Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-19 / 16. szám

16. szám. ILII. éufolynm. Szekszárd, 1914. április 19. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hcrvá a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal • Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1h évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Egy akaraton. A magyar nép kifáradt, elkedvetlene­dett azokban a nagy politikai harcokban, melyek erőit az utóbbi évtizedekben igénybe vették. Kifáradt, mert a közélet váratlanul és előkészületlenül rengeteg követelést tá­masztott vele szemben és elviselhetlenül súlyos terheket rótt reá. Elkedvetlenedett, mert azzal a sorvasztó munkával szem­ben, amit végzett, nem áll arányban az eredmény, amit elért, sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális téren. A politikai harcok sikertelensége közönyössé tette a népet még a nemzet életérdekeit legköze­lebbről érintő kérdések iránt is. A súlyos gazdasági válságok szegénnyé tették és kivándorlásra kényszerítik. A mű­veltség és tanultság terén való hátramara­dás elégedetlenséget idézett elő, mert ke­vés tudással nem képes felfogni, hogy mi okozza bajait és mi az oka annak, hogy túlfeszített munkával sem biztosíthatja ma­gának a régebben kevesebb munkával el­ért jólétet. Teljés bizonyossággal megállapíthat­juk, hogy a nép minden bajának, szegény­ségének, tudatlanságának oka abban rejlik, hogy nem voltak önzetlen vezetői, a kik az élet minden vonatkozásában tanították volna, lelkiismeretes és becsületes taná­csokkal látták volna el. Azt is megállapít­hatjuk, mert szintén igaz, hogy a bajok másik oka a nép szervezetlensége. Nálunk minden ember önmagára s legfeljebb rokonaira, jó szomszédaira van utalva. Külföldön a nép községenkinti s azután országos szervezetekben él. Meg is van az eredménye, mert vagyonos, tehát független és nem futkároz minden apró- cseprő ügyében jegyzőhöz, ügyvédhez, mert tanult és ismeri legalább azokat a törvényeket, amelyek közvetlen közelről érintik az ő életét. Csodálatos dolog, hogy nálunk, ahol törvényalkotás és törvénytelenségek elkö­vetése esetén is olyan sűrűn hivatkoznak külföldi példákra, arra nem gondolnak, hogy a nép érdekeinek védelmében is kül­földi példákat kövessenek. Évtizedek szo­morú tapasztalatai után jutottunk el végre a magyar nép életében egy korszakalkotó intézmény létesítéséhez, mely komolyan, őszintén és érdek nélkül munkálkodik a magyar nép erőinek egyesítésén, érdekei­nek védelmén. Ez az intézmény , a Buda­pest fővárosában alakult „Nemzeti Nép- szövetség“, mely alig egy fél esztendővel ezelőtt kezdette meg munkásságát s már is megváltóját látja benne a magyar nép. Miért ? Azért, mert a Nemzeti Nép- szövetség felölelte munkatervébe mindazo­kat a teendőket, amelyek a nép bajain, nyomorúságain segíteni lehet. Célul tűzte ki ez az áldásos intézmény az ország egész magyarságának nemzeti alapon való szervezését a nemzeti öntudat és nemzeti összetartozandóság felébresztésével és ápo­lásával. Célul tűzte ki a magyar népnek a gyakorlati élet számára való nevelését, tanítását. Ellátja gazdasági tanácsokkal s peres s perenkivüli ügyeiben ingyen jogi tanáccsal különös súlyt helyezve arra, hogy a fölösleges perlekedéstől a népet vissza­tartsa s ezáltal azt a rengeteg pénzt, amit a pereskedési szenvedély elvon évenként a nép zsebéből, a gazdaság fejlesztésére és művelődési szükségletekre takarittassa meg. A Nemzeti Népszövetség nem politikai, hanem gazdasági és közművelődési intéz­mény, mely pártoktól függetlenül és poli­tikai pártok felett állva végzi munkáját röpiratokban, havi füzeteiben és a köz­pontból kiküldött szónokaival. Komolyan, őszintén és becsületesen óhajtja a nép érdekeit szolgálni. A szere­tet fegyvereivel megy a nép közé egyet­értést hirdetni s az erők összpontosításá­val, százezreknek és millióknak egy nagy családba egyesítésével akar egy olyan erős nemzeti* szervezetet létesíteni, amely tag­jait védi, neveli, támogatja, megélhetésé­nek nehézségeit könnyíti. Amilyen nagy szeretettel csoportosul a magyar nép a Nemzeti Népszövetségbe, éppen olyan ádáz gyűlölettel támadnak a szövetség ellen a nép ellensége. És éppen ez a körülmény mutatja, hogy a Nemzeti Népszövetség a népnek igazi barátja, jól- tevője és céljait komolyan veszi. Azok a hamis próféták, akik különböző önző cé­lok szolgálatában a népet ámítják, csalják, félrevezetik, lelkét butítják, verejtékes fil­léreit saját zsebük megtömésére kikönyör- gik, vad dühvei, hazudozással, rágalmak­kal fordulnak a Nemzeti Népszövetség el­len, mert tudják, érzik, hogy ha az egész magyar nép megismeri ezt a népjóléti in­tézményt, akkor vége van az ő uralkodá­suknak, politikai erőszakoskodásaiknak, mert a józan magyar ember undorral fordul el tőlük. A szeretet szavával szólunk a magyar néphez saját jól felfogott érdekében és a TÁRCA. Egy megfakult levél története.* — Irta: Knábel Vimos. — Grosz Lizi volt Felsőlövő legszebb'leánya. Rózsás arcából szinte mosolygott kék szeme, vállára dúsan omlott szőke haja. Teste formás és szépen fejlett volt, de emellett szinte töré­kenynek látszott, mint valami porcellán babáé. Csengő hangon ajkai csak úgy ontották ,a szentimentális német nótákat. Irigyei hamar^ el­keresztelték parasztgrófkisasszonynak, de ő rá sem hederitett csipkelődéseikre. Szép hozomány is várt rá, hisz egyetlen leánya volt a gazdag, öreg Grosznak. Nem volt hát csoda, hogy a falusi legények mind ő érte versenyeztek. Álig is volt mulatság, hol a legények miatta hajba nem kaptak és egymást jól el nem agya- bugyálták. — Lizi, mondta egy napon az öreg Grosz, ez igy nem mehet tovább. — Miattad vesznek össze a legjobb szomszédok és rokonok s már- már minket is kezdenek kerülgetni. A farsang is végére jár, meddig akarsz még várni ? Válassz már férjet, legalább részemre is kevesebb lesz már a munka és a gond! — Édes -apám, felel Lizi, jelenleg nem választhatok. Akit szeretek és akivel hűséget fogadtunk egymásnak, az idegenben van. Azt hiszem tudod, hogy Lang Mátyás az, kivel gyermekkorunk óta játszópajtások voltunk^ — Gondoltam, hogy az az éhenkórász • Felolvasta szerző a bonyhádi Protestáns Kör március 15-iki ünnepélyén. majd behizelgi magát. Figyelmeztettem is boldo­gult édes anyádat, de hiába 0 néki ez ártatlan gyermeki vonzódás volt s most itt van. Külön­ben, hisz nem is törődik veled. Mióta külföldön van, csak néha-néha üzengetett pajtásaival, de írni, még egy betűt sem irt. És mégis őt akarod megvárni ? — Őt édes apám! Mindenünnen jön haza a fiatalság, hiszem, hogy ő is megjön. Egyelőre az öreg Grosz nem buzdította Lizit tovább a férjhez menéshez. Látta ugyanis, hogy nagyon szivére vette a dolgot, hogy ki­sirt szemei vannak reggelenként és hogy nótái is elnémultak, — Még mulatságokra sem ment már el. Közben beköszöntött az 1848. év március hava. A közeli alpesi vidékekről hazajöttek a házalók, kik sokat tudtak mesélni az osztrák szabadságmozgalmakról. A hienceket egyelőre nem érintette ez a mozgalom közelebbről, mert ők már szabad polgárok voltak ; megváltották az urbériséget már 1848 előtt. Midőn azonban hire ment a pesti márciusi mozgalmaknak, csakhamar ők is szervezkedni kezdtek. Wimmer Ágoston lelkésznél találkoztak esténként,' kihez messze vidékek megbízottjai is erkeztek. Meg­tudta nemsokára az egész vidék, hogy a hor- vátok betörésre készülnek és hogy mindenkinek fel kell készülnie a védekezéshez. Egy este levelet hozott a postás Groszék- nak. Vájjon ki irhát nekünk ? kérdi Grosz. — Nézd csak meg hamar lányom 1 — Édes apám — mondja Lizi pirulva, midőn a levelet felbontotta és gyorsan átfutotta — Mátyás irt, hogy a napokban hazaérkezik! — No és? Mit it épen nekünk? — Bizonyára tudni akarja, hogy jó szív­vel vagyok-e még hozzá. — Ugy-e édes apám, nem fogod kiutasítani, ha bekopogtat hozzánk ? — Bekopogtathat miattam, de arra ne gondolj, hogy aztán, mindjárt nyakába ugorj 1 Nincs egyebe egy gyalupadnál, hát csak meg fogom előbb fontolni, hogy hozzá adjalak-e. — Hiszem, hogy sikerül majd téged meg­nyugtatnunk. Aztán édes apám, boldogságomról van szó, mely felér minden pénzzel. Tudom, hogy szeretsz és hogy nem fogsz valami érdek- házasságba kenyszeriteni, mivel boldogtalanná tennél és a magad életét is elkeserítenéd. Tedd próbára Mátyást és meg fogsz győződni .ön­zetlen szerelméről. — No nem bánom, mondja az öreg Grosz. Csak aztán igazad is legyen! Mátyás a megirt napon csakugyan haza­jött. Az elmúlt néhány év alatt daliás legény vált belőle s mint az utcán végig ment, nem egy leány vetett sóvárgó pillantást utána s nem egy szólította meg barátságosan. Lizi is meg­látta a .konyhaajtóból, de mint a rajtakapott tolvaj, hirtelen visszaugrott, hogy észre ne ve­gye. Bolondos kis szive nem hagyta azonban békében, majd minden percben ki-kitekintgetett, hogy nem jön-e még. Végre este, mikor Lizit már-már türelmetlenné tette a várakozás, átjött. — Szerencsés jó-estéti — Hozott Isten! — felel Lizi s mindkét kezét nyújtja üdvözlésére. Több szava nincsen azonban hozzá, csak ajka mozog idegesén, arc­vonásai meg ellágyulnak, majd két nagy könny- csep gurul végig szűzies pírral elöntött arcán mialatt kis szive szinte szétkalapálja mellkasát. — És te nem is örülsz a viszontlátásnak Lizi ? Azt hittem, hogy jó maradtál hozzám, ha idegenben voltam is. Visszatértem ime, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom