Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
1914 április 12. de _nem minden városban feltalálható fáklya- viY°i ok a modern városi kultúrának, a tiszta művészettel határos dilettántizmusnak, mely Pla^>a ,ls termékenyítésre képes. A magukról ír mar nem adó (?) fiiharmonikusainkkal hi- va va vannak városunk kultúrájának szolgálatara es elobbrevitelére s hisszük, hogy e hivatásukat a jövőben még fokozottabban váltják e. Épen azért tartjuk városunk intelligens közönségé kötelességének, hogy a Sz. Á. M. T. neyen működő lelkes gárdát tekintse városunk kultur-munkásainak s részesítse a . társulatot enez méltó támogatásba. áadldvüí efcsá, fesri kénesükből készült KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Csalódás és remény. A »Tolnamegyei Közlöny« 14. számában a fenti cim alatt egy közlemény jelent meg, melynek Írója álarc alatt a Kisgazdák Egyesületével, jobban mondva annak vezetőségével és azok működésével foglalkozik. Minthogy a fenti cimü közlemény Írója a vezetőség hibás eljárásának tudja be a sertés- tenyésztés csökkenését, kérem a tekintetes Szerkesztő urat* engedje meg, hogy b. lapja utján a cikkíró urnák sima szurkálásaira válaszolhassak. »Örömmel üdvözöltük — írja — a kisgazdák tömörülését, amire különben közérdekű szükség lévén, mert mint ilyen gazdasági egyesület, az államtól segélyre számíthat s kapott is az államtól 600 koronát és a várostól 300 koronát.« Legyen szabad megjegyeznem, hogy a cikkíró ur tévedésben van, mert mi sem az államtól, sem a várostól segélyt nem kaptunk. A város kapott az államtól 600 koronát kútra és egyéb felszerelésekre. Minthogy a város nem akart a szükséges felszerelések munkálataival foglalkozni, ezt ránk bízta és rendelkezésünkre bocsájtotta az államtól kapott 600 koronát és a városnál kezelt 179 korona kut-alapot. Megjegyzendő, hogy a kút és egyéb felszerelés többe került ezer koronánál, amit a benyújtott számadás igazol, és minthogy ez a felszerelés nem a mi tulajdonunk, hanem a városé, tehát mi segítettük a várost, nem a minket, vagyis nem az hozott nekünk áldozatot, hanem mi annak. Avval is érvel, hogy kedvezményes áron kaptuk meg a legelőt. Hisz ezt a város, illetve a képviselőtestület más intézményekkel szemben is megtette, sőt még magánfelekkel is, még többet is. »Egyszer csak megakadt a szép reményekkel indult egyesület, — írja tovább — megbénult gazdasági működése, mert elvesztetté azoknak közreműködését, akikre feltétlenül szükségük lett volna« s ezt annak tudja be, hogy a vezetőség szerencsétlen gondolatok terére lépett. (Azt hiszem, itt a nagyközséggé való visszafejlesztés mozgalmára gondol.) Abban -.gaza lehet a cikkíró urnák, hogy a hatalom birtokosai nem jó szemmel nézik egyéb működésűnket. Ha ez igy van, akkor is helyesnek tartja-e cikkíró ur, hogy ezt a hatalom birtokosai az állattenyésztésen bosszulják meg ? Szabad ezt tenni ? Hisz ez közérdekű intézmény! Ezt nekik kellene forszírozni. Hát míéft alkottak ä legelőtörvényt? Lássa,, kedyes/cikkíró ur, mi jobb lelküek vagyunk ; mi sem nézzük jó szemmel a hatalom birtokosainak tabb intézkedését, mégis mondjuk, ha a tenyésztés kezelését, a város gondozná (amire a törvény intézkedése szerint j köteles ■volna), mi minden rendelkezésünkre álló erőnkTOL-NAMEGYÉI vKGZLÖNY / kel támogatnánk. De azért ne gondolja, hogy úgy van, tpint irja, hogy többen azért váltak meg a tenyésztéstől, mert mi más téren is működűnk. Dehogy ! Hisz a tenyésztéstől én is megváltam, már pedig azt hiszem, hogy rólam nem tételezi fel, hogy én is azért! ? De hogy mégis tisztában legyen a cikkíró ur, hogy miért hagytuk többen abba a tenyésztést, elmondom. Amikor a sertéstenyésztésre vonatkozó mozgalmat megindítottuk, egyőnk sem gondolt arra, hogy a hatóság »vész« esetén a kihajtást bér tiltja és alig kezdődött meg, alighogy behatolt a »kanász-kürt« hangja városunk levegőjébe, a hatóság »vész« .fellépte miatt a kihajtást betiltotta és egész nyáron tiltva volt. Tessék elképzelni a kiszokott állatok nyugtalanságát; több nem is evett, többen nem győzték a piacon szerzett drága eleséggel és igy ki soványan, ki meghizlalva, kénytelen volt eladni, úgy, hogy mire engedélyezték a kihajtást,alig maradt. Erre vezetendő vissza a 900 korona veszteségünk, amit a cikkíró ur is felemlít, mert, minthogy egész éven át nem hajthattak, többen nem akarják a legelőbért megfizetni, a várost pedig hiába kértük, nem engedte el. A következő évben sem szaporodott meg a kihajtók száma, mert attól féltek, hogy megint lezárja a hatóság. így emelkedett a veszteségünk 900 koronára, melyet, minthogy a hatóság intézkedése miatt történt, amint irja is a cikkíró ur, kértük, mint vis major t figyelembe véve, a képviselőtestületet, engedje el. De sajnos, a váró-atyák közül nem találkozott pártolója No de, ami késik, *nem múlik ! (Itt még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a cikkíró ur vigye ki, hogy a hatóság »vész« esetén se zárja le. Lesz tenyésztő mindjárt.) Végül azon megjegyzésére, hogy az érdemesebb emberek kiábrándultak és sorakoznak a dr. Szentkirályi polgármester ur elnöklése alatt megalakult gazdakörbe, mely jobb és szebb reményeknek néz elébe, azt válaszolom, hogy a dicshimnusz még nagyon korai. Én ugyan aratómunkás koromban is engedtem annak, aki jobban tudott kaszálni. Az vezesse a bandát, aki jobban tud menni. De hogy ezen a téren többet tudjon kivívni az Uj egyesület, azt kétségbe vonom mindaddig, mig be nem bizonyult tények utján, hogy a remény nem változott át ott is csalódássá. Addig is, mig az bekövetkezik, béke velünk. Szuliman György, a Kisgazdák Egyesületének ügyvezetője. A Tolnávármegyei Vendéglősök és Korcsmárosok Egyesülete, mély megilletődéssel jelenti, hogy az egyesület ügybuzgó alelnöke: Obernis Károly vendéglős 1914 április hó 10-én délután 3 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése 1914. április 12-én d. u. fél 4 órakor lesz megtartva. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! KÖZGAZDASÁG. A Triesti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali) folyó évi március hó 17 én tartott 82-ik rendes közgyűlésén terjesztettek be az 1913. évi inérle gek. Az előttünk fek.vp jelentésből látjuk, hogy az 1913. december 31 én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek kor. 1,297 036,630 20 tettek ki és az év folyamán bevett dijak kor. 22.566,540 30-ról kor. 398.114,196'97-re emelkedett. — Az életbiztositottak osztalék-alapja kor. 7-515,7l5'll tesz ki. A tűzbiztosítás,i ágban, beleértve a tükörüveg biztosítást, a díjbevétel kor. 19,357:541,835 biztosítási összeg után korona 33 058,51287 volt, miből kor. 11.771,428 47 viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hegy a tiszta díjbevétel kor. 21.287,084 40 re rúgott és ez összegből korona 15.425,174 22 mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. — A jövő években esedékessé váló díj kötelezvények összege kor. 160.198,898 15, A betörésbiztositási ágban a dijbevétel kor. 1 774/925,69 re rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tiszta bevétel kor. 982,23066 tett ki. A szállítmánybiztosítási ágban a dijbevétel kitett kor. 7.340,807-26, mely a viszontbiztosítások levonása után korona 3.362,470 05 re rúgott. — Károkért a társaság 1913-ban kor. 50.202,042*11 és alapítása óta kor. 1,163 020,163 67 fizetett ki. E kártérítési összegből hazánkra kor. 233.952,606'56 esik. A nyereség-tartalékok közül, melyek összesen korona 15.504,719 08 re rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabályszerinti nyereség-tartalék, mely K 7.971,112 52 tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely az idei átutalással együtt kor. 4.948,531 55 re rúg, továbbá felemlítendő a 160,000 koronára íjugö kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással kor. 2.425,075-01 tesz ki. — Részvényenként 720 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek az idei átutalások folytán korona 434.367,388*47 ről kor. 456 949,184 97 re emel kedtek, a következő elsőrangú értékekben vannak elhelyezve1. Ingatlanok és jelzálog követelések kor. 105 861,710 28. — 2 Életbiztosítási kötvényekre adott köcsönök kor. 51.760.232 04. — 3. Letétbe helyezett értékpapírokra adott kölcsönök 1 5.459,438 35 4. Értékpapírok 1237.342,355-22. 5. Követelések államoknál és tartományoknál K 46.666,706-21. 6. Tárca váltók kor. 719,310*61. 7. Készpénz és az intézet követelései a hitelezők követeléseinek levonásával kor. 9.139,432-26. — összesen kor. 456.949,184 07. Ezen értékekből 85 millió korona magyar értékekre esik. — A „Minerva“ általános biztositó részvénytársaság Budapesten, — mely az Assicurazioni Generáli leány intézete, — egyébb agazatain kívül foglalkozik a kezességi és óvadék-, valamint az eltulajdonítás , lopás , hűtlen kezelés- és sikkasztás elleni biztosítással, nemkülönben a versenylovak, telivérek és más értékesebb tenyészállatok bizto sitásával, mely’uj ágazatokat nevezett társaság vezette be hazánkban, valamint áru- és utipod- gyászbiztosit ásó kát az európai áru- és podgy ász- biztosiíó részvénytársaság számára. Kerestetik pénzbeszedő és elárusító ügynökök 80 korona fix fizetéssel és 15°/0 jutalékkal. Ajánlatok kéretnek Singer-féle varrógépkereskedéshez Szekszárd. A tamásii kir. járásbíróság- mint telekkönyvi hatóság. 426. szám tkvi 1914. Árverési hirdetmény-kivonat. Nagyszokoly községi hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja végrehajtatónak, M Fejes Lajos végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében, a telekkönyvi hatóság a végrehajtási árverést 255 korona tőkekövete és és járulékai behajtása végett, a szekszárdi kir. törvényszék területén levő, Nagyszokoly községben fekvő s a nagyszokolyi 451. sz. betétben A. I. 1—10. sorszámú ingatlanokból M. Fejes Lajost illető fele része 2000 korona, — a nagyszokolyi 482. sz. betétben A. I. 1—23. sorszámú ingatlanokból ugyanazt illető fele 4400 korona, — a nagyszokolyi 484. sz. betétben A. I. 1—3. sorsz. ingatlanokból ugyanazt illető fele részére 114 korona kikiáltási árban elrendelte. Az árverést 1914. évi április hó 21-ik napján, délelőtt 10 órakor Nagyszokoly községházánál fogják megtartani. Az árverés alá kerülő ingatlanok a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron nem adhatók el. Az árverelni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10%-át készpénzben, vagy az 1881 : LX. t.-c. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított ovadékképes értékpapírban a kiküldöttnél letenni, hogy a bánatpénznek előleges birói letétbe helyezéséről kiállított elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni. (1881. LX. törvénycikk 147., 150., 170. §§.; 1908: XL. t. c. 21. §.). Az, aki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasahb ígéretet tett, ha többet Ígérni s°nki sem akar, köteles nyomban jto kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa Ígért ár ugyanainyi százalékáig kiegészíteni. (1908 : XLI. 25. §). Tamási, 1914 január 27. VÁRADY, kir. ítélőtáblái biró. ad: 259./tkvi 1914. sz. ' Póthirdetmény. A dunaföldvári kir. járásbirósig, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, miszerint a Haaz Sámuel dunaföldvári lakos végrehajtatónak, Antal József és neje Horváth Mária u. o lakos, végrehajtást szenvedettek elleni 50 korona 80 fillér s jár. iránti végrehajtási ügyében, 45./1914. sz. a. kibocsátott árverési hirdetményben a dunaföldvári 11,038, 10,817, 13,037. és 2620. sz. tjkvekben felvett A. f 2696/14., illetve 14,452/b. úgy 12,468/b/l. és 4125. hrsz. ingatlanokra 800 korona, illetve 236 korona, 249 korona és 244 korona kikiáltási árakban ezen telekkönyvi hatóság árverési termében 1914 évi április hó 27-ik napjának d. e. 10 órájakor kitűzött árverés az 1881:. LX. t.-c. 167. §-a alapján Csépi István és neje Fábián Julianna, úgy if). Frang János, miut a «Dunaföldvári Járási Takarék és Hitelbank» engedményesei, végrehajtatók érdekében is, 400 korona tőke követelése végett megtartatni fog. Kelt Dunaföldváron, a kir. járásbíróság, mint tlkkönyvi hatóságnál, 1914. évi január hó 29. napján. Frey, kir, jbiró.
