Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-17 / 51. szám
2 1916. december 17. gyászruhát viselők bánattól lehajtott homlokára, mert mindenik meghozta a maga fenköit áldozatát az imádott ódee magyar hazáért. T« Háború... Amennyire félelmetesen hatott ez a azé „háború“ reánk, mielőtt megjött, annyira megszoktuk ma azt. Amennyire idegen volt előttünk a gondolata, annyira természetesnek találjak ma. Természetesnek, mert úgy beletört már mindenkit ebbe a háborús állapotba és olyan bizonytalannak látjuk a vég érkezését, hogy ha nem háború, hanem békét élnénk, gondolkodnunk kellene, váljon olyan is volt-e, úgy lehet-e még V ! ? Pedig de sok mindent takar ez a „háború“ forgalma ! Sokaknak örömöt — de még többnek bánatot — küzdést, szomorúságot! Senki sem tudta mit hoz a számára. Ma már sokan tudják kellemesen vagy kellemetlenül csalódtak-e benne ? Igen. Mert sokan kellendlesen csalódtak a háborúban ! Sokan — akik a háború előtt még nem tudták, meglesz-e holnapra a megélhetésükhöz szükséges kenyerünkből a szükséges mindennapi, ma már unokáiknak is biztosították a nyugodt megélhetést — sőt kényelmes, úri, gazdag jövőt biztosítottak I Nem panaszképpen mondom ! Aki tisztességes utón, becsülettel szerezte, megérdemli, hogy fáradsága jutalomra találjon, de aki másokon, erkölcs-becsületen keresztülgázolva jutott vagyonhoz, lássa cselekedeteinek méltó jutalmát ! A fixfizetóses tisztviselők a régi, békés fizetésük mellett csak a szenvedésekből gyűjtöttek tőkét, de, abból is annyit, hogy a nagy idők után egy jó ideig csak a kamatokból, az örömből kellene részesülniük ! Amit azonban hatóságnak és társadalomnak egyformán a legnagyobb elismeréssel kell tudomásul venni az, az a kimagasló önfegyelmezettség, önuralom, némán, zúgolódás nélküli tűrni tudás, melyre csak olyan fegyelmezett, a haza ve* szélyeztetett helyzetét teljes mértékben méltányolni tudó intelligens tisztviselői kar képes, mint a magyar! Lehet, hogy a külföldön is úgy van, de én a magyar tisztviselők példás viselkedését s munkateljesítményét csak bámulni tudom s azok előtt legmélyebb tisztelettel emelek kalapot! Bízok benne, hogy nem marad el az elismerés. De abban is bízom, hogy ez az elismerés nemcsak papiroson lesz meg! De milyen büntetésben fognak részesülni azok a hadsereget s társadalmat, a fogyasztó- közönséget s ezt a tisztviselői kart, a saját jólétük s anyagi gyarapodásukat minden hitvány s piszkos eszközzel előmozdító, a hadsereg s állam érdekeit nem, csak saját gazdagodásukat rablók módjára előmozdító, embereknek nem, de sehonnai bitangoknak nevezett hazaáruló „polgárok“, kik* csak mások kizsarolására s ellenségeink kiéheztető tervét előmozdítandó napvilágosan „uzsorás- gatnak“ ? ! ? Úgy látszik Kurthy báró már megtalálta a szeg fejét s hamarosan el is találja azt. Bár találná el úgy, ahogyan én szeretném! Büntetik már őket, de még mindig nem annyira, amennyire én szeretném! Mert én minden szó nélkül felhnzatnám őket az első fára úgy, mint azokat a’ruthéneket, kik állásainkat az ellenségnek elárulták. Mert a kettő közt csak annyi a külömbség, hogy az egyik : ott árulja el a hazáját — a má- l sik meg : itt ! Nemrégiben olvastam egy szép verset Németh Bélától, a frontról, mely az alábbi sorokban az enyémnél enyhébb receptet ajánl s ha az enyém nem teljesíthető, ehhez is igaz örömmel járulok hozzá : Pénzért hadakozó Lelketlen kalmárok Csak egyetlen-egyszer Ha megpróbálnátok Milyen itt az élet; Özvegynek — árvának Mindent od'adnátok Soh'sera rabolnátok ! Front ... Sok ember kijózanodott már a fronton ! A halál gondolatánál nincs jobb zuhany ! Ott nem jutott még eszébe egy katonának sem uzsorás- kodni ! Ellenben sok jót megfogadott abban a pillanatban, mikor egy-egy gránát hangosan „jó reggelt“ kívánt s a j'ókivánattól egy percre meg- guggant a katona. Fájdalom. A háborút megszoktuk, de az uzsurát megszokni sohasem fogjuk. Ha az uzsorások méltóképpen meg lesznek I büntetve, bizonyos vagyok benne, hogy az angol I nem gondol többet a kiéheztetésünkre s lerakja [ a sok ezer ártatlant halálba kergetett piszkos fegyverét. Akkor megszűnik a háború s végre megvirrad a mi — békénk 1 _ . , Forral István. A Sajtószállás és a nóejyletek. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége akciót indított meg, hogy gyűjtés utján felépíthesse a > Sajtó szállási <r, melyben a megrokkant hírlapírók nyernének üdülő otthont. Az elnökség most a vidéki nőegyletekhez fordult támogatásért a következő kérelemmel: Mélyen lisztéit Elnökség! * Vidéki újságírók, akik annyiszor állottunk kész szolgálatára hölgyeinknek, a nőegyleteknek és pedig mindenkor örömteljes készséggel, mert segédkezésűnket mindenkor nemes Ügyben kérték, most az egyszer országos szövetségünk cége alatt mi vidéki hírlapírók magunk fordulunk kérelemmel a nőegyletekhez. A háború és az élet harcaiban megrokkant, megfáradt kollegáink részére a kárpátok fenyvesében gyógyító és üdülő házat építünk: „Sajtó - szállás ‘‘-t. A magunk áldozatkészsége után a társadalomhoz, a törvényhatóságokhoz és városokhoz fordultunk, hogy egy-egy téglával segítsenek az építésben bennünket. Szívesen segítettek. A 200 és 100 koronás tégla adományokból összegyűlt a ház anyaga s épületünk kösz. Most még be kell rendeznünk, felkeli mindennel szerelnünk. * Ennél a nagy feladatnál a hölgyek jó szivére gondoltunk, a nőegyleteket kérjük fel, vállalják el ennek a gondját s tegye az ő gyengéd kezük lakályossá, puhává a megpihenő, gyógyuló, üdülő hírlapírók otthonát. Mint ahogy zászlóanyaságát vállalni szokták hasonló nemes cselekedetekre tömörülő egyesületeknek. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége nevében arra kérjük az ország nőegyleteit, hogy áldozzanak erre a célra egyenként, egyletenként 50 koronát. Majd a mi buzgóságunk utat talál rá, hogy sokszorosan megtérítse az ő céljaik számára azt. ' Tisztelettel és hódolattal terjesztjük melegen elgondolt szerény kérelmünket eléjök. Bízunk benne, hogy nem lesz rideg a fogadtatás. Erre számítva az adomány legkényelmesebb továbbítására csatolunk egy postatakárékpénztári befizető lapot. Budapest, 1916 november 6-án. Mélységes tisztelettel A Vidéki Hírlapírók Országos’ Szövetsége nevében: 0r. Fenyves Ferenc Szávay Gyula titkár. elnök. E$y üdvös intézmény ismertetése. Alig van ma család, kinek kenyérkeresője, vagy jövő reménysége mint katona, népfelkelő, vagy hadimunkás be nem vonult. Ma még a hadisegély csak nyújt valami megélhetést a szegény családoknak, de a sors végezés'ét előre ismerni nem lehet, golyó, hideg, betegség pusztitó hatásának lehetnek kitéve a bevonultak. Idehaza, a béke munkás napjaiban is elhalhat a családfenntartó s bizonytalan, kié marad oda áldozatul a hazáért. S ha majd a mai hadi- segély helyett az özvegyi- és árvasegély fillérek következnek, mihez kezdjen pénz nélkül a magára maradt család ? Az „Auguszta Gyorssegély-Alap“ e rettenetes világháború óta kifejtett áldásos tevékenységét fokozva, ezért létesitette a hadisegély egy kiegészítő akcióját: a hadibiztosilást. E biztosítás célja, hogy a hadbavonultak családját megmentse a reájuk szakadható nyomortól és anyagi romlástól árrá az esetre, ha a kenyérkeresőt a háború folytán elvesztette. Ez akció alkalmas arra, hogy egyfelől a legsúlyosabb napokban azonnal segítséget nyújtson, másfelől pedig az árván maradt családoknak lehetővé tegye a meglévő keresetforrás fenntartását, vagy pedig uj ekszisztencia megteremtését. E hadibiztosi tás feltételei egyszerűek és világosak, másrészről a dijak oly altruisztikusan olcsók, hogy ezt a nagyjelentőségű közgazdasági és szociális előre való védekezést a szegények legszegényebbje is igénybe veheti. Németországban a bevonulás együtt jár a hadibiztositással. Azt senki el nem mulasztja. Nemzetünk jövő társadalmi, közgazdasági és szociális érdekeit képviselő és védő ezen intézményt a hatóságok országszerte a legnagyobb támogatásban részesítik és e támogatásnak tudható be az a páratlan siker és eredmény, amely az „Auguszta Gyorssegély-Alap* ezen áldásos tevékenységét koronázta ott, ahol azt már megismerték. A hadibiztositás alapelveit a következőkben ismertetjük: A hadibiztositásnak orvosi vizsgálatra nincs szüksége, ennélfogva a már hadbavonult katonát is bejelentheti biztosításra a család, a munkaadó, vagy a község. A biztosítás a bejelentésnek és a díj egyidejű lefizetésének napján kezdődik és egy évig érvényes. A biztosítási összeg a biztosítottnak ezen egy éven belüli halála esetén azonnal kifizettetik akár a háborúban esett el a biztosított, akár sebesülés vagy betegség folytán, akár pedig •fogságban vagy hazatérése után bal meg. A díjösszeg hivatásos katonák és (a 12 évi szolgálati kötelezettség alatt álló) tartalékosok biztosításáért a biztosított összeg 7 százalékát, katonaorvosok és egészségügyi, valamint trén- csapatokhoz tartozó biztosításért 5 és fél százalékot és mindennemű népfelkelők, tehát a háború kezdete óta besorozott és behívott biztosításáért is 4 és fél százalékot tesz ki. Például, ha egy népfelkelő katona családja a hadibiztositásért 4 és fél százalék dijat fizet, tehát 45 koronáért 1000 korona összeget biztosíthat, 90 koronáért 2000 koronát és igy tovább. E díjon kivül semmiféle mellékilletéket fizetni nem kell; a törvényes bélyegilletéket a társaság fizeti. Semmiféle levonásnak helye nincs. Ha egy év múlva, amikor a biztosítás letelik, a háborúnak még uincs vége, szabadságában áll a biztosítottnak a hadibiztositást ugyanezen feltételek mellett még egy évre meghosszab bitani és ez a joga akkor is fennáll, ha az első év lejáratakor súlyos beteg, vagy sebesült. A háború után minden szerencsésen hazatért biztosítottnak módjában fog állani, hogy hadibiztositását rendes életbiztosítássá változtassa és ha ezt megteszi, akkor a hadibiztositásért befizetett dij fele visszatérül olyképpen, hogy egyenlő részletekben levonódik a rendes biztosítás egész tartamán át fizetendő dijakból. Hogy a legszegényebb családoknak is lehetővé tétessék e biztosítás megkötése, az „Auguszta Gyorssegély-Alap“ azt a kedvezményt is nyújtja, hogy az ily szegény felek a dijakat 5 egymás után következő, havi részletben fizethessék le. Az első részlet lefizetésével már a teljes összegig érvényes a biztosítás és ha az elhalálozás a még teljesen ki nem fizetett dij előtt is következnék be, a hozzátartozó a teljes biztosítási összeget megkapja, amennyiben a díjrészleteket pontosan fizette. Minden érdekelt olvasónknak a legmelegebben ajánljuk ezen üdvös intézméby igénybevételét, egyesek, községek, az egész társadalom és nemzet érdeke, hogy ezen intézmény a legszélesebb körben ismertessék és terjesztessék. Tolnaváímegyében minden községben a községi jegyzőnél történhet meg a biztosítás igény- bevételére való bejelentés, Szekszárd város területére Zsigmond Dezső árvaszéki nyilvántartó, a központi járáshoz tartozó községekre pedig Erdei Lajos járási számvevő voltak szívesek elvállalni az ügy jótékony és nemes céljaira való tekintettel a képviseletet. KÜLÖNFÉLÉK. — Élelmezési kormánybiztos. A kormány Kállay Andrást Tolnavármegye területére élelmezési kormányuiztossá nevezte ki. A kormány- biztos múlt héten Szekszárdra érkezett és megbeszélést folytatott az alispánnal. — Adóügyi főjegyző. A rákospalotai képviselőtestület Barna István ottani adóügyi jegyzőt, Pápát/ István nyug. mözsi főjegyző ünoka- öccsét, egyhangú felkiáltással adóügyi főjegyzővé választotta. — Kórházvizsgálat. A két és fél év óta kilátásba helyezett katonai felülvizsgálatot f. hó 12 én tartotta meg a szekszárdi „Vöröskereszt“ kórházban a Budapestről e célból leutazott Krbek Ferenc ezredes, mint a kórházak katonai feli Ügyelője; dr. Tirmann Adolf I. oszt. főtörzsorvos kíséretében. Heggel fél 8 órától déli fél 12-ig a betegállomány minden egyes tagját tüzetes felülvizsgálatnak vetették alá és osztályozták a beteganyagot a szakszerű utókezelés szempontjából azon elv szerint, hogy az ilyenre szoruló betegek lehetőleg a megfelelő budapesti klinikákra utaltassanak. A bizottság tüzetes ellenőrző szemlében részesítette az egész kórházat, megizlelte a katonák ételét, amelyet kifogástalan minőségűnek talált és egy terem kivételével, amelyet kissé tultömöttnek lelt, minden egyéb Fölött legnagyobb és legteljesebb elismerésének adott kifejezést, megbízva a kórház főorvosát azzal, hogy a katona- ápolásügy terén teljesített, immár harmadféléves buzgó és értékes működésért úgy a kórházfenn-
