Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
Xllll. éBioiwm. 41 sióm. Szekszúrd, 1915. nooember Zl. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Europa jövő térképe. Ezen cim alatt látott napvilágot a Leipzigben megjelenő „Illustrierte Zeitung“- ban egy térkép, mély a négyes szövetség győzelem esetére vonatkozó terveit leplezte le. Mióta a világháború megkezdődött, az entente vezető államférfiai unos-untig azt hangoztatták, hogy küzdelmük célja a német militarizmus letörése s a népek szabadságának, haladásának s polgáriasodásá- nak biztositása. A francia szövegű térkép, mely még a háború kitörése előtti időkből származik, kétségtelenül igazolja, hogy a négyes szövetséget íazon cselekvésének, hogy az egész Európát vérfürdővé tette, aljas birtokszerzési és hatalmi vágy volta rugója. A térképen előforduló főbb változások a mostani helyzettel szemben a következők: Oroszország nyerné egész Lengyelországon kívül Németország keleti részét; Franciaország Elszász és Lotharin- gián kívül Belgiumot; Olaszország Triesztet, Trientet, Dalmáciát és még az egész Ausztriáig terjedő tengerparti részt; Románia Erdélyt és Bukovinát; Szerbia Magyarország déli részét egész a Tiszáig; Csehország elszakittatnék Ausztriától és ön- állósittatnék. Ebből a térképből világosan kitűnik, hogy az ententnak miért kellett már évekkel ezelőtt Szerbiát fellázitani a monarchia és különösen Magyarország ellen mozgósítani; miért kellett trónörökös párunkat legyilkoltatni; a titkos szövetség minden részletét megállapítani s azon ürügy Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ alatt, hogy Szerbia és Belgium önállóságát védik, az emberek százezreit, sőt millióit feláldozni és az egyes államokat olyan óriási költségekbe keverni, hogy száz év eltelik, mig a romlás munkája orvosolva lesz. Már most micsoda bünhődés volna elég nagy azok számára, kik ezt a mér- hetlen nyomort és szenvedést a népekre zúdították? És pedig nem önfentartási szükségből, nem az emberi haladás biztosításáért, hanem tisztán és egyedül azért, hogy más nemzetek birtokát megrabolják és saját hatalmi körüket kibővítsék. Hát azért kell annyi fiatal életet áldozni, hogy az orosz cár nagyobb terüler ten zsarnokodhassék; Franciaország bo- szut álljon 1870-iki leveréséért s a hét inges talián király uj országrészeket mondhasson magáénak. Igazán elszorul a becsületesen gondolkodó ember szive azon tapasztalatra, hogy ilyesmi is megtörténhetik. De hát a gondviselés a mi kezünkbe adta, hogy megbüntessük azokat, kik az emberiségre ezt a nagy szenvedést zúdították. Az orosz cár birtokának egy jelentékeny része már kezünkben van s nehéz lesz azt onnét visszavenni; Franciaország leggazdagabb része is a vitéz német katonák tanyája lett; Anglia, a cselszövő legfőbb birtokát: Egyiptomot félti győzelmes fegyvereinktől ; a hitszegő olasz pedig hiába áldozza fel alattvalói életét, a magyar vitézség erős falán minden igyekezete hajótörést szenved. A legbünösebb ország, a gyilkos Szerbia pedig ott fetreng a boszuálló bolgárok Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, lU évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttír: garmond soronként 40 fillér. s egyesült seregeink lábai alatt s hasztalan kiált segítségért azokhoz, kik őt a bűn fertőjébe taszították. A világrend örökön élő, változhatlan törvénye, hogy az igazság a gonoszság fölött mindig győzedelmeskedik. Teljesedésbe ment ez az elvetemedett Pribicse- vicsen is, ki Kragujevácban trónörökösünk ellen a-bombát gyártatta s a revolvereket próbáltatta ki. Saját ezrede, melynek immár parancsnokává kapaszkodott fel, fellázadt ellene és szerb módon legyilkolta. Vigyázzanak azok, kik önzésből, haszonlesésből, birtok vagy hatalmi vágyból Európára a végzetes háborút idézték fel, hogy Pribicsevicscsel hasonló sorsra ne jussanak. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, november 19. Szerb hadszíntér. A montenegróiakat Pri- bojnál újra megvertük. Csapataink a török lakosság örömrivalgása közepett vonultak be a Szandzsákba. Nyugat-Szerbiában küzdő csapataink elővédéi Nova-Varos előtt és Sjenicában állanak. Egy hadoszlopunk áthaladt az 1913 méter magas Jankov Kamenon. Kövess tábornok német hadosztályai elérték Raska vidékét. Tőlük délkeletre, a Koponik-Planina lábánál osztrák-magyar csapatok harcolnak. Német és bolgár hadosztályoknak a Prisztina körüli völgykatlan felé irányuló előnyomulása előrehalad. Olasz hadszíntér. Az Isonzo-arcvonalon az olaszok újra támadnak. Támadásaik ezúttal is, mint a legutóbbi nagy harcok idején, főkóp a görzi-Szakasz ellen irányulnak. A hídfő szakadatBosszú. Elbeszélés. Irta.: Kájel Piroska. (Folytatás és vége). II. Kanissay Nóra Milton „Elveszett paradicsomát“ olvasta és a távolba nézett: Mily boldog lehetett Milton leánya ! — Ekkora nagy lélek ., . ekkora tudás . . . ott előtte fejük le a nagy gyémántról a burok, elevenednek tolla alatt az angyalok, égi kórusokban „zengvén az Urnák!“ De megzavarja egy kocsizörej. Feláll és egy oszlophoz megy a vadszőllő, hajnalka és repkény által befuttatott veranda elején van. A jövevényt egészen elbűvöli, szinte hátrál... ezt a csodálatos élőképet látta már valahol. Igen álmában. Nóra halványan mosolyog a jövevény meghökkenésén, aki hemutatja magát és megkérdi. — Ugy-e megijedt tőlem ? Szolid barna szemeivel Bzinte bocsánatot kér. — Igen sajnálom édes apáék nincsenek itthon. De mondja el miért keresi édesapát, talán én majd nem felejtem el megmondani . . . „Tessék egy házzal beljebb“ édes apa igy szokta a vendégeket behívni és egy bájos mozdulattal az ajtó felé mutat. S meghívom uzsonnára .— minden esetre — ha elfogadja. Dr. Bereczky elfogadta ! — Igazán boldog lehet a maga édes anyja, hogy ilyen fiatalon ... és már doktor a fia! Ezt oly kedves családias hangon mondotta, hogy Bereczky akárhogy haragudott is, nem feledve miért van ő itt ? ez jól esett néki, de nem mondotta, hogy boldog-e az anyja. — Hát maga, hogy tudja az Elveszett paradicsomot olvasni? Az nem leánynak való. — Igen! Vannak benne erős Szavak, de én élvezem Milton nagy tudását benne! — S ezek a jogi könyvek ? Nóra szelíden mosolyogva mondja: egyik bátyám jogász és annak a könyveit passzióból forgattam, 9 osztályról ellenben nékem is van vizsgám. A görög mythologiában leltem legtöbb szépet. — Jogról nem vizsgázott ? kérdi Berecsky eléggé ügyetlenül. — Édes apa elveivel ez nem egyezett, különben én orvos szerettem volna lenni. 9 éves koromban halt meg nagyatyám aki igen nagy füvész volt és gyógykezelte a hiveit ő pap volt. Volt egy nagy füvész könyve is, amelyben mindjárt utasítás is van, hogy miről jó a kamilla . . . stb. s én mikor felvetették, hogy ki mit kér, én nagy bátran elkértem a füvész könyvet. Igen nagy lett a derültség, de ide adták és én szorgalmasan tanulmányozom. Bereczky most vette észre, hogy zongora is van a leány szobájában, hogy valamit mondjon megkérdezte Nórát: — Maga játszik ? — Én ütöm . . . mondta Nóra oly szerény hangon, mintha bocsánatot kérne, hogy ki merte mondani. — Játszón valamit, mivel a visszatérésre ideje elég van, az időt valahogy agyon kell ütni. — Szereti a classikuat vagy a magyar népdalt ? Cserebogárt . . . Hm! gondolta Bereczky, kisül, hogy ehhez is ért. ^ — Játsza el Lisztből a moll skálát . . . Nóra feje hirtelen vidámsággal fordult Bereczky felé. — Úgy látom maga tudja mi kedves a fülnek, leült s finoman szaladgáltak ujjai, úgy hogy Dr. Bereczky elámult: — Hol tanult maga ? — Egy kiselejtezett zongoraművésztől, itt gyógykezeltette magát egy „csodadoktor“ által s engem kegyeibe vett s mivel öreg volt, azt mondta, hogy: „nem tudom olyan Rátótról sza- lajtott lángelme vagyok“ és hogy szokta mondani : „nekem élt“. Az ajtó feltárult s Nóra még egyszer meghívta Bereczkyt. — Sok habot szeret ? — kérdé kedves, szelíd hangon. — Ahogy jön! Dr. Bereczky elhatározta, hogy kellemetlen lesz, de oly végtelen durvának érezte magát, hogy már már szégyelte. Nóra kiszedte a kávét s ugyanazzal a bájos mozdulattal, amellyel az ajtóra mutatott, adott helyet Bereczkynek : Parancsoljon. — Ha ezt most színházban csinálta volna, igen nagyon megtapsolták volna — igy vélt bókolni. — Nem szeretem az ily konvenciónális bókokat ; de hangja most is oly szelíden hangzott, de a szemei oly hidegen mérték végig dr. Be- recskyt, hogy ereiben hülui érezte a vért. — Ejnye talán meg is vet?! De Nóra, mintha megbánta volna: kérem ne mondjon nékem bókot. Éu az olyan embert inkább becsülöm, aki keveset beszél, bókot meg egyáltalán nem mond. Dr. Bereczky nem is tudta hányadán van. ő ide jött akarata ellen, gondolván, talál itt egy falusi libát — és íme: bölcsész, jogász, művész
