Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
XL». Évfolyam. ____________6. Hóm.____________szetgiN. 1913. február 11. Sz erkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények íntézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 14 K, Va évre 7 K, '/« évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Vasúti forgalmunk nyomorúságos voltán elmélkedni: igazán nem vezércikk théma. Szégyellenünk kell ugyanis, hogy a vármegyénk sajátos helyi érdekeinek szolgálatára rendelt és létesített Bátaszék— Szekszárd és Szekszárd—Sárbogárd közti vasútvonalunk igazgatásába annyi szava nincs vármegyénknek, városunknak, a vasut- menti községek lakosságának, kik pedig a a vasúthálózat felépítését annak idején nem lekicsinylendő hozzájárulási összegek vállalásával tettük lehetővé: mint amennyi beleszólásunk van például a krimi vasút, vagy a kanadai Pacific vasút dolgaiba. Szégyellenünk kell ország-világ előtt, hogy a mi vasúti forgalmunk is annak a sajátos magyar vasut-épitési rendszernek képét mutatja, mely a társulati, családi és egyéni haszonból kiindulva, helyiérdekű vasúthálózatainak felépítésében elsősorban a vonali ér fatő helységek minél nagyobb hozzájárulására kalkulál s amennyiben ez a kalkulációja teljességgel be nem üt: úgy igyekszik azt üzeme egész vezetésében még a későbbi idők folyamán is éreztetni, míglen rendszerré nem válik a helyi érdekű vasutak vezetésében épen a helyi érdekek teljes negligálása. Nem tudja ezt a rendszert megjavítani ugylátszik az állami kezelésbe vétel sem, mert a saját létrehozó vezetősége kezéből állami kezeltetésbe vett vicinális vonalak a legtöbbször csak olyan mostoha gyerekei maradnak a M. Á. V. igazgatóságának, akikkel nem érnek rá törődni és sok esetben, mint mi nálunk is, nem is akarnak ráérni. Gyengén fegyelmezett vasúti személyzet magára hagyott kötelességtudása tologatja előre-hátra ötletszerűen a társulati kezelésben is rövid egészségű vasúti kocsikat, olyan gépszerelvénnyel, amelyet a vicinálisok humoros kávédarálója nevével nevezni lealacsonyitás volna a konyhabeli kávédaráló-gép fogalmára. Nincs rendes menetrend, nincs rendes személyszállítás, nincs rendes teherforgalom, mert nincs rendszer az egész tákolmányban, illetve rendszerré vált a vasúti hálózatot létrehozott azon eredeti vezér- gondolat teljes kikapcsolása, hogy t. i. ez a helyiérdekű vasút az itteni vidék érdekében volna Hivatva a személy- és vasut- forgalmi igényeinket lebonyolítani. És ez annál inkább sérelmes vármegyénk és városunk ipari, kereskedelmi és gazdasági életére, mert a háború eddigi folyamatában és ma is sok helyen indokolt vasúti forgalmi zavarok a mi vonalunkra igen távolról ható, gyerge vonatkozással lehetnek csak és épen ebből kell nekünk tudomásul venni azt, hogy ugyanaz a nemtörődömség, mely már a háború előtt sem akart tudomást venni létezésünkről, érezteti velünk kárttevő hatásait ma is, amikor pedig kárt szenvedni hatványosab- ban fáj. V Azonban sebből a teljes mellőzésből, a folyton növekvő kártszenvedéseinkből, a mivel sem indokolható egész sorozatából vasúti forgalmunk lehetetlenségeinek reméljük mi a végleges szanálást. Kerekedjén fel vármegyei törvény- hatóságunk, mozduljon meg egész közéletünk, hogy a szabadkai üzletvezetőségtől vagy a pécsihez, vagy a budapestihez csatolják át vonalunk kezelését és kezeljék azt ott helyi érdekeink szolgálatában is. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, február 9. Keleti hadszíntér: Az arcvonal egyes szakaszain élénkebb tüzérségi tevékenység és ránk nézve kedvező járőrvállalkozások. Olasz és délkeleti hadszíntér: Nincs fontos esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, február 9. * A nagytŐhadiszállás jelenti. -Nyuyuti hadszíntér: Az Ipern és Wytschate hajtásban, valamint az Ancretól a Sommeig élénk tüzérségi harc folyt. Délelőtt az angolok Serresznél támadtak • visszavertük őket. Az Ancie ét-zaki partján rövid megszakítás után nj támadások következtek, a melyek folyamán Baillecouijnal némi területet vesztettünk. A St. Pierre—Vaast erdőtől északra egy, a maga egészében megh usult előretörés után az angolok kezében maradt egy keskeny betörési hely, amelyet elrekesztettünk. A Maas és Mosel között hatásos tüzelési előkészítés után egyik századunk Flierynél behatolt a franciak állásába egész a harmadik vonalig és kis veszteséggel 26 foglyot hozott vissza. Kelrli hadszíntér: A Dünától a Danáig nem volt nagyobb harci tevékenység. Macedón harci onal: Nincs újság. Jatnaiban repülőink a szigoiu hideg dacára teljesileiték íontOB megfigyelő, felderítő és támadó feladataikat. Az e muit hói apban 34 r< pülőgépet vesztettünk. Az argohk, franciák és olaszok légi harcban, vagy a földről való lelövés folytán 55 repWőgépet vesztettek, amelyek közül 29 megfigyelésünk szerint a vonalak migptt lezuhant, 26 ped'g birtokul kfan van. Azonkívül 3 ellen séges köiő t léggömböt fölgyujtottuiik és ennek következtében lezuhantak. Mi egy leggömLöt sem vesztettünk. Lndeíidorf, első főszállásmester. Sajtóról. Irta: P. Borsányi Balázs. III. Ezek után már tökéletesen megalkothatjuk magunknak a íoga'mat, hogyan is képzelték el a sej'ót 1848-ban. Milyen szép is volt akkor. Ne gondoljuk, hogy talán az idő vonta be csillogó zománcozott patinájával. Legkevésbé sem. E kép, nem a múlt tóndér-fstyolan keresztül felénk mo solygó mesének a bt mutatása. A valóság, a meg történt tény mutatja be magát Dtkbnk e ragyogó képekben. Sok-sok idő pergett, le már azóta az élet rokkáján. Sok eszme, gondolat, sok felfogás vál tozott meg már azóia. Megváltozott a sajtó fo galma is 8 annak egész berendezkedése is átalakult. Oly szomorú, oly gyászos ez az átalakulás. Osszeszoritja a szivet a könnyet sajtói ki a Bzemből. Gyászos emlékű harcoknak volt a színtere az elmúlt század. Egy fanatikus csoport, az „ifjú óriások“ gárdája bocsátotta szabadjára vad szán V' délyét. Uj eszmék, uj jelszavak, uj irányelvek hangzottak. Egy materialista csoport uj divatot csinált viseletben és szokásokban, beszédben és írásokban; tudományban és művészetben; szokásokban és erkölcsökben. Ez aj, divatos áramlatokhoz idomította a sajtónak túlnyomó részét és az olvasóközönségnek statisztikailag nagyobb számát. Szándékosan „statisztákénak nevezem ezeket, mert számra nézve ugyan a nagyobb részt, de gondolkozásban a sekélyebb részt képviselték a társadalomból; azt a részt t. i., mely gondolkozás nélkül jobbnak, helyesebbnek, megfelelőb- nek találja és vallja az újat a réginél. Ezek a társadalom gerinctelenjei. Nem tudnak egyenesen a magák erejéből gondolkozni, megállani. Nincs egy szilárd, leszögezett tételük. Olyanok, mint a pehely, amelyet vadul, kérlelhetetlenül forgat, tekerget a szél. A világrenddel s önmagával is összeütköző, tnsakodó lélek vergődése szabja meg az irányt a sajtó ezen részében is. Hol nyegle, hol durva, de majdnem kivétel nélkül önbitt ban gon és valóságos üzérkedő szellemben szolgálja é8 terjeszti az uj irányzatot.“ Annak az intézménynek szolgái, akik azelőtt az igazságnak, a nép javainak, a szabadságnak és rendnek őszinte és nyilt szószólói voltak, manapság részben nyíltan, részben a névtelenség homályába burkolód- zottan bocsájtják áruba meggyőződésüket. Oly fekete, oly nyomott hangulata képei ezek a történelemnek. Azelőtt, — a sajtó kezdet-kezdetén és még ntánna is egy darabig — „a becsületes felelősség tudatában, csak az igazi írók, az Írás művészetének hivatott mesterei és a lelkinagyság avatottjai mertek fellépni a nyilvánosság szószékére. Ma azonban akármilyen szédelgő fel— kúszik oda.“ Miént: mert a felelősség kérdése manapság már csak egyéni felfogás dolga lett. Mikor az okokat keressük, hogy kit terhel a felelősség, két forrásra mutathatunk rá. Egy jeles szociológusunk a következőkben jelzi e forrásokat. Az egyik forrás az,;, hogy a közönségnek a színvonala alacsonyodott le, a másik pedig tnlajdonképen ebből ered, mert ez a körülmény okozta azt, bogy a sajtó megváltozott s más irányt, más szellemet vett fel. A fő hiba tehát abban rejlik, bogy az olvasóközönség legnagyobb része ma már nem igen válogatós. Nincs ízlése s igen nagy rétegben már maga is belekeveredett, beletévedt a divatos álszavak után a materializmus útvesztőjébe. A közönség erkölcsi fölfogásának ezt a gyászos dekadenciáját viszont a legdurvább »szközökkel használta ki a sajtónak haszonleső része. Nagyon szívesen kezeli a modern műveltség ismertető jegyeit, a perverz irányzatokat, amikor számítással kicsufolja, lekicsinyli az ezredéves erkölcsök ideális tanait és mindig csak azon tűnődik: ugyan, miként is lehetne kisszerű, léha dolgokból nagy szenzációt csinálníj,' vele hasábokat megtölteni és miként lehetne egy darab nyomdapapir eladásából lehető nagy nyereséget kitermelni. (L. Egan ) Tehát a közönség eszmekörénak lealacso- nyodása keltette fel a sajtó hiénák ösztönét. Ez bátorította fel őket. Elő is bújtak ódáikból, hogy sippaldobbal s lehetőleg minél nagyob lármával, papagályok módjára rikácsoljak, hirdessék a bypei modern jelszavakat mindaddig, mig célt nem trnek. A sajtó nyerészkedő vállalattá alakultát; spekulánsok karmai közé került, ezek vettek kezükbe a kot many kereket, mígnem teljesen az ingó tőke luh jdonává vált, mely azután üzleti és politikai kérdésekben a közönségét nem egyszer szándékosan félrevezeti. Nagyszerűen határozta meg a „ma“ sajtó» ját egy melyen gondolkozó irÓDk. A sajtó napjainkban már nem a nagy koponyák,' az ember tztrető, hazafias érzelmű, lelkes emberek vállalata, akik a humanitás és haladás kedvéért vetik latba és teszik közkiDCcsé tudásukat, életbölcseg. MT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
