Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

Kill, évfolyam. 1. szám. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. 93.000 korona. • Ezt a csinos összeget lesz kénytelen Szekszárd rt. város folyó évi junius hóig az állampénztárba beszolgáltatni. A dolog története a következő: Midőn Wlasits Gyula volt vallás- és közoktatásügyi miniszter Szekszárdon az állami főgimnázium felállítását elhatározta, a várossal szerződést kötött, mely szerint Szekszárd a főgimnázium évi 30.000 ko­ronára rugó fenntartási költségeihez éven: ként tízezer koronával hozzájárul.. Nem tudom mint gondolkozott dr. Hiding Ádám, akkori főjegyző, később polgármester, elég az hozzá, hogy ez a tízezer koronányi hozzájárulás évenként pontosan felvétetett a városi költségvetésbe, de sohasem lett az állampénztárba beszolgáltatva, de a vá­rosi pénztárban sem található fel. Minden valószínűség szerint tehát elköltetett más célokra. Azt hiszem, azt gondolta a bol­dogult főjegyző és polgármester, hogy csak nem fogja az akkor még jobb pénzügyi helyzetben levő és milliókkal dobálódzó állam a szegény, vagyontalan Szekszárdon bevasalni. Dr. Hiding Ádám eljárása azután gyakorlattá lett. Még a múlt évi költség- vetésben is ott díszeleg a tízezer korona, de az sem az állami, sem a városi pénz­tárban nem található. Igaz, hogy időközben felmerült egy gimnáziumi tápintézet eszméje s ez némi­leg befolyásolhatta a város fizetési kése­delmét, de a tápintézet terve halva szülött eszme volt s csakhamar kiderült, hogy annak tetemes felállitási költségeit a város Kis fiamhoz. Egy éve im, hogy édes kis virágom Forró szivemre ráöleltelek És ahogy akkor, nmst is rád hullatom Az édes boldog fájó könnyeket. A lelkemben az uj világ meséje; Tevéi ed ami ideérkezett Gyönyörű széppé, gyönyörű jóvá Varázsolta az egész életet. A mult, a jelen s jövő szenvedése Mind kevés érted: csak egy pillanat És minden öröm, minden boldog óra Nem volna érted elég áldozat. Minden reményem, minden édes álmom A le kis lelked mélyében pihen. A szeretet — mi nem jár a szivembe — Az imádságom, a könnyem, a hitem. Mi vagy te nekem ? Magam sem tudom tán. Talán az élet s az eoész világ ... Tán hogy a szivem, tán, hogy a lelkem El ne veszítse soha önmagát. Talán megváltás a sok bubánatérl Az elmúlt évek könnyei után ? A boldogságunk megpecsételése, Vagy a nagy Isten jósága csupán ? Egy éve im, hogy édes kis virágom Forró szivemre ráöleltelek S azóta — im — tebmned élem A gyönyörű, az igaz életet. KOVÁCSNÉ HUSZÁR JOLÁN. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ az állam, az állam meg a város nyakába akarja várni. Jobb is, hogy igy történt, mert Szekszárd úgy sem bírta volna a folyton hiánnyal küzdő tápintézet fenntar­tási költségeit részben is fedezni, különö­sen akkor, midőn még a szűkkeblű ala­pítványi uradalom az átengedendő telekért is horribilis összeget követelt. Most azután a vallás- és közoktatás- ügyi kormány nem vette tréfára a dolgot, hanem ráparancsolt a városra, hogy az el­maradt tízezer koronákat júniusig fizesse be az állampénztárba. Hát nálunk meg volna a jó akarat, de honnan vesszük a jelentékeny összeget, midőn már régen el­költöttük másra. Nincs más mód, mint újra szaporítani kell a város milliós adó­ságát ezzel az összeggel, mert arra nem gondolhat senki, hogy az amúgy magas pótadót fokozza. De ebből a szomorú esetből kifolyó­lag a városi képviselőtestülethez van egy komoly szavunk. Ennek a testületnek, tudvalevőleg, törvény szerint az lenne a hivatása, hogy különösen a város anyagi helyzetét figyelemmel* kisérje s annak ala­kulására döntő, bef/^yást gyakoroljon. —- Szigorú ellenőrzés a kötelessége. Már most miként tűdott szemet hunyni, hogy a költ­ségvetésben évenként előfordul egy tízezer koronás tétel, melyet tudomásuk szerint nem a kitűzött célra fordítanak. Egy cseppet sem csodálkoznám, ha a városi lakosság, mely á képviselőtestületen kívül van, felzudulna s azt mondaná, hogy fizessék n^eg azok a követelt nagy össze­get, kik hosszú éveken át megszavazták a tízezer koronát, mikor nagyon is jól Vargáné első levele. — A második szebb lesz. — A munkájában, örvendező embert sokszor, láttam Figyeltem a homokban játszó kis gyer­meket, mikor primitiv gondolatán fölépült a vár és a kunyhó, mikor fantáziájával egy egy cölöpöt gyufaszállal helyettesített s a homokvárra vesszőre kötött rongyot tűzött ki zászlónak. Néha mosolygó orcávfll járta körül alkotását. A mosolygó orca a megelégedettséget, azt a beszélő büszkeséget tükrözte vissza: ezt én csináltam. És láttam gyermeket, aki fölrúgta a homokvárat és lehe­tetlen pityergésben siránkozott, ha gondolatát nem tudta megépíteni az ő képzelméhez mért stilusoűsággal, de amikor összeszedte minden erejét és akarása meghozta a várt diadalt,* az öröm őszinte érzése, öröme, az öntudat büszke kifejezése beszélt: én ember vagyok. Láttam az embert, a vastag ujja, kérges tenyerű, reszkető kezű parasztot, mikor tollat fogott és nagy varjufejes betűkkel lekaparta a papirosra a nevét. Mintha mondta volna: én tudok irni. Láttam a vén anyókát, aki kapcsos bibliáját kinyitotta a templomban, reszkető kézzel szemére helyezte az okuláréját és betűzte a soro­kat. Mintha mondta volna: én olvasni tudok. Láttam sok embert munkája közben, de egyik sem örült úgy a produktuma sikerének, mint aki megismerte a betűt, a tollat, a könyvet. Egy egészen más világ nyílt meg előtte, melyhez annál inkább vonzódott, mentői többet olvasott ki a betűkből, mentői tartalmasabb lett a lelke, amely éreztette az emberek forgalmainak nagy­szerű jelentőségét. Mi, akik Írunk, olvasunk, csak sejtjük, hogy Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. tudták, hogy az nem jut el rendeltetési helyére. Általában nem volna szabad a képvi­selőtestületnek önkormányzati fontos jogát holmi tekinteteknek alárendelni s a nagy közönség érdekeit nagyon kevés eréllyel képviselni. Igaz, mindnyájan emberek va­gyunk s igy hibával telvék, de azért van egy szempont, melyet, aki képviseletre van hivatva, soha figyelmen kívül nem hagy­hat s ez a közérdek. Itt félre kell tenni, le kell győzni minden emberi gyarlóságot, hogy a közügyet lelkiismeretes megnyug­vással szolgálhassa. Mert mit szólnak azok, miként .sor­vad el embertársainkba vetett bizalmuk, ha látják, hogy azok, kiket azért szemel­tek ki, maguk közül, . azért emelték vál­laikra, azért részesítették kitüntetésben, mert hitték róluk, hogy nem önző érde­kek, nem jogosulatlan tekintetek vezetik minden tetteikben. Szekszárd, mint rendezett tanácsú vá­ros, még gyermekkorát éli s magasztos szervezete még nem kelt életre. Reméljük, hogy ha megéri tetterős férfikorát, ha ugyan időközben el nem pusztítja valami gyermekbetegség, sokkál több. eréllyel, körültekintéssel, ügybuzgó- Sággal és lelkiismeretességgel szolgálja azt a népsokaságot, melyet az ápoló gondvise­lés gondjaira bízott. Boda Vilmos. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. micsoda pusztító vihar tomt ol az analfabéták szégyenkező lelkében. Onnan sejtjük, hogy akit megtanítunk irni, olvasni, az áradozva beszél a gyönyörűségről. Őszbe csavarodott emberek járul­tak már alázatossággal azok elé, akik megsajnál­ták a sötétben botorkáló embert s megtanították írni és olvasni. Hogy felolvad az addig szégyen­kező ember, mennyi félszegséget, durvaságot farag le a betű ! A sötét és kiabáló éles vonal eltűnik az arcáról s emberibb alakra formálódik á ki­fejezés, beszédesebb lesz a szem és határozottabb a szó. Ezeket figyelembe véve, sokatmondó az a levél, amelyet Varga Jánosné biharmegyei nap­számosasszony irt Budapestről a férjének. Ez a Varga Jánosné abból az országból való, ahol öt és félmillió ember nem tud irni-olvasni, onnan való, ahol az 1910-iki statisztika szerint 412 086 tanköteles gyermek nem járt iskolába, onnan, amelyik országban ezerkilencszáznyolcvankilenc olyan község van, amelynek nincs iskolája. Varga Jánosné Bibarmegyéből való, ahol I kilencvennégy községben nem volt iskola az 1907—8. tanévben. Mikor neki kellett az iskolába járni, még több ilyen község volt. És akkoriban nem is olyan nagy dolognak tartották, hogy az emberek felnőnek bután, tudatlanul, iskola nélkül. Hiszen Vaskóhaszódon n a is hat ember, Kékes­falván csak egy ember ismeri a betűt. Vargánó sohasem tanul meg irni, ha a kenyérnélküliség fel nem űzi a fővárosba. Egy nagyon keserű napon elbúcsúzott a férjétől s a férj engedte a tudatlan asszonyt, pedig még csak az a reménye sem lehetett, hogy hamarosan hirt hall róla. Itt a napszámba .járó asszony hamar megérezte írástudatlansága átkát és amit' a hitves I lelkében, mint intim gondolat fakadt, azt röstellette

Next

/
Oldalképek
Tartalom