Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
2 TOLNÁM EG YKi KÜZLÜNY 1915 szeptember 6. Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatásági bizottsága augusztus 31 én tartotta meg nyári rendes köz gyűlését, melyen Kovács Sebeslény Endre főis pán 'elnökölt, aki az alábbi szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A legközelebb múlt napokban ünnepet ült az egész ország és ennek következtében természetesen vármegyénk közönsége is. Folyó hó 18 áu volt Őfelsége szeretett királyunk születésének 85 ik évfordulója. Az éveknek ez a száma a gyarló ember életében oly ma gas életkort jelent, mely csak kevés kiválasztott nak jut osztályrészéül, de annak, akinek kijut, kijár egyúttal embertársai tisztelete is. Mennyivel inkább kijár e tisztelet azon embernek, akire az isteni gondviselés ily hosszú időn át nemzetek és országok jólétének gondozását bízta. A mi felséges uralkodónk egész életét n!pei és országai Soldogitására szentelte és ebben a terhes munkában soha el nem fáradt, sőt, míg más emberek előhaladott korukban munkák ed vöket elvesztik, O mindenkor, a legsúlyosabb sorscsapások között is, uralkodói kötelmeit rendületlen lé lekkel teljesítve, mindeneknek példát adva a pi henést, feledést, erősödést a népeiért való munkában kereste és találta fel Ezt tudva, hiszem és tudom is, hogy mindannyiunk legfőbb kíván ságának adok kifejezést, midőn hálát mondok Istennek, hogy e kiváló Uralkodót nekünk adta és őt egészségben és kitartó munkaerőben számunkra megtartotta. Szivünkből óhajtjuk, hogy a Mindenható őfelségét még sokáig éltesse és engedje megérnie, araikor győzedelmes hadait haza jönni látja és érhesse meg a dicsőséges hadai által kivívott békében népeinek és országainak boldogulását, fejlődését. (Éljenzés.) Ez alkalommal lehetetlen meg nem emlékeznem, ha csak pár szóval is, a tavaszi közgyűlés óta lefolyt háborús időkről és események ről, elsősorban arról a páratlan árulásról, melyet az olasz nemzet kormánya, mely 30 évig állítólag szövetségesünk volt, követett el azzal, hogy hütlenül elhagyott bennünket és éppen akkor, midőn ellenségeinkre erősebb csapást szán dékoztuuk mérni, ellenünk fordult és bennünket hátba támadva, saját karunkat lefogni igyekezett. Olyan példátlan eljárás ez, melyet lehetetlen el ítélő szó nélkül hagynunk és fölötte mély megbotránkozásunkat és undorunkat fejezem ki. (Helyeslés.) De hála Istennek, az olaszok által elérni remélt cél nem sikerült! Derék seregeink, karöltve a velünk szövetséges német nemzet dicső seregeivel május 2-ika óta oly fényes győzelmeket mutatnak fel az északi harctéren, melyek szinte káprázatosak. Köszönhető ez elsősorban Isten segítségének, továbbá a céltudatos, bölcs hadvezetésnek, hadcsapataink erkölcsi erejének és felülmúlhatatlan vitézségének, melyet a haza védelmében, kötelességeiket hűen teljesítve kifejtettek. Örömmel állapítom ezt meg és a harctereken elért sikerek alapján reményünket fejezhetjük ki, hogy meghozott nagy áldozataink nem fognak gyümölcstelenül maradni és meg fogják hozni a mindernd által óhajtva várt győzelmes békét. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a békét csakis győzelem után remélhetjük, mert ha nem igy gondolkozunk, ha végig nem küzd jük erőnk minden megfeszítésével e reánk kény- szeritett harcot, eddig hozott nagy áldozataink hiába valóknak bizonyulnak. A mozgósításkor azon reményemnek adtam kifejezést, hogy népünk a háborúval szemben meg fogja tenni kötelességét. Ma, a háború ki- ' törése után egy év múlva büszkeséggel mondhatom, hogy úgy a nemzet, mint Tolnavármegye közönsége is eddig megtette kötelességét és igy számíthatunk rá, hogy reményeink teljesedésbe fognak menni. Mindenki a legjobb tehetsége szerint azon igyekezett, hogy a haza iránt fennálló kölelességeit teljesítve, méltók legyünk a tűzhelyeink védelmében véröket hullató harcosokhoz. Arra kérem Tolnavármegye közönségét, hogy e kötelességteljesitésben továbbra is vonzó példát mutatva teljes erejével tartson ki. Az ülést megnyitom. (Lelkes éljenzés.) Ezután a. tőispán általár os helyeslés között teljes elismerését fejezi ki a.vármegyei tisztikarnak és a községjegyzőknek azon önfeláldozó, nehéz és fárasztó munkásságukért, mellyel a fslhal- inozott teendőiket végezték és a sok kérvényezőt kielégítették. Bejelenti, hogy Simontsits Elemér képviselőházi alelnök a közigazgatási bi- jzqítságji tagságról lemondott. A közgyűlés az el iiökIő főispán indítványára a lemondást sajnálattal tudomásu! vette, kinek helyébe Forster Istvánt választották meg a közigazgatási bizottságba. Dr. Eri Márton vármegyei-főjegyző, alispánhelyettes gondosan és nagy körültekintéssel szer kesztett időszaki jelentése, melyet a bizottsági tagok már megkaptak és kivonatosan az egyik I helyi lap előre közölt is, tudomásul vétetett. Rassovszky Julián főszolgabíró az 1912. évi 57 ik törvénycikk alapján szolgálati pótlékban részesült, Bajó Pál főszolgabíró és Bújó Já i os árvaszéki ülnök az 1912. évi 57-ik törvénycikk alapján a VII. fizetési osztályba léptek A főispán meleg hangon, a legnagyobb elismeréssel szólt, a nyugdíjba vonult Haypál Sándor árvaszéki ülnök 38 éves működéséről, úgy szintén Csukly Ignác, Reizner Béla, Pápay István, Nagy József és Szabó Zoltán községi jegyzők hosszú és eredményes szolgálatukról, a kik most vonultak a jól megérdemelt nyugdíjba. Arra kérte őket, hogy jövőben is törődjenek-községük ügyeivel. Hindenburg Pál vezértábornagynak a tör vényhatósághoz intézett válaszát felolvasták és éljenzéssel tudomásul vették. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága melegen pártolja Beregvármegye körlevelét, hogy nz alsóvereckei járásbeli lakosok ezentúl ne kis oroszoknak, hanem görögkeleti magyaroknak ne veztessenek. Úgy szintén pártoló felirattal támogatja Marostordavármegye azon átiratát is, melyben megbélyegzi az olasz hitszegést és árulást. A szekszárd—bátaszéki helyérdekü vasút igazgatóságába a törvényhatóság képviselőkul I Förster Zoltán alispánt és Sass László bizottsági tagot választotta meg Az alispáni jelentés szerint a vármegye az első hadikölcsönre 150.000, a másodikra pedig 350.000 k oronát jegyzett. A közgyűlés elhatározta, hogy dr. Albersz Rezső írásban benyújtott indítványa alapján felír a kormányhoz, hogy a szőlősgazdák idejében és elegendő mennyiségben kapjanak rézgálicot. Az alispáni előterjesztések, vármegyei alapok, községi képviselőtestületi határozatok és az időközben beérkezett tárgyak gyors elintézése után a főispán a jegyzőkönyv hitelesítésének napját szeptember 2 ára tüzte^ ki és jegyzőkönyvi hitelesítésre felkérte: dr. Eri Mártont, Kurz Vilmost és Örffn Lajost. Őfelsége i magyarokhoz. A magyar szent Korona viselője előtt szeptember hó 2-áD mutatta be hódolatát Magyar és Horvátország törvényhatóságainak küldöttsége Schőnbrunnban. Amiben a magyar mindig leg hűbb volt és amely érzelmei elismeréséért oly sok vért hullatott és bullajt ma is: a király hűségben vonult fel a küldöttség ősz uralkodónk elé. A háború után régi, jogos nemzeti aspirációk érvényesülését várja e nemzet, történelmi jelentősége van éppen a törvényhatóságok hó dolatának és történelmi momentumok adnak mély tartalmat a küldöttség előtt elhangzott királyi be szédnek, mely igy hangzott: Uralkodói kötelességeim igaz sajnálatomra a háború kitörése óta megakadályoztak abban, hogy magyar székesfővárosomba jöjjek. Annál nagyobb az örömöm, hogy Önök, mint Magyarország és társországai törvényhatóságainak képviselői az ország minden részéből Előttem itt megjelentek. Hódolatuk kifejezése, mint a magyar és horvát nemzet hűsége és ragaszkodásának újabb fényes megnyilatkozása mélyen meghat. Uralkodásom legnagyobb örömei közé tartozik, hogy kiváló magyar államférfiak közreműködésével sikerült, századokon át meg-meg- ujuló félreértések megszüntetésével a korona és a nemzet, valamint a magyar állam és többi királyságaim és országaim között az áldásos együttműködést állandó alapokon biztosítani. A mai nagy megpróbáltatásokban jobban, mint valaha, kitűnt, hogy a kibékités és kiegyenlítés e müve népein lelkét, különösen ma- ■ gyár koronám népeiét is teljesen áthatotta. Amidőn ellenségeink hóditó szándékkal megtámadtak, a magyar és ű horvát nemzet egynek érezve magát a koronával, tesívéri vetélkedésben többi népemmel lelkes elszántsággal s ereje teljes megfeszítésével vette föl hivó szavamra a küzdelmet a reánk törő túlerő ellen. Elnémult az országban minden politikai viszály: az ország összes nemzetiségei egybeforrottak a haza lángoló, minden áldozatra kész szeretetében Büszke örömmel látom tündökölni ez óriási harcban a magyar és horvát nemzetek ősöktől öröklött hadi erényeit és fölujulni hőstetteikben e két testvérnemzet régi hadi dicsőségét. Mély hálával tölt el, hogy az otthonmaradottak polgári kötelességeik fokozottabb teljesítésével, a háború okozta csapások bátor elviselésével és odaadó, áldozatkész gondoskodással a háború által szerencsétlenekké váltakért hathatósan mozdítják elő ügyünket. Biztos a reményem, hogy hősi seregeim, hü szövetségeseinkkel együtt ki fogják küzdeni a becsületes, tartós, biztosított békét és hogy a magyar állam és a benne egyesült két nemzet a mostani közös küzdelmék és közös áldozatok által újból megszentelt történelmi kapcsolatában többi népeimmel erőben és tekintélyben gyarapodva, élvezheti majd a béke áldásait. Bízom a mindenhatóban, hogy Szent István koronája, amelyet az elődök bölcsesége és ereje a századok viharain át meg tudott őrizni, a mai megpróbáltatások után uj dicsőségtől övezve, megnövekedett fényben fog lagyogni, a jövő boldogabb nemzedékeknek. Megjelenésükért és hódolatukért fogadják szives köszönetemet és vigyék haza a nemzetnek hü és hősies magatartásáért szivem mélyéből jövő hálám kijejezését * Tolnavármegye törvényhatósága részéről Kovács Sebesléin/ Endre főispán, gróf Áppongi Géza és gróf Áppongi Sándor v b. t. tanácsosok, Simontsiís Elemér képviselőházi alelnök, gróf Széchényi Domonkos, báró Schell József, Sztankovánszky János és Csapó Vilmos cs. és lcir. kamarások, bizottsági tagok jelentek meg Őfelsége élőit a hódoló küldöttségben. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetések. A hadseregfőparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül, a 17, honvédgyalogezredben Hordó Sándor tartalékos hadnagynak, Poczner Gyula tartalékos zászlósnak és Mihálo- vich Dénes tartalékos hadapródnak az I. osztályú, Friedmann Armin tartalékos hadnagynak, Bardos Dezső és Komlósi Andor tartalékos zászlósoknak, valamint Engel Árpád tartalékos hadapródnak a 2. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. — Plébánosi kinevezések. A pécsi megyéspüspök Gaal János pécsi szemináriumi aligazgatót kővágószőllősi és Tihanyi János pécsi karkáplánt hetvehelyi plébánosokká nevezte ki. — Bírósági kinevezések. A király dr. Csizmadia Géza karánsebesi, dr. Blires Lipót nyitrai törvényszéki albirákat birákká és Tencz• linger István df. veszprémi alügyészt ügyésszé nevezte ki. — Uj hittanár. A pécsi megyéspüspök Lajos Gyula szekszárdi hittanárt Pécsre helyezte előbbi énekiskolai prefektusi állásába és hélyébe Szekszárdra Hardy Ernő kővágószőllősi adminisztrátort, oki. középiskolai tanárt nevezte ki hittanárnak. — Követésre Méltó példa. Dr. Leopold Kornél elnök indítványára, a szekszárdi izr. hitközség elhatározta, hogy a világháború által előidézett nagy drágaságra való - tekintetből alkalmazottainak, a háború tartama alatt háborús segélyt folyósít. — Helyettesítés. Gyapa pusztára helyettesül Forberger Irma tanítónő választatott meg. Vidéki szutök figyelmébe! Értesítem a n. é. közönséget, hogy a kitűnő hírnévnek örvendő Pécsi Leányinternátusban már most előjegyezhetni a jövő tanévre. A növendékek jó és megbízható elhelyezését ezen otthonban a női felsőkereskedelmi és polgári leányisokla igazgatóságainak felügyelete biztosítja. Prospektust küld: Werner Szeréna az intézet vezetője Pécs, Papnövelde-utca 4. szám.
