Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 4. szám

6 TOLNAMEGYÉI KÖZLÖNY Fogorvos. Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket, Arany, platina és por­cellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nél­kül fogaikat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak ' és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás : a gimnáziummal szemben. Válasz „Botrány a Szekszárd-Szálló nagytermében“ cimü cikkre. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur ! Nagyon kérem, hogy b. lapjában jelen soraimnak helyt adni szíveskedjék. A «Tolnavármegye és a Közérdek» január 19. számában „Botrány a Szekszárd Szálló nagy­termében“ cim alatt olyan erős támadás jelent meg a város vezetősége és a Temetkezési Egye­sület ellen, hogy meggyőződvén a támadás teljes jogtalanságáról, kötelességemnek tekintem arra válaszolni. Előre kijelentem azt, hogy fent emli- tett lap hangját nem fogom követni, nem köve tem bár talán több jogom volna a felháborodásra, még sem teszem, mert tiltja azt jó Ízlésem és nem akarom magam hasonló durvaságoknak ki szolgáltatni. En azt hiszem, köztünk úri emberek között, meg kell maradni mindenkor annak az erkölcsi érzéknek, hogy ha bármily dologban valakit megtámadunk, előbb meg kell győződni támadásunk jogos voltáról, mert ejső felháboro dásban megitélni, megtámadni, megsérteni vala kit, a kit sérteni nincs jogunk, az úri modorra legkevésbé sem vall. — Mennyivel súlyosabb el bírálás alá esik az, ha valaki igy semmirő sem tudva, nem elrepülő szóval, hanem maradandó Írással, olyan hangon támad, hogy az «Otromba­ság» az első szó. amely tollára jő és szerinte ez a legenyhébb kifejezés. Minden célzás nélkül arra, hogy talán mi inditotta a cikkírói a támadásra, mert hiszen nem tudom, ki irta, minden magyarázgatás nélkül ki­zárólagosan a tényeket hozom fel, a t. cikkíró ur jó ízlésére bizva azt, hogy a tények hatása alatt, önmaga vonja le a konzekvenciát és be­lássa azt, mennyire nem volt igaza első fel­háborodásában. 1. A színigazgatóval kötött írásbeli szerző­désben kiköttetett, hogy a városnak bármikor szüksége lenne a nagyteremre, azt mindenkor, minden kártérítés kötelezettsége nélkül köteles a város rendelkezésére bocsájtani. — Ugyancsak a szerződés megkötésekor előre közöltetett a szín­társulat igazgatójával és titkárával, hogy a nagy terem január 10-ére a Dalárdának, jan. 17-érea Kisgazdák Egyesületének, január 18 ikára pedig a Temetkezési Egyesületnek átengedtetett. Ezen átengedést a színházi ti kár előjegyzésbe is vette, ellene semmi kifogást nem tett, sőt nem is tehetett. 2. Ezek után talán tárgytalanná vált máris a cikkíró vizsgálat kérése az iránt, hogy „ki engedte át a színészeknek pénzért kiadott nagytermet ingyenes gyülekezésre“. De hogy mégjobban belássa cikkíró ur támadása jogta­lanságát, megjegyzem ázt is, hogy nem igaz, a mit irt. A színészek azért a délutáni előadásért nem fizettek semmit, ellenkezőképen a Temetke­zési Egyesület viselte az úgynevezett tisztogatási költségeket. De még ennél is többet mondok, dacára annak, hogy a színigazgatót 8 Ízben is figyel­meztették arra, hogy a villanyóra leolvastatott és a fogyasztási költség a Temetkezési Egyesületé, ennek dacára a közgyűlés alatt 3 szór is eloltotta a villanyt. Talán ez sem volt a Temetkezési Egylet nagyrabecsülése! 3. Mikor a színészeknek sikerült Beregi Osz­kárt vendégszereplésre január 18 ára megnyerni, amiből jövedelmet reméltek, kérték a polgár- mestert, hogy vasárnap délután is játszhassanak. A polgármester, mivel vasárnap délután 4 órára a termet már 1913. december 3-án a temetkezési egyletnek eDgedte át, a kérelmet nem teljesítette, hanem utasította a színházi titkárt, hogy az egy­leti elnökkel kísérelje meg a tárgyalást azzal, hogy az egylet tartsa meg közgyűlését a város­ház nagytermében. Az egyleti elnök erre haj­landó is volt ; de mivel a közgyűlési meghívók az idő és hely megjelölésével ekkor már szét küldettek, a színházi titkár pedig az uj meg­hívók költségeinek megtérítésére nem vállalkozott, ezen tervet el kellett ejteni. Végre a titkár ismé­telt kérésére, melyet azzal támogatott, hogy szek­szárdi működésük nagy anyagi veszteséggel járt I Beregi Oszkár szeréplésétől némi kárpótlást remélnek, abban történt megállapodás, hogy Vasár­nap délután oly időben kezdik meg az előadást, hogy a terem Víö-re feltétlenül üres legyen s a színházi titkár erre tejjes szavatosságot vállalt. Az egyleti elnök előzékenységét, ki irántuk való részvétből ment bele ezen megállapodásba, a színészek azzal viszonozták, jóllehet, e délután csupán az ő kegyelméből tarthattak előadást, hogy Ígéretüket nem tartották meg és az előadást, mert talán ebéd utáni sziesztát tartottak, oly idő ben kezdték meg, hogy a terem 1/45 re nemcsak nem volt üres, hanem javában folyt az előadás. Az egyleti tagok, mivel a gyűlés kezdete a meg hívókon 4 órára volt kitűzve, már 4 óra előtt gyülekeztek, annál inkább, mert arra nem volt mód, hogy 4300 tag értesittessék hz.WM órai kitolásról. Hogy ez a: gyülekezés zajjal járt, az egészen tetmészetes ; az pedig, hogy e zaj zavarta a sziliházban levő közönség élvezetét, nagyon sajnálatos; ennek okar azonban egyedül és kizá­rólag a színészek voltak, kik jól tudták, hogy az egyleti tagok 4 órára, már gyülekezni fognak s szavatosságuk dacára,- még sem gondoskodtak róla, hogy akkorra az előadással készen legyenek. A terembe való behatolás sem volt olyan, hogy azzal a Temetkezési Egylet tagjai eltemették volna á városnak becsületét. Ezt a cikkíró is valószínű leg csak azért irta, mert önként kínálkozott a könnyű szójáték! En azt hiszem, hogy a t. Cikkíró ur azáltal, hogy minden szükséges információ nélkül megírta cikkét és ezen igazságtalan és jogtalan támadását majd az összes napilapok átvették, ezáltal erről a talmi botrányról mindenütt tudomást szereztek, többet ártott Szekszárd hírnevének és becsületé nek, mint amennyit ártott a csekélyebb intelli­genciájú köznép viselkedése. Ámbár a gyülekező egyleti tagok a hideg lépcsőházban s előszobában álldogálva, a színészek viselkedése miatt bosszús hangulatban voltak s egyesek részéről boszus kifakadások hangzottak el, a terembe senki közülök nem ment be ; mikor pedig hírül vették, hogy a színházban levő úri emberek egyikének közbelépésére Beregi Oszkár utolsó darabját adja,elő, akkor is megvárták a darab befejezését .jelző tapsot s csak azután nyi­totta ki egyik egyleti tag a terem ajtaját, mire az egyleti tagok, i'dűközben még jobban felinge reive a színigazgató fellépése által, betódultak. Persze, helyesebb fett .volna ha megvárják, mig a szinházi közönség eltávozik, de igy sem történt más baj, minthogy a kijövök a nagy tolongás miatt nehezebben tudtak kijutni. Az egész kellemetlenségért tessék tehát csu­pán a kedves Színészeket korholni, meg — ha jól esik —j az egyleti “elnököt, amiért jószivü- ségébeü túlságosan ÜSzött a színészek szavahihető ségében. • Végül még csak annyit: Elismerem, sajná­latos dolog az,hogy5 -köznépünk intelligenciája olyan gyenge, sajriálatos, hogy nem lehetett még jobbra nevelni, hogy több tapintata legyen és több figyelemmel legyen mások iránt, de hát ha ezt valaki másoknak; bünül rója fel, akkor ön­magának nagyon, de hagyon mentnek kell lennie ettől a hibától, mert másként nincs joga azt mások szemére vetni. Szekszárd, 1914. jan. 22. Teljes tisztelettel Kun Lajos. színház $s művészetT Színészet Szekszárdim. A Kiss Árpád féle színtársulat utolsó két napja a legszebb szekszárdi szini szezonra emlé­keztetők voltak. Beregi Oszkárnak, a Nemzeti Színház ki­váló drámai szinmüyészének a vendégjátékai tet­ték azzá a múlt szombati és vasárnapi szinházi estéket, s bár egy hét választ el bennünket Beregi felléptétől, mégis jóleső kötelességből em lékszünk meg azon művészi eseményről, mely Beregi játékát Szekszárd művészetet szerető kö zönsége előtt sokáig emlékezetessé teszi. A „Monna Vanna“ Princivalle szerepében és a „Vörös Talár“ Etcheparejában volt alkal­munk ismét gyönyörködni ennek a genialis ma­gyar színművésznek csodálatos alkotó erejében. Bereginek a művészete az istenadta zseni alkotó ereje. Lelke olyan, mint a könnyen ido­mítható viasz, a hangja egyszer szelíd, mint az aeoli hárfa, majd lelket remegtet, mint búgó or­gona, majd meg a vihar orkánzó erejével rázza még a lelket. Ezekből formálja ő ki ritka tökély lyel a szinmüiró által megköltött alakokat, a csalódásig való életben mozgó és élő jellemekké. Színészeinkről — akik már el is mentek — csak a jó emléket adjuk közre: K. Kövy Kor­nélia elismerést követelő igyekezettel, spkszor megrázó erővel, Kiss Árpád pedig tökéletes es közvetlen játékukkal igyekeztek (és voltak is) Bereginek méltó pártnerei lenni s épugy a ki­sebb szereplők közül Deák Gyula, a Kiss-társulat legerősebb művésze. • _ Beregi szekszárdi nagyszámú hiveinek ké résére, hétfőn önnálló drámai estélyt is adott, melyen pazarul szórta művészetének értékes mór zsáit. Ráskay Leától a Babits által képviselt modernekig adott elő költeményeket és a két strófás versekből is elibénk csillámlott a Beregi zsenialitása. Másfé órás programmot. töltött ki egymaga lelki gyönyörűséget adó műsorával. Különöse.i meleg ovációt szerzett Babits es Bodnár szekszárdi vonatkozású költők verseivel s szivig ható volt, mikor Petőfinek „A uegy ökrös szekér“ című költeményét adta elő s a közönség soraiból színpadra szórt virágokból egy csokrot nyújtott le a Petőfi vers ma is elő sze­replőjének, a jelenvolt Törökné Sass Erzsébet 86 éves tisztes matrónának, kinek homlokát a lánglelkü költőnek, Petőfinek a csókja ihlette, s ki Petőfit e' vers megírására is inspirálta. A múlt hét emlékezetes művész eseményei közé tartozik a vasárnap délutáni „Pillangó kis­asszony“, Wigand Jankával a címszerepben, ki szerepét a délutáni hálás és szép publikum előtt is a maga sajátos meleg művészi képességével játszotta meg. Érrel és az egész színi szezont befejező szép napokról szólva, nem hallgathatjuk el a már megyénk határain túl is kiszerkesztett vasárnap délutáni incidenst, amikor a Szekszárdi Temet­kezési Egylet nem megholt, hanem élő tagjai a még folyó előadás alatt berontottak a színház­terembe s lehetetlenné tették az épen lámpák előtt álló Bereginek, hogy műsorát lejátsza. A Temetkezési Egylet ugyanis közgyűlést hivott a nagyterembe. S hir szerint a színigaz­gatóval történt megegyezés folytán az ülés dél utánján nem is . volt joga a társulatnak a nagy­teremben előadást tartani. Ebből aztán a Temet­kezési Egyesület egybegyült és épen nem a felső tízezrek közé tartozó tagjai azt következtették, hogy nekik joguk van odabenn «közgyülni» s ezért rontottak bé. Az bizonyos, hogy nem ablakba váló eset. Tisztelet a tisztes kivételnek, a mi né­pünk azt még csak megérti, hogy mi jogos, de már azt, hogy mi illik, nehezebben. Hangosan rajta vannak egyes politikai és társadalmi érdekcso­portok, hogy «felvilágosítsák» a népet. Helyes, de az illem és tisztelet tudás az alfája az eget verő jognak és bölcsességnek is. Sok esetben nem szabad az, ami pedig jogos volna, de tiltja ezt a tisztelettudás, az illem. Ami, pedig megtörtént, azért a Temetke zési egyletet természetesen okolni nem lehet. — A T. E. tagjai bizony nem valamennyien illem és modor tudorok, s hideg a tél nagyon. — Az eset tehát nagyobb adag csendes részvétet érde­mel, mint hangos megbotránkozást MULATSÁGOK. i — Műsoros táncestély. A szekszárdi polgári I Olvasókör választmánya Egri Béla egyleti igaz­gató előterjesztésére elhatározta, hogy folyó évi február hó 14-én, összes helyiségeiben műsoros táncestélyt rendez, melynek tiszta jövedelmét könyvtára gyarapítására és a Szekszárdon épí­tendő szanatórium-alap javára fordítja. A szek­szárdi dalárda két magyar müdallal szerepel a műsorban, lesz még humoros felolvasás és mono­lóg is. — Belépődíj 1 korona. — A szekszárdi kath. Iparos- és Iparos­legény Egylet folyó hó 18 án farsangi mulatságot rendezett, mely alkalommal felülfizettek és jegyei­ket megváltották: Stokinger János, Andre István, dr. Fent Ferenc 2—2 K, Tóth Ferenc, Nikitics Antal, Polgár Ignác, Gyimóthi Márton 1—1 K, Frázon József 50 fillér, Pacsirta György 20 f., Kramarics János 10 fillért. — A szekszárdi általános Ipartestület rész­ben az elaggott és rokkant iparosok segélyalapja, részben pénztára javára, folyó évi február hó 7-én, a „Szekszárd Szálló“ nagytermében, Garay Lajos zenekarával zártkörű táncestélyt rendez. — Műkedvelői előadás. A »Faddi Kaszinó» folyó évi február hó 1 ső napján (vasárnap), a Kaszinó összes helyiségeiben farsangi műkedvelő- előadással egybekötött zártkörű táncvigalmat ren­dez. Előadatnák Garvay Andor következő egy- felvonásosai: I. „A törvény“. Színjáték. — II. „Romantika“. Vígjáték. — III. „A nagymama arcképe“. Vigjáték. ,-- Táncmulatságok Ounaföldváron. Aduna- földvári polgári Olvasókör f. é. február hó 1-én a Jáger-féle Nemzeti-Szállodában zártkörű bált rendez. — A dunaföldvári postások f. é. február hó 1-én, az Egyenlőségi körben ^zinielűa'dással egybekötött táncmulatságot rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom