Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
XLU. évfolyam. ' 32. szám. * Szekszárd. 1911 aasusztus 12. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények, intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. ElMzetési ár: Egész évre 14 K, ‘/a évre 7 K, */i évre 3*50 R Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: varmond soronként 70 fillér. BeszéljOnK a városról országos politikai civakodások helyett, mert vármegyénk uj főispánja székfoglalójában Szekszárdnak, mint megyei' székhelynek fejlesztését is célul tűzte ki működésében és mert ebben a kérdésben nem lehet hivatalos vagy társadalmi tényező, ki közre- munkálását megtagadhatná. Minden tényező közremunkálását igényelheti ez a ^kérdés azért, mert vármegyénk egész kicsinyessége, elhagyatottsága is súlytalansága itt összpontosult ebben a városban, ennek a városnak élődésében, vagy élhetetlenségében és itt gyámoltalan- kodik most is. Politikai emlékektől azonban itt e kérdésben sem mentesíthetjük magunkat, mert a letűnt korszak nem nagy dicsőségére s^plgáló tény, hogy Szekszárd városa, a mikor a városiasodásnak, a fejlődésnek előfeltételeit, a fővonalakba .csatlakozó jó közlekedési utakat nélkülözi, tulájdonképen makacs 48-as függetlenségi politikai magatartásának fekete-levesét itta és • issza most is ,a háborús helyzet hadikávéjával még keserűbben. Azonban csak az igazság kedvéért pillantva a múltba és számot vetve mindjárt azzal ,az illetékes helyről származó sajnálatos körülménnyel is, hogy máról- holnapra a közlekedési viszonyaink meg* javítása iránti régi jogos kívánalmaink nem valósulhatnak meg háborús okokból, olyan szempontokat akarunk szóvá- tenni városi életünk türhetőbbé tétele érdekében, amelyek éppen a háborús helyzetben igényelik minden arra hivatott tényező részéről a legjobb indulatu ^közreműködést. Ezek a közélelmezési kérdések, amelyek minél megnyugtatóbb megoldása hozzátartozik a háború átélésének kényes., problémájához. Ezekben a kérdésekben sokkal fájóbban éri ezt a kis városi életet minden nyomás, minden könnyenvevés, ' minden mellőzés. . Itt vagyunk 3^-4 nappal az uj élelmezési időszak előtt és még nem jött le az Országos Közélelmezési Hivatal engedélye a gabonavásárlás kiterjesztéséről. És ha lejön is augusztus 15-ére, hogyan lehet augusztus 16-ra már megvenni, be- őröltetni és hazaszállítani az uj kenyeret ? Van-e gondoskodva arról, hogy a városi hatóságnak a megfelelő mennyiségű liszt 'álljon rendelkezésére addig is, mig a vásárlási jog kiterjesztésével az egyesek a saját gabonabeszerzést eszközölhetik. És van-e gondoskodva arról, hogy akik nem bírják megvásárolni évi szükségletüket, legalább egy havi lisztjüket augusztus hó 16-án megkapják? A múlt.fogyasztási évben keserves tapasztalataink voltak e téren. Csak Ízelítőül' a$ra nézve, hogy miképen kezelték ezt a városi lakosságot, álljon itt, hogy egy ízben például a havi liszt- kontingens kiutalványozásakor lemondd egy zsák núllás lisztet utaltak Szekszárd rt. város több ezerre rugó ellátatlanainak. Mi következik az ilyen kezelésből ? Elégedetlenség és gyűlölködés elsősorban az ellen a városi; hatóság ellen, a melyik maga tehet legkevesebbet egyma-. gára utalva és gyűlölködés a lakosság között, amely gyűlölködés szépen termi uzsora-virágait a piacokon. Itt van csak legutóbb is a cukor. A város egymagára útalva nem bírta kierőszakolni a Cukorközponttól a május, június és julius havi cukörjárandóságokat, sőt ma, augusztus derékén sincs cukor, nem küldik Cukorközpont a megállapított kontingenst, mintha éppen Szekszárd volna a bögyibe neki is. / A város, leszállítja kénytefenségből a fejkvótát azoknál, akik annak előtte sem voltak nagyobb cukorfogyasztók s az eredmény: még nagyobb elégedetlenség a lakosság között, gyűlölködés, mely hangosan szidja a szegény urakat, kik épugy csak papiroson kapták meg az édesség nagyobb porcióját, mint ahogy csak az ujjúkat szophatják azok, akiknek a cukorpapirosukra felényi számot nyomtak rá. Aztán itt van a másik fő fogyasztási cikk, a petroleum. Micsoda nevetséges kis porciót utalgattak ki Szekszárdnak és micsoda javulást igér az őszre az a körülmény, hogy a városnak még máig sem állott módjában az őszi és téli petróleum- szükségletet beraktározni!? És amellett a háború előtt is községi maradványu, a háborúban lecsappant adminisztrációjával küzd a háborús helyzet hivatalos lavináival, melyekkel való megbirkózásában *nem egy helyen kénytelen a: ha ló nincs,- jó a — gyalogos is közmondásnak megfelelően eljárni. Mindezt pedig azért hoztuk itt fel, •hogy egyrészt a városi lakosság előtt a város elöljáróságának nehéz kényszerhelyzetére rávilágítsunk, másrészt, hogy azoknak a fórumoknak állítsuk oda ezt a képet, akik a helyzet megkönnyítésére hivaTÁRCA. Katonaotthon. Szabadságról utazóin Vissza ezredemhez. Hosszú, fárasztó vasúti utazás után, leszállók a kis orosz állomáson, fölkapom kevéske holmimat és a poros országúton bandukolok a helység felé. Az állomással szomszédos házak javarészt leégtek, mintahogy az oroszok legutóbbi nagy visszavonulásánál sajna mindenütt történt. Mi fejünket csóváljuk azon az együgyü hitükön, högy ezzel feltartóztatják előnyomulásunkat vagy megnehezítik a terület megszállását. A parancsnokságra megyek, hogy éjjeR szállást adassak magamnak. Itt az ember egyszerűen, igénytelenül, de jól el van látva. Külön ház van - berendezve az éjszakázásra, egyszerű tiszta ágyakkal. Leteszem csomagomat, aztán a gépkocsi oszlop ismerős vezetőjéhez megyek kedvező úti alkalom iránt érdeklődni. Mert ezredem még vagy 100 kilométerre van, és egyéb összeköttetés nincs. Sajna, kedvezőtlen választ kapok, m-;rt a kivánt irányba csak holnapután reggel indul kocsi. Azon kaphatok helyet. Tehát: türelmesen várni. Most aztán mitévő legyek ? A városkával hamar elkészültem-:. olyan a képe, mint minden középszerű orosz városkáé. Hepehupás kövezet, alacsony és jelentéktelen házak, igénytelen üzletek, aztán egy szabad, négyszöglétes tér, a piac, körülötte néhány nyitott bódé. Suta, piszkos gyerekek az utcákon, néhány pörlekedő asszony, j egy két paraszt apró, rossz alkalmatosságodon, j ezzel aztán láttam is mindent, ami látnivaló.i volt Egyik utcasarkon megállók, végignézek az I utcán, élgondolkozva: a gondolataim otthon járnak. Pillantásom véletlenül egy ház sarkára esik* „A katonaotthónhoz“ — olvasom. Nagy papírlapra kifogástalan betűkkel rányomatva. Elindulok a megadott irányban és néhány lépés, után megállók egy ház előtt. Nagyobb-, erősebb, mint a többi, valami hivatalnoknak lehétett a háza. Az ajtó fölött nagy cégér: „Katonaotthon“ Kel eines ipmresszióval lépek be. A ház folyosóján képek, falragaszok függnek, asztalokon újságok, folyóiratok. Jobbról egy nagy szobában vidáman diskuráló katonák ülnek kisebb asztalok körül, dohányoznak, esznek, isznak. Egyik a zongoránál ül és egyvelegeket játszik operettekből, mások kártyáznak vagy levélét imák. Egy csoport a fal mellett áll egy nagy haditérkép előtt és figyelmesen hallgatja az érdekes elbeszélőt. — Hallom, hogy az olasz offenziváról van szó, és hogy minden támadás össze fog omlani az erős védelem. Minth^ vendéglőben lennék, és olyan fájdalmas egyszerre, hogy Oroszországban vagyok. Olyan tizzta, olyan kedves, olyan német itt minden ! Tovább járom a szobákat. Az egyikben billiárd áll, egy legénységi csoport mérkőzik a dákóval barátságosan. Egy sarokban ketten súlyosan belemélyedtek sakkba. A szomszéd szobában újabb meglepetés ér : egy kis könyvtár van itt berendezve, a falakon köröskörül polcok köuyvekkel. Nagyszámmal és mint nyomban meggyőződöm róla, szertettel, gondosan össze-' válogatott könyvek. Aztán egy szabályszeaü iró- szoba,' fodrász terem, egy tisztálkodó és foltozó I szobácska. • A folyosó másik felén van ’a konyha és a tálaló. Példás, szigorú rend és tisztaság, mint I egy jó német háztartásban. Es itt ráakadok az otthon lelkére is. Mig a' ragyogó edényeket szemlélem, egyszerre csak egy fiatat hölgy áll előttem ápolónői ruhában és a kezét a szemem elé .tartja. „Ki az én birodalmamból“, kiáltja mosolyogva. Üdvözlöm, . egészen elképedve a váratlan jelenségen. Egy vöröskeresztés testvér itt Oroszországban és még hozzá ilyen fiatal! Bévezet a .kávézóba. Az utazástól és a melegben való ide-oclaszaladgálástól fáradtan egy karos székbe ereszkedtem. Megkérdeztem, hogy mit csinál itt. „Vezetem a katonaotthont. Már egy éve itt vagyok, dolgom van elég és jól érzem magamat“. Hány testvér van még itt? „Egy sincs, egyedül vagyok 60 kilométer környezetben, a segítségem három küldönc és két orosz inas, ez az egész szplgaszemélyzetem“. Egyik csodálkozásból'a másikba csöppenek és nem győzöm a kérdezősködést. Franci testvér türelmesen felelget. Nemsokára éléflk diskurzusban vagyunk, Leüt az asztal mellé, miután előbb „kávét süteménnyel“ rendelt tíekem. Minden percben föl kell ^ugrania, hogy intézkedéseket tegyen, feleleteket adjon. Most edényt, ruhát, ennivalót kérnek tőle, most pénzt kell leadnia, majd címeket kérdeznek tőle, megrendelnek, csomagokat visznek el, vasúti összeköttetések iránt érdeklődnek. % És mindenkinek van felelete, tanácsa, mindenkihez van egy barátságos szava A küldönc a kávémat hozza. Vendéglőben nem kaphatnám tisztábban, rendesebben És ezek a pompás kalácsok, egy helybéli orosz' péktől, mint Franci testvér erősitgeti. Mikor csodálkozóan, kételkedve nézek rá hozzáteszi: „Ad an neki egy-két útbaigazítást és egy kissé ellenőrzőm“. És nevet a kis háziasszony, azaz hogy kicsinek IV Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a néiralékos ősszeg mieJőkei OekJiJ3*áre.
