Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-24 / 39. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1916. szeptember 24.

hajdan oly zajos és fényes élőtöket — csöndesen, de magyar „nemzeti csöndes“ nélkül, mert ehhez nem hogy pénzük, hanem a mai szörnyen szűk világban talán — babjok sincsen . .-.

Aztán szükséges-e részleteznem azt a temérdek égbekiáltó visszaélést, magyarabbul: csalást, mit a hadseregszállitók a hadifelszerés és élelmezés körül a hazáért véröket hullató szegény katonáink rovására —i Istent, lelkiismerätet, tisztes ségérzést nem ismerve — nap-nap mellett elkövetnek ?

De ha már — sajnos — sokaknak hozzá fér a leikökhöz az ily módon való rohamos meggazdagodás s ők e miatt nyugodtan tudnak aludni: legalább húzódnának meg szerényen, ne tüntetnének utón-útfélen vagyonukkal és fékeznék meg feleségeik s leányaik őrült pazarlását a divat- és ékszer-kultusz terén. Ezt javasolhatná a legelemibb életfilozófia ; de ők teljesen túlteszik magokat mindenféle ily tekintete ken és nem imponál nekik a magyar főúri hölgyek nemes irányú mozgalma sem a túlhajtott divathóbort ellen. Mintha csak mondanák: ám öltözködjenek egyszerűen és spóroljanak azok akik erre rászorultak. Minekünk van miből, mi kibírjuk igy is . . .

Hát nem vakmerő kihivása ez — kérem — a megélhetéséért küzdő millióknak és nem gondolják e a magyar hazának ez ellenségei — azt is mondhatnám: árulói, — hogy ez a provokativ magaviseletök előbb utóbb megboszulhatja magát — a világháború lezajlása után ? . . .

Pécs, 1916 szeptember 14.

Pártos Zsigmond.

Cukor-hiány.

Lévén a cukor minden édessége mellett is nem fény űzési, hanem közszükségleti cikk és mert alig van ember városunkban, hogy naponta keserűséget ne érezne a cukor, illetve cukorhiány miatt, a múlt számunkban a közönség részéről beküldött panaszra és ezzel kapcsolatban bizonyos hasznos tudnivalókra szükségesnek tartjuk kitérni annál is inkább, mert krónikus és általános a panasz, hogy városunkban nincs cukor s ha van is, olyan nehezen, olyan megbotránkoztató körülmények között lehet hozzá férkőzni, amelyek ellen tenni kell. Mert lehet az ellen tenni és van is rá mód, a kormány adott b a tál mi eszközt arra a közigazgatási hatóságoknak. És kötelessége ez a közigazgatási hatóságoknak. Mert ma nem állhatnak elő a hatóságok azzal a gyerekes kibúvóval, hogy: ha nincs panaszos, nincs panasz, a közönség maga a hibás, miért nem jő feljelentést tenni ! Ugyan kérem, vegyük ki a fejünket a homokból! Hiszen újságot csak olvasunk! Rendőrség, csendőrség, hivatalok kapják a lapokat s tudomásunk szerint pl. a csendőrség még kisebb ügyeket is, melyek hatás körébe esnek s melyekről az újságból Bzerez tudomást, nyomozás tárgyává szokta tenni. Es ez nagyon jó szokás s az újságokat a köz- igazgatási hatóságoknak is jó kézbe venni.

A kormány a múlt év novemberében kibocsátott egy rendeletet, — 4207/1915. sz. — amely módot adna a hatóságoknak arra, hogy a •cukorhiányon és az árurejtegetésből származó egyéb hiányokon sürgősen segítsenek.

A 4207/1915. sz. kormányrendelet, amely „a lakosságnak életszükségleti cikkekkel ellátásáról és árdrágító visszaélésekről“ szól, felhatalmazza az alsóbbfoku közigazgatási hatóságot arra, hogy a rendeletben megállapított kivételes intézkedésekkel biztosítsa a lakosság ellátását.

A rendelet 4. § ának harmadik és negyedik bekezdése igy szól;

A bejelentést a közigazgatási hatóság egy vagy több cikkre és a szükséghez képest akár általában, akár egyes személyekre vagy vállalatokra, akár a személyek vagy vállalatok bizonyos csoportjaira rendelheti el ahoz képest, hogy náluk, tekintettel gazdaságukra vagy üzemükre, nagyobb készletet lehet feltételezni.

A hatóságnak vagy megbízottjának jogában áll a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálni.

Eszerint a hatóság, ha megtudja, hogy X. cégnek egy-két vaggon cukorja van, kötelezheti arra, hogy azt jelentse be.

A rendelet II. § ának első bekezdése igy szól:

A közigazgatási hatóság a termelőt, kereskedőt és bármely más személyt, akinek a hatóság megállapítása szerint valamely életszükségleti cikkből a saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó készlete van, arra kötelezheti, hogy készletének a saját szükségletét meghaladó részét a hatóság utasítása szerint a hatóság részére, vagy az általa megjelölt természetes vagy jogi személy (cég, intézet, szövetkezet stb.) részére készpénzfizetésért átengedje (hatósági igénybevétel, rekvizició„)

A hatóság tehát a bejelentett készletet a J

maga hatáskörében rekvirálhatja. Ugyanezen paragrafus utolsó bekezdése ezt mondja:

Az igénybevett cikkeket a közfogyasztás céljára a hatóság által megszabott módon és feltételek szerint kell forgalomba hozni.

Ezt kiegészíti még ugyanezen rendelet 5 szakaszának utolsó bekezdése, amely szerint:

a közigazgatási hatóság egyes életszükségleti cikkekre vonatkozólag megállapíthatja a ki* szolgáltatható legnagyobb mennyiséget.

Igaz, ez esetben nem vásárolhatna X. ur süveg és mázsaszámra, vagy tiz húsz kilójával, de Y-nak is jutna annyi, amennyit a készlet gazság os felosztása lehetővé tenne.

Klőhezlelés ?

Kern az entente-hatalmak hozzájuk méltó aljas kiéheztetcsi tervéről akarunk szót ejteni, ha nem arról, hogy közvetlen az aratás és cséplés után, ma nézünk a kiébeztetés elébe, mert nem kapunk lisztet, nem kapunk kenyeret.

A miniszter havi 20 waggon lisztet utalt ki keserves részletekben az alispán előterjesztése folytán az egész vármegye részére, noha magának Szekszárdnak havi szükséglete, még ha figyelembe vesszük, hogy ma még a közönség egy kis része nem szorul is a hatósági ellátásra,

12—15 waggon.

Ha jött is pár métermázsa, fél óra alatt nyoma sem maradt és 10—15 napon át csüggedt asszonyi csoportok oszlanak szét már úgy kéeő estefelé üres kezekkel, liszt nélkül, azzal csititni újból és újból a kenyeret kérő családod, hogy: majd talán holnap.

Dehát ez igy csak nem mehet!

Nagyon kérjük a nagyközönség nevében a vármegye alispánját, hogy egész hivatali presztízsének latbavetésével hasson oda a miniszternél, hogy emelje fel Szekszárd város és Tolnavár - megye lisztkontingensét a tényleges szükségletnek megfelelőleg.

A községek elöljárósága, városunk polgár- mestere, számoltak a szükséglettel, amikor a liszt- mennyiségeket kérik, ne üssön le abból önké- nyüleg arra fölfelé aztán senki sem. A Haditer mény kirendeltsége nyomban kiadja a miniszter által kiutalt összeget, a környékbeli malmok raktárai alig képesek a készletet befogadni, tehát csak az alispáni előterjesztés és a miniszteri utal-, vány számoljon a tényleges szükséglettel. A város pedig ne adjon lisztutalványt annak, aki gabonavásárlási igazolványát vissza nem adja.

KÜLÖNFÉLÉK.

HSsök siria...

Oroszország nagy határa messze van,

Magyar fiuk hullanak el itt sokan. Oroszország homok puszta földjére Egyre hull a szép magyar fiuk vére.

Fölkelő nap sugaraid szórd oda,

Ott, hol nyugszik tizenkét magyar baka. Ringó szellők suttogjatok szelíden.

Mert itt alant tizenkét vitéz pihen.

Dalos madár7 Ha rá szállsz a sírjára,

Sírjad lelked egy csodás bús nótába. Szomorufűz csókolgassad fejfáját,

Feledtesd el édes magyar hazáját.

Messze távol tizenkét síró anya,

Édes fiát hiába várja haza. könny lepi be naponta bús orcáját Nem hallgatta meg az Isten imáját.

Hú jegyesek és szerető hitvesek,

Fehér ruha helyett gyászost öltsetek,

Fehér helyeit gyász feketét húzzatok,

Nem jön vissza vőlegénytek, uratok.

Ha hozzátok e gyászos hir elmegyen, Mondjatok el egy-két imát csendesen.

Azokért is ejtsetek egy csepp könyet,

Akik innen vissza soha nem jönnek.

____ TÖRÖK JÓZSEF.

— Katonai kitüntetések. A király megengedte, hogy késmárky Béla 5. honvédhuszár- ezredbeli százados a német császár által adományozott II. osztályú német vaskeresztet elfogadja ós viselhesse.

Kristofek Géza, 44 es, Jöbszörösen kitüntetett százados újabban , királyi elismerésban és dicséretben részesült.

Várkonyi István 69. gy. ezredbeli tartalékos főhadnagyot Őfelsége a koronás érdemkereszt 3. osztályával a hadiékitménnyel tüntette ki. Előző kitüntetése a Signum Laudis volt. A vitéz főhadnagy, sajnos, e kitüntetést csak igen

későn tudhatja, meg, mert 1916. julius 21-én keres titóvédharcok közepette az orosz harctéren eltűnt, illetve fogságba jutott 22 hónapi állandó harctéri szolgálat, után.

Keresztes János tolnavármegyei hivatalszolga, népfölkelő honvéd az olasz harctéren teljesített katonai szolgálatáért a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel lett kitüntetve.

— Előléptetés, ő Felsége Erdős László orvostanhallgató hadapród-őrmestert, néhai Erdős Gábor bátászéki főjegyző fiát, aki jelenleg egyik lembergi kórházban teljesít katonai szolgálatot, zászlóssá léptette elő. "

— Igazságügyi kinevezés. A király Simon Rudolf szekszárdi vezető királyi ügyészt pécsi föügyész-kélyettesé nevezte ki.

— Két testvér katonai kinevezése. A király Pápay Dezső naszódi áll. tanítót, 44 es gyalogezredbeli zászlóst, Pápay István nyug. mözsi főjegyző fiát hadnaggyá, Pápay Ödön mö'.si rk. tanítót pedig zászlóssá nevezte ki. Pápay Dezső, mint a 44-es gyalogezred ágyusosztagának pa,- rancsnoka az orosz fronton teljesít hadiszolgálatot.

— Piébánosi kinevezés. Zányi György pápai kamarás, a faddiaknak szeretett és nagyrabecsült, nemesszivü plébánosa hosszú áldásos lelkipásztor- sága után nyugalomba vonult. Az igy megürese-r dett faddi plébániára gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Gosztolányi Jenő somogyszent- lászlói plébánost nevezte ki.

— Elismerő oklevél a hadikölcsönök sikeres előmozdításáért. A király felhatalmazása alapjáu a pénzügyminiszter a magyar püspöki kar tagjainak és a főispánoknak a hadikölcsönök körül szerzett érdemeik elismeréséül dicsérő oklevelet állított ki és azt nekik megküldötte. Ilyen elismerő írást kapott Kovács Sebestény Endre főispánunk is.

— Segédlelkészek. A ref. püspök Hercegh Józsefet Nagyszékely be, Kudas Dezső Tolna- némedibe, Pap Gusztáv Decsre, Szőnyeyhy Sándor Tolnaváraljára nevezte ki ref. segédlelkészekké.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter a pénzügyőri biztosok létszámából Kisantal Gyulát, tolnai biztost, Kisváráéra pénzügyőri főbiztossá nevezte ki.

— Hymen. Marosy Dezső 64. gy. ezred többszörösen kitüntetett vitéz főhadnagya, Marosy Lipót szekszárdi adótárnok és neje Kallivoda Ilona úrasszony fia, eljegyezte szeghfalvi Szeghy Mancika uíleányt, szeghfalvi Szeghy Sándor szekszárdi gyógyszerésznek, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatójának és neje Tenczlinger Róza úrasszony leányát.

— Felvétel a hadapród-iskolába. A szekszárdi diákok közül Mihályffy Dezső és M. Simon István a pécsi m. kir. hadapródiskolába; Pénzes László és Schröder László pedig a budapesti cs. és kir. hadapródiskolába vétettek fel.

— Egy tábori lelkész kitüntetése. Két év óta teljesít a 69. gyalogezredben Horváth Lajos pécsi hitoktató tábori lelkészi szolgálatot, akit a király a harctéren szerzet: kiváló érdemeinek elismeréséül a Signum Laudisszal tüntette ki.

— Egyházmegyei hirek. A megyéspüspök Hoffman Karoly segédlelkészt Bátaszékről Somogy szentiász lóra küldötte adminisztrátornak, Péter Róbert segédlelkészt Dunaföldvárról Báta- székre, Tadics Benő segédlelkészt az újonnan szervezett dombóri második kápláni állásra és Hegedűs László ujmisést Kurdra nevezte ki. Heckenberger Koorád dr. plébánost a németbólyi esperesi kerület jegyzőjévé nevezte ki.

— Visszatérés a kath. vallásra. Cseh Ervin

vbtt., nyug. miniszter, ki évtizedekkel ezelőtt a református vallást vette fel, a napokban ünnepélyesen visszatért a kath. vallásra. T

— Nem mehet a háborúba. Reich Oszkár gyönki főszolgabíró, a. Ferenc József lovagrend tulajdonosa, tartalékos tiszt, most már harmadszor jelentkezett önként katonai szolgálatra, illetve kérvényt intézett a főispánhoz, melyben felmentésének felfüggesztését kérte, hogy a románok elleni hadjáratban részt vehessen, Kovács Sebestyén Endre főispán a főszolgabíró kérelmét nem teljesítette, mivel hivatalában pótolhatatlan. A hazafias kötelesuégteljesités ilyetén felbuzdulásának szerintünk kár útját állani, mert mint a jelen esetbén is, az önként harctérre kívánkozó maga is hivatalfőnök lévén, legjobban kompetens annak megítélésére, hogy a főszolgabírói hivatalban nélkülözhetetlen-e vagy a fronton.

— Más kárán tanul az okos. A központi járás főszolgabirája Pórnyi János decsi földmir velőt 230 korona pénzbüntetésre továbbá 15 napi elzárásra ítélte, mert tengeri fölöslegét csak részben jelentette be s az eltitkolt tengerijéből 2 éa métermázsát maximális áx*on fölüli 36 korona mé- termázsánkénti árban adta el.

— Adomány. Decs község elöljárósága «100

koronát adományozott a bátászéki üditő-álfömás javára. *