Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-21 / 25. szám

1914 junius 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 Könyvtáradomány. A földmivelésügyi mi­niszter ^ a hőgyészi Kath. Legényegyletnek 109 kötetből álló könyvtárt és egy könyvszekrényt adományozott. Jéfl. Folyó hó 5 én d. u. óriási jégeső vonult át Dunaföldvar határán. A szőlőben és gabonában óriási kárt tett. Végh Fereucnét pedig, amint hazafelé iparkodott, a villám agyonsujtotta. — Szökött katona. Korács Lajos bajai hu­szár^ nem találta a katonaéletet gyöngyéletnek, amiért ezredétől megszökött. A paksi csendőrség elfogta es átkisérte a bajai huszárokhoz, ahol ki­hallgatás után a Ezökött katonát egyesbe tették — Botos Imre műasztalos Szek- szárd, Selyemgyár-utca 567. (Saját házában). Ajánlkozik elsőrendű szobabútorok készítésére, mérsékelt árak mellett. — Másfélmillió korona apaállatokra. A föld mivelési kormány támogatásával a múlt eszten­dőben nyolcezerszázharminchárom darab bikát vásároltak köztenyésztésre és osztottak ki, állam segítség mellett a községeknek. Mivel összesen Svájcból 89 szimmentáli és Tirolból mindössze 205 borzderes bikát vásároltak köztenyésztésre, megállapítható, hogy a köztenyésztésre szánt apa állatok túlnyomó része hazai tenyésztésből való. Az állam a köztenyésztés javítására, apaállatok vételére közel másfélmillió korona államsegélyt adott a szpgényebb községeknek. — Csődök. A szekszárdi kir. törvényszék mint csődbíróság a t. évi junius 16-án Litzmann Miksa bonyhádi bej. cég ellen a csődöt elrendelte. Csődtömeggocdnok dr. Vámosi Ernő bonyhádi ügyvéd; helyettese dr. Ormós Ernő szekszárdi ügyvéd. A követelések bejelentési határideje 1914 augusztus 28. A szekszárdi kir. törvényszék, mint csőd­bíróság a folyó 'junius 18-án. kelt végzésével özv. Davidovics Ignácné zombai. lakos kereskedő ellen saját kérelmére a csődöt elrendelte; Tömeggondnok dr. Zsigmond Ferenc szekszárdi ügyvéd, helyet­tese dr. Vidor Leó bonyhádi ügyvéd. Bejelentési határidő 1914 szeptember 2. Fogorvos. Kovácsi. Specialista log- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement­es email-töméseket, Arany, platina és por­cellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nél­kül fogaikat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfógá’k és javítások szükség esetén 24 4rán belül készíttetnek. Lakás : - a gimnáziummal szemben. A kém. Irta: Farkas Ernőd. Az isaszegi csata után Gödöllőre vonultak] a győztes honvédek. A harmadik hadtest, amelyet a nagy Damjanich vezetett, a Grassalkovics pa­lota erkélyén álló Kossuth előtt megemelté sap­káját s lelkesülten kiáltotta : — Éljen Kossuth Lajos, Magyarország kor­mányzója ! Meny dörgő éljenrivalgás zúgott föl erre A honvédek mámoros büszkeséggel tekintettek Kossuthra, aki kezével integetve és hajlongva köszönte meg a lelkes tüntetést. Pedig akkor még nem volt Kossuth Lajos az ország kormányzója, csak néhány nap múlva lépett Debrécenben a törökverő nagy Hunyadi János örökébe. A tisztikar és legénység ezután csakhamar szállására vonult. Annyi győzelem, annyi fárasztó menetelés, ázás, fázás, és koplalás' után boldog volt, hogy pihenhetett. Damjanich elé azonban, alig hogy letette a kardját, s megtörülte nagy, kopasz homlokát, egy fekete, kormos arcú embert hoztak. — Hát ez ki ? kérdezte a hős, amint rá­nézett a kéményseprőre. — Osztrák kém — felelte a tiszt.-— Kihallgatták már ? Igen, tábornok ur, megvallotta, hogy híre­ket vitt táborunkból Windischgrätznek. — Fel kell kötni azonnal. — így, ahogy van ? kérdezte a tiszt. — Úgy ahogy van; egy percig se rontsa tovább a levegőt. A kéményseprőt elkísérték Damjanich utánuk kiáltott: __ Ne teketóriázzanak vele sokat, kössék fel az első fára. / A tiszt elhivatta Andorffer vecsési lelkészt, aki mint honvéd tábori lelkész szolgált Dam­janich hadtestében. Egy nagy akácfa alá vezet­ték az elitéltet, a plébános meggyóntatta, aztán két cigánybaka felkötötte a fa ágára. — Visszajövök én még, mondta németül a kéményseprő, mikor nyakába akasztották a hurkot. Többet nem szólhatott, mert a kötél össze szorította a torkát. Ott lógott egész nap a fekete arcú ember az akácfa ágán. Fekete lelke elszánhatott belőle s a szél egyre himbálta a testét. Sok honvéd ment arra s mindegyik meg­bámulta a magasban lógó kéményseprőt. Kérde­zősködtek felőle s megtudták, hogy Muha János volt a neve, morva származású fekete sárga, iszákos fráter, azelőtt Gödöllőn volt kéményseprő mester. Korhelysága miatt lecsapták s Budáról a Hauser-féle kéményseprőüzlet derék, józan életű, becsületes tót segédjét, Plesznik Józsefet, hozták a helyébe. De Muha nem akart távozni, a zava­ros időkben pedig nem értek rá vesződni vele s tovább is a község nyakán ragadt. A nép egy csöppet se sajnálta, hogy föl- magasztalták. Kivált mikor megtudta, hogy nagy­csomó osztrák pénzt találtak nála. Most már megértették, hogy miért tűnt el oly gyakran a községből. A jómadár ilyenkor azt mondta, hogy kéményseprőmesteri állást ke­res a szomszédos községekben, pedig hát az osztrák táborba járt híreket hordani. ' Este aztán levették a holttestét, gödröt ás tak neki az akácfa alatt s fekete bőrruhájában eltemették. Gyermeke nem volt, özvegye nem igen ritt utána, mert többet volt a korcsmában, mint otthon. De mikor Haynau jött Pestre, az özvegy gyászruhát öltött és elment Haynauhoz., Kérvényt nyújtott át neki, amelyben elmondta férje vértanuságát, nyugdijat kért a császártól. Haynau átvette a kérvényt és együtt sirán­kozott az asszonnyal. Mert az a hiéna úgy tu­dott sírni, mint a sakál, mikor hullaszagot érez. Aztán megígérte neki, hogy kérvényét tá­mogatni fogja. Nemsokára küldött is a császár neki néhány száz forintot. Haynau pedig egy csomó tisztet, cserepárt és egy zenebandát küldött ki Gödöllőre. Itt egy szakasz katona feltüzte szuronyát s egy tiszt Plesznik házába vezette őket. A kéményseprőmestert és két segédjét ott­hon találták. — Pleszniket keresem — hápogta s na­gyokat fújt. — En vagyok —felelte a tót származású jó hazafi. — Na, te támadó,Kossuth kutya, most meg­tanítunk emberségre. Plesznik meghökkenve nézett a villogó szu­ronyhegyekre. — Muháné megírta a kérvényében, hogy csak te árulhattad el becsületes, jó érzelmű urát a magyaroknak. Plesznik önérzetesen tiltakozott a vád ellen, — Hallgass, Kossuth kutya, fogj ásót és kövess bennünket. A mester kénytelen volt engedelmeskedni. Pribékeidet is hozd magaddal, mutatott a két segédjére. Erre ők is követték mesterüket. A csere­párok szuronyok közé fogták s a kéményseprő fája alá kisérték őket, igy hívták azt az akác­fát, mióta Muhát felkötötték rá. Amint megérkeztek; a tiszt ráripakodott. — Ki fogod ásni a testét a legényeiddel ! Nincs az a rossz csiger a világon, amitől savanyúbb képet vághatna az ember, mint a szegény becsületes jámbor Plesznik vágott erre a parancsra. — De uram, hiszen én nem vagyok sirásó — tiltakozott szerényen. — Egy szót se, mert mindjárt a fán lógói! förmedt rá a tiszt. Plesznik erre nagy busán hozzáfogott a jeltelen, letaposott s a földdel egyenlővé tett sir felbontásához. Két legénye erősen segitett neki. Égy óra alatt kiásták Muha holttestét. Nem volt kopor­sóba zárva s már teljesen szétmállott. Ekkorára a cserepárok elhozták oda a koporsót is. Plesznik megállott, homlokáról mogyorónyi veríték csepegett s kérdőn nézett a tisztre, aki befogta az orrát. — Az ujjaiddal szeded össze a testrészeit s úgy rakod egymás mellé a koporsóba ! — ri­kácsolta a tiszt. Legényei most is segíteni akartak neki, de a tiszt kardlappal kergette el őket. Nagy sokára e borzasztó munkával is el­készült a mester. Ekkor a «iszt rázáratta velük a koporsó fedelét s megparancsolta nekik, hogy a főutcán keresztül lépésben vigyék a temetőbe. Elül a zenebanda haladt s Beethoven gyászindu lóját játszotta. A koporsó után a tisztek írentek s egy félszázad díszbe öltözött cserepár. Mikor a zene elhallgatott, tompán pergett tovább a gyászposz­tóval bevont dob, mintha csak a fájdalom szi­szegő sírását utánozta volna. Az özvegy busán ballagott a koporsó után s folyton befogva tar­totta az orrát. Midőn a sírba eresztették a ki­végzett kémet a pap beszentelte, a cserepárok Sortüzet adtak, mintha katona lett volna. így adták meg a végtisztességet a magyar hazaárulónak és osztrák vértanúnak. Plesznik oly rosszul lett, hogy csaknem elájult és legényei vitték haza. Hanem a vádaskodó özvegy nemsokáig ma­radhatott Gödöllőn. Kinézték onnan. Senki se szólt hozzá, mindenki elfordította a fejét, ha ta­lálkozott vele. , Muha tehát beváltotta utolsó szavát: csak­ugyan visszajött, de ezzel is csak a feleségét keserítette meg, mert szöknie kellet Gödöllőről. Olvasóinkhoz! Ha valamikor, úgy e megpróbáltatá­sok idejében szüksége van minden önma­gát becsülő, családját féltő és hazáját sze­rető magyarnak egy olyan sajtóorgánumra, mely 'a lelket sorvasztó bajokra a nemzet életét, belső és külső békés fejlődését ve­szélyeztető kóros képződményekre rámu­tat, követelve azok megorvoslását. Sajtó­orgánumra, amely 'a legnagyobb bajok közepette is megóvja a lelket a végső kétségbeeséstől, s mely a csüggedés per­ceiben is a nemzet igazának beteljesedését hirdesse. Ilyen akarunk mi lenni azok részére, akik már eddig körénk sorakoztak, s ilyen leszünk mindazoknak, akiket magunkhoz hívunk. Közönségünk szivéből akarunk szólni, a mi hü közönségünk szivéhez.. Ha ezt elérjük, célunkat értük el. Felkérjük olvasóink önzetlen táborát, hogy lapunkat, s ez által az abban hir­detett eszméket minél szélesebb körben propagálják. Lapunk előfizetési ára: V4 évre 3 kor. 1/2 évre . . 0 kor. egész1 évre . . 12 kor. Tanüggyel hivatásszerüleg foglalko­zók félárban kapják lapunkat. Honfiúi tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ . szerkesztősége és kiadóhivatala. IRODALOM. — A magyar feminizmus múltjáról. Máday Andor svájci egyetemi tanár érdekes kultúrtör­téneti kutatásairól számol be abban a cikkében, mely „A Nő“ oimü feminista folyóirat legújabb számában „A magyar feminizmus múltja“ címén megjelent. Takáts Évának a XVIII. század végén élt kiváló magyar asszonynak irodalmi munkás­ságát, a nők felszabadítását és a jobbágyság helyzetének javítását célzó agitátorikus működé­sét ismerteti e cikkben. — Gerő Ödön cikkében foglalkozik a radikális párt állásfoglalásával, a nők választójogával- szemben Annié Furuhjelm finn országgyűlési képviselő pedig a Nők Választó- jogi Világszövetségének tiz éves fennállása alkat • mából irt e számban hosszabb cikket a világ- szövetség működéseiről Dr. Diener Valéria foly­tatja a Nő értékéről irt tudományos essayét. —■ Glücklich Vilma pedig a római kongresszusról számol be két cikk keretében. „A Nő“ e szá­mában Lord Lyttonnak, az angol férfiliga elnöké­nek arcképét is közli, abból az alkalomból, hogy az angol lordok házában a nők választójogára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásainál nagy­szabású beszédet mondott a nők választójoga ér­dekében. Charlotte Perkins Gilman regénye és a 'Nőtisztviselők Országos Egyesületének közlemé­nyei egészítik ki az érdekes folyóiratot. Mutat­ványszámmal a lap kiadóhivatala (Budapest, V., Mária Valéria-utca 12.) készséggel szolgál. Elő­fizetése egy évre 5 K, félévre 2 K. 50 fillér. > — Az Érdekes Újság a legválogatottabb tartalmú, a legszebben illusztrált, a leggazdagabb és a legolcsóbb képes hetilap. Az' ÉrdekesTJjság szépirodalmi része a magyar irodalom kincses- háza. Állandő rovatai: Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Nagy Endre, Gábor Andor, Vulpes és

Next

/
Oldalképek
Tartalom