Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden jtózlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11, Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések él pénzküldemények intézendők. Gróf Batthyány Tivadar beszámolója. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Megyebelinek és idegennek —- sajnos- -— egyforma nehézségekén át elérhető vá- losunk, Szekszárd -rt. város, a mai napon egész Magyarország, sőt a szövetséges és az ellenséges külföldön is egy pár órára közérdeklődés tárgyá és helyszíne lesz. Azzá teszi az a körülmény, hogy a nemcsak icfehaza, de külföldön .is ellen­szenvessé vált, sőt ellenségeinknél valósá- go#vörösposztóként tekintett Tisza-rezsim helyébe nemzel és király kölcsönös meg­érréséből került uj kormány egyik legérté­kesebb tagja, gróf Batthyány Tivadar, mint kerületünk országos, képviselője tartja ná­lunk beszámoló beszédét. Gróí Batthyány Tivadar három évtize­des ellenzéki politikai és sokoldalú társa­dalmi munkája a háború előtti időkben is országos politikai jelentőséget és tartalmat adott egy-egy beszámolójának, önként ér­tetődik^ tehát, hogy ma, amikor, mint a kormánynak tagja szólal meg, még-na­gyobb súlya és jelentősége van' megnyilat­kozásainak és hogy, mint a világégésből a jövő élet teltételeként világszerte mind erősebben érvényesülésre jutó demokráciá­nak harminc^éven át legtipikusabb harco-< sát és az uj kormányban is -képviselőjét, a legnagyobb érdeklődéssel, figyelemmel, és várakozással kiséri nemcsak az ofszág, de a külf%ld is. Az a nálunk is megindult demokra­tizálódási folyamat, amely a választói jog­nak általánossá és ^titkossá tétele utján akarja biztosítani a népnek az ország gügyéibe való aktiv részvételét és amely demokratizálódás szinte az elkövetkező béke előfeltétele gyanánt állíttatott be a háborús> célok közzé minden állam részé­ről és .éppen most előttünk gyúrja és for­málja át a porosz militarizmust és politi­kai életet és rendszert is az általános vá­lasztói jog jegyében : nálunk szinte el sem is volt képzelhető gróf Battkyány Tivadar nélkül. Mi mindezeken fölül még a független­ségi és 48-as.párt vezérét is látjuk benne, pártunk politikai, katonai és gazdasági ön­állóságára vonatkozó programmpontjaival és biztosítékát kerületünk évtizedeken át hasztalanul hangoztatott kívánalmai és tel­jesítetlen igényei közeli megvalósulhatásá- nak. Bizonyára hazánk határain jóva^ túl elhangzóvá teszi a mai beszámolót a ma legnépszerűbb országos függetlenségi párt­elnöknek, gróf Károlyi Mihálynak jelenléte és kijelentései, ki a békére irányuló nem­zeti óhajnak ma a ; legerősebb képviselője, s akire mindenki úgy tekint, mint a jövő ,iemberére. Holló Lajos, Lovászy Márton, Beck Lajos, ^ Laehne Hugó, Bállá Aladár, $Nagy Vince, gróf Eszterházy Mihály és mások alkotják azt a függetlenségi kép­viselői gárdát, kik városunkban a beszá­molón megjelennek. Az azonos elvek, ugyanaz a népérzés és gondolatvilág lel­kes ünnepséggel látja parlamenti szószólóit városunk falai között. e- I» Gróf Apponyi Rezső Tolnavármesye főispánja.* * A király az Esterházy-kormány elő­terjesztésére gróf Apponyi Rezsőt, grót Apponyi Géza vbt. tanácsos, nagybirtokos, Tolnavármegye volt főispánjának alaposan képzett, nagymüveltségü, demokratikus ér­zésű fiát nevezte ki vármegyénk főis­pánjává. Fiatal kora dacára már értékes múlt­tal dicsekedhetik az uj főispán és igy rö­vid közpályáh eltöltött eredményes műkö­dése elég garanciát nyújt arra, hogy Tolna­vármegye közönsége nevében a legnagyobb bizalommal és reménnyel üdvözöljük nagy- fontosságú hivatalában és méltóságában., Azért Írjuk hivatalában és méltóságá­ban, mert most, a világháború okozta ba­jok és .szenvedések között a főispáni állás megszűnt csupán hajdani méltóság lenni, hanem egyúttal hivatal is és pedig olyan hivatal, melynek betöltése egy ember tel­jes munkaképességét veszi igénybe. Hisszük, hogy, ezen méltóságos hiva­talt ügyszeretettel, a közügyek iránti meg­értéssel és bölcs tapintattal fogja intézni; Ismerve a nemes gróf nagynevű elődjei­nek tradícióit, édes atyjának nemzeti, po­litikai, társadalmi, kulturális és közgazda- sági ügyekben mindenkor elfoglalt hazafias álláspontját és különösen Tolnavármegye közönsége javára irányult köztevékenysé­gét ; azt mondhatjuk, hogy grófJZsterházy Móric miniszterelnök a kormánnyal egyet- értőleg a legszerencsésebb módon, a leg­jobb választással oldotta meg a főispán­Az Ave harang. — Prológ. -­(A bajai dalárda által Bonyhádon, junius 10-én tartott hang­versenyen szavalta: Novotny Manci.) Irta: Brandeiszné Frey Melania. Halljátok-e az Ave-hamngot Halkan zenélve beharangozott. Száll,'száll'a hangja dalolva, búgva,' Pedig kötelét senki sem húzta. Vagy tán a szellő, avagy egy lélek, Aki mennyei honába tér meg ? Ki befejezte földi pályáját És most az örökéletbe szállt 'át? — Bömböl az ágyú, robban a bomba, MLptjába jő, szakítja romba. Süvít a srapnelt, gépfegyver, gránát, Egy rém száguld hegyen, völgyön át. Nagy, széles emberrendeket kaszál Sarlójával a kegyetlen halál. m S mintha átok von, a merre halad, Szikár kezével gazdagon arat. — Némán, egyedül, távol őrhelyen Mozdulatlanul vigyáz az őrszem. Szilárdan, mintha sziklává válna, Figyel a neszre, harci lármára. Golyó száll felé — szeme sem rebben, Csak elterül a földön szép csendben. Megtört szeméből a végső sugár Valahol messze, messze távol jár. Fehérfalu ház, akácok között, Beléje tépő bánat költözött. Fiatal hitves, három kis árva A családfőt mind hiába várja. Térden állnak a feszület előtt Síró jajukkal ostromolják öt, Ki megváltá az emberiséget Vessen jajuknak, könyüknek véget. A csatatérnek vérázott földje Egy hős katonát melegen föd be. Vitéz volt, bátor, rettenthetetlen Érdemkereszt a kihűlt tetemen. Dicsőn fejezte be ifjú életét, Szívét ármányos golyó tépte szét. S midőn a gyilkos golyó átjárta, Kedvesi szívét is eltalálta. — . $ '' ' , Halljátok-e az Áve-harangot ? Csendesen, búgvd beharangozott. Égi honába ép mostan tér meg Hős porhüvelyét elhagyta lélek. Végső sóhaja, mely a földre száll, Ott esdekelt az Úr trónjánál. Atyám! ne hagyd el, kik nekem drágák, Segítsd özvegyem s a három árvát! Száll, száll az Áve-haiang bús kongva, A szíveteket zokogva hívja: § 4* hadiárvát karoljátok fel, ' * Isten áldása nem marad el! nnl folyik a munka. Csak délben szakítanak ma- I guknak annyi időt az emberek, hogy sovány ebédjüket magukhoz kaphassák s újra fejszéik­hez nyúlnak s munkához fognak. Késő este, mi­dőn már a nap aláhanyatlott a hegyek mögé, teszik le szerszámjaikat, de ezután is hosszú ideig eltréfálkoznak, elbeszélgetnek egymással. Nem lesz érdektelen egy ilyen csoportnak a be­szélgetését kihallgatni. Két ember ül egymásnak szemközt. Egy idősbb, örökké mosolygó arcú jobbágy, meg egy pelyhedző állu jobbágy fiú. — Hát öcsém, te még azt se tudod, miért dolgozunk mi itt olyan «nagy erővel ? — Nem há, hunnan tunnám. — Ejnye, ejnye, Kát akkor igazán te sem tudsz ám semmit. Hát még azt sem tudod, hogy a mi jó királunk a Mátyási akit a magyarok Is*, tene sokáig étessön, második hitöstársával, a nápoli király leányával Beatrixel, akit hasonlókép sokáig étessön az Isten, fogadást tett ? — Há kéé tuggya ? — No látom öcsém, hogy te ugyancsak el vagy maradva, há honná tudnám, mikor az én tisztös komám, a Rezgő Márton magátu a királi kapustu tuggya. Válj csak, iziglen emondom neked. Hát a mi dicső királunk a Mátyás nagyon szeret vadászni. Az én falumba nem is szoktak másképen tisztőnyi, mint hogy vadász királ. Hi- tös társa, a nápoli király leánya pedig miut aféle tengerpart szülöttje, a halászatban találja legnagyobb gyönyörűségét. Elhatározták tehát, hogy szép országunkban alkalmas vidéket keres­nek, ahol azután edvökre űzhessék passziójukat. Mátyás, oly vidék után kutatott, ahol csak ab­lakából kell kihajolnia s már is lőhessen vadat. Beatrix pedig oly vizet keresett, ahol csak szo­bája ablakán keltjén kibocsátania a horgot a halászhasson. Megbeszélésüpet tett követte; azon­rs> » Bánta.“ — A »Tolnamegyei Közlöny Irta : < eredeti tárcája. Pr. Borsányi Balázs. II. Nagy sürgés-forgás van az évszázadok vagy tán évezredek Óta háborítatlan Bakonynak szen­télyében. Csáttog a fejsze s reá feleletül recsegve- ropogva omlik alá dicsősége magas fokáról a dél­ceg fák büszke koronája. Az egész erdő .vissz­hangzik a favágók énekétől s hangos jókedvétől. Kora reggeltől késő estig úgyszólván szakadatla |gi' Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "VI

Next

/
Oldalképek
Tartalom