasági szervezkedésének munkájában részt vegyen s hogy óvtizedek mulasztásait végre helyrehozza és letörje az áruuzsora túltengő hatalmát.

Természetesen, — ezt hangsúlyozzuk — a háború ötödik esztendejében, amikor áruhiánnyal küzd minden üzlet, nem szabad túlzott igényeket támasztani a „Hangyával“ szemben sem, amely most a legnehezebb időkben, súlyos viszonyok között születik meg. Nemcsak a kezdet nehéz cégeivel, hanem a háborúval járó, mindnyájunk által annyiszor tapasztalt egyéb 6ulyos akadályokkal is meg kell küzdeni ennek a fiatal szövetkezetnek, amely igen nehéz feladatra vállalkozott. Szükség van tehát mindenki fokozott támogatására, némi türelemre és jóindulatra, — különösen kezdetben. Szükség van azonban az egész szövetkezeti élet és eszme, nemkülönben a vezetők iránti bizalomra is. És ha mindenki tőle telhetőén támogatja a „Hangya“ szövetkezetét,

akkor — asst hisszük — könnyű szerrel fogja majd tultenni magát azokon a nehézségeken, amelyek kétségtelenül fenállanak és működése elé korlátokat szabnak.

Hogy a vidéki „Hangya“ szövetkezetek, az áruuzsora virágzása korában, mindenütt mint jelentős árszabályzó-tényezők léptek fel, arra büszkén matat rá a „Hangya“ múlt évi jelentése.

„Bátran állíthatjuk — igy ir a Hangya — hogy hazánkban az áruuzsorát nem a törvényhozás intézkedései szorították szükebb korlátok közé, hanem a „Hangya“ szövetkezetek. Mint döntő bizonyitékokra hivatkozunk arra a tényre, hogy most a világháború éveiben, mikor az áruuzsora tultengése, — dacára a hatósági intézkedéseknek,— vérlázitó mérveket öltött, a fogyasztóközönségnek az a része is, mely inkább tartózkodó, mint részrehajló volt a-szövetkezetekkel szemben, — ez utóbbiakban keresett menedéket. Ha a „Hangya“ szövetkezetek nem igazolták volna be, hogy az áruuzsorának legbiztosabb és legbátrabb ellenfelei, akkor nem alakult volna a háború alatt 1917. év végéig 430 uj „Hangya“ szövetkezet, s nem jelentkeznének a régi szövetkezetekbe uj tagok olyan tömegesen, hogy azok taglétszáma a háború alatt megkétszereződött.“ A „Hangya“ a mai viszonyok között is kivételes előnyöket tud nyújtani tagíainak.

A mai megalakulás, az eddig beiratkozott tagok létszámát tekintve, impozánsnak ígérkezik ; mégis kérünk mindenkit, aki érdeklődik az eszme iránt, jöjjön el és ismerkédjék meg ennek az altruista célú és nemes szándékú intézménynek a szellemével és alapszabályaival.

Aki a jegyzett üzletrészeket még nem fizette volna be, — a felvehető tagok létszámának meg- állapitása miatt is —- a Szekszárdi Takarék- pénztárnál a délelőtti hivatalos órák alatt mi előbb fizesse be az általa jegyzett üzletrészek ellenértékét. —h—

62790 koporsó.

Lehorgasztott fővel, összetörve, gyászolva, zokogva, megüvegesedett szemekkel, tanácstalanul és vigasztalanul meredtünk magunk elé, amikor váratlanul közénk csapott a megáradt Piávé mentéről fölkerekedett rémhír: „Nagy katasztrófa érte a magyar hadsereget 1“ . . .

A sírástól elcsukló szóval panaszkodtunk, vádoltunk, átkozódtunk és imádkoztunk és a tébolyultak izgatottságával apelláltunk az emberekre, az okosságra, az Istenre, az igazságra, mert kétmarokra fogva gyötörte, csavarta szivünket a felmérhetetlen fájdalom . . .

Szép volt, nagy volt, felemelő volt a sors rettenetes ökölcsapásától sújtott nemzet fájdalmának ez az impozáns megnyilatkozása : méltó dicsőséges múltúnkhoz és az utolsó négy esztendő vészeiben még acélosabbá edződött honszerel- münkhöz . . .

De . . .

Kétségbe lehet esni afelett, hogy ez a nemzet, amelyet egy balsikerü csata hire szinte az önkivülettel határos indulatkitörésekre tudott izgatni — szenvtelenül, egy jajkiáltás, egy hangos szó nélkül tér napirendre ama megdöbbentő hir felett, hogy a szorosan vett Magyar- országon, csak az elmúlt évben is 62790 halottját temették el a nemzet pusztító tüdővésznek !*)

62790 gyászos magyar koporsóra hullott dübörögve a korai sírnak a békével ki nem engesztelhető és a fogságból vissza nem bocsátó röge és . . . mintha senki sem értené meg . . senki sem akar ráeszmélni arra, hogy nem egy, de talán öt, talán tiz piávéi katasztrófát zúdít minden esztendőben reánk a rettenetes tuberkulózis !

Én nemzetem, magyar népem, nyisd fel már egyszer meglátó szemeidet s.vedd észre a rettenetes veszélyt, mely alattomban leselkedik reám, reád, a hitvesedre, a gyermekedre, a testvéredre, hogy elsorvasszon, hogy megöljön, hogy eltemessen mindnyájunkat . . . Kissé elkéstünk már, de annál jobban kell sietnünk!

Tolnavármegye — ifjú és lelkes főispánjának vezetése mellett — most szervezkedik a nagy küzdelemre. Mindenkinek ott kell lenni minden erejével 1 Az „ezer ezres“, a „minden századik liter“ a „minden századik kiló“ ne maradjanak jelszavak, de legyenek pénzgyűjtő agitátoraivá annak a magasztos szervezkedésnek, amely a háborúnál is nagyobb veszedelemnek: a tüdővésznek legyűrését tűzte ki feladatául.

Özv. Döry Vilmosné és herceg Eszterházy Miklós 1000—1000 koronás adományaikkal már menyitották az adakozók sorát. Jöjjenek utánuk mindenek, kik tulajdonosai a haza földjének, kincseinek és terméseinek s adják ki azt a szerény

*) A minap közölték az újságok, hogy 1917-ben, a szoros értelemben vett Magyarországon (tehát ide nem értve a társországokat!) 62790-en haltak meg tüdővészben.

1918. szeptember 8

dózsmát, amit a pusztutó nemzet megmentése érdekében kérünk tőlük, hisz ez nemcsak hazafias és emberséges kötelességük — de érdekük is /

Ketskés Győző.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Dr. Tanárky Árpád kitüntetése. A szekszárdi Ferencz közkórház igazgató főorvosának, dr, Tanárky Árpádnak királyi kitüntetését, a III. oszt. vaskoronarendet, a Hadigondozás gyakorlati mngvalósitása érdekében tartott értekezleten nyújtotta át a jelenvoltak ünneplése keretében dr. Apponyi Rezső gróf főispánunk.

— Pénzügyi kinevezések. A pénzügyminiszter Trischler Gyula szekszárdi és Marton József pécsi pénzügyi dijnokokat pénzügyi kezelőkké nevezte ki.

— Közélelmezési főnök. Dr. Szentkirályi

Mihály Szekszárd r. tanácsú város pölgármestere, a képviselőtestület határozata alapján újra szervezte a városi közélelmezési hivatalt - és annak vezetőjévé a városi tanács határozatából dr. Hor- vát Jenő szekszárdi ügyvédet hivta meg, ki ezt a nagy felelősséggel járó fontos háborús funkciót el is vállalta. -.

— Hadnagyi kinevezés. A király Vetidl Károly 44-es tartalékos zászlóst hadnagygyá üe^ vezte ki.

— Kinevezés. A kereskedelmi miniszter TófA Zsiga György dombóvári posta- és távirdatisztejt főtisztté nevezte ki.

— Gróf Batthyány Tivadar nyílt ievelét jeilzik a fővárosi napilapok, melyet azonban még' nem kaptunk itt, kerületében, kézhez. Amennyi'-, ben a választó polgáraihoz addresszált, mindenkor országos és nemzetközi politikai viszonyla-, tokban nagy fontosságú nyílt levele ideérkezik, jövő lapszámunkban módunkban lesz annak egész terjedelmében és teljés hitelességgel való ismér1- tetése.

*— Veni Sancte. A szekszárdi állami főgimnáziumban, a polgári fiú- és leányiskolában; folyó hó 5-én kezdették meg a tanítást, melyet Veni Sancte előzött meg a szekszárd—belvárosi, rk, templomban. A misét és a Veni Sanctet dW Piliván Mihály hittanár végezte.

— Tanulmányi segély. Az országos hadi- gondozó hivatal Luxenburger Ferenc németkéri lakos, a pécsi Fius-gimnázium tanulójának 600,. Leitkam Antal tolnai lakos, szekszárdi polgári iskolai tanulónak 600, Stark Irma Jolán tamásii lakos, veszprémi polgári iskolai tanulónak 600 és Salamon Erzsébet dunaföldvári lakos, kalocsai tanitónőképzőintézeti tanulóinak 700 korona tanulási és nevelési segélyt szavazott meg.

— Összeírják a szón kénege zésre szoruló szőlőket. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium értesitette a vármegye alispánját, hogy a szőlő- birtokosság szénkénegszükségletét most ősszel 10—15 százalékig, a tavaszkor újabb 10—15 százalékig lesz csak módjában kielégíteni. Mivel a rendelkezésre álló szénkéneg ilyen csekély, csak azon szőlők jöhetnek figyelembe, amelyeken még segíthet a szénkéneg, vagy, amelyek megmentése érdekében már halaszthatatlan a szénkénegezés. A szőlészeti és borászati felügyelő fogja megállapítani és ellenőrizni a rászorultságot. Most az alispán elrendelte, hogy a város illetve a községek szeptember 10 ig írják össze a szénkénegszükségletre vonatkozó és a fenntiek szerint figyelembe vehető igénybejelentéseket.

— Esküvő. Nagy Vince, Szatmár város országgyűlési képviselője, Kovácsné Nagy Lujza polgári leányiskolái igazgató unokaöccse házasságot kötött Budapesten a IV. kerületi anyakönyv- vezetó előtt Szevera Erzsébettel. Az egyházi esketést Hock János végezte a belvárosi plébániatemplomban. Tanuk voltak: Károlyi Mihály gróf és Nagy Lajos honvédezredes.

Adományok, özv. Dőry Vilmosné leperd- pusztai nagybirtokos 1000, herceg Eszterházy Móric 1000, Weltmann Simon Simontornya 100 és a gyönki ifjúsági előadás jövedelméből 1100 K-t adományoztak a tolnamegyei tüdőbeteg kato- ű4k gyógyítására es üdülésére szánt alapra. 5?— Dömötör József százados 10 koronát küldött a harctéren elhunyt tolnamegyei szégénysorsu katonák árvái es hozzátartozói részére.

— Burgonyaellátás. Az országos közélelmezési miniszter 18500/1918. számú rendeletével akként intézkedett, hogy a Tolnavármegye területén^ lakó ellátatlanok csakis saját községük területén és csak olyan termelőktől vásárolhatnak, akik burgonyát 30 kát. holdnál kisebb területen termeltek, vagy akiknek feles burgonyatermése a 10 vaggont meg nem haladja. A közellátás céljaira önkent felajánlott, vagy hatóságilag már igénybe vett készletek ilyen eladás tárgyát nem képezhetik. A vásárláshoz igazolvány szükséges. A fejadag 120 kilogramm.