Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-22 / 16. szám
Ii.lL ÉWgBl. 16. szóin. SzeKszórd, 19». április 22, Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi r.észét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. i Előfizetési ár: Egész évre 14 K, Vs évre 7 K, ‘M évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. | Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko-. róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Kei lesz-i a béke ? Nemcsak a nehezen, de mégis természetes elmaradhatatlansággal fakadó tavasz, meg a feltámadás ünnepének vallási hitéiből táplálkozott jó reménykedés, hanem már megtörtént és még történőben lévő események keltették fel az elmúlt héten a legbensőbb ragaszkodást a sokszor csalfává lett békekilátásokhoz. A gondolat mámorába is belekáprá- zott fantázia már mint bevégzett tényt bo- csájtotta szerteszét a kész orosz külön béke hírét. Azonban, mint. az áprilisi hóbortos időjárás napsütéseinek előragyogását, úgyszólván egyik percről a másikra változtatja az időjárás fázós zimankóvá, úgy szállott él az öröm derűje és csillogása a szemekből, helyet adva az elkeseredett éiet-halál harc gondterhes komorságának. A végletek ezen szeszélyes váltakozása azonban Iegkevésbbé fogja meghozni a békét.. A békét az események folytonossága és az emberiség történetében minden időkben érvényesülésre jutott haladás és bizonyos történelmi igazságoknak tisztázódása és végleges diadalra jutása fogja előre jelezni és véglegesen is meghozni. Ezt a tételt fogadva el adhatjuk meg önmagunknak a feletet a kérdésre: meg lesz-e a béke ? Hogy helyes-e a békekilátások mérlegéül a fennti' tételt alkalmaznunk, arra z. múlt korszakok háborúihoz, a történelemhez kell visszamenni tanulságokért. Kétségtelenül megállapítható ugyanis a múlt korszakok háborúinak történeiméTÁRCA. A Magyaros. — A 10. honvédgyalogezred nagy napja. — A m. kir. 10. sz. honvédgyalogezred az egész háború alatt minden alkalommal eredményesen harcolt. Ez év márciusában az a nehéz, de dicsőséges föladadat hárult rá, hogy az Uz és Csobános-völgy közt fekvő magaslatot, a Magyarost a hadászati szempontból igen fontos, keleti és nyugati magaslatokkal együtt elragadja az oroszoktól. Az ezred minden embere át volt hatva a föladat fontosságától és az ezred önbizalma, lelkesedése már az előkészitő gyakorlatoknál megnyilatkozott, de különösen a nagy harcászati zárógyakorlatoknál. A gyakorlatokon elsajátított harcmód, amelyekkel az ezrednek a Magyarost vissza kell hódítania, határtalan önbizalommal, öntudattal és lángoló harcikedvvel töltötte el mindenki lelkét. A parancsnokok mindent elkövettek, hogy. a döntő sikert biztosítsák. Mikor az ezred március 3-án a Magyaroson és a szomszéd magaslatokon elfoglalt állásait, amelyek közvetlenül az ellenség előtt voltak, türelmetlenül és Végsőkig fokozott; lelkesedéssel várták a támadási parancsot. Mindenki agyában ez a gondolat égett: a támadás sikerülni fog, sikerülnie kell. Az időjárás miatt ki kellett tolni a támadást, de ezalatt az idő alatt a tisztek és a legénység kellő tájékozást szerezhettek az egész helyzetről, úgy, hogy a támadás napján nem bői, hogy egy-egy háború korszakokat zárt és uj korszakot nyitott. Megállapítható, hogy habár népek, vagy nemzetek mérkőzése és tusája volt is a háború, előidézve bár a legfelsőbbek gazdasági terjeszkedései és versengése által: a háborúban elsősorban a háborúra uszitóknak, a fő bűnösöknek kellett áldozatul esni a maguk szerzetté háborúnak s azután a há- I ború vértócsáiból egy olyan győzőre és legyőzöttre egyaránt álló-magasabb emberi igazságnak kellett feltámadnia, amely igazság az előbb még szemben állott feleket nem tekinti sem győzőnek,. sem győztesnek, hanem, amely egyformán biztosítani akarja a békés fejlődést becsületes békekötéssel. S végül, hogy az ilyképpen létrejött tisztultabb nemzetközi szellem egy újabb fejlődési processusnak biztosit érvényesülést az emberiség történelmében. Kérdés, hogy a. mai helyzet mit mutat ezekből a szempontokból. Nem a hangulat és érzelem által be- folyásoltan, de tisztán a már megtörtént tények mutatják, hogy a béke útban van, feltartózhatatlanul, akár óhajtja és kívánja mindenki, akár megakadályozni szeretnék . nénielyek. Mondhatjuk, útban van már december óta, amikor a magyar és osztrák, meg a német, bolgár és török diplomácia szerencsés érzékkel becsületes békejobbot kínáltak ellenségeinknek. Mint elméleti vélekedést hangoztatták a népiélek ismerői akkor már, hogy a velünk hadban álló népek zsarnok urai félrelökhetik békejobbunkat, de népeik leikéből ki nem irthatják a béke gondolatát többé, akadt volna ember, „aki zavarba lett volna feladatának megoldása miatt. Március 8-án reggel végre elhangzott a távbeszélőn a parancs: („Ma!“)— Ennyi volt az egész. A többi az ágyuk, aknavetők, géppuskák, gránátvetők, kézigránátok, puskák és szuronyuk dolga volt. Az ezred — mint középső rohamcsoport — három rohamoszlopba ált a Magyaros-magaslattal szemben. Jobra tőle, a Lapossal szemben, és balra, a Söverjessel szemben más csoportok álltak, amelyekhez megint 10. honvédgyalogezredbeli rohamszázadok voltak beosztva. A középső rohamcsoportoknak az volt a feladata, hogy az ellenséges vonalakat áttörje és kétoldalt felgöngyöl itse. A Magyaros és Söverjes közt emelkedik a meredek, sziklás „Névtelen Csucs„ (1370 méter), ennek megrohanására a 7. századot szemelték ki. A századnak az eredeti terv szerint már délelőtt 10 órakor kellett volns fejlődnie és olőnyomulnia, hogy 11 órakor elérje a kaput és kitűzze rá a Mezőkövesd által ajándékozott lobogót, azután támogassa a szomszéd rohamoszlopokat. Pompás ágyú- és aknavetőtüzelésünk pusztitó hatással volt az akadályokra, a védelmi állásokra és magukra a védőkre. Ez a páratlan tüzhatás annyira föllelkesítette a rohamcsapatokat, hogy már valamivel 11 óra előtt előretörtek. A Névtelen Csúcs meredek sziklafalán elsőnek kúszó járőr 11 óra előtt 10 percei elérte az első ellenséges drótakadályt, amely nem volt szétlőve. A járőr átjárókat vágdalva mászott, kúszott az ellenséges árok -felé. A Magyaros nyugati lejtőjén hat géppuska a tudatot, hogy mi már nem a mi jó szántunkból állunk szuronyainkkal velük szemben. Az ilyen nép psychologusok jövendőitek forradalmat. És azóta az orosz forradalom már tényleg bekövetkezett, megtörtént az elképzelhetetlen csoda, az autokrata uralom legtypikusabb képviselőjét, népe fogságba vetette és a nép maga vette a kezébe sorsa intézését. Amint Oroszországban a nép megcsinálta a forradalmat, Németországban ugyanazt megtette egy császárvágással maga a kor lüktetését megérző uralkodó Vilmos császár fölülről, amikor a birodalmi kancellárt felhívta, hogy az általános választói jog behozatala iránt terjesszen elő törvényjavaslatot, mert szükséges, hogy a nép maga legyen sorsának intézője. Hát mi ez, mint forradalom felülről. S nálunk ? Nálunk még a régen megboldogult szabadelvű párt konzervativizmusának szívósságával szeretné magát tartani a régi politikai rendiség, de I. Ferenc József nagy királyunk utóda IV, Károly már kutyabőr és korona nélküli simpla nép-emberekkel, a szociálisták egyszerű, de zseniális tehetségű vezetőivel tárgyalt Wienben. És Stockholmban nem diplomaták, de a harcban álló államok népemberei, szociálisták találkoznak a béke érdekében. — Ott vannak a franciák és az angolok küldöttei is. Nem megbízott diplomaták, de a nép emberei, az uj korszak jelöltjei. Hát kellenek-e komolyabb biztosítékok a béke közeledtére ? Hogy az angol már előre Japánnal igér újabb konfliktust, az csak annak bivolt fölállítva e rohamszázad támogatására. — Tizenegy órakor előbbre helyezték az ágyú és aknatüzet. A rohamszázadok az egész vonalon előretörtek. Az ellenség puska- és géppuska-tüzeléssel felelt. Az előbb említett hat géppuskánk tűz alá vette a Névtelen Csúcson dolgozó ellenséges géppuskákat és- ott összegyülekezett tartalékokat. A további munka aztán gyorsan ment. A Névtelen Csúcson vitéz rohamjárőrök két ellen-, séges géppuskával harcoltak. Az egyik géppuska legénysége elismerésre méltó vitézséggel kitartott, amig az utolsó szál embert is megölték kézigránátjaink. A Névtelen Csúcs megszálásával egyidejűleg a középső rohamcsoport áttörte a Magyarosmagaslat orosz állásait, játszva megtört minden, ellenállást, a géppuskákat és aknavetőket leszerelte. Az a rohamoszlop, amelynek a Magyarostól keletre fekvő 1286 os magaslatot kellett elfoglalni, ellenséges oldalozó tűz miatt átmeneteiig nehéz helyzetbe került, amig a géppuskatüzzel támogatott rohamjárőrök fel nem göngyölték az ellenséges ■*’ vonalat, foglyul ejtve egész állományát. Legkeményebb munkája egy a Lapos- csoporhoz beosztott századnak volt Kindi hadnagy parancsnoksága alatt, mert az ellenség itt az utolsó leheletig védekezett. A század mégis áttörte az állásgkat, nehéz kézigránátharcban leküzdötte az oroszokat, elzsákmányolta a gép- puskákak és az árok életben maradt embereit elfogta. Ekkor történt az, hogy Biró zászlóSj egyik rohamjárőr parancsnoka, megsebesült. Mi. kor emberei hozzásiettek, hogy bekötözzék, azzal hárította el őket: „Előre, fiuk 1 Első a kötelesség!u y* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőhhi beküldésére*
