Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-30 / 39. szám
39. szóm XLB. évfolvtun. szeKszártf. 1913. szeptember 39. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztéség: Fürdfiház-utca 1129'. szám, hová a lap » szellemi részét illető műiden közlemények mt^zendSk. Telelőn 11. t Kiadóhivatal Telelőn 11.-Metaár-téle -nyomda r.-&, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. ? Peleifis szerkesztő: HORVÁTH IQNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész érre 14 K, Vs évre 7K, '/* évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lag nyomdájában, Hirdetési áraik: Árv,érési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyílttér: garraond soronként 70 fillér. • Tűri a magyar fpm csüggedő lélekjíg^ nerjj szűnő áldozatkészséggel és neip lankadó karokkal a világháborúnak fejünk fölött viharzó isten- jötélet-idejét immár a negyedik esztendőben. Tűri a hideg és meleg okozta szenvedések megpróbáltatásait, a nélkülözéseket, gz ezernyi sebeket, amelyeket legjobb fiainkon, nemzetünk erős törzsén és ifjú ághajtásain üt a gyilkos golyó, tép á robbanó gránát. A felfeszitett Krisztus keresztje előtt nem omlott össze fájóbb fájdalommal az Isten anyja, Mária, mint a mily íájdalomntal kulcsolódnak imára negyedik esztendeje már a magyar anyának, a magyar feleségnek és mátkának kezei minden nap keltén és mindén nap nyugtán, Nem egyesek könnyeznek már, hanem az egész nemzet és a könnyeiktől kiapadt szemek hangtalan szivzokogások megtört fénytelenségét mutatják. Nekiacélosodott izmokkal és idegekkel, megfeszített erőkkel végzik a háború szolgálatában meg- sokszoros,odoit munkájukat az itthon egyre gyérülő, nőkkel és gyermekekkel toldozott, Öregek szürke fejével tarkított férfisorok és ©sszeszoritott ököllel és összeszoritott fogák- kal hűzzák-vonják katonáink a frontokon a fiáboru mindent lehengerelő diadal szekerét. # J£s összerőnk ilyen fokú odaadása mellett nem engedtük eddig alig is szó-' hoz jutni az addig elfojtott, pénz és hatalom erejével nyűgbe vetett jogos nemzeti aspirációinkat, csak egyet akartunk: fegyvereink erejével mégmutayű a ránk „fenekedéi ellenségeinknek: ne bántsd a magyart! Nem akartunk zavarost csinálni a háború forgó szelei között. A magyar nem kacsingatott ellenségeink sorfalai között sem jobbra, sem balra, nem húzott sem ide, sem oda, csak a földjét, a hazáját és Szt. István koronájának trónját tekintette. Csak abban összpontosult minden akarása és minden cselekvése, hogy minél előbb kiverje ellenségeink kezéből a rablógyilkos fegyvereket és minél előbb becsülettel megszerezze számunkra • újból a békés munkálkodás lehetőségeit. És a közel négy éves szenvedés, a helytállás dicsősége, az áldozathozatal öntudata e^y pillanatra sem szédített meg bennünket, még ma sem akarunk semmi olyat, ami eredeti, álláspontunkkal szemben állana. Nem akarunk annektálni egy talpalatnyi .idegen jószágot, nem akarunk gazdasági leigázást, csak szabad levegőt és békét s a nemzeti fejlődés demokratikus jogbiztositékait. Azonban annak a nemzeti türelmes- ségünknek és tűrésünknek, amely fő erényünk már a háború eddigi folyamatán a legfőbb erőpróbát kiállotta, kell, hogy határt szabjon nemzeti erejűnk öntudata és a jövő békés munkára irányuló céltudatos cselekvési akarásunk. Kell végre egyszer már a háború negyedik évében a magyar neműt tömegének is olyan kívánságának^ és akarásának kifejezésre jutni, a mely meg nem tagadható és vissza nem ütasitható módon követeli a politikailag és gazdaságilag önálló, bécsi köröktől független, nemuti Magyarország békés fejlődésének lehetőségéi. yannak itt nálunk szerbek, vannak oláhok, akik fészkelőivé külön jogokat kérnek, a horyátok saját külön alkotmá- j» nyos kívánságokkal hozakodnak elő, a monarchia Lajthán túli részében a csehek annektálni akarnak, természetesen nem ellenségeink országaiból, hanem mitőlünk, akik yéreztünk és vérezünk helyettük is, akik dolgozunk verejtékezve az ő gyomrukért is. f És mi még most is alig akarunk ya- lamit. Magyarország népességének zöme, a nemzetet és államot alkotó ezeréves múltú magyarság még mindig alig akar valamit, sőt az akarás és akarat egyetlen főkifejezési módját és eszközét a választói jogot is önmagunkkal való torzsalkodások között készülünk megvalósítani, hogy aztán ann^k segélyével többet és jobban akarhassunk. * ■ Itt az ideje azonban, hogy a legsové- nabb magyar nemzeti politikát inaugural- juk. Itt az ideje, hogy az erre rászolgáló nemzetiségeinket ^agyarul érezni és gondolkodni megtanítsuk* Az ausztriai cseheket pedig, ha saját kormányhatalmuk nem tudja fölébreszteni az álmok országabeli nagy tótországuk álmodásából, mi ébresz- SZŰk fel egy kis koplaló-kúrával. Mert azt már még a magyar türelem sem bírhatja soká, hogy a vérünk hullásával megoltalmazott osztrák császárság egy nációját még jóllakassuk is, hogy annál kényelmesebben oszthasson fel bennünket. Annyit csak megkövetelhet a, magyar kormány, hogy ne etesse is a belső ellenségeinket. Itt az ideje a függetlenségi és 48-as elvek hangos riadójának, mert nem hisz- szük, hogy akadjon ma magyar politikus, aki azokra ma azzal állhatna elő, hogy időszerűtlenek. Soha nem volt több oka és joga a függetlenségi elvek érvényesülésének, mjnt éppen ma. e. L m Közgazdasági szeminárium. Ml van a borral ? Ennek a lapnak ezen a helyen, talán kissé szokatlan, egyébként azonban az újságolvasó előtt nem ismeretlen habgon és stílusban, néhány aktuális helyi dolgot talál az olvasó. — Es bocsássák meg e sorok Írójának, > hogy szakítva a majdnem törvénnyé vált tradíciókkal: ha helyi lapban lokális jelenségekről és megfigyeléseiről is éppen azon a komoly hangon értekezik, akárcsak az országos politika gohdjaiért aggódó jó „provincz“ magán politikus ; akinek sokszor nemcsak az egész kormány helyett fáj a feje, hanem az országos politika irányítását is saját reszortjába utalja. Mondom, az olvasó valami közvetlen, talán azt mondhatnám társalgási hangon és modorban fog a jövőben erről a helyről értesülni mindazokról a komoly helyi dolgokról, ámetyek kétségtelenül megtörténtek, amelyeket mindenki lát s amelyekről mindenki beszél, de amelyeket itt soha senki le nem ir s a nyilvánosság ítélete alá nem bocsájt. * «* A gazdasági élet eseményeinek rengeteg nagy jelentőséget adott ~a háború. Mondhatom, érdemes e jelenségekkel foglalkozni; még a mos tani nagy papirhiány mellett is. És még akkor is, ha csnpán lokális tüneményekről van szó. * V . A szüret. 1Tetszik nekem ez a város, mikor ilyen tipikus és határozott gazdasági karaktert kap, igy szeptember végén. — Mindenki szüretel. Élesen elhatárolt, egy irányú mozgalom uralja a várost. Reggel, alig hogy a nap felkel, megjelennek a hegyekben az ismert barna pontok — a szedők és puttonyosok. Nappal száz és száz kocsi szállítja nyolc tiz akós hordókban a „csö- mőgét“ — a présházhoz, jí % A* ki minden év en látja és végig éli a szüretet, talán nem is ve^zi észre benne egyrészt azokat a szép derűs momentumokat, amelyekben a nem szollővidéki ember annyira el tud gyönyörködni, másrészt pedig a »nagy és általános gazdasági jelentőséget nem igen mél tányolja. A szűrét azVelső, a szüret a mindenek előtt való. — A tisztviselő, ha szüreti szabadságot kér, a hivatalfőnök meg nem tagadhatja tőle azt; a munkás, ha arannyal csalogatják is, más munkára nem megy most. Az egyedül akceptálható' argumentum most, két hétig: — a szüret. És igaznk van az embereknek, akik ma a szüretre hivatkozva intézik életük ap^ó és nagyobb dolgait. — A bor a háború alatt nagyon drága és keresett árucikk lett s ezzel maga Szekszárd is egy nagyszerű, konjukturális vidék központ jává lépett elő. Nem tudom mennyire fogják igazolni a most már befejezéshez közeledő szüretek konkrét eredményei az előzetes termésbecslést, de helyi szakértők mondták nekem, hogy Szekszárd és szükehh környékének ez idei bortermése 3 koronás átlagár mellett koronára átszámítva mindenesetre meg fogja haladni a hat milliót. * A horárak körül azobhan haj van. A vérmes remények — termelői részről — kezdenek lelohadni. — Titokzatosan sugdossák egymásnak az emberek és valami nagyon misztikus arcot csinálnak hozzá: nA hadvezetőség nagyon olosón vásárol 3’20-ért, meg 3‘40-ért s ebben bent a drága 80 filléres transzport hordó ára is, — a német meg nem vesz. Nem vett az, uram, kérem, eddig még egy akót sem, mint ahogy az teljesen nyilvánvalóvá lett már akkor, mikor komoly állampolitikusok, komolytalan közgazdászokkal versenyt harsonázva beharangozták a valuta-javítás egyedüli lehetséges és természetes eszközéül a Németországba való borexportot. — Illetékes és illetéktelen, hivatalos és félhivatalos, fővárosi és vidéki sajtó, mind ahány csak vau, valóságos extázisbán élte át az előszüretét s valuta-javító eszközként csak úgy dűlt a sok jó magyar bora hasábokról. Hála Isten, motadom magamban, legalább végre borszakértővé képezte ki magát ez alkalommal sok jeles emberünk, akiknak egyébként, gazdasági relációban, csak nagyon kevés köze van a borhoz. — Abjsan mindenesetre sokan egyetértenek velem, hogy szőllő és borszakértőkre szüksége van ennek a szegény országnak, ahol mégis termelnek valamelyes szőllő bogyót. — Például ez idén két millió hektóval többet, mint amennyire idehaza szükség van. f— Mon dóm, szakértőkre,*sőt szőlészeti szakértőkbe is szükség van* az országban, de nem olyan nagyon Hátralékos.előfizetőinket tisztelettel kérjük a íiáxraláke* issééj nielaaai beküldésére»
