Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-03 / 49. szám

1916. december 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 soknak kijut. Kérdezze csak meg azokat az édes­anyákat, kiknek féljük, fiuk a harctéren van“, Vagy talán megsebesülve a kórágyon fekszik, volna é kedvük elmenni kaszinózDi ? Uram, On nem ismeri a nőt, az igazi nőt, ha azt gondolja, hogy az nem találja meg a szórakozását önmagában, az otthonában, hogy „muszáj“ a nyilvánosságot keresni, ha igazán noldog és megelégedett akar lenni. Ó nem! Aztán, hogy valahogyan azt ne gondolja, "hogy egy konzervatív, öreg'néni beszél belőlem, elárulom azt is, hogy fiatal vagyok, akinek még igazán jcga van ^örülni, vigadni, de akiben a mostani idők sokkal komolyabb gondolatokat váltottak ki, mint: „Kaszinót a hölgyeknek“. Egészen másként hangzanak azok a „csa­ládi esték“, amikor a férj a feleségével, a na­gyobb lánykákkal minden pucc és parádé nélkül megjelenik, mondjuk, szerda esténkint a kaszi­nóban és ott végig hallgatja a tudományos, vagy szociális előadást, egy két ének- és zongoraszá- mot, utána kedélyesen elbeszélgetnek és egy ked­ves este emlékével térnek haza. Ilyeneken én is Tésztvettem s mondhatom nagyon jól sikerültek. Háború után, ha majd a férjek, fiuk haza jönnek, lehet erről beszélni. Addig pedig végezzék a hölgyek buzgón honleányi kötelességeiket, és ne kívánkozzanak „kaszinóba“. Egy hölgy, aki nem óhajt kaszinózni. KÜLÖNFÉLÉK. Egy a sok közöl. Hős volt ő is, miként a többi mind S nem tudta ö sem, hogy hős a neve, Azt tudta csak, hogy hol az ellen JS S hogy biztosan talál fegyvere. Shrapnell, — gránáttüzben bátran rohant; Nem rémité meg az ágyú szava, Ez lebegett mindig előtte: Mentsük meg, veszélyben a haza! Küzdött, harcolt akár egy oroszlán. Küzdött utolsó lehelletig, Nem is gondolt arra sem soha, Hogy egyszer ő is eleshetik. Nem gondolt senkire; a harcnak élt. Mikor aztán elérte végzete Akkor szállt utolsó sóhaja Túl a hegyeken — hazafele. „Ne írjátok — így szólt, — Hogy hiába várnak, Fogságba estem, azt Írjátok Az édesanyámnak.“ — Katonai kitüntetés. A király Nagy Bar­nabás tüzérhadnagyot, Nagy István nyug. fő­szolgabíró fiát, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért, a „Signum Laudis“-szal tüntette ki. — Áthelyezés és kinevezés. Stockinger János százados, szekszárdi csendőr szárnyparancs­nok Budapestre helyeztetett át, tolcsvai Nagy Gábor altábornagy, a magyar szent korona orszá­gaihoz tartozó csendőrség felügyelőjének Il-od segédtisztjévé való kineveztetéssel. — Esküdtbirósági elnökök. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke az 1917. évre a szekszárdi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiróság elnökévé JPesthy Pál dr. kir. törvényszéki elnököt, helyet­tesévé pedig Köoessy Ödön kir. ítélőtáblái birói -cim és jelleggel felruházott kir. törvényszéki bírót jelölte ki. — A király temetésén. Tolnavármegye tör­vényhatósági bizottságát I. Ferenc József király temetésén Kovács Sebestéiig Endre főispánunk és Sztankovártszky János cs. és kir. kamarás, főrendiházi tag képviselték. — Alapitó tag. Sztankovánszky Jánosné belépett a Szekszárdi Róm. Kath. Ovodaegyesület alapitó tagjai közé 100 K alapítói' díjjal. — Kinevezés. Az Országos Közélelmezési Hivatal Dőry Pál nyug. főispánt Komárom- és Győrvármegyékbe miniszteri biztossá nevezte ki. — Az alispán felhívása. Forster Zoltán, vármegyénk alispánja körrendeletét adott ki az "ötödik hadi kölcsön tárgyában a járási főszolga­bírókhoz, községi- és körjegyzőkhöz. A hazafias felhívásnak bizonyára meg Icbz a kivánt ered­ménye, ha mindenki lelkes buzgalommal részt vesz a hadikölcsön jegyzésben. Mutassuk meg az egész világnak, hogy a hazáért minden áldozatra készek vagyunk. •— Áthelyezés. A honvédelmi miniszter Zelyonka József csendőrszázadost szárnyparancs- noki minőségben Szekszárdra helyezte át. — Magyar pap kitüntetése Montenegróban. Dr. Dobricic Nikola antivári róm. kath.. püspök Gasparics György pécsegyházmegyei áldozó- papot, volt szekszárdi káplánt, jelenleg antivári cs. és kir. tábori lelkészt, a tábori püspök elő­zetes hozzájárulásával a montenegrói székeskáp­talan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. Gas­parics György zalamegyei perlaki születésű, aki a háború kezdete óta katonai szolgálatot végez, az antivári lakosság erkölcsi és anyagi érdekei­nek istápolásával, a benszülöttek tiszteletét és ragaszkodását érdemelte ki. Ez annál értékesebb, mert ellenséges államban történik, melynek püs­pöke a fiatal katonapapot érdemei elismeréséül, most tb. kanonoki méltósággal jutalmazta meg. — Tanári kinevezés. A vallás- és köz oktatásügyi miniszter Gsehák Lajos dombóvári kir. kath. főgimnáziumi helyettes tanárt a IX. fizetési osztályba rendes tanárrá nevezte ki. — Plébánia átadás. Dr. Fent Ferenc szek­szárdi apát, kér. esperes múlt hétfőn adta át a kistengetici plébánia hivatalt Sebestyén Károly kinevezett adminisztrátornak. — A pécsi püspök jegyzése. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök 300,000 koronát jegy­zett az ötödik magyar hadi kölcsönre. . — Háborús pótlék. A felsöiregi ref. egyház- község 20 százalékos háborús pótlékot szavazott meg 1915. és 1916. évekre Kájel István lelkész­nek és Laky Dezső tanítónak. — Esküvő. Stern Gyula, az Engel-féle pécsi nagy fakereskedés főtisztviselője, múlt vasárnap esküdött Pécsett örök hűséget Feiler Mariskának, Földvári Mihály vármegyéi főlevéltáros, a Tolna­vármegye és a Közérdek főmunkatársa nővérének. — Aranylakodalom. Fördős Dezső uzdi nagybirtokos és neje szül. Pesthy Kornélia a napokban ülték meg arany lakodalmukat. — Az Oltáregyesület közgyűlése. Múlt vasárnap november 26-án tartotta a szekszárdi Oltáregyesület ez évi közgyűlését a róm. katji. olvasókör nagytermében. Dr. Ery Mártonná, az Oltáregyesület lelkes elnöknője nyitotta meg a gyűlést. Isten szeretetétől mélyen áthatott szavakkal üdvözölte, a -nagyszámmal megjelente­ket. Ezután özv. Spilller Istvánná a sajtó- szakosztály elnöknője vázolja a szép eredménnyel működő , sajtószakosztály tagjainak munkásságát. Majd Vinkovics Ella, jggyző tartotta magas gondolat menettel megszerkesztett beszámolóját. Ezt követte özv. Krammer Járosné az egyesület pénztárnokának elszámolója, ki nagy fáradsággal járó tisztét igazi ügybuzgalommal tölti be. Dőry Lászlóné kézimunkavezetőnő kedves köszönetét mond az Oltáregyesület buzgó tagjainak, kik szép számmal látogatják a kézímunkaórákat, hol nagy buzgalmat fejtenek ki a különféle kézi­munkák készitésébeu. Ezután megtartja elszá- molóját. Majd dr. Fent Ferenc apátplebános Oltáregyesületi igazgató tartotta meg fenkölt tartalmú, lélekreható ünnepi beszédet. Ezután következett a tisztujitás. Dr. Fent Ferenc Oltár­egyesületi igazgató tolmácsolta az egész Oltár­egyesület hálás köszönetét, szeretett agilis elnöknőjének dr. Ery Mártonnénak, s Őt újból lelkes éljenzés között, elnökének választja; valamint a többi, tisztviselőket is újból meg­választották. Dr. Eryné úgy a maga, mint tiszt­társai nevében köszönetét, mond a megtisztelő bizalomért és a közgyűlésen megnyilatkozott érdeklődésért s a közgyűlést bezárta. — Az aranysarkantyús vitézek. A király a koronázás után a helyőrségi templomban né­hány előkelő urat aranysarkantyús vitézzé fog avatni. Még a lovagkornak maradványa ez a szertartás, amelyet minden koronázáskor és csakis a koronázáskor — végeztek eddig királyaink. Az aranysarkantyús vitézek száma nincs megálla­pítva ; 1867-ben huszonhárom urat avatott fel a király, tiz mágnást és tizenhárom köznemest; régente azonban csaknem kizárólag nemesek részesültek ebben a kitüntetésben, amellyel semmi külön rang nem jár együtt. Az 1867-iki aranysarkantyusok között csak három volt képvi­selő és egynek (Szitányi Bernát képviselőnek) kivételével valamennyi aranysarkantyús a régi nemességhez tartozott. Ezek között volt a nem­régiben elhunyt Kardoss Kálmán v. b. t. t. aki a koronázásnál legfiatalabb tagja volt a képviselőháznak; daliás megjelenésű ifjú levente volt, akinek általános műveltsége, előkelő modora feléje fordította az akkor az £igyek étén álló státus férfiak figyelmét. Egykori képeken fölis­merhető még Kardos Kálmán, volt baranyame- gyei és pécsi főispán, majd képviselőházi alelnök alakja. — Hadikölcsön. A pécsi székeskáptalan alapítványi hivatala 700,000, az Egyházmegyei Takarékpénztár 300,000 és a székeskáptalan 300,000 koronát, összesen 1.300,000 koronát jegyzett az ötödik hadi kölcsönre. A kalocsai főkáptalan az ötödik magyar hadikölcsönre egy millió koronát jegyzett. — Adakozás. A szekszárdi népkonyhára adakoztak: Dr. Leopold Kornél Szekszárd 20 korona, Szabó Ferenc nyug. tanár Szekszárd 5 K, Döry Frigyes Paradicsom puszta 10 K. itj. Leo­pold Lajosné Budapest 30 korona, mely kegyes adományért számos szegényeink nevében ez utón is hálás köszönetemet nyilvánítom. Bezerédj Pál. — Vasárnap is lehet hadikölcsönt jegyezni.' A kereskedelemügyi minisSter leirata alapján a szekszárdi pénzintézetek is nyitva maradnak november 23 a és december hó 22-ke közé eső vasárnapokon, hogy a közönség hadikölcsönt jegyezhessen. — HŐSI halál. Füri János, Csuka Ferebe és Baka János szekszárdi, l7. honvédgyalog­ezredhez tartozó katonák az olasz harctéren hősi halált haltak. Pongrác Aladár 19-ik honvédgyalogezredbeli zászlós, Nyárádi Aladár döbröbözi plébános, szent­széki ülnök unokaöccse az orosz harctéren Bre- zaynál elesett. — Uj pénz. Az uj ötvenkoronás bank­jegyeket december hó 18-án, az egykoronás papírpénzt pedig december 21-éfi bocsátja ki az osztrák-magyar bank. — Katonák házassági engedélye. A hadügy­miniszter és a honvédelmi miniszter rendeletet adtak ki, amely szerint megengedik, hogy mind­azok, akik a háború tartama alatt tényleges szol- gá'ati kötelezettségüknek eleget tesznek, vagy pedig mint póttartalékosok az első katonai ki­képzésben részesülnek, tényleges szolgálati köte­lezettségük letelte, illetve első katonai kiképzé­sük befejezte után katonai hatósági engedély nélkül házasságot köthetnek. i — Szerb nemzetiségű magyar fóldmives milliós hadikölcsön jegyzése. Gruncsity Miaden battonyai szerb anyanyelvű* földmives polgár az ötödik magyar hadikölcsönre egy millió koronát jegyzett. Szolgáljon ez a példa tanulságul azok­nak a magukat magyaroknak valló földmives polgároknak, akik vagyoni viszonyaikhoz képeit még nem vették ki részüket a hadikölcsön jegy­zésből. Mert hiszen igaz, jó 6°/o ra adta kölcsön szerb anyanyelvű hazánkfia a maga millió koro­náját az államnak, mégis épen mert szerb anya­nyelvű, adja meg a beszédes tartalmat jegyzésé­nek, a hadi kölcsön jegyzés jelentőségének meg­értése. Mert a 6°/# kamaton kívül miért jegyzett a kimondani is nehéz nevű hazánkfia ? Azért, mert ezzel elősegíti a háború győzelmes befeje­zését. Ha tehát ezt egy Gruncsity Miaden meg­értette, — ne értenék meg ugyanezt Tolnavár­megye magyar földmives polgárai ? — Teljesen jó, alig használt férfi télikabát jutányosán eladó. Cim a kiadóhivatalban. — A sok ista“ régebben és most. — Régebben : normalista, reálista, gimnazista, ezek között a 4 alsóbb osztályosok: párvista, prin- cipista, grammatista, szintakszista. Azután: diur- nista, iurista, kancellista, koncipista, patvarista, protokollista. — Újabb időben : artista, externista, internista, polgárista, preparandista, irodista, prokurista, kereskedelmista, kongregánista, tele- grafista, telefonista stb. Tehát igen termékeny szóképző az az -— ista! — Bezárt üzletek. A polgármester felszólí­tására a szekszárdi kereskedők csütörtökön, I. Ferenc József király temetése napján, a nemzeti gyász kifejezéséül, üzleteiket zárva tartották. — Tilos az országos mély gyászra való tekintetből a vármegye területén színházi elő­adások, hangversenyek tartása és nyilvános he­lyeken való zenélés további belügyminiszteri intézkedésig. — A dombóvári vásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Tolnaváémegye területéhez tartozó Dombóvár községben a folyó évi november 30 ára eső országos kirakó- és állatvásárt ez évben kivételesen december 4-én ' tartsák meg. — Doberdó címmel jelenik meg december közepén Szabó István uj háborús könyve, mely­nek művészi címlapján úgy pirosiik ez a kén­köves szó, ahogy magyar anyák büszke gyászá­ban él a görzi csaták poklának a Monte Sant Michéle sötét kavernáinak és a Valóne völgy nagy magyar temetőinek emléke. Szabó István, akinek tavalyi könyve, a „Kárpáti hó“ most je­lent meg harmadik kiadásban, újra a honvédek­ről ir, az élet és halál forgatagába került magya­rokról olyan színekkel, olyan közelről és az át­élésnek akkora erejével, mint még kevesen. — A „Doberdó“, melyet Benkö Grill udvari könyv­kereskedése ad ki, nemcsak tartalmában de külső köntösében is művészi meglepetése lesz a kará­csonyi könyvpiacnak. Négy koronáért már most megrendelhető minden könyvkereskedésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom