Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-08-25 / 34. szám
XLW. ájlolyam.---------#— ----------34. szám, SzeKszárd, 1918. nuíusztus 25. fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap • Szerkesztőség: Fördőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részéi illeiß minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal. Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendök. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár : Egész évre 24 K, '/í évre 12 K, •/< évre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként IQO fillér. Változások. Csodálatos gazdasági események játszódnak le előttünk a háborús gazdasági élet tökéletesen megváltozott szinterén. A háború előtt felállított gazdasági doktri náh, melyeket csak teóriában isul'ertünk azelőtt, egyáltalán nem valósultak meg j, holott az elméletek mindegyikét legalább a törvényszerűségek látszatával ruházták fel a békés idők közgazdászai. A pénz- és valutaelméletek, melyeket jeles közgazdászok a hábpru előtt felállítottak, nem egyeztek meg a gyakorlati iránnyal s ma egészen uj helyzetek előtt állunk. Olyan gazdasági szituáció közepette élünk, amikor például a valuta probléma nemcsak a gazdasági és pénzügyi, ha nem a társadalmi, katonai, politikai és szociális életre is a legközvetlenebb hatást gyakorolja. Soha nem tapasztalt gazdasági fellendülés jár a háboiu nyomában. — Az alapítási és tőke- szaporitási tevékenység soha sem volt még oly intenció, mint most, a háború^ ötödik évében Bedig nyilvánvaló,hogy a nyersanyagkérdés mind inkább súlyosabb problémává fejlődik. Tolnavármegye és Szekszárd lokális viszonyait tekintve, szintén az országos gazdasági átalakulásnak megfelelő evolúciót figyelhetünk meg. Ez az átarlakulás, vagy jobban mondva fej ődés, abbán a rég óhajtott irányban halad, amely — Szekszárdot, mint a vármegye politikai és geográfiai központját, gazdasági és üzleti centrummá szeretné tenni. Nagyon sokát lehetne ítni Szekszárd évtize des stagnációjáról, amely az egész országban páratlanul álló, csodálatos jelenség volt akkor, mikor ez a város és vidéke birtokában volt az összes városképző és fejlesztő tényezőknek. A nagy múltú és beláthatatlan jövőjű szőlőkultura mellett, alig kell említenünk a vidéknek természeti erők ben és energiaforrásokban való hatalmas gazdagságát. Ámde, úgy látszik, kincses — Szekszárd városa elé odafeküdt a konzervatizmus nehéz hulláteste ; azé a maradiságé, amely csekély anyagi áldozatok miatt, vagy talán a tisztes fuvarosipar iránti figyelemből, távol tartotta magától a vasutat, minden fejlődés, kultúra és vagyon nélkülözhetetlen eszközét. Erről csak sírva és a legmélyebb sajnálattal lehet beszélni. De ha nem történt semmi a fejlődés érdekében, ha nem alakult ki öntudatos várospolitika a múltban, ha nem volt lelkesedés, buzgóság, munkakészség és szeretet a városfejlesztés eminens érdekében, ha nem emelkedtek fel az átlagkoponyák fölé igazi képességek és széles koncepciók — paegvigasztalódhatunk, hogy - ma a közhivatalok már nem ^mellékes tisztségek, a tekintély, a tisztelet és megbecsülés mértéke nem az üres reprezentáló készség; a notabilitási mél lóságig pedig nem a halpaprikásos bankettek misztikus eseményein keresztül vezet az ut. A régi uram bátyám világ, a kedves, kényelmes és kedélyes közhivatalDokoskodás úri korszaka, a barátságos nepotizmus eltűnt a háborúval. A munka szentsége és tisztelete váltotta fel. Ma dolgoznak az irodákban. A hivatal, komolysága fegyelmet kíván, az idők komolysága pedig megjavította a muukakészséget. Uj korszak, dolgos, munkás szelleme ez s nem hinnéd, hogy tétlenség és munkakerülés előzte meg valamikor. A ..Vármegye“ ! Ki érzi ma azt a patjnás, irigylett, diszkrét levegőt, amely azelőtt körülvette ezt a nagytekintélyű szót s mindazt, amit erről tudni illett? A gentriség, az úri szereplés, a hatalom szimbóluma és kelléke volt egy-egy kis pozíció .a vármegyén. S ma mindebből, úgy látom, csupán négy díszes hajdú maradt meg. Ma.dolgoznak a hivatalokban, de talán legserényebb munka folyik a vármegyén. Es mindenki dolgozik. Csodálatos kedvvel, ambícióval folyik a háborús munka. Azt mondták nekem, *—• e változás okát hogy kutattam, — hát a háború, kérem, — muszáj — s még egy : az egész nagy apparátus fölött a vármegye első hivatalnokának dolgos, munkás ifjú szelleme terül el s. az inspirálja ezt a lelkes munkakampányt. A hivatali munkára, erre a felemelő, nagy értékű tevékenységre, ki kellett térnem, hogy levonhassam azt a mindannyiunknak oly kellemes konzekvenciát: hogy ahol dolgoznak, ott a fejlődés munkáját végzik sok* ezernyi(- szorgos kezek, amelyek mind egy nagy közös munkában kooperálnak: | haladás útját építik előttünk Nemcsak karaktere ennek a korszaknak a tevékeny, hasznos munka, hanem mérhetetlen kincse és egyetlen reális értéke is. Ebből sarjad az a lázas mozgalom, amely egész gazdasági élelünkben lüktet és*egymásután hozza létre azokat az intézményeket, amelyek mind a fejlődés céljait szolgálják. Csupán Szekszárdoq alig egy év alatt három jelentékeny érészvényvállalat alakult; amellett, bogy a helybeli pénzintézetek is Jyatalmas fejlődést tudnak felmutatni.’ Legújabban „Hangya“ szövetkezet felállítását tervez k. Ez iránt is páratlan nagy érdek lődés nyilvánul meg ; úgy, hogy a szervezés vezetőjének nyilatkozata. |zí rint, 100 koronás üzletrészekből, 3Ö0 000 k orona is össze fog jönni. Tehát 3000 embert tudott mozgósítani egyetlen szép < szme, amelynek alig csináltak propagandát. Nehéz volt elhinnem, hogy ezt a sok üzleti érzéket kívánó kezdeményezést és szervezést la- teiner ember végzi. Pedig agy van. Gondolkoznak és dolgoznak az emberek és — az idők jele | — szimpatikussá lett a köztudatban is a gazdasági és kefeskedeffni tevékenység egyaránt. Most már erős. hitünk van Szekszárd fejlődésében ! Gazdag, munkás, fürge, törekvő városnak készül —I még boldog is lehet, a háború után . . * —h— OdQlőhdzakat a felekezeti tanítóknak a Balatonon. Gyönyörű júliusi Dapon elhatároztuk, hogy kirándulást teszünk a Balatonon. Vonatunk a Magyar Tenger partján halad tova, melynek azúrkékben játszó vize csakúgy csalogatta az utazókat. Kékes habjaiban már fürdővendégek úsztak, távolabb a gyermekek kacagásától volt hangos a vidék, az állomásokon pedig édes cigányzene hatott üditőleg az ember lelkére. Kedves látványt nyújt a hegyek között előbukkanó villák tarka sorozata, melyek a gondtalan nyaraló vendégeknek otthont nyújtanak. Egy ilyen kirándnlás alkalmával, mikor nézegettük a szebbnél-szebb, kisebb nagyobb villákat, szemembe tűnik egy impozáns épület, ezen felírással „Az orsz. izr. tanítók üdülőháza.“ Nemcsak kívülről volt ez impozáns épület. Belülről is megtekintettük s bizony a legnagyobb kényelemmel van berendezve. A hálótermeken kívül van társalgó szoba könyvtárral, zongorával stb. felszerelve, tehát ott nem unat- kozhatik az ember erős időben sem. A hozzá szolgáló kert olyan, mint egy kis paradicsom, melynek közepén árnyas fákkal körülvéve asz talok vannak, itt szokott a társaság ebédelni, vacsorázni. Ha vihar van, akkor sem szorulnak a szobába, mert egy kis pavilion szolgál menedékhelyül az üdülőház lakóinak, hol esténkint a férfiak elkártyázgatnak. # S itt, ebben a kedves üdülőházban minden nyáron felváltva július és augusztus hónapban 30—30 személy nyer ellátást, lakást kedvezményes árbaD, fővárosi, vidéki tanitok, tanítónők valláskülönbség nélkül. Sokan felvethetnék ezt a kérdést, hogy miből és ami legfőbb, hogy hol széreznek be a mostani háborús időben annyi élelmet, mely minden személy szükségletére elegendő ? Egész egyszerűen oldották meg, ez óriásnak látszó feladatot. Mindeki köteles magával vinni arra az időre szóló liszt-, zsír- és cukoradagját. Készpénzt fizetnek egy hétre 60—70 K át, s abból a szakácsnő olyan menüt állít elő, amilyent vendéglőkben, hozzá még balatoni vendéglőkben, csak a badimilliomok tudnának megfizetni. A 60—70 K ból nemcsak ebédet kapnak, jut abból még reggeli, pzsónna és vacsora is. Szállásért naponkint 1 K át kell fizetni. Azonban, akik ezen intézménynek tagja, azok még kedvezményt is kapnak,. amennyiben fél vagy negyedárat fizetnek. Már most kérdem kedves kartársak, a Balaton partján nem férne-e el még az előbb említetthez hasonló, löbb ilyen üdiVőház, külön minden felekezet számára ? Nincsen rászorulva sok magyar tanító, tanítónő a nyári üdülésre? Ó dehogy is nem. Egész éven át oktatják a csöpp gyermekeke. a betűvetés mesterségére, rendre szoktatják őket, olvasni, írni, számolni stb. tanítják s mindezt lelkiismeretesen végezve, évvégére kimerülnek, elgyengülnek. Mégha tanítani friss ózoudus levegőben lehetne, nem is mondhatnánk ezt kellemetlen foglalkozásnak, de egy-egy teremben, ahol 70—80 gyermek van, egyik is behozza a sarat, a másik is. Tavasszal, ősszel, ha az ember kissé megfogja ruhájukat, ha a padban megmozdulnak, mindjárt porfelhőt lát a tanító. S ha ezt a sok port, bacillust beleheljük, bizony nem javítja a tüdőt! Tehát ha az iskolaév bezáródik, de szívesen mennének* a tanítók a Balaton partjára üdülést keresni, megrongált idegzetüket, egészségüket helyreállítani, amit azonban ezen intézmény nélkül nem tehétnék, ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak a szegény néptanítók. Sí ha ez tényleg megvalósulna, akkor ntim volna 1 évben annyi megbetegedés,' kimerülés a tanítóság körében. Kívánom minden kartárs érdekében, hogy minél előbb valóra váljék ezen óhajtott s egészség érdekében kívánatos intézmény s a Balaton partjáD a sok „Irénke“ „Mancika“ stb. lakok mellett olvasható legyen ezen felírás is: ,,A római katholikus tanítók üdiilőháza.“ „A református tanítók üdülőháza,“ ,,Az ágostai hitv. eV. tanítók üdülőháza.“ Vegye minden vármegyében kezébe ezt -a. dolgot egy egy lelkes, buzgó felekezeti tanító, indítsa meg a mozgalmat, gyűjtsön rá alapot és legyen a Balatonon minden vármegyének minden felekezetbeli tanítói számára egy üdülőház. A fentemlitett üdülőházat egy lelkes, munkás ember teremtette csak meg: Csukási Fülöp és ma évenkint 60 tanító élvezi annak áldásait. Tegyük meg ezt mi is és áldani fognak *- bennünket érette. Nagy Béla kir. s. tanfelügyelő. KÜLÖNFÉLÉK. — Szent István-napja. Nemzeti ünnepünket, Szent István napját városunkban most is hazafias kegyelettel ülte meg a lakosság. Ünneprontók is akadtak, akik ezen a nemzeti ünnepen is mezei munkát végeztek. A középületeket feijobogózták és a belvárosi róm. kath. templomban d. e. 10 ódakor dr. Fent Ferenc apátplébános nagyinkét celebrált, melyen a tisztviselői kar testületileg jelent meg. Az egyházi szónoklatot is az apát végezte. Ez alkalommal gyűjtés is volt a templomban az elesett bősök árvái javára. Az ártatlan kisdedek könnyeit törlik lé azok a fillérek, amelyeket az Ur házában a kegyeletes kezek tettek a haza szent oltárára. — Katonai kinevezés. A király Késmárkg Béla huszárszázadost, Késmárkg István dr. pécsi jogakadémiai igazgató testvérbátyját őrnaggyá nevezte ki. — Kitüntetett tábori lelkész. A király Fejes János tábori lelkésznek, mágocsi káplánnak, a II. osztályú vöröskeresztet adományozta. — Házasság. Folyó hó 17 én vezette oltárhoz Kistengelyen Sc/tind/er József uradalmi gazdatiszt Hídja-pusztáról Heilmann Hona urleányt Szedresről. (Minden külön értesítés helyett.)
