Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-05 / 14. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 április 5. hatott, mi által mint egy erős lendülettel uj irányú gazdasági életet kezdhetett, melynek hasznos voltát, nagyon természetesen, elsősorban is az egyesült kisgazdák élvezhették volna. Hogy mennyire szükséges gazdasági életünknek nagyobb arányú fejlesztése, bizonyítja az, hogy a megalakulás után rövid idő alatt vá rosunk földmivelő népének zöme csatlakozott az egyesülethez. Helyi lapjaink, a vármegye és a város vezetősége részéről is jóindulati érzés megnyilatkozása volt látható. A közérdekű ügy felkarolása folytán szépen is indult az egyesület s működésének hamarosan mutatkoztak is az eredményei. Elsősorban a várostól kedvezményes árban sertéslegelő céljaira nagyobb kiterjedésű földterületet kaptak bérletbe, majd a földmivelésügyi minisztertől államsegély címén 600 kor., a várostól szintén 300 korona utaltatott ki az egyesület céljaira. Egyszer csak azonban megakadt a dolgok folyása, némi bajok kezdtek mutatkozni s a szépreményekkel indult egyesület a hozzá fűzött kivánalmaknak nem tu dott megfelelni,- mintegy megbénult az egyesület gazdasági működése. Minden bajnak megvan a maga bizonyos oka. Nem akarjuk az egyesület vezetőségét vádolni semmivel, de részünkről szerencsétlen gondolatnak minősítjük azt, hogy az egyesület vezetősége, ahelyett, hogy gazdasági téren törekedtek volna célt érni s céljuknak igyekeztek volna megnyerni mindazokat kiknek közreműködése az egyesület fölvirágoztatása körül feltétlenül szükségesnek mutatkozott, más térre tették át müködésök színhelyét. Nem volt városunkban tisztujitással kapcsolatos közgyűlés, ahol a kisgazdák csatát ne vívtak volna azért, hogy az ő jelöltjükből kerüljön ki a tisztviselők zöme, kezdték a városi tisztújító gyűlésen s végezték talán a legutolsó valamelyik hegyközség vagy kutgyülésen, s tették ők ezt azon reményben, hogy majdan az ő emberük kerülvén minden fórumon az előtérben, minden nehézség nélkül teljesülnek kívánságaik. Csakhogy a puska visszafelé sült el, mert a választási harcokban fejtvén ki minden ener giájokat, amit példanélküli egyöntetűséggel végeztek, itt is ott is szembe helyezkedtek nemcsak közemberekkel hanem a hatóságot képviselő olyan személyekkel is, akit már előzőleg a tőlük kitelhető legnagyobb tisztelettel illettek. Természetes következménye lett ennek a szembehelyezkedésnek az elhidegülés az egyesület ügyei iránt. Akik eddig pártolólag nyilatkoztak adott alkalomkor az egyesület felől, most elfordultak tőle, amiből viszont az következett, hogy ma már az államsegély, ami kevés és ajánlás folytán megismétlődött volna, megvonatott az egyesülettől. Régi mondás az, hogy politika csak a nagy uraknak való. Nekik idejök is képzettségök is több van az ilyesmivel bíbelődni. Aztán a macska szőre is felborzolódik ha szembe simogatjuk. Olyanok is voltak többen kik ezeket a váA Dógoség Csicsája eljárogat a házába. Nem az ő kedvéért jön. Örzsikéje körül legyeskedik. Minap már kérte is tőle: adná neki feleségül. Derék legényke. Komoly, napsütötte arcú, pörge kis bajusszal. Csak úgy ég a dolog a keze alatt. Szerzett is a maga emberségéből pár negyednyi földecskét. Kis házikója is épülőfélben. Vallásos is. Minden áldott vasárnap ott láthatni a szentegyház szegénysorában. Nem csa- ppdár. Rá se néz az előtte elhaladókra. Csak, mikor az Örzsike piros, egészségtől nevető arca megjelen a templomajtóban, kapja fel a fejét. Kiséri szemmel. A világért nem venné le róla tekintetét Elkíséri egészen a padsorig, hol leül a lelkem. Azután újra csendesen imádkozik. Szép pár lenne belőlük. De az Űrzsikének még hiányos az istaférungja. Pedig de szereti a szegényke a Csicsát. Hogy várja a kedd, meg a csütörtök estét! Akkor szokott jönni. Bebotlik szombaton is néha. Vasárnap is el-ellátogat. Mint szalad ki elébe, mily szívesen engedi átölelni liliom termetét! Hogy ég az arca az örömtől, mig együtt elcsevegnek! Hogy marasztalja, ha menni készül! Felállt. Még egyszer megveregette a Liszka hátát, megsimogatta a boci fejét. Gondosan eligazította az ócska hálót az ajtón, be ne férkőzhessen a légyféle. Előballagott, megvinni a jó hirt leányának. „Hadd lássam édesapám !“ s már szaladt is az istálló felé, nem várhatta be Pétör lassú lépteit. Liszkának kenyérhéjjal kedveskedett, a kicsit pedig ölelgette, becézgette. Ügy szereti ezt a kis tehénkét 1 Tán meg sé tudna lenni nélküle. Nem is csoda, gyermekkori játszótársa voIt.JjMég tavaly is együtt játszottak, hancuroztak a szűk udvar gyepén ... lasztási mozgalmakat bizonyos mértékben nagy- zásnak minősítették s szerintök az egyesület vezetősége eltért attól az elvtől amit a megalakuláskor hangoztatott, tehát ezek is idegenkedni kezdtek, mert hát az ő hátukon ne kapaszkodjék senki az uborkafára. Az emberek lassan kiábrándultak azon reményükből, hogy a különben jobb sorsra érdemes egyesület gazdasági létünket előbbre vigye s bizonyos közömbös nemtörődömséggel nézték az egyesület meddő erőlködését. Ilyen körülmények között azután előrelátható volt az egyesület lejtőre jutása, azaz visszafejlődése ; aminek következtében a vezetőség a várostól birt földnek felerészben a visszavételét, valamint 900 korona földbérlet elengedését kérte a város képviselőtestületétől. Gazdasági régi bajainkra orvoslást a nagy hű.hó után sem nyertünk. Minden maradt a régibe. Mivel azonban az orvoslásnak a módjai megvannak s ehhez maga az állam is segédkezet nyújt, ügybuzgó emberek ismét a sarkukra álltak s folyó év március 28 án a szekszárd-ujvárosi társaskör helyiségében Szekszárdi Gazdakör címen uj egyesületet alakítottak. Az egybegyűltek nevében Frei Jakab föld.- mives gazda fölkérte Dr. Szentkirályi Mihály Szekszárd város polgármerserét, hogy szíveskedne az ideiglenes elnökséget elvállalni. A közügyek iránt mindig lelkesülő polgármester örömmel tett eleget az ott levő gazdák kérelmének s Rácz József rendőrfőkapitány és Malonyay Elemér tanító urak közreműködése mellett megalakították az egyesületet, valamint többek hozzászólásával összeállították az uj egyesület alapszabályait, melyet rövid időn belül fölterjesztenek jóváhagyás végett a belügyminisztériumba. Az alapszabályok jóváhagyása után a Gazdakör azonnal megkezdi nemes munkáját s igyekezni fog a lehetőség keretein belül szőlő és mezőgazdasági érdekeinket minél előnyösebben felvirágoztatni. Reméljük, hogy a múlt csalódásaiból levonva a tanulságot, a szélsőségeket elkerülve ez sikerülni is fog nekik. Adja Isten, hogy úgy legyen. nyi—s. Utolsó bástya. Mikor a liberális politikai rendszef „nemzeti munkapárt“ megtévesztő címen néhány évvel ezelőtt uj életre galvanizálódon, balsejtelem szállotta meg azoknak lelkét, akik előtt ismeretes volt a régi liberális politikai rendszer az ő bűneivel. Amitől az előrelátóbb politikusok féltek, az tényleg be is következett, mert az ország szavazó polgárainak pénzzel történt összevásárlása utján hatalomhoz jutott kormány összes tevékenységét, minden energiáját arra fordította, hogy a nemzetet teljesen, tökéletesen kivetkőztesse alkotmányos jogaiból s szabadságából, hogy ledöntsön, hogy rommá tegyen minden bástyát, minden erősséget, melynek várfokáról megvédhette mindig a nemzet az önállóságát, szabadságát. Két hét telt el. A kis boci erősödött, fejlődött szépen. Az anyja is megszedte magát újra. Szokatlanul korán kelt fel Pétör. . A szép telehold bemosolygott a házikó szegényes, apró ablakfiókjain, megaranyozva a nappal oly szegényes, kopott bútorokat. Jobbik gúnyáját vette fel. Szép pitykés dómányt. Ép tavaly csináltatta. Másfél forint volta posztója. Azt mondta a bótos : brassói posztó. Jópak kell lenni akkor. Húsz garast fizetett a pitykéért. Hát még a varratás ! Drága jószág biz az. De jó is ám, megesküszik rá. Meg is kíméli. Csak vasárnap veszi rá, ha templomba megy. Csizmája sem régi még. Szép kemény szárú, rámás csizma. Öt évvel ezelőtt csinálta a Gabi suszter. Ma már nincs, aki ilyet csinálna az egész faluban. Még a környéken se. Vizes kézzel végigsimitotta a dómányt, pihés ne legyen történetesen. Csizmáját avas szalonna- darabbal puhította, hogy meg ne törje a lábát. Örzsike nyugodtan, csendesen aludt még. Megsimitotta az arcát, mire csodálkozva nyitotta fel égszin szemeit. Vásár van ma kis bogaram a városba, el kell mennem szétnézni egy kicsit. Vigyázz mindenre szépen a ház körül. Halkan becsukta maga után az ajtót. Csendesen az istállónak vette útját. Ócska kötelet kötött a Liszka fejére. Kár lenne a jobbért, ha eladná vele. Szép egyenletesre kefélte a szőrét. A bocit is lesimitotta s félve, halkkal kivezette a jószágot a kapun. A faluvégen öreg, rongyos cigánnyal találkozott. Megállította. Előszedte pipáját s a maradékot az öreg tenyerébe öntötte. Jó szerencsét jelent. Ha.dd örüljön ő is. Örömében maga is rátömött. Tüzsjzerszámából kicsiholt, kár lenne a drága masinát vesztegetni, az égő taplót a kuHogy milyen szerepet töltöttek be a vár- megyék a darabont korszakban — azt nem szükség senkinek bővebben fejtegetnünk. Valóságos bástyái, védelmező, mentsvárai voltak alkotmányos életünknek. És ezek a bástyák, ezek az erődítmények nemsokára leomlanak, mert a közigazgatás államosításával mintegy dinamitot tesznek e bástyák alá. Azt a célt akarják megvalósítani, hogy a vármegye ne lehessen a jövőben — mint volt a múltban — alkotmányjogi és politikai tényező és ép ezért az önállóságától megfosztott és teljesen átalakított közgyűlésnek csak a látszat kedvéért hagyják meg a felirati jogát, mert a közgyűlés ezután csak véleményező és tanácsadó testület lesz. Tehát a kormányhatalommal nem helyez- kedhetik szembe. Az adóbehajtást meg nem tagadhatja, s az ujonclétszám emelés ellen sem tehet semmit. Teljesen a kormányok önkényétől függ majd ezután, hogy a nemzet mennyi vér- és pénzáldozatot hozzon, mert a javaslat indokolása azt mondja, hogy a modern és szabad államban a közigazgatásnak az alkotmányvédelem nem lehet feladata. Ez pedig határozottan egy téves elmélet, mert a közigazgatás a nemzeti életnek nem valami szükségtelen érzékszerve, hanem az a szen- zoriuma, amely arra van hivatva, hogy mintegy felfogja, összegyűjtse a nemzeti lélek szabadságának azon megnyilvánulását, mely nélkül elsorvad a nemzeti élet. És a közigazgatás államosításával tényleg a vége felé közeledik a nemzeti életet sorvasztó, gyökereiben megőrlő nemzeti munkálkodás, melynek, úgy látszik, végső álomása lesz a rendőrség államosításával : a rendőrállam. Ez a munkapártnak politikai ideálja, amelynek következményei beláthatatlanok lesznek nemcsak a bel, hanem a külpolitikában is. n választókerületek beosztása. A hivatalos lap meghozta a választókerületek uj beosztásáról szóló belügyminiszteri rendeletet. — Az uj beosztás teljesen magán viseli a munkapárt uralmát. Minden beosztás pártszempontból történt. A magyarság vesztett, a nemzetiségi kerületek pedig nyertek előnyös helyzeteket. A húsz legnagyobb választókerület -közül tizenhét a magyar, a húsz legkisebb kerület közül 17 a nemzetiségi. Különösen feltűnő, hogy az ellenzéki választókerületek községei niessze? esnek egymástól. A mi megyénk választókerületeinek beosztása a következő : I. Bonyhádi választókerület. Székhelye : Bonyhád. Apar, Bátaapáti, Bonyh^d, Bonyhád- varasd, Börzsöny, Cikó, Grábóc, Győré, Hant, Izméo'y, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Kovácsi, Lengyel, Majos, Máza, Mórágy, Mőcsény, Mucsfa. Nagymányok, Nagyvejke, Palatinca, Szálka, Ta- bód, Tevel, Váralja, Závod. (28 község.) II. Dombóvári választókerület. Székhelye : Dombóvár. Csibrák, Dombóvár, Döbrököz, Duzs, Gyulaj, Hőgyész, Kocsola, Koppány szántó, Kurd, pakkal rászorította, a sercegve meggyulladt dohányt párszor alábbökte és vidáman, sürü füstöt eregetve, haladt a város felé. A hajnalpir elöntötte az ég keleti oldalát s mint biborlepel borult a láthatár szélére. Midőn a várost elérte, meghasadt az égi kárpit s .a nyíláson kidugta a nap aranyszőke, sugártalan fejét. Még nyolc óra sem volt, mikor egyre sűrűbben vették körül Pétört a Liszkára alkuvók. Kilenc órakor pedig már az áldomást is megitták s Pétör zsebjét nyolcvanöt pengő forint nyomta ropogós bankókban, kongó aranyokban. Nyugovóra hajlott már az öreg nap. Örzsike egyre türelmetlenebb lett. Százszor js kiszaladt már a kapuba, hogy nem látja-e már Pétört a Liszkával visszatérni. Fohászkodott is, bárcsak ne kelne el a kedves tehénke. Alkonyodott. Egy kocsi fordult be a szegényes udvarra. A körösztkoma kocsija. Szép tulipános láda, egy ágy, asztal, pár szék volt rajta. Mind ujdonat uj, szép, fényes festésű. A láda sem üres. Tele gyolccsal, szép kendőkkel, tarka ruhafélékkel. A- sráglához kedves, tarka bocika kötve. Pétör vidáman ugrott le az ülésről. Kézén fogta szeretettel leánykáját. „Lásd édes kicsikém, neked vettem mind e szép holmit. Még kisLisz- kát is hoztam vigaszul“.. örzsike szeretettel csókolta meg édesapja kezét és egy meleg könnycsepp gördölt boldogságtól ragyogó szeméből a munkás atyai kézre. „Köszönöm apácskám, te mindig nagyon jó vagy hozzám !“ Három hét múlva a Dógos Csicsa oltár elé vezette kedvesét. Egész kocsi telt meg a drága istaférunggal, utána meg egy szép, feldiszitett tarka'boci ballagott uj otthona felé. * j, v
