Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 február 1. Az aszfaltjárda burkolat szabályrendelete. Szekszárd r. t. városban érvényben levő aszfalt járda burkolat szabá yrendelete oly érte lemben intézkedik az aszfalt-járdák költségeinek fedezéséről, hogy a költségeket egészükben a ház- tulajdonosok viselik és pedig oly összegben, mint a házuk előtt elvezető járda burkolási, költsége. Szükség volt ily értelmű szabályzat alkotásra még a boldogult dr. Hirling idejében azért, mert az aszfalt-járdák épitésétől a képviselőtestület idegenkedett, város fejlesztési szempontból pedig a járdák aszfalt-burkolattal való kiépítése nem csak divat, de igen praktikus is és tisztasági és egészségi szempontok is teszik ajánlatossá. Jogosság és igazságosság szempontjából sem lehetett kifogás a szabályzat oly irányú intézkedései ellen addig, amig az aszfalt-burkolatot a tehetősebb háztulajdonosok lakta utcákban alkalmazták csak. S azonfelül praktikus is az ilyen intézkedése a szabályzatnak, mert igy az aszfaltozási költségek a pótadót nem emelik 1 azért maradhatott százon alul mindeddig városunk pótadója. Nem szolgál azonban az ilyen módszer a ház- tulajdonosok teherkönnyitésére, mert az érdekeltek a nagy összegű aszfalt-járdadijat a pótadón felül csak megfizetik. De a közérdek néző pontjából nem emelhető még sem kifogás ez ellen mindaddig, mig kiáltó igaztalanság nem származik belőle. Áz elmúlt évben azonban a városi képviselő- testület nagyobb szabású aszfaltozás létesítését mondta ki s az aszfalt-burkolattal ellátandó utcák már nem csak a tehetős háztulajdonosok által lakottak többé, hanem igen szerény földmivelő, iparos és tisztviselő emberek. Aszfalt-járda vezet ^1 1—2 szobás házak, sőt állandóan nem is lakott présház épületek előtt is. Emlékezhetünk rá, micsoda forradalmi hangulat közepette fogadta el a képviselőtestület az aszfaltozási tervezetet. Pedig ott az érdekeltek igen kis része volt képviselve. A legtöbben majd a határozat végrehajtásánál látják, hogy oly összegű aszfalt járda dijat kellene 10 éven át fizetniük, hogy az évi aszfalt-' dij jóval meghaladja az állami és községi adójuk összegét. Sokan lesznek tehát, akik nem bírják azt fizetni, dsz falt- járdái költség miatt licitálni pedig megint nehezen indokolható eljárás volna. Részünkről nem voltunk az aszfalt-borkolat tovább építésének ellenségei, sőt annak szükségét és helyességét is belátjuk, hogy a jövőben még inkább kiterjesszük azt. Épen ezért kell azonban rámutatnunk, hogy a mai rendszer mellett nemcsak hogy a továbbfejlesztés válik csakhamar lehetetlenné, de a már határozatba ment keretek között is meg fog akadni s csak a nem kívánatos bizalmatlanságot és elégedetlenséget fogja a város vezetősége iránt újból felkelteni. Ennek elkerülése, a további fejlesztés biz tositása és a jogos és igazságos szempontok kielégítése érdekében tartjuk szükségesnek az aszfalt-járda szabályzat oly irányú megváltoztatását, hogy az asz falt-járdák burkolatának költségei A francia gyalogsággal és a magyar huszárral meghódítom a világot. A magyar huszárral. Azzal az emberekkel, akik ott nőnek fel a magyar nép körében 1 Aki a Jászságban, ki a Duna töve mellett, vagy. ahol a Maros siet Szeged felé, Csongrádon, túl a Ba laton partján, virágos völgyi Nógrádban, bérces Trdély-Háromszéken. A magyar szellem hiányzik a hadsereg ne velőséből, még azokból is, akik már csakugyan a mi katonáink. Pedig hej, Istenkén, dehogy illik arra a magyar huszárra az attila, a csákó, a kard kezébe, bátorság szivébe ! Ugyan ne tartsák már vasmarokkal azt a germánizáló szellemet. A magyar fiú hamar cső mört kap attól, de ha szabadon engedik gyökeresedni azt a szent hazafiui szeretetet, hazánkat se fenyegetheti talán sohase a vész, mert látom, ha az én udvarom akármilyen nagy bajba van, egy fél óra múlva ellenségeim le vannak terítve. Pedig ezek csak kis emberek, de a hasonlat, azt hiszem: jó felerészben a város költségvetését terheljék s csak felerészben esnek azok az érdekelt háztulajdonosok terhére. Indokolja ezt a fent előadottakon kívül az is, hogy az utcai járdák mindenki által használt közutak s csak részben vannak a háztulajdonossal több vonatkozásban, mint a város bármely lakójával. Ily módon és ennek megfelelőleg tehát a teher megosztás arányosabb és igazságosabb lesz. A már megszavazott munkálatok általánosabb megelégedésre foganatosíthatók lesznek s a további kiépítés lehetősége is biztosittátik. Mi következménye lenne a szabályzat ilynemű megváltoztatásának ? 4—5 százalékkal magasabb lenne a pótadó. [(Pótadóból nem kérünk többet. A szerk.) Igen, de az egyesek által fizetendő s 200 .százalékot is meghaladó aszfalt-dij a felére esnék, s a másik fele a pótadóban adóalapon arányosan elosztódva hasonlíthatatlanul kisebb hozzájárulást jelentene minden érdekeltnek. Ez az a módozat volna tehát, amelyik a tehetőst nem túlterheli s a szegényebb terhén is sokat könnyít. Tehát a pótadó ily módon való emelése alapjában mégis teherkönnyitést hozna. Vármegyénk nem egy községében igy van ez s azért bírják azok köny- nyebben a 130 százalékos pótadót, mint mi a 99 százalékosat, ami valójában egyeseknek 2Q0 százalékot is jelent. Érdemes volna tehát illetékes köröknek foglalkozni e kérdéssel annál is inkább, mert tudtunk szerint sokan foglalkoznak e kérdés ily irányú megoldásával. Aztán még azért is jó lesz az ily irányú módosítás, mert a városi élet fejlődése amúgy is emelheti a pótadót s hadd lássuk azt a maga valóságában mindenkor s minden egyéb burkolt teher nélkül, hogy mindenkor eszünkbe juttassa teherbíró képességünket. e> Reáliák a népiskolában. — Reflekszió Kirez István múlt heti vezetőcikkelyére. — Kircz István teveli igazgató-tanitó urnák én személyes ismerőse, s mint elsőrangú, jeles néptanítónak igaz tisztelője vagyok. A „Csalódás“ című,' ideálizmussal átitatott eszmefuttatását is esaknem egész terjedelmében magamévá teszem. De „csaknem“. Mert semmikép sem helyeselhetem fejtegetéseinek azt a részét, melyben szinte szokatlan közvetlenséggel ezeket írja : „Vegytan, fizika, alkotmánytan, földrajz, történelem, kamatoskamat, vegyészi szabály és más mi egyéb haszontalan fi tg fene (?!), úgy elpárolog a fejből, mint a kámfor“. Már bocsásson meg igen tisztelt Igazgató-tanitó ur, de ez a kitétel öntől, a kitűnő, lelkes, ideálista s hozzá koros pedagógustól szerfölött meglep, sőt — az igazat megvallva — kellemetlenül is érint. Jómagam is előrehaladott korú ember s igy a konzervatív irányhoz hajló, régi iskola neveltje vagyok, de Önnek foraitott tézisét, jó uram, aláírni semmiért sem volnék hajlandó. Hiszen, kérem, a népiskolai országos törvénynek azzal, hogy az elemi iskola serdültebbjeinek — a 10-—12 éves gyermekeknek — homeopatikus adagokban a reáliák elemeit is beadni rendeli, nagyszerű s minden méltánylást megérdemlő intenciója van. Az t. i., hogy az alsóbb néprétegek gyermekei is egy kis látókörre tehessenek szert az emberi tudás különféle ágazatai körül, és hogy azokban, kiknek arra való eszük s hajlamuk van, szugge- rálja a kedvet a tovább művelődésre, ismeret- terjesztő könyvek és lapok olvasására stb. „— elpárolog, mint a kámfor“. Nem. hiszem el Vagy legalább is embere válogatja. Ugyanis nem párolog el, hogy ha — mondjuk — egy Kircz István, a modern metodika segítő eszközeinek felhasználásával adja elő azokat a reálismereteket és önti át mesteri módon a gyermekek fogékony leikébe. Avagy talán félő, hogy az a közember, ki az önképzés útjára lép: az eo ipszc elidegenedik a kapától, kaszától s egyéb munkaszerszámtól ? Ezt nem hiszem el, és pesszimista felfogásnak tartom. Nem kívánok a dolog részleteibe bocsátkozni; különben nagy hosszassá és unalmassá talál válni ez az igénytelen felszólalásom. De valamit el nem hallgathatok. Tehát — K. I. ur szerint — csak olvasson és olvasson, és megint csak olvasson az a gyermek a népiskolában 7 éves korától 13-ik évéig? Hiszen nem egyszer hallottam már praktikus tanítóktól, hogy a fonomimika ügyes kezelése mellett a jóanyagu, kezdő gyermekcsapat szeptembertől husvétig, a gyengébb anyagú pedig az első tanév végéig megtanul tűrhetően olvasni. — Mi legyen ezekkel azután még 5 tanítási éven át? Példát mondok :. Néhai Kardos Ferenc mucsii kántor-tanitó hat kiskora árvájának egyikót a házamba fogadtam. Ez a kisleány még csak tavasszal tölti be 9-ik évét, és már is oly folyékonyan, sőt értelmesen s hatványozva olvas, hogy velem szemben valóságos felolvasónői tisztet lát el. Hát ilyen és hasonló tehetséges gyermekekkel mit miveljen a népiskola még teljes három éven át? mivel elégitso tudnivágyó, eleven lelkűket, ha nem reáliák közlésével is; népszerűén, gyer- mekszerüen, pedagógiai művészettel adogatva be azokat, miként ehhez pl. az igen tisztelt Igazgató- tanitó ur kétségtelenül kiválóan ért ? Kedves, jó uram, nekem nemde semmi okom Önnek hízelegni vagy udvarolni ; de való tényt állapitok meg azzal, hogy ön kartársai között elismert tekintély Tolnavármegye, sőt az egész pécsi püspökség területén. — Az Ön szavának fiatalabb és kevésbbé hivatott kollégái előtt nagy súlya van, és — méltán. S ép ezért a közoktatás és nevelés érdekében kérem: szentenciáit csak nagyon megfontolva vesse ki a nyilvánosság piacára, nehogy használni akarván, esetleg ártson... Egyébként vegye, igen tisztelt Igazgató tanító ur, jelen hozzászólásomat becses személye irányában érzett őszinte nagyrabecsülésem megnyilvánulásául. Mert biztosítom, hogy ha valamely „zöld“ kis osztálytanító követne el a Kegyedéhez hasonló — mondjuk — szecessziós mondást: eszembe sem jutna, miatta tintába mártani toliamat. Béke velünk! Pártos Zsigmond, érdemesük kér. esperes-tanfelügyelő. A Nemzeti Népszövetség szervezkedése. Lapunk a mai postával értesítést vett arról, hogy a Nemzeti Népszövetség a legközelebb már nálunk s a mi vidékünkön is megkezdi szervezkedését. Mivel olvasóink között esetleg lehetnek olyanok, akik még nem ismerik a Nemzeti Nép- szövetség céljait, működését és szervezetét, röviden megismertetjük olvasóinkkal a Nemzeti Nép- szövetséget, amely hazafias céljainál fogva mindenképen rászolgált arra, hogy a nagyközönség a legmelegebben érdeklődjék iránta és úgy anyagilag, — hisz nevetségesen csekély áldozatot kivan, — mint erkölcsileg támogassa A Nemzeti Népszövetség célja a nemzeti eszméknek ápolása a nép körében, a nép kulturális színvonalának emelése, célja a nép gazdasági jólétét és fejlődését előmozditani, a gazdaközön ség, a kisgazdák, a munkások, kereskedők, kisiparosok, kishivatolnokok érdekeit felkarolni, célja a népet oktatni, védeni, vezetni és szervezni. További főtörekvése a Nemzeti Népszövetségnek a megszervezett és a magyar nemzeti eszméktől átittasult tömegeivel fokozni a magyar nemzeti összetartozandóságot, a nemzeti és faji szeretet érzését. A nép folytonos és fokozatos tanításával ki akarja egészíteni a Nemzéti Népszövetség az iskola tanításait és pótolni azt, amit a mindennapi életben szükséges gyakorlati tudáshoz az egyszerű tapasztalat nem nyújthat. Az évi, csekély egy koronás tagsági dij ellenében a tagilletményül havonkint adott füzetek, röpiratok és évenkint a terjedelmes naptár mind a fenti célokat szolgálják. A Nemzeti Népszövetség tagjaira nézve nagy jótéteményt jelent a szövetség hézagpótló jogvédelmi munkássága, mely központi jogvédő hivatalával és a vidékenkint megszervezendő ügyészi karával igen intenzív tevékenységet fog kifejteni, amennyiben a Népszövetségnek minden tagja bárminő peres és perenkivüli ügyében ingyenesen részesül jogi tanácsban. A Nemzeti Népszövetség tehát a kisemberek érdekében nagyarányú társadalmi munkásságot fejt ki és e mellett elsőrendű kulturális és nemzeti missziót teljesít. Kiadványaival, röpirataival és gyűléseivel mentői több törhetetlen hazafiasságu állampolgárt akar nevelni és a mind nagyobb mérvben tért hóditó nemzetiségi aspirációknak gátat-akar vetni. Azért törekvése az is, hogy nópvédő, néptámogató és a népet oktató, tanító, demokratikus szervezetű működésével kiragadja a nem magyar ajkú, magára hagyatott népet is a nemzetiségi agitátorok karjaiból.
