Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-20 / 25. szám

Xllll. éofolyam. ______________25. szára. SzeKszárd, 1915. lunlus 20. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Felelős szerkesztő Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. BODA VILMOS Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Főmunkatárs : Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 7a évre 6 K, 74 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Nunháshiány. A mitől a szekszárdi gazdaközönség aggódva félt, teljes mértékben bekövetke­zett. A fürt és levél peronoszpora nagy mértékben fellépett s a szőlők jelentékeny része a kékkő és mész, de legfőkép a munkáskéz hiánya miatt védtelenül áll a fenyegető veszedelemmel szemben. Térdig érő gaz és dudva fedi a szőlőket s nincs az a pénz, a mivel a megmunkálást esz­közölni lehetne. Belátták ezt kormánykörökben is s a hadifoglyok felhasználásával kívánnak a dolgon segíteni. Legalább ezt látszik mu­tatni a következő hivatalos' értesítés: „Hogy a gazdasági érdekek a leg­messzebbmenő támogatásban részesüljenek, a honvédelmi miniszter a hadügyminiszter­rel egyetértőleg . akként intézkedett, hogy ily munkák elvégzésére hadifoglyok magá­nosok részére 200-on alul és pedig már 30-as vagy ennél nagyobb munkáscsopor­tokban is kiadassanak, ha a2 őrizetről a munkaadó maga gondoskodik. Ilyen esetekben az eljárás is egysze­rűbbé tétetett, - amennyiben 30-tól 200-ig terjedő főből álló munkáscsoportok kiadá­sáért közvetlenül a cs. és kir. katonai pa­rancsnokságok (hadtestparancsnokság) in­tézkedhetnek s ennélfogva a vonatkozó kér­vények is közvetlenül a terület szerint il­letékes katonai parancsnoksághoz nyújtan­dók be. A 200-nál nagyobb munkáscsoportok azonban úgy mint eddig, ezentúl is az ille­tékes főispánok utján a honvédelmi, illetve hadügyminisztertől kérelmezendők. A részletes rendelkezéseket a katona­ságok már megkapták.“ Csakhogy ez az intézkedés a gazda­közönség legnagyobb részének szoronga­tott helyzetén alig változtathat, mert hol van az a gazda, aki 30-nál több munkást egy időben foglalkoztatni képes volna, más­kép pedig alig juthat munkáskézhez. Azonban mégis volna egy mód, ha tudniillik a városi hatóság kezelné a hadi­foglyok munkáltatását s kisebb számban bocsátaná a gazdák rendelkezésére. Hajlandó-e erre a városi hatóság, nem tudjuk, de sok ezer városi lakos megél­hetésének biztosítása céljából nagyon kí­vánatos volna. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Hofer mai jelentése. Az oroszok futva menekülnek. Budapest, junius 18. Orosz hadszíntér: Sieniavától északra csa­pataink üldözés közben orosz területre nyomul­tak előre. Elérték a Krzeszovtól északra emel­kedő magaslatokat, Tanév lapályát és megszál lották TarnoVrodot. — Á San alsó folyása és a Dnyészter között álló orosz erők is több pon­ton hátrálnak. Cieszanovot és a magaslatokat e helységtől északra elfoglaltuk. Siemirovtól keletre elterülő hegyvidéken, valamint Janov környékén jelentékeny orosz erők fordultak velünk szemben. A Yorszyca mentén folyik a harc. Csapataink egyes helyeken megvetették lábukat a Dnyeszter felső folyásától délre. Az oroszoknak heves harc után lityinai állásaikból Kolodrubin felé kellett visszavonulniok. Üldözés közben egyes csapataink elérték a Vereszyca torkolatát. A Dnyeszter men­tén a helyzet változatlan. A PHanzen-hadsereg keleti csoportja a Dnyeszter és a Pruth között az oroszok nyolc rohamát véresen visszaverte. Az ellenség, mely kétségbeesetten erőlködött, hogy vitéz csapatainkat Bukovinába visszaszorítsa, ágyutüzünkben súlyos veszteségeket szenvedett és menekülve vonult vissza. Nyolc tisztet ezer- kettő főnyi legénységet fogtunk el és három gépfegyvert zsákmányoltunk. Az olaszok véres veresége. Budapest, junius 18. Olasz hadszíntér : Az olaszok újabb előre­törései az Isonzó fronton épp oly kevéssé vezet­tek sikerre, mint eddig. Plavánál derék dalmát csapataink tegnapelőtt este és éjjel visszaverték egy olasz dandárnak támadását. Tegnap az ellen­ség ismét támadott, de újból visszaverték. A tá­madás területén két piemonti dandár és egy nép­felkelő ezredet állapítottunk meg. Az olaszok veszteségei úgy itt, mint a Krn területen, igen súlyosak. Az ellenségnek a Plöcken vidékén, vala­mint Monte-Coston hegyen megismételt támadá­sát szintén visszautasítottuk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az oroszok kétségbeesett ellenállása. Budapest, junius 18« A sajtóhadiszállásról jelentik : A szövetsé­ges seregektől a Vereszcyca folyóig üldözött oro­szok, ezen a vonalon egy utolsó kétségbeesett ellenállást kísérelnek meg. A Böhm-Ermolli had sereg azonban Grodektől délre már átlépte a Ve- reszcycát és a túlsó parton megvetette a lábát. József Ferdinánd főherceg hadserege a Tanev- ővig terjedő területet megtisztította az ellenség­től. A Pflanzer Baltin hadsereg keleti szárnycso­portja, amely a Pruth és a Dnyeszter közti terü­letet kelet felé elzárja, csodálatraméltó hősiesség­gel nyolc igen heves és erős orosz támadásnak helyt állott és azokat az oroszoknak nagy és vé I rés veszteségeket okozva, visszaverte. TÁRCA. Jobb volna . . . (Zenéjét zongorára szerzetté: Link János.) Iobb volna nékem pihenni sírban, Annak mélyében búmra tán ír van. Hantomon nyíló virágok lágyan, Halkan suttogva őriznék álmám, jobb volna nékem pihenni hol béke, Mint. itt a földön bánat közt élve. Bontsa ki szárnyát az örök éjjel Hadd szálljon lelkem csendes békével Bánat feledve az üdv honába, Szövődjék tovább megszakadt álma, Az édes, boldog, a gyönyörű álom, Óh add azt vissza nékem halálom. Lelkem jobb fele elszállt már régen, Csillagokon túl vár rám az égben. Hozzá sietnék, — ám szárnyam törve, Vergődve hullok vissza a főidre. —^ S tovább viszem ez éltet fájón, sírva; Mig célhoz érek, — a csendes sírba. özv. Brandeiszné Frey Melanie. A franciák Frank német uralom alatt.* Most mikor ez a vészteljes háború javában dühöng, mikor a galliai kelták utódai, a franciák jóformán élet halálharcukat vívják a germán fajú németekkel, nem érdektelen fölujitani ezeket az eseményeket, amelyek a múlthoz tartoznak ugyan, de a jelen megértéséhez szükségesek. Megértjük ezekből az elősorolt történeti adatokból, hogy a kelta fajú népek, köztük első sorban.a mai fran­ciák minő változásokon mentek át hosszú száza­dok leforgása alatt. * Szemelvény Zsigmond János kegyesrendi tanár »A Pyreneusok körül« címen legközelebb megjelenő munkájából. Mint az előadottakból láthatjuk, alig van ma Európának népeleme, mely annyiféle átala­kuláson ment volna keresztül akár politikai, akár nyelvi tekintetben, mint a mai franciák. Meg­tudjuk az előadottakból, hogy keltákból rómaiak lettek és latinul beszéltek ; majd mikor a német frankok hódoltatták meg őket, akkor meg német uralom alá kerültek és nyelvük összekeveredvén a frankok német nyelvével, lett belőle a mai francia nyelv. Nem latin ez már többé, se nem német, hanem a kettőnek vegyülékéből származó román nyelv. Román azért, mert sokkal több benne a római latin nyelvnek, mint bármely más nyelvnek a maradványa. A mai kelta fajú franciák tehát hétszer is változtatták nyelvüket: először mikor latinokká lettek, másodszor mikor a frank német nyelv hatása alatt latin nyelvük átalakult a mai fran­cia nyelvvé. Menjünk -tovább és vegyük le a múlt lep lét egy másik történeti jelenségről is. Ezt sem lesz érdektelen megismerni, mert a ma folyó háborúnak igen sok tünetét jobban meg fogjuk érteni a múltak ismerete alapján. Nézzük, mint védekeztek a mai franciák elődei latin korukban a földjükre bonyomuló né­met frankok ellenében. A civilizáció bizonyos mértékig minden né­pet elpusztít; ez annak elmaradhatatlan és ter­mészetes következménye. Ez áll népekre úgy, mint egyesekre is. A civilizáció hatása alatt ké­nyelemhez szokott úri ember sohasem bírja ki azokat a fáradalmakat, nélkülözéseket és szenve­déseket, amiket egy nem kényelemben nevelt közönséges ember kibir. A történelem nem tud más példát mutatni arra, hogy valamely nép annyira igazán könnyű­szerrel hódolt volna meg egy idegen hóditónak, mint a franciáknak még latin elődei meghódoltak a csekély számú frank németeknek. Ha óriási tömegekről lett volna szó, amelyeknek a siker kilátásával ellenállni lehetetlen lett volna, mindez természetesnek tüunék föl, mert végre is meddő harcban, a sikerre való kilátás nélkül elpusztulni nem észszerű dolog. Ámde itt ebben az esetben az ellenkező körülmény forgott fenn. Csekély, mindössze legfeljebb 2 százezer lelket számláló nép volt az a hóditó frank, akik közt fegyveres legfeljebb ha 50 ezer lehetett. Ezzel a csekély számú fegyveressel álltak szemben a mai francia- ország akkori lakóinak sok-sok milliói. Föltehető, hogy az akkori Franciaország nem volt sokkal néptelenebb, mint a mai fogyófélben levő Fran­ciaország. Ezért nevezhető ritka jelenségnek a történelemben, hogy egy sok sok milliót szám­láló nép olyan könnyű szerrel, a szó szoros ér­telmében kardcsapás nélkül, az ellenállásnak legkisebb jelét sem adva hódol be egy kis vitéz^ harcias népnek. Soha még civilizáció nem pusztított el népet annyira, mint a latin keltákat és soha nép még nem cserélt könnyebb szerrel urat, mint ez a mai Franciaországban történt az V. század má­sodik felében. Elég volt 10—15 frank lovasnak megjelennie valamely több százezernyi lakossal biró város közelében ; ez már elég volt arra, hogy rémületbe ejtse őket és eléjük vigyék hódolatuk jeléül a város kapuinak kulcsait. Hasonló sorsra jutottak a britanuiai kelták is akkor, mikor Italia védelmére kivonták onnét a római csapatokat. „Britania siralma“ címmel föliratot intéztek Aétiushoz Róma jeles hadve­zéréhez, melyben keservesen panaszolják szén védéseiket. Rájuk törtek ugyanis a szász német

Next

/
Oldalképek
Tartalom