Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-09-08 / 36. szám

36. ízűm. ILDI. évfolyam. Szennául, 1918. szeptember 8. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendök. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár: Egész évre 24 K, Vs évre 12 K, V* évre 6’— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 ko­rona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 100 fillér. Tolnauármegye közönségéhez. Még mindég arat a halál. Kettős ren­deket vág. Egyiket , a harctéren. A mási­kat idehaza. Jobban mondva, véres mun­káját itthon teszi teljessé. Akit a gyilkos golyó megkímél, halálos betegség csiráit hozza haza- a — kavernákból. S a fogság idegölő magánya, a hontalanság, az édes otthon-vágy megőrli a lelket és a testét... A háború áldozatainak véres statisztikáját a tényleges harcok majdan való megszű­nése után sem lehet még jó egy néhány évig lezárni. Az áldozatok száma, bár fogyó arányban, de még azután is sza­porodik. Nem apad el háteaz árvák könye. Annál siróbbá, panaszosabbá válik az elésett hősök hitvesének, hozzátartozóinak jaj­szava. Nyög, mint a sírból feltörő hang. Sürget, panaszol, — vádol és — méltán. Mert nézzünk csak körül. Most már megállapíthatjuk: mily készületlenül men­tünk bele az öldöklő háborúba. Tartamát hónapokra számítottuk ki papiroson s már az ötödik éve verekszünk. A harc gyilkoló eszközei azóta ugyan tökéletesedtek, sőt egyre tökéletesednek. Jobban, biztosabban tudunk ölni, pusztítani. De kétséges, hogy jobban tudjuk-e, 'kivált a — láthatatlan sebeket gyógyítani, a könyeket letörölni ? Mert ha az emberbaráti intézményeinket tekintjük, vájjon nyugodt lélekkel elmond­hatjuk-e, hogy ezen a téren is megtettük minden kötelességünket? Nem kell-e pi­rulva beváltanunk, hogy még azok a le­kicsinyelt kis népek is előttünk járnak? Hát a nagyok? És ellenségeink? Bizony ezek mind megelőztek bennünket a háború előtt' is. Már akkor védték a csecsemőt, a jövő katona-anyagát. Ezért erősek. S hogy csak egyet említsek, tucatszámra ál­lottak készen tüdőbeteg szanatoriumjaik, amelyeket csak bővíteni kellett, hogy sok ezerszámra fogadják be a háború félha­lottjait s azoknak legalább egy tekintélyes részét visszaadják a munkás életnek. Nem hiszem, hogy ellátatlan, utcán botorkálva kéregető vak katonát Német-, Angol- vagy Franciaországban megtűrne a társadalom? S hogy akadna ott sántabéna, ki csak azért nem dolgozhat és azért kell — koldulnia, mert nincsen pénze a hazaért áldozott kart vagy lábat pótló mü-végtagokra ? Es csak nálunk legyen ez megszokott, min­den napi látvány? Vertük pedig a rriel- lünket, hogy a jövőben nem lesz a hős katona kenyere a — kintorna. És tán a kolduskalap legyen az?... A háború kitö­rése után legalább megvolt a lelkesedés, mely alamizsnát hullatott a közcélokra kol-. dúló perselyekbe s ma alszik az áldozat- készség, a könyörület. Mert nálunk szer­vezetlen sok minden. Szervezetlen a társa­dalom, a közjótékonyság. Jó, üdvös ideák vannak, de a kivitel nem egyszer botrá­nyokba, majd részvétlen-ségbe fullad. A segítésre szoruló társadalmi közcélok- kol­dusként, vagy talán inkább kóbor ebként bolyonganak ebben az országban. Előbb nagyot rúgnak rajta s úgy vetnek neki egy kis hulladékot. Itt mindenki mindent az államtól vár. Pedig az állam, a megeleve­nítő társadalom nélkül jóformán semmi. Írott jog, papir-hatalom. Élet nélkül való béna szerv. A kéttő együttes munkára hivatott s ekkor erő, vas izom, alkotni, építeni tudó energia! ~ S a mi áll az egészre, áll a részekre is. Édes, szeretett vármegyém, te se vagy különb, sőt mély fájdalommal esik ki­mondanom, hogy sok-sok vármegye még — különb is te nálad. A közeli szomszé­doknál a leglelkesebb munka folyik. Bács megyében például már közel három millió van együtt s már épülnek is az ember­barát i könyörület, a parancsoló hazafias kötelesség házai, a tüdőbeteg szanatóriu­mok. És ezzel szemben vájjon nem elszo­morító tünet e az, hogy ez a dúsgazdag vármegye, amelyet a harctéri nagy véráldo­zaton kívül nem érintett a háborúnak még futó szele se, amely zavartalanul vethetett, arathatott, szüretelhetett, úgyszólván, gar­madába gyüjthette a milliókat, a háborús közcélok megsegítésében, beleértve a nyo­morult tüdőbeteg, vak katonák és árva­gyermekek részére megindult gyűjtést is, minden hírlapi és hivatalos agitáció mellett ■is még ma sem jutott el a — százezer koronáig.. . Ez a legszomorubb tapasztalat kész­tetett reá, hogy a hadi gondozó intézmé­nyek szervezése céljából e hó 2-ára, a köz­pontban értekezletet hívjak össze, amely aztán vármegyeszerte tovább irányítsa a közjótékonyság szomorúan elhanyagolt ügyét. Valamit tennünk kell a vármegye ha­gyományos becsülete érdekében! Ennek az értekezletnek nevében fordulok tehát Tolna­vármegye közönségéhez. Itt a verőfényes ősz. Sárguló fürtök mosolyognak le a rakott tőkékről s a kéklő kádárka gerezdek már messziről szemünkbe nevetnek. Jöjjenek tehát elsősorban a sző­lősgazdák. Soha jobb alkalom a segítésre, adakozásra, könyörületre. A háború mesés konjunktúrái harminc, negyvenszeresen megsokszorozták minden csepp bor ér­tékét. Ajánlja fel tehát minden bortermelő minden századik liter b'rát; S ha ugyan­ezt cselekszi minden búzatermelő a száza­dik kilogramm búza árának felajánlásával, Tolnavárnlegyének nem kell tovább szé­gyenkeznie, sőt újra vezet az országban. Hozzátok fordulok tehát most első­sorban, ti szerencsés szőlősgazdák. Amit igy tesztek, az nem könyörület, de termé­szetes kötelesség. Gondoljatok csak reá, mi lenne most, ha vitéz katonáink oda tapadó vas sarkaikkal, acél szuronyukkal ércfalat nem vonnak a Kárpátok s Dóberdó gyilkos szikláin? Szüreteltek-e ma s rakhatjátok-e élire a százezreket, milliókat s nem az ágyuk ekézték, boronálták volna simává hegyeiteket, akárcsak a francia Champag- neban ? Csak a századik liter bort tehát, ka­tonáink minden századik, vagy talán min­den ezredik vércseppjéért, árváik minőén milliomodik elsírt könyeért! Kérve-kérlek benneteket, hogy jöjje­tek önként, jószántotafcból,,a hazafias be­csületérzéstől tüzelve, rla pedig nem jön­nétek, kérve-kérem borkereskedelmi két részvénytársaságunkat, a nagy és kis bor- kereskedőket, az ügynököket, kötelezzék magukat, hogy csak olyan termelők borát veszik meg, akiknek szivéből nem ölte ki a kapzsi önző vágy a hazafias kötelesség érzését s akik a kezükhöz majdan lefize­tendő összegekből szívesen leengedik vonni a jótékonyság legnemesebb adójaként azt a csekély egy százalékot. Kérve-kérlek továbbá titeket lelkészek, tanítók, lelkes jegyzői kar, elöljáróságok — apostoloskodjatok ti is ily irányban, agi­táljatok a szent cél érdekében még mielőtt kézhez vennétek a központi értekezlet to­vábbi irányitó felhívását. Szüretkor pedig présházrólprésházra járjátok be a kincset termő hegyeket. Ezt fogom tenni, ahol csak tehetem magam is. Bekopogtatok a tanyák, pincék ajtaján, de nem kocintásra, vig poharazásra, hanem a haza szent nevében, hogy szemébe néz­zek az olyan embernek, aki az Istennek reá pazarolt áldásából meg akarja tagadni az árvának, a béna katonának, a hazának kijáró köteles részt. . . Hiszem, tudom, ilyen magyar ember nem akad. Hiszen ma csak egy gombocská­ját kell oda adni ama hires magyar ingnék, amelyet hajdan a magyar ember egészen is odaadott, amikor tőle kérték . . . Fel tehát a lelkes munkára! . Csak minden századik liter bort! A jóakaratnak, az önzetlen fáradozásnak pe­dig csak az ezredik részét! És-én szentül hiszem, hogy a jövő tavaszra már lerak­hatjuk Szekszárdon }a tüdőbeteg szanató­riumnak alapköveit. Adjon- tehát, aki keveset adhat keve­set, aki sokat adhat, sokat! De aki sokat ad, az se feledje el, hogy amit ad, még mindég — kevés. Mert ilyen magasztos szent célra sokat, vagyis — eleget adni 1 sohasem lehet! Szekszárd, 1918 szept. 5. Hazafias üdvözlettel: Dr. Apponyi Rezső gróf Tolnavármegye főispánja. * Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjuK a nairaieicos összeg mielőbbi bekü

Next

/
Oldalképek
Tartalom