Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-25 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEi KÖZLÖNY 1915 április 25. települési akció ellensúlyozná a háború pusztulásait. A nagy kivándorlási kérdés, amely évtize dek óta egyik legszomorubb gondja a magyar közvéleménynek, igy talán dűlőre jut, még pedig nemzeti, gazdasági és erkölcsi érdekeink szempontjából a lehető legelőnyösebb módon. KÜLÖNFÉLÉK. Tempora mutantur.... 1850—1915. Változtak az idők, — eltűntek az évek, Most meg ezt éneklik, ifjak és a vének: „Első Ferencz József, se apja, se anyja! Szegény Magyarország védi, takargatja!...“ ____ KÁLMÁN DEZSŐ. — Katonai kitüntetések. Vilmos császár Kristofek Géza 44 gy. ezredbeli vitéz századost, özv. Kristofek Beláné fiát, aki a szerb harctéren már meg is sebesült, az ellenséggel szemben tanúsított hősies magatartásáért a vitézségi vas- kereszttel tüntette ki. — A király Kender János 34. gy. ezredbeli szakaszvezetőt az arany vitézségi érdemkereszttel tüntette ki. Muchmayer Jenő kapitány szép szavak kíséretében tűzte a hős katona mellére az érdemkéresztet, aki ezenfelül még 100 korona jutalmat is kapott a „Vitézek legvitézebb ‘ je cimü cs. és kir. katonai alapból. — Elismerés. A király Fekete János 19 honvédgyalogezredbeli hadnagyot, nagykónyii s. jegyzőt, úgyszintén Adler Gyula 69. gyalogezredbeli tartalékos hadnagyot, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért dicsérő elismerésben részesítette. — Dicsérő oklevél. A hadtestparancsnok- ság Lemer Sándor 34. gyalogezredbeli hadnagyot az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért dicsérő oklevéllel tüntette ki. — Névmagyarosítások. Scluvarcz Nándor györkönyi illetőségű, budapesti lakos családi nevét «Fékeié» re, Müller Béla Miklós dombóvári lakos pedig családi névét «Molnár»-ra magyarosították. — Államsegélyek. A vallás- és közoktatás; ügyi miniszter a szekszárdi kereskedőtanonciskolának 640, a tolnai iparostanonciskolának 130, a tamásiinak 500, a paksinak pedig 1200 korona államsegélyt utalványozott. — A nyugdíjaztatásukat kérő tanítók Ügyeimébe. Felkérem tankerületem azon tanítóit, kik szeptember 1-jére nyugdíj áztatni óhjtják magukat, hogy nyugdíjaztatási kérvényüket kel lően felszerelve hivatalomhoz május 5 ig terjesz- szék be. Szekszárd, 1915 április 20. Nagy Béla hiv. vezető kir. s. tanfelügyelő. — Önkéntességi vizsga. A véderőtörvény utasítása értelmében a m. kir. honvédelmi miniszter rendeletére Pécsett önkéntesi kiegészítő vizsgák voltak a honvédelmi hadapródiskolában. — Nyolcvanegyen tették le sikeresen a vizsgát, köztük voltak : Lendoai Lajos szekszárdi, Gábor Pál ozorai és Niederland Imre bátaszéki tanulók is. — Disz hard. A m. kir. székesfehérvári 17. honvédgyalogezred 1 sö pótszázad altisztjei és legénysége szeretete • és nagyrabecsülése jeléül diszkarddal ajándékozta meg Ács Vilmos tamásii egyetemi hallgatót, hadapródőrmestert. Ez a szép elismerés nem szorul bővebb kommentárra. — Népfölkelők behívása. Az 1891 és 1895 évbeli népfölkelők május hó Í5 re tartoz- toznak bevonulni. — Miniszteri köszönet. Múlt évi 4456 számú körrendeletemmel — tekintettel arra, hogy hadseregünknek esetleg a valódi tea mellett más megfelelő anyagokból, elsősorban a szedercserje levelekből készítendő teára lehet szüksége — az egyházi főhatóságok részéről nyert ssives támogatás mellett, az ország tanulóifjúságához fordultam azzal a felhívással, hogy tanítóik, tanáraik vezetése alatt szederlevelek gyűjtésében közreműködjék. A gyűjtés nagy buzgalommal és szép eredménnyel folyt le az ország minden részében ; a további feldolgozásra alkalmas állapotban Budapestre szállított szederlevél tömegek mennyisége az 1200 mm.-át meghaladja. — A gyűjtésben résztvett iskolák vezetőinek, tanitóinak, tanárainak s ifjúságának ezért a derék lelkes munká jáért úgy a hadügyminiszter ur, mint a magam nevében őszinte köszönetemet fejezem ki. Budapest, 1915 április 7. Jankovich Béla, s. k. — Kérelem. A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának igazgatósága elhatározta, hogy egybegyüjti az összes irott emlékeket és nyom tatványokat, amelyek a most dúló háborúra, ennek előzményeire és okaira vonatkoznak. Mivel azonban minden gondosság és buzgólkodás mellett is megeshetik, hogy a múzeumi könyvtárnak nem lesz módjában minden háborús irott emléket és nyomtatványt megszerezni, kivánatos; hogy ehh"z a gyűjtéshez a nagyközönség is hozzájáruljon, hogy igy a gyűjtemény minél teljesebb legyen. A Magyar Tudományos Akadémia kebelében alakított Hadtörténelmi Bizottság is szolgálatába áll e nemes eszmének,, hogy ezúton is teljesítse ama magasztos hivatását, mely kötelességévé teszi, miszerint nemzeti közérzületünkre fölemelő hatással biró magyar hadi történelem adatait gondosan összegyűjtse a jövendő nemzedék és a történetírók számára, egy esetleg később alakítandó magyar hadi levéltár anyaga gyanánt. Felkérünk tehát minden hazafit, hogy gyűjteményünk gyarapításához hozzájárulni szíveskedjenek. — Eljegyzés. Nőger Frigyes eljegyezte Katona Jucikát, Szekszárdon. — Sürgős beadvány. A szekszárdi izr. elemi népiskolát folyó hó 21 én hatóságilag bezárták. Az iskolaszék elnöke sürgős beadvánnyal fordult az alispánhoz az iránt, hogy az iskola megnyitását rendelje el ; mert a tanulók között most már a járványos betegség teljesen megszűnt. — Különösnek találjuk, hogy akkor, midőn a tanulóit. 60—70 százaléka beteg volt, senki sem gondolt az iskola bezáratására. — XV. Benedek pápa bébe imája. A bécsi katholikusok könyörgő processzióján, a melyen több mint harmincezer ember vett részt, Piffi dr. biboros hercegérsek elmondta XV. Benedek pipa békeimáját, a mely igy hangzik = „A háború nyomorúságában és félelmében, amely a népeket és nemzeteket létükben fenyegeti, hozzád esedezünk ó Jézus, a te szerelmes szivedhez, mint legbiztosabb menedékünkhöz. Hozzád ó könyörületes szivü Isten, hozzád könyörgünk : vezéreid el felöttünk a rettenetes ostort! Te- hozzád a béke királyához intézzük szüntelen imádságunkat: add meg nekünk a békét, a melyért epedünk! Isteni szivedből sugározd ki az egész világra szent szerelmedet, hogy mindén ellenségeskedés eltűnjön és az emberek között csak a szeretet uralkodjék. Midőn a földön időztél, szived a leggyöngédebb részvéttel volt eltelve minden emberi szenvedés iránt. Könyörüljön meg a szived rajtunk ebben az órában, a mely súlyosan nehezedik ránk végtelen pyttlöíetévei és borzalmas vérontásaival! — Könyörülj meg az anyák sokaságán, a kik aggodalom és gondok között várják fiaik sorsát, könyörülj meg a családokon, a melyek fejét elrabolta a háború, könyörülj a szerencsétlen Európán, a melyre oly nehéz "sors szakadt. Sugald az uralkodóknak és népeknek a béke gondolatát, engedd, hogy megszűnjön a küzdelem, amely a népeket szétszakítja ; ó add, hogy az emberek ismét találkozzanak a szeretetben. Gondold meg Istenem, hogy drága véred árán testvérekké tetted őket. Egykor, a midőn Péter apostol segítségül hívott, mondván : „Ments meg Uram, mert mindnyájan elpusztu lünk“, meghallottad a szózatot szeretetteljesen és a felindult hullámoknak nyugalmat parancsoltál. Óh engesztelődjél meg e napokban is és hallgasd meg kegyesen bizakodó imánkat és adjál a viharban álló világnak ismét nyugalmat és békét, ó szent Szűz, te, a ki segítségünkre siettél, a legnagyobb veszedelmek idején, segíts meg bennünket ma is, védj meg és ments meg minket. Amen !“ — Midőn az Amen elhangzott, mélységes és átszellemült csend uralkodott percekig a sok ezer főnyi tömegben. A szivekből ugyanaz az imádság szállt az ég felé.. . — Tanítók százada. A Dunántúl írja: A magyar néptanítóság bőségesen és készségesen kiveszi részét az immár kilencedik hónapja dúló világháborúból. Aligha van katona-ezred, sőt század, amelyben több-kevesebb tanitó ne harcolna s amelynek egy-két tanitó tagja már eleddig is ne adta volna életét a hazáért. De olyan század aligha van még egy, mint a pécsi 19. honvéd gyalogezrednek 3. menetszázada. Ennek a közvetlen vezetősége csupatanitó. A századparancsnok ifj. Somssich Sándor, tart. zászlós, pincehelyi állami tanitó, aki Szerbiában a vissza vonulásig csaknem minden ütközetben résztvett s múlt év december havában sebesülten, az ezüst vitézségi éremmel kitüntetve, tért haza. A szakaszparancsnokok, a szakaszok sorrendje szerint: Frisz gilvánfai, Takács gyódi, Kálóczi romonyai tanítók és Selényi Miklós szintén tanitó, egyéves önkéntes szakaszvezető.' — Legföle- melőbb a dologban az, hogy mind az öten önként- jelentkeztek ; ezidőszerint még nem kellett volna harcba menniök ; nem úgy osztattak be, hanem úgy kérték beosztatásukat, nehogy mint mondják : lekéssenek. ... A második szakasz purancsnokára nézve még külön dicsérő megjegyzésre méltó, dolog, hogy: amidőn megtudta, hogy e századot a fentnevezett, általa személyesen ismert kuruc vérü „vén harcos“' vezeti, sietve jelentkezett' s kérte e századba való beosztását, az már szervezve lévén, a második szakaszba parancsnokul már beosztva volt — szintén tanitó — önkéntes szakaszvezetőt, ez az egy már feleséges ember lévén, környékezte, kérte meg, hogy lépjen vissza s engedje át helyét, aki azt, arravaló tekintettel és érveléssel meg is tette : csak igy mehetett teljesedésbe az óhaja . j . Tanítók ! A büszkeség bizonyos ueme dobogtassa honfiúi kebleteket s kérjétek a magyarok Istenét, hogy e hős leventéket is áldja meg, hogy növelhessék hírét, nevét, dicsőségét a magyar honvédségnek, a magyar tanítóságnak ! Isten vigye, vezérelje, segítse őket: — Háborús délután. Folyó hó 20 án a teljes siker jelében folyt le a Nőegylet „Híborus Délután“ a „Világ Mozgó“ helyiségében. A tartalmas műsor minden egyes pontja igaz gyönyörűséget nyújtott, a nagyszámban összejött, előkelő közönségnek. A nemes és szép hozta létre ezt a műsort és ugyanezen eszméket szolgálta annak lejátszása. A lapunk múlt számában ismertetett gazdag műsor, központjában dr. Kra- molin Gyula lelkes, erkölcsi és életelvekkel dús, remeken stylizált hazafias alkalmi beszédével, körülfogva a 34-esek elsőrendű zenekarának művészi zenejátszásával, megtűzdelve a bájos szereplők, mint. Schmideg Juliska, Klieber Gizella, Kenézyné, Hanka Alajosné müsorszámaival, meg- frissitve a 34-es ezredben katonáskodó művész ifjak : Berkovits, dr. Kemenszky és az általunk már ismert Ájdór György és Wendl Alajos ifjúi ihlettel áthatott művészetével, meghintve Bodnár István szívbe kéredzkedő poezisének háborús virágaival : egy oly szép és emlékbe maradó csokor volt, mely az állva énekelt Wacht am Rein- nal és magyar Hymnusszal illett a mai idők nagyságához. A remek és nemescéu ünnepély után mindenki jóleső érzelmekkel és azzal a nemes öntudattal távozott a fényesen kivilágított teremből, hogy nemcsak müvésíi élvezetben részesült, hanem a mostani nehéz idők legelső kötelességét is lerótta, amikor a Nőegylet jótékony célú hazafias ünnepélyének anyagi sikerét előmozdította, mely anyagi siker, hozzászámítva a pénteken megismételt előadás jövedmeit, igen tekintélyes összeggel gyarapította a nemes hazafias jótékonyságot. —- Vakulj magyar! A napokban egy osztrák tábori levelező lap került a kezembe, melynek cimoldali szelvényén ez a' szó „feladó“ hét különböző nemzetiségi nyelven olvasható ily- képpen: Absender; Odesilatel; Nadawca; Mit- tente ; Posiljatelj ; Poáiljac; Presentator. Erre mii- felénk, hol a magyar ■ és német elemen kívül csak a szláv van csekélyke százalékban képviselve, a fentebb lepingált hét szó közül egypár oly vadidegenül hangzik, hogy jó szerivel reá sem ismerünk: melyik milyen nyelven is van | Hanem a „feladó“ szó magyarul nagyitó üveggel seip található meg azon az Osztrák tábori lapon, holott — mint tudjuk — csak magában Becs, vagy ha úgy tetszik : W>én birodalmi szék- és fővárosban százezer körül van a magyar ajkú lakosok száma, és a hadsereg „k. u. k.“ mely hivatalos cimben az: „u. k.“ Magyarországot jelentené vagy mi? No de hát már megszokhattuk attól a kedves Wien-től s ennek hatalmi köreitől, hogy csak akkor boldogok igazán, ha agyon ignorálhatják a magyart, és nem bűnük ezt még jelen felette komoly napjainkban sem, midőn a magyar baka és magyar huszár vitézsége nélkül a muszka horda már rég úrrá lett volna a Kárpátokon ! ... Az járja most jelszóul a világháború borzalmai között: hogy ne politizáljunk, ne pártoskodjunk, s főképp a nemzetiségekkel a legjobb barátságban és egyetértésben éljünk. Helyes! de akkor legalább ne ingerelnék ily szembeszökő mellőzéssel a magyart; azt a magyart, kiről jobban el van ismerve, hogy a monárkia súlypontja az ö fővárosában Budapesten van, nem pedig — Wienben ! P. Zs. — Adományok. A „Vörös Félhold“ javára adakoztak : Bátaszék község 267 korona 38 fillért, Tolna 119 K 58 f., Decs 55 K, Simonmajor 48 K 85 fi, Sióagárd 25 K 50 fi, Sárpilis 25 K, Harc 15 K, őcsény 14 K 60 f, Ginlicsalád 12 K, Báta 10 K, Mözs 10 K, Alsónyék 8 K, Alsónána 7 K és Várdomb 5 korouát Borgula Ede 30 koronát, Török Béla 20 K, Németh Gyula 7 K 50 fi, Kovács Dávidné 5 K 27 fi, Mautner gGyula 5 koronát adományoztak a szekszárdi Vöröskereszt egylet javára. — Ti.os a szivarropogtatás. A pénzügyminiszter a fertőző betegségek elterjedésének m;nden téren való meggátlása végett rendeletileg megtiltotta, hogy a közönség a trafikokban a szivarokat vagy cigarettákat fogdoshassa és válogathasson közülük A darabonként eladásra kerülő szivarokat ezúton maga az elárusító veszi ki a dobozból és úgy adja el a vevőnek.
