Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
5. szóm. XLU. éutolynm. SzeKszúrd. 1913. február 4. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 14 K, Va évre 7 K", -V* évre 3 50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Hazaszeretet - hazaárulás. Az immár három éve dúló világháború előtt elvont fogalmak voltak ezek. Azóta nem fogalmak» csupán, hanem véres valóságok, súlyos szenvedéseket és megpróbáltatásokat jelentő gyakorlati tartalommal. Petőfi Sándor és a többi költők „had nagyuram^-jai, a néphadsereg polgári foglalkozásától harcba hivott tisztje, mikor megsebesültén vezényeli még elestében ,is : „szuronyt szegezz, csak előre,u — meg a „tiszteljétek a közkatonákat“, ma már nem meleg szobában olvasott poezis, nem költői fantázia léleknemesitő találmánya, hanem a hó és vérzivataros hideg harctér krisztusképei. De W nem az elvont fogalmak köde takarja a mai véresen gyakorlati hazaszeretet ellentétes jelentését : a hazaárulást sem. Itt azonban még a fogalmak tömérdek hamiskodás szülte akadályokon keresztül, sokszor ferde képet tüntetnek fel. így például a képviselő és pártvezér, ki marhát, bort, vagy egyebet szállít a ^katonaságnak, vagy Strohmann javára kijár busás részesedésért ilyen száll itásokat, ez nem neveztetik hazaárulónak azért, mert a hazafias buzgalommal összehordott hadikölcsöhöíc terhére igyekszik minél nagyobb profittal végezni a szállítást, az csak Összeférhetetlen, mert hát hogyan is férne össze egyfelől az állam háztartásán őrködő képviselő és az ezen államháztartás minél nagyobb megvámölására törekvő kupec? Aztán az, ha valaki virágzó gyári vállalatával busás üzleteket köt az állam kárára, ha mindenféle adó, illeték és szállítási kedvezményeket vág zsebre az államtól, attól, amelynek a hadikölcsönök sikerén fői a fináncfeje: szinte egészen morális dolog még mindig. De vannak egyéb szép példák. Az, aki butorszállitó kocsiban lopta ki tőlünk Ausztriába a pamutot, mely pedig nekünk, magunknak is annyira kell, mint a levegő: áz csak kihágást követett el. Engedély nélküli pamutszállitás: egy hónapig terjedhető és 600 korona, vagy egyéb ilyen sanctió- hoz kötött kihágást. Pár héttel ezelőtt valamiféle 'nagyszabású gabonacsempészésről rántották le a leplet. A szálak Ausztriába, innen Svájcon át Olaszországba vezettek. A méltó büntetés elénkállitása helyett másnapra elhallgatott a fáma az egészről, jóllehet a megriadt közvéleménynek itt is hazaárulást kellett volna statuálni. Alapos a feltevés, hogy itt igazán nagy gazemberek manipuláltak. A háborúnak megvan a maga külön erkölcse: jóban, nemesben, de megvan rosszban, nemtelenben is. Ha a jót, a nemest fokozottabban tiszteljük, becsüljük, kitüntetéssel honoráljuk: kell, hogy a nemtelent, a hadviselésre károst is megbélyegezzük. Háború van. Király-gyilkos, áruló, hitszegő, kapzsi nációkkal szemben folytatjuk az élet-halál harcot. Ennek a harcnak a sikerétől függ hazánk jövendője. Nem lehet tehát ma „senkinek más célja, küzdelme, dolga: mint ami a hadviselő államé. Nem is gazdagodhat tehát azon senki, ami ezt a hadviselő államot adósságokba dönti. Nem összeférhetetlenség, valuta fel- javitási szándék, vagy a legrosszabb esetben, kihágás terheli azt, aki magának a hadviselő államnak, vagy a nemzet fogyasztó közönségének a bőrére éppen ma akar dupla, sőt százszoros haszonért dolgozni, amikor mindenkinek a hazáért kell dolgozni. Hazaárulók ezek mind, nagytól a kicsinyig és a legkisebbtől addig a legna- gyobbig, akihez már az árdrágítás és hadispekuláció udvari tanácsosság formájában ér fel. A háború idejére tehát gyakorlati értelmet kell adni a hazaárulásnak is és nem eltussolni, de amint a signum laudisszal kitüntetik a harci erényt, úgy a „szégyen jelével* megjelölni a hazaárulókat. Törvényt kell tehát alkotni a gyakorlati hazaárulásról, úgy, amint az a' mai háborús viszonyok között kárttevően jelentkezik. Amint a hivatalos lap és a sajtó hozza naponta a kitüntetetteket, úgy hozza indexen azokat is, akik embertársaik és az állam szorult helyzetét kihasználva, maguk is belső éllenség módjára gyöngítik ellentálló- képességünket, szívják vérünket. Saltöről. Irta: P. Borsányi Balázs. II. Végre valahára felébredt a társadalom ; feleszmélt arra a kötelességére, hogy e bajon segíteni kell. Egy általános elhatározás következett erre : a sajtót korlátok közé kell szorítani, meg kell regalázni. Igen ám 1 Könnyű ezt elhatározni, de hogyan ? Ez a kérdés fősulya. Mert a sajtókérdés egy rendkívüli kusza, tekervéDyes probléma. — Titokzatosabb, kacskaringósabb talán, mint az ó kor labyrinthus regéje. Megremeg mindenki e gondolatra és nem mer belenyúlni e szövevényes világba. Ahol pedig az általános óhajnak engedve belenyaltak a sajtókérdés megoldásába, még ott is megrekedtek (Magyar Figyelő.) Olvastam erre nézve egy statisztikát. Olaszország már egy évtizede reformál, de még mindig semmi eredménynyel. Aasztriában is évek óta szőnyegen van a kérdés, mégsem tudtak még tovább menni a parlamenti bizottságnál. Nálunk pedig 1895 óta folynak az előkéi-zületek; egyizben már óriási sajtótanácskozást is tartott az igazságügyi miniszter s 1914 ben hoztak is egy sajtótörvényt, de ezt még nem lehet teljesen befejezett ténynek mondanunk. Ha kutatjuk, mi lehet az oka annak a sajátos tehetetlenségnek, különös tényekre bukkanunk. Paradoxonnak látszik, de úgy van, hogy sokan, talán meg azok közül is, kik hivatva vol nának a sajtó szebb jövőjének hajnalpirkadását elősegíteni, a beteg sajtó szimptomáit nem ismerik fel. Másutt dolgoznak mütőkéseikkel, mint ahol kellene. Ennek magyarázata az, hogy nem ismerik a sajtót. Különösen, szinte érthetetlenül hangzik ez a kijelentés. Előttünk dolgozik ez a hatalmas kultur gépezet. Mindenki szemei előtt egyforma mértékben önti ki magából az élet, vagy pedig aa halál magjait. Mindenki áltatja magát, hogy érti, tnégis, mikor cselekvésre kerül a sor, mikor segíteni kellene a bajon, félve remegve nyújtja ki a kezét az, ki végét akar vetni e siralmas heíy- zetnék. Ugyan miért ?, Mert senki sem tudja, hogyan kellene veszély nélkül hozzányúlni e kényest dologhoz. Sokan, manapság már magának a sajtónak egyszerű fogalmával sincsenek tisztában. Mert hogy napjainkban már más a sajtó, mint volt 50—60 évvel ezelőtt, az kétszer kettő bizonyosságával egyenlő. Óriási, mondhatjuk egész bátran, a fölismerheíetlenségig megváltozott a sajtó. Talán egy vonás sínesen abból, amely ott ragyogott ott mosolygott valamikor régesrégen a sajtó gyermek-arcán. Haj’ hová tüntetek el ti szép, napsugaras, meleg idők! Az 50—70-es években á sajtó nem jelenthetett mást, mint azt a szellemi munkát, mely a gondolatok kiművelését és elterjesztését tűzte ki magának célul. A sajtó fogaimé ezenkívül még azon férfiaknak csoportját is magában foglalta, akik azt tűzték ki életűk prog- rammjává, hogy a szellemi munka, a nemes cél napszámosai lesznek. E férfiak, e szellemi napszámosok soraiban ott lehetett találni mindazon tollforgató egyéneket, akik a hírlapok és folyóiratok szellemi részének bebútorozásában, különösen nálunk, jelentős szerepet töltöttek be. Tehát ez a nemes irány volt a fő elv. Hogy a sajtó ezenkívül még „üzlet“ is volt, az úgyszólván teljesen háttérbe vonult. E tényből magyarázható azután meg az a csodás, az a bámulatra méltó harmónia, mely az irodalmi napszámosok között fönnállott. E kis „családias“ társaság élén rendesen a politikai, vagy társadalmi étet kimagasló egyíai- ségei állottak. A munkatársak pedig, mint a picike pihés csibék, e „nagyok“ szárnyat alatt nevelkedtek, izmosodtak s ezeknek gondolat- és eszme-világából merítették az anyagot. (Folytatjuk.) Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Mindenütt nyugalom. Höfer mai jelentése. Budapest, február 2. A három harctér egyikén sem történt különös esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, február 2. A nagytőhadiszáilás jelenti. Nyugati hadszíntér : Ruprecht trónörökös hadcsoportja: Armentieres és Arras között erős angol felderítő osztagok számos előretörése meghiúsult. Az Ancre és a Somme két partján élénk tüzérségi harc folyt. Ä reggeli és esti órákban felderitőihk élénk tevékenységet fejtettek ki Miraumonttól délnyugatra és Le Sarstól délkeletre egy tisztet és 12 embert hoztak be az ellenséges árkokból. A gueudecourt—beaulencourti utón az angolok erős tűz után egy századnyi szélességben benyomultak, az állást ellenrohammal megtisztítottuk, több fo* goiy maradt kezünkön. A trónörökös hadcsoportja: A Combres magaslaton és áz Ailly erdőben rohamcsapataink busz fogollyal tértek vissza a szétlőtt francia vonalakból A Vogézekben felde- ritőink hat franciát hoztak be vállalkozásukból. A nyugati arcvonal északi részén a repülők igen tevékenyek voltak. — R pülőrajaink Francia- országnak angol részében értékes megfigyeléseket tettek. Áz ellenség légi harcokban bet repülőgépet vesztett. Keleti hadszíntér: Erős fagy és hóesés miatt' jelentősebb esemény nem volt. Macedón harcvonal: A helyzet változatlan. Ludendorf, első főszállásmester HT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. '<$jfgg
