Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916. december 24. SzekBzárdoo & Tolnamegyei Takarék ét Hitelbank vezet ismét 6 milliót tolhallsdó jegyzés eredménnyel. Utánna a Szekszárdi Takarék- pénztár 3 és léi millió körüli jegyzési Összeg* gél és a kifejtett fáradozás kis emberek közti eredményeképen a Szekszárdi Népbank fél millió jegyzéssel, mely eredmény mellett igazán szembeszökően hátramaradt vármegyénk több vidéki pénzintézete, különösen a dombóvári és dnnaföidvári járásban. A Tamási Takarékpénztár háromnegyed millió koronával, a Tolnai Népbank 250,000 korona jegyzési eredménnyel járnlt a •ikerhez. Az egész vármegye eredményét pontosan még nem tekinthetjük át, de a 10 milliót jóval fOlözni fogja, a hallgatagon meglapnló nagy- pénzesek és eredményre nem hivatkozható egy pár vidéki pénzintézetünk közismert szerénysége dacára is. f Ezer korona egy elesett hős özvegyének. ^ t Szakos községben megható és a háborús viszonyokból fakadt meleg érzelmekkel teli eset játszódott le a folyó hó 14-én. Az esetet csaknem Ünnepivé avatta minden gyászos vonatkozása mellett is annak lefolyása. Az előzménye a dolognak az, hogy Rab József szakcsi szegény földmives napszámos polgár, mint oly sokan a falujából, hadbavonult. Vitézen védte a hazát, mig élte birta, de a sors úgy határozott, hogy Rab József nem jött többé haza, ellenben megjött a hivatalos írás, hogy a harctéren királyért és hazáért hősi halált halt. % Ozv. Rab Józsefná 4 gyermekével maradt kenyérkereső nélkül a a 6 hó leteltével a hadisegély helyett már csak az özvegyi és árva ideiglenes évi segély filléreket kripta. Azonban özv. Rab Józsefné alig pár héttel a férje halála előtt, mikor az Auguszta Gyorssegély alap Hadibiztositási Osztályának kaposvári kiküldöttei a községben jártak, — talán valami titkos előérzésből, — talán a jegyző, vagy a plébános jó tanácsára hallgatva, — 45 korona dij lefizetésével hadba vonult urát 1000 koronára biztosította. Ezt az 1000 koronát kézbesítették neki, ünnepélyes aktus keretében e hó 14-én, hogy hadd ismerjék meg minél többen ezt az áldásos intézményt. Az ünnepélyes aktuson reszt vettek: Horváth László főjegyző, Vitkovics Férec róm. kath, plébános, Gulyás György községi bíró, Dobján J^nos községi pénztáros, Pásztó Márton az Auguszta Gyorssegélyalap ha dbiztositási osztálya Dunántúli központjának a vezetője és Terrényi L. Gyula ezen alap felügyelője. Legelőször a község érdemes főjegyzője tartott mélyen átérzett, meleghangú beszédet, örömét fejezte ki afelett, hogy özv. Rab Józsefné bölcs józanságával megmentette 4 tagból álló családját a nyomortól. Mintegy 300 főnyi hadfsegélyt élvező asszonyt hasonló gondosságra buzdította, hogy ha már ggászrubában járók lesznek községében a háború nyomán, de legalább ne legyenek ruhátlanul járók, — ne legyenek az elesett hős katonáink özvegyei és árvái faluszegényei. Majd Pásztó Márton ismertette az érdekeltekkel a hadbiztositási intézmény jótékony előnyét, végül Vitkovics plébános fejtegette jóságos beszédjében, hogy a háborúban elpusztult hős katona osaládját kettős kár éri: a< fájdalom az elpusztult családtag miatt és az anyagi kár a kenyérkereső elvesztése folytán. Az előbbin nem segíthetünk, itt csak a hazaszeretet és az Istenben vetett hit segíthet, ellenben az anyagi szerencsétlenség bekövetkezését meggátolja az Auguszta Gyorssegélyalap nemes intézménye. Meg kell tehát érteni mindenkinek, —- hogy önmaga és családja ellen vét, aki nem lép be a tagok sorába. * Szegény özvegy Rab Józsefné zokogástól fuldokló hangon mondott háláB köszönetét és ez a jelenet az egész gyülekezetét mélyen meg hatotta. Jelentkeztek is tömegesen biztosítások megkötésére. Az Auguszta alap emberbaráti hadi biztosító osztályának ismertetését már múlt számunkban is hoztuk. Tudnivalókat tartalmazó hirdetése lapunk mai számában is megtalálható. Ennek az intézménynek áldásos voltáról a fenti eset is beisédes bizonyítékot nyújt. A községek elöljárósága, lelkészei is felvilágosítást nyújtanak bizonyára. Az Auguszta alap dunántúli főképviselete Kaposvárott székel, de Szekszárdon is is van már képviselete. Kényszerű lépés megtételére szorította az uj év lapunk kiadóhivatalát is az által, hogy előfizetési dijunkat fel kellett emelnünk. Mióta a háborús papírgyártási nehézségek, festék és nyomdadrágulás, szedők és munkások béremelése az 1® 14. évi novembertől, még inkább az 1915. évben és mindent megtetőzve az 1916. év folyamán úgyszólván havonta drágította meg lapunk kiadásának költségeit, folyton küzdöttünk e kényszer ellen. \, A papirhiány miatt amúgy is félterjedelemre redukált lapunk növekvő kiadásai ellenében megpróbáltuk a redukált terjedelem költség különbözetében megtalálni a papír és nyomda, meg bélyeg áremelkedések többleteire a fedezetet. A legpontosabb kalkulációval számoltunk, hasznot nem is keresve, hogy hátha kitudjuk huzni a háború végéig a régi előfizetéssel. Úgy éreztük, hogy előfizetőink közel félszázados támogatása megköveteli tőlünk különösen, mint a független érzelmű népnek lapjától, hogy a lehetőségig ne vegyük igényben a közönségnek amúgy is annyiféle oldalon próbára tett teherbíró képességét az előfizetési dijak felemelésével. Azonban oda jutottunk, hogy a 4 oldalas lap ma sokkal többe kerül, mint került annak idején a 8 oldalas, melyre a háború után újból vissza kell térnünk. Olvasóink nagyon jól látják, hogy a többi lapok ma már másodszor, harmadszor emelik előfizetésüket s bizonyára megértéssel fogadják/a mi előfizetési dij emelésünket. Az emelés mérvében ismét olvasóink iránt érzett loyalitásunknak igyekeztünk kifejezést adni az által, hogy negyed- évenkint mindössze 50 fillérrel emeljük fel az előfizetést, vagyis lesz az uj előfizetési összeg az 1917. év január 1-től egész évre . . 14*— K V« évre . . . 7-— v l/4 évre . . . 9-SO „ Ugyancsak igyekeztünk a vármegyei tan ügygyei hivatásszerűen foglalkozók részére a jövőben is kedvezményes dijat megállapítani, ha az egész évre előfizetnek egyszerre, mely esetben az ilyenek egész évre 8 koronáért kaphatják lapunkat. Olvasó közönségünk régi hü támogatását kérve vagyunk Szekszárd, 1916 december 24. Hazafias üdvözlettel: a Tolnamegyei Közlöny kiadóhivatala. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december 22. Keleti hadszíntér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja : Nem volt jelentős esemény. József főherceg vezérezredes harcvonala : A Tro- msul-völgy két oldalán sikertelen ellenséges vállalkozások. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala: A német csapatok két ellenséges álláson keresztül Zwyzymig törtek előre és zsák-' mánnyal és foglyokkal tértek vissza. Olasz és délkeleti hadszíntér: Nem volt lényeges esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 22. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : A tengerpart közelében a Somme területen és a Maas keleti partján a tüzérségi tevékenység a délutáni órákban fokozódott az Iser mellett elfogtunk egy belga őrséget. Keleti hadszíntér: Lipót Bajor herceg vezértábornagy hadcsoportja: A Duna mentén és a Stochod mellett az orosz tüzérségi tűz hosz- szabb időn át tartott két ellenséges század előretörését Rigától délkeletre visszavertünk Zalosce- től északnyugatra a német támadó csoportok behatoltak az oroszok két elől levő állásába éB Zwyzyn faluba és négy aknavető szétrobbantása után 34 fogolylyal és két géppuskával tértek vissza. — József főherceg vezérezredes harcvonala : Az ellenség éjszakai támadása a Csűréinél mellett a Trotusul völgytől északra meghiúsult. — Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Nagy-Oláhországban a helyzet nem változott, a dobrudzsai hadsereg előrehalad és 900 oroszt elfogott. » Macedón harcvonal: A Struma mellett j árőrcsatározások. , Ludendorf, első főszállásmester. Szállítási, nehézségek a mi vasútvonalunkon. Tulajdonképen nagyon is enyhén fejezzük ki magunkat, amikor csak nehézségekről beszélünk. Mert a dolog úgy áll, hogy a szállítás is áll. Áll már négy hónap óta a teheráru-forgalom, pedig ez alatt a négy hónap alatt a mi kedélyes üzemü vasútvonalunk háborús igénybevétele bizony nem állott fenn- állandóan és változatlanul. Ha indokolt is volt tehát egy- szer-másszor, mondjuk sokszor, hadi-forgalom miatt a polgári teheráru forgalmat felfüggeszteni, de állandósítani négy hónapon át, ez már mégis csak a helyi ipar és kereskedelem nagy anyagi kárát jelenti, mert bár jól tudjuk, hogy a hadi ok csak múló, pár napos természetű lehet, tehát azt kell hinnünk, hogy amikor rendelet jött a mélyen tisztelt és városunk kereskedelme és ipara által hasztalanul zaklatott szabadkai üzletvezetőséghez, ott kiadták az ukázt a polgári teheráru forgalom felfüggesztésére vonatkozólag, nyomban fel is függesztették, de aztán elfelejtkeztek megint leoldani a mi felfüggesztett forgalmunkat s ott fulladt a szegény vicinálisunk s immár 120 nap óta függve lenni — Szabadkán is elképzelhetik! — nem lehet kívánatos. Mert bizony megfullad városunk és vármegyénk egész kereskedelme és ipara, megmérhetlen károsodására ipari és kereskedelmi életünknek. De ha nem úgy lenne is, hogy úgy felejtették lógva a mi felfüggesztett vicces járatú vicinálisunk teher-forgalmát, még akkor is, úgy képzeljük, hogy bármenynyire háború legyen is, elsősorban a vasúti üzletvezetőségnek kell a céltudatos vasúti forgalom megosztás és lebonyolítás érdekében abban fáradozni, hogy a lehetőségig kielégítést nyerjen az igazgatása alá tartozó valamennyi vidék jogos forgalmi érdekeltsége. Azonban sajnosán kell állandóan azt tapasztalnunk, hogy a mi vicinálisunk igen távol esik Szabadkától, aminek lcgeklatán- sabb bizonyítéka, hogy négy hónap alatt összesen 3—4 napos gyorsáru felvételen kívül mindenféle szállítási forgalmunk szünetelt. Nem számítva a sárbogárd—báta- széki vonalon azt az egy-két ivaggont, amit hol egyik, hol másik borkereskedő tud valahogy kisikeresiteni és hozzácsatoltatni vonatunkhoz addig, mig a fővonalra kiérhet vele, mert csodák-csodája, Sárbogár- don túl lehet szállítani, dacára azon okoknak, amik folytán nálunk néha szintén nem lehetne. De hát jól van ez igy ? Egy egész vármegyét ennyire lehet mellőzni? Száz-
