Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-20 / 51. szám

XU1' évfolyam. ____51, $2öm. Szekszár d, 1914. december 20. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz.,hová a lap szellemi részét illető j ifnnden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal' Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Eg^sz évre 12 K, Va évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. *— Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. fi hööoru és a függetlenségi zászló. A háború a magyar erő megismeré­sére és elismerésére tanít eddig is bennün­ket. A háború azt kiáltja országnak-világ- nak, hogy a magyarnak nemcsak múltban s törvényben gyökerező joga, de elszánt akarata és hősi ereje is van teljesen füg­getlenül élni! A háború a magyarság tisz­teletére, igényeinek, kívánságainak s törek­véseinek respektálására tanít. A háború meg fogja nyitni minden illetékes ténye­zőnek a szemét, hogy tisztán s elfogulat­lanul lássa meg a magyart. Nemzetiségeink megérzik ott a sáncárokban, hogy a ma­gyar nem akar nekik egyéb valakijük lenni, mint az idősebbik és az erősebbik édes testvérük. Honvédeink gyönyörű fegyer- tényei magát az uralkodó házat is bizo­nyosan meg fogják végre győzni arról, hogy a magyar szívre és a magyar karra mindig bizton építhetnek, bizton támasz­kodhatnak alkotmányos királyaink. Annyi bizonyos, hogy valamiféle fel­támadása lesz itt a régi negyvennyolcnak ! Egy , niegizmpspdptt, magábanbizó nagy feltámadása! Annyi bizonyos, hogy nagyot kell vál­toznia a magyarság értékéről, nagyságáról és teljesítő képességéről alkotott közfoga­lomnak. Hisz csudákat miveltünk már ed­dig is! A regeidők tértek vissza hozzánk! Anyagilag és erkölcsileg, fizikailag és finan- cialiter egyaránt megleptük nemcsak a vi­lágot, hanem önmagunkat is! Lehetetlen, hogy mindez eredmény nélkül maradjon. Lehetetlen, hogy meg ne sejtesse mindenkivel : mennyivel csudá- sabb, mennyivel utolérhetetlenebb teljesítő képességet tudhatnánk és tudnánk kifejteni akkor, ha teljes birtokában volnánk mind­azoknak a politikai és nemzetgazdasági jo­goknak és előnyöknek, amiket a negyven- nyolc törvénybe iktatott s a miket a füg­getlenségi zászló mindeddig hiába köve­telt. Politikai és gazdasági élet sorvadozá- sában eltöltött hosszú esztendők után is erősek vagyunk; mekkora erővé nőttünk volna egy politikailag és gazdaságilag tel­jesen független Magyarország égboltja alatt! . . . Nem cáíolgatható szavakkal, de cáfol­hatatlan csudatettekkel bizonyítja ma a magyar méltó voltát egy egészséges (mert a mai beteg!) függetlenség áldásaira. S ha e beszédeket megérti mindenki, a kinek megértenie kell,'akkor a függetlenségi esz­mék önmaguktól diadalt aratnak, mert ak­kor még Tisza István is ezért a nagy diadalért fog tovább küzdeni. Ha pedig nem érti meg e beszédeket mindenki, a kiknek megértenie kell, akkor megint reánk, régiekre vár a negyvennyolcas zászlónak nem begönygyölitése és sarokba állítása, hanem napfényre ragadása és az eddiginél sokkal magasabban és sokkal büszkébben leendő meghordozása! Eddig jogainkra hivatkoztunk, ezután a most nyilvánvalóvá lett külső és belső értékeinkre, erőinkre is appellálhatunk! — j Eddig tollal írott jogok talpkövére nyug- | tattuk lobogónkat; ezután egy magasztosan nagy nemzeti megmozdulásnak önfeláldo­zással, könnyel és vérrel írott csudatényei is mellettünk fognak kiáltani! Légy hű az ősi lobogóhoz ! Bohár László. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. A 34-esek győzelme. Budapest, december 18. Megvert orosz főerőket Krosnotól Bzura tor­kolatáig terjedő egész négyszáz kilóméter hosszú csatárvonalon üldözzük, tegnap ellenséget Kárpá tok északi elővidékén Krosnó és Zaklicin között elfoglalt állásból kivetettük. Dunajetz alsó folyásán szövetséges csapatok ellenséges hátvédekkel harcba állanak. Dél-Lengyelországban előrenyomulás ed­dig nagyobb harc nélkül folyt. Protakow várost első Vilmos német császár Poroszország királya nevét viselő 34 ik cs. és kir. gyalogezred, Przed- borz várost pedig a nagyszebeni 31. gyalogezred osztagai bevették , rohammal. Przemisly hősies vár távolabbi, előterein eredménvnyel folytatta harcait. Kárpátokban helyzet íényejgesen még nem változott. — Höfer. 1800 francia halott és 1950 hadifogoly. Berlin, december 18. Nieuportnál kedvezően folyik a harc, de még nincs befejezve. A franciáknak Labassé és Arras közt, továbbá a Somme két partján ellenüuk intézett támadása meghiúsult, miközben ellensé­günk súlyos veszteségeket szenvedett. Egyedül a Soknme mentén 1 franciáknak legalább 1800 halottjuk volt és 1200-at foglyul ejtettünk közülök. A mi veszteségünk ott össze­sen 200 ember. Az Argonneokban jól sikerült támadásaink közben mintegy 750 embert foglyul ejtettünk s némi hadiszert zsákmányoltunk. A nyugati hadszintér többi részeiről nincs különös jelenteni való. Kelet- és Nyugat-Poroszország határán a helyzet változatlan. Lengyelországban tovább követjük a hátráló ellenséget. — A legfőbb hadvezetőség. Az orosz föerö eüenállása megtört. Budapest, december 17. Az utolsó hírek semmi kétségei sem hagy­nak többé az iránt, hogy az orosz főerő ellen­állása megtört. A déli szárnyon a limanovai több napi csatában, északon szövetségeseink által Lodznál és immár a Bzura mentéD is teljesen megvert ellenség, amelyet a Kárpátokon át történt elő­nyomulásunk délről fenyeget, megkezdte az álta­lános visszavonulást. Ezt a Kárpátok elővidékén makacsul küzdve fedezni igyekszik. Itt csapataink a Kroszno-Zaklycyn vonal felől támadnak. Az arcvonal többi részén az üldözés folya­matban van. — Höfer. Legújabb A törökök újabb győzelmei. Konstantinápoly, december 18. Hivatalos kommüniké a következőket közli: Orosz csapatok gépfegyverek és ágyuk védelme alatt megkísérelték a Csoroch folyó balpartján előrenyomulni, öt órai küzdelem után az oro­szokat visszavertük. A részünkre kedvezően le folyt sarali ütközet után csapataink szünet nélkü folytatták az ellenség üldözését. Lovasságunk Kotúrtól tizenöt kilométernyire nyugati irányban ellenségre akadt, mire, annélkül, hogy a gyalog­ságot bevárta volna, lovasságunk támadásba ment át és az ellenséget Házi és Kotur irányban elűzte. Hindenburg győzelme végleges. Berlin, december 18. Hindenburg tábornagy tegnap reggel a ke* leti harcszintérről telefonon Vilmos császárnak a berlini kastélyba a következőket jelentette : ,,Az egész vonalon győztünk!“ Vilmos császár e hét végén ismét a harc­térre utazik. Berlin, december 18. Hindenburg lengyelországi győzelméről az esti lapok olyan jelentéseket közölnek, a melyek szerint a győzelmet véglegesnek kell tekinteni. Az oroszok lengyelországi vereségével kapcsolat­ban állanak, úgy látszik, azok a politikai ese­mények, amelyek legutóbb Pétervárott történtek 0s amelyekről több ízben jött hir semleges or­szágokon keresztül. Berlin, december 18. Illetékes katonai körökben azzal számolnak, hogy karácsonyig a keleti hadszintér teljesen ki lesz üritve az ellenségtől. Berlin, december 18. Az orosz vezérkar tegnapelőtti jelentése közli, hogy az oroszoknak Sochacev irányában vissza kellett vonulniok, Sochacev csak negyven kilométernyire van Varsótól. A jelentés továbbá ezeket mondja : Csapa­taink arra voltak kényszerítve, bogy a n-émiét támadásoknak kedvezőtlen terepen álljanak ellent s este egy kissé visszavonultunk. A front többi részén csapataink ellentámadásai tovább tartanak. A legszebb regény... A hírlapok,, a mostani nehéz, de lelket rázó fenséges időben, nem hoznak az irodalom kert­jéből virágot; nincs most regény, tárca, aprócska elbeszélés stb. A nemzet csalogányai elnémultak, mint ahogy elnémulnak vihar idején az erdő madarai . . . S mégis, van egy regény, melynél szebbet még elme ki nem gondolt, kéz le nem irt, szem nem olvasott. Van egy regény, melynek kiadó jogát minden kis krajcáros lapocska bírja s min- denik közli. S mi olvassuk, szorongó szívvel, re­megő lélekkel, égő szemekkel. Ez a regény az 1914. augusztus elején kitört háború! Cselek­ménye felséges és isteni egységes! Mert az az érzelem, mely mint Égből aláhulló tűz lobban ki a keblekből, a minden érzelmek koronás királya: a hazaszeretet, eggyé olvasztott mindeneket! — Becsapott a láng, kunyhók és paloták ablakán. Megmarkolta az érdemjelekkel és bíborral ékes öltönyök alatt dobogó sziveket épp úgy, mint a kopott daróc, vagy munkászubbonnyal fedett, kishitű, busongó sziveket. Szív lett a szív ismét mindenekben, széles hazánkban. De átcsapott a láng, a hazaszeretet aranylángja, túl a határokon. Fellobbantott más millió és millió sziveket. Szív lett a szív ismét; egetrázó érzelmek felcsattanó lángostora és páratlanul fenséges elhatározások, keméy acélrugója. Kiverni a bestiákat, a gyilkos bérenceket az európai kultúra templomából S a háború lángostora verdesi, csapdossa a népek millióit. Most Íródik a legszebb, a leg- igazibb, a legszentebb regény, mely méreteiben szédületes . . . egységességében, honszerelmében lesújt a porba s imára készt . . . Oh, kell-e ennél szebb, gyönyörűségesebb, tökéletesebb poezis ? Itt minden „mellék cselek­mény“ a fő cselekményhez tapad, mint a kagy­lóhoz a gyöngy, mint az ég boltjához a csillagok milliói. Nincs benne epizód. Alakjai mind egytől- egyik hősök, koszorús hősök. Nincs mellékalakja, mindannyi elől jár; szemükben, szivükben láng, kezükben kard. S fejük köré, vérző homlokuk fölé fonódik a honszerelem tündöklő glóriája. ggr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjSk a hátralékos összeg mielőbbi bek3!désére*,>a^0

Next

/
Oldalképek
Tartalom