Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle- nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők^ Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. ‘Előfizetési ár: Egész évre 14 K, Va évre 7 K, V* évre 3‘50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Utolsó erőfeszítések. Ellenségeink nyiltan hirdették az ál-r talánk felajánlott becsületes béke vissza- Titasitásakxjr, hogy a katonai helyzet mai állapotában rájuk nézve kedvezőtlen a helyzet ahhoz, hogy a békéről csak tárgyalhassanak is. Népüket azzal vigasztalták, hogy ennek; a katonai helyzetnek kedvezőbbé tételére a tavaszkor minden tőlük telhetőt el leéli követniük. A téli hónapok alatt tehát ellenségeink bizonyara minden erejük latbavetésére utolsó erőfeszítésük megtételére készültek fel. Ellenségeink ezen utolsó'erőfeszítésével szemben nekünk is a mi nem utolsó, de régi, kipróbált'erőinket kell szembe állítanunk, hogy erőnkön megtörve torpanjon meg végleg legyürési törekvésük. Nincs okunk nem a legerősebb biztonság érzetével és higgadtságával tekinteni, a tavaszi újabb és bizonyára fokozottabb erőpróbák elé, mert kipróbált erejű iegyvéreink és letörtíetetlen hős katonáink szokva vannak már nemcsak a támadások kivédéséhez, de a győ^lmes ellentámadások keresztülviteléhez is. Azért a téli lövészárok kvártélyért, amit ellenségeink ko- nokságának köszönhetnek: bizonyára igen bőséges bért-fognak fizetni. Amikor tehát az utolsó erőfeszítéseivel ránk' készülődő, ellenség fogadására rendületlen készséggel állanak helyt a frontok, feszült szolgálatkészséggel 'és odaadással kell ellátni a háborúból neki jutó feladatokat a haza azon lakóinak, akik a front mögött vannak. Hogy mindez lemondással, nélkülözéssel, redukált étel-porciókkal is jár talán és hogy mindez testi és lelki fájdalmakat is okoz falán: oh azt jól érezzük. De kell is, hogy érezzük ! Mert ne higyjük, hogy nem fáj hete- katonáinknak ott a frontokon a házi ’tűzhely melegének hiánya, az otthoni megszokott ágy és he higyjük, hogy a megszokott jóllakásig van módjuk mindenkor táplálkozni! Oh nem! És sokszor korgó gyomorral i» dolgozniok kell és milyen nehéz munkát? Ölni*és ölettetni! Az a mondás pedig, hogy „a miKor a magyar baka éhséget • érez, egy lyukkal szőrit a nadrág- szijján“, nem derűs humor pohos hasuak számára, hanem a fétis-imádó buddhistának, vagy az Allahho! önkinzásokkal imádkozó török dervisnek aszkétaságával viselt hazaszeretet, amely csodákkal határos erőt képes a gyönge testben is kifejteni. Ne akarjunk tehát m\ sem idehaza a régi megszokott módpn élni! Aki ma zsírtól csöpögő állal kel fel az asztaltól, aki ma pocakot ereszt itthon és kövér ujjaival, vastag húsos ajkával elégedetlen a háború itteni megpróbáltatásaival szemben, az ilyen hazafiatlan a legnagyobb mértekben. Ma mindenkinek osztozni kell a lövész- ' árok megpróbáltatásaiban és akiknek itthon jut, abból ízelítő, ami katonáinknak ott osztályrész, az még mindig adósnak kell, -hogy érezze magát a fronton levőknek. Hangsúlyozzuk ezt különösen' az alig lefolytatott rekvirálás tanulságai és a most elrendelt pótrekvirálás elkövetkező megpróbáltatásai alkalmából és id^iktatjuk a vonatkozó alispáni rendelet eme szavait: „tudatában vagyunk annak, hogy a lefolytatandó pótrekvirálás mig egyrészt rendkívüli megterhelést jelent a végrehajtó hatóságokra, másrészt további súlyos áldozat- készségét követel a vármegye lakosságától“ és hogy „az ujabbi terhes munkát és a haza oltárára való újabb áldozást megértéssel és hazafias megnyugvással kell teljesítenünk. “ Tesszük is ezt annál is inkább, mert jól tudjuk, hogy ellenségeink utolsó erőfeszítéseiket teszik ellenünk s ezeknek éppúgy kudarcot kell vallaniok, mint a megelőzőknek. e. I. Sajtóról. Irta: P. Borsányi Balázs. V. Sajtó-üzlet. 1909 ben a kassai sajtó napon, Gerey József, a katholikus sajtó megboldogult lánglelkti apostola a többek között a következő érdekes és humorisztikus analógiát mondotta: „Az újságot igen gyakran sajttakarónak szokták nevezni. Ez merőben téves állítás, mert közegézzségügyi rendszabályok tiltják, hogy a sajtot ujságpapirosba takarjak. A sajtó igazán takar, de nem sajtot, hanem egészen más dolgokat. A mi möffcrn uj Ságjaink üzelmeket és érdekeket takarnak, a .melyeknek a sajthoz Iegfi Ijebb annyi vonátko- zásuk van, hogy — szaguk van.“ Mint a súlyos pörölycsapás, úgy zuhognak ezek a szavak. Analógia ugyan, de — nagyon találó. Födi azt a szerepet, melyet a modern megreformált sajtó legoagyobbrt-sze betölt. Hogy a sajtó megváltozott s most már más a munkaköre, azt már tudjuk. „Külsőleg, a közönség felé jámbor ábrázattal, sokszor még szemforgató kimutatással is bizonygatja, bogy társadalmi köz- intézmény, bensőleg, a lényegében aAraban tulajHáborús eiészíésügyi berendelések *- és Intézmények. Irta : Koritsánszky Oltó. III. Ott, ahol á front teljes közel&gébe visz a keakenyvágányu „Feldbahn“, ezt is használják sebesültek elszállításra Ennek nyitott kocsiját is rögtönözötien alakítják át sebesültszállitásra’s oly ki pen -telizik er^e alkalmasnak, ahogy fentebb a szekereknél jeleztük.. Ugyancsak itt kell említést tenni a Rönt gént-autóról, amely ahhoz a front közelében.fekvő egészségiígyi intézethez megy hátrábbfekvó állomáshelyéről, amelynél szükség van ra. Es nem szabad megfeledkeznünk az egész ségügyi kutyákról e<.m. A segélyhelyről, vagy az egészségügyi járőröktől küldik ki ezeket. A járói ök a baic lezajlása uián bejárják a csatateret, hogy amennyiben nem .vitték volna el még az összes sebesülteket a-segélyhelyre, a visszamara- dottak elszállításáról gondoskodjanak. El nem képzelhető munkát ad ez egy egy nagy harc után b ilyenkor az ember segítségére van a hü- ségfs állat, a kutya. Az egészségügyi kutyák deiekán egy szeles vászonöv a vörös kereszttel, nyakukban kis doboz kötszerrel. En nagy halával vagyok egy ilyen kis kutyának s ezt —^ Iái mennyire nem idevaló is talán — elhallgatni rém tudom. Roppant tűzbe kei ültünk egysztr. Télen volt, de olvedásos idő. Egy ideig csak álltuk a lövéseket hasrafi kve, de kis idő múlva rendkívül kellemetlen volt az a tudai, hogy nem vagyunk fedezve. Találturk egy kis gödiöt. aminek az alján hóié volt ugyan, de indkább ázzon át a csizma, mint hogy fejbekót ntson egv golyóbis : ebbe húzódtunk meg Jó néhány órát gubbasztottunk ott, amikor egyszerre csak mintha ritkulnának a lövések. Mondom a fiuknak — négyen voltunk — hogy egyénként, 20—30 lépésnyi távolságban egymástól, csúszva, majd futólépésben menjünk le a völgybe. így is történt. Én maradtam visz- sza — egy. kis sanitéc-kutvUssaL Amint ki akarok a gödörből mászni, érzem, hogy lábaim #ieg- gémberedtek : nem tudora sehogy sem kiegyene- siteui és valami. csodálatos zsibbadtság fogott el. Próbáltam, erőlködtem, kapaszkodtam : mindhiába. ^ Nem tudom, mi jutott az eszembe, mi nem. Talán semmire sem gondoltam. Talán teljesen elfásul ilyenkor az ember. Csak arra emlékezem jói, hogy arra eszméltem föl s szedtem újból össze minden képességemet, hogy a kis bundás jószág rettentően vonitou, ugrált, nyalogatott, cibáIt, a'ás orrával bökdösött. Mikor aztán látta, bogy ennék dacára sem tudok kimászni a gödörből, nekiiramodott és rettentő vágtatással el ment. Dehogy is jutott eszefnbe, hogy no, most éz is elhagyott, egyedül vagyok teljesen. Apa- tikusan vártám a bekövetfeezendoket. Es kis vár- tatva a kutya nagy lihegve megérkezik a rövidesen ketten a fiuk közül, akik ki- és elsegi- teitek, házért nem szűnik meg az én szeretetem ezekhez a kis kis kutyákhoz : bizony hány embert megmentettek ezek az életnek ! A dandár- vagy a hadosztály- egészség- ügyi intézet már osztályozza a betegeket: köny- nyü sebesültek, súlyos és operációt igénylők stb., úgyszintén a betegeket is (mert a segélyhely kivételével a betegek is ugyanazon intézményeken mennek keresztül, upint a sebesültek). Ezek az intézmények gondoskodnak azután ä továbbszállításról. A továbbszállítás a tábori kórházba, mozgó tartalékkórházba, tartalékkórházba, vagy vala mely helyőrségi kórházba történik. Ida kell szá-- mitani még’a különböző Vöröskereszt osz'agökat, amelyek egy mozgó tartalékkórháznak felelnek meg, A háború óriási apparátusába nyertünk bepillantást, amikor szemügyre vesszük, hogy mitől' függ, hogy hova kerül egy-egy sebesült „transport“. Az illetékes fgészségügyi főnökökhöz naponta beérkeznek a jelentések, hogy a p rancs- noksága alá tartozó egészségügyi intézetek b n, kórházakban, seregrészeknél, a maródi szobik- ban stb. hány beteg, hány sebesült van s mennyi ezek közül a szállítható állapotban levő. Tehát az egyes dandárok területéo a helyzetet a d>n- dáregészségügyi főnöknek naponta jelentik a_had- osztály egészségügyi főnöknek, ezek a h>dtest- egészségügyi főnököknek, akik a végeredményt összefoglalva a hadseregek egészségügyi főnökéhez terjesztik fel ugyancsak napoota az összegezett jelentéseket. .Itt futnak össze a szálak s innét történik most a további intézkedés — a hadseregek területére vonatkozóan. Ugyancsak a hadseregegészségügyi főnök kezébe fu nak össze ugyanis a másik oldalról is a szálak: A had- tápterületről, ahol a kórházvárosok vannak. (Azokat a városokat, helyeket nevezzük a rövidség okából igy, ahol az állandóbb jellegű mozgó: tartalék kórházak és tartalékkórházak vannak fel. állítva). Ezekről a helyekről a helyőrségi egész, ségügyi főnök (Garnisonschefarzt) — akihez naponta befutnak -a jelentések az alája tartozó kór. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. $
