Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
Kill, évfolyam. 1. szám. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. 93.000 korona. • Ezt a csinos összeget lesz kénytelen Szekszárd rt. város folyó évi junius hóig az állampénztárba beszolgáltatni. A dolog története a következő: Midőn Wlasits Gyula volt vallás- és közoktatásügyi miniszter Szekszárdon az állami főgimnázium felállítását elhatározta, a várossal szerződést kötött, mely szerint Szekszárd a főgimnázium évi 30.000 koronára rugó fenntartási költségeihez éven: ként tízezer koronával hozzájárul.. Nem tudom mint gondolkozott dr. Hiding Ádám, akkori főjegyző, később polgármester, elég az hozzá, hogy ez a tízezer koronányi hozzájárulás évenként pontosan felvétetett a városi költségvetésbe, de sohasem lett az állampénztárba beszolgáltatva, de a városi pénztárban sem található fel. Minden valószínűség szerint tehát elköltetett más célokra. Azt hiszem, azt gondolta a boldogult főjegyző és polgármester, hogy csak nem fogja az akkor még jobb pénzügyi helyzetben levő és milliókkal dobálódzó állam a szegény, vagyontalan Szekszárdon bevasalni. Dr. Hiding Ádám eljárása azután gyakorlattá lett. Még a múlt évi költség- vetésben is ott díszeleg a tízezer korona, de az sem az állami, sem a városi pénztárban nem található. Igaz, hogy időközben felmerült egy gimnáziumi tápintézet eszméje s ez némileg befolyásolhatta a város fizetési késedelmét, de a tápintézet terve halva szülött eszme volt s csakhamar kiderült, hogy annak tetemes felállitási költségeit a város Kis fiamhoz. Egy éve im, hogy édes kis virágom Forró szivemre ráöleltelek És ahogy akkor, nmst is rád hullatom Az édes boldog fájó könnyeket. A lelkemben az uj világ meséje; Tevéi ed ami ideérkezett Gyönyörű széppé, gyönyörű jóvá Varázsolta az egész életet. A mult, a jelen s jövő szenvedése Mind kevés érted: csak egy pillanat És minden öröm, minden boldog óra Nem volna érted elég áldozat. Minden reményem, minden édes álmom A le kis lelked mélyében pihen. A szeretet — mi nem jár a szivembe — Az imádságom, a könnyem, a hitem. Mi vagy te nekem ? Magam sem tudom tán. Talán az élet s az eoész világ ... Tán hogy a szivem, tán, hogy a lelkem El ne veszítse soha önmagát. Talán megváltás a sok bubánatérl Az elmúlt évek könnyei után ? A boldogságunk megpecsételése, Vagy a nagy Isten jósága csupán ? Egy éve im, hogy édes kis virágom Forró szivemre ráöleltelek S azóta — im — tebmned élem A gyönyörű, az igaz életet. KOVÁCSNÉ HUSZÁR JOLÁN. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ az állam, az állam meg a város nyakába akarja várni. Jobb is, hogy igy történt, mert Szekszárd úgy sem bírta volna a folyton hiánnyal küzdő tápintézet fenntartási költségeit részben is fedezni, különösen akkor, midőn még a szűkkeblű alapítványi uradalom az átengedendő telekért is horribilis összeget követelt. Most azután a vallás- és közoktatás- ügyi kormány nem vette tréfára a dolgot, hanem ráparancsolt a városra, hogy az elmaradt tízezer koronákat júniusig fizesse be az állampénztárba. Hát nálunk meg volna a jó akarat, de honnan vesszük a jelentékeny összeget, midőn már régen elköltöttük másra. Nincs más mód, mint újra szaporítani kell a város milliós adóságát ezzel az összeggel, mert arra nem gondolhat senki, hogy az amúgy magas pótadót fokozza. De ebből a szomorú esetből kifolyólag a városi képviselőtestülethez van egy komoly szavunk. Ennek a testületnek, tudvalevőleg, törvény szerint az lenne a hivatása, hogy különösen a város anyagi helyzetét figyelemmel* kisérje s annak alakulására döntő, bef/^yást gyakoroljon. —- Szigorú ellenőrzés a kötelessége. Már most miként tűdott szemet hunyni, hogy a költségvetésben évenként előfordul egy tízezer koronás tétel, melyet tudomásuk szerint nem a kitűzött célra fordítanak. Egy cseppet sem csodálkoznám, ha a városi lakosság, mely á képviselőtestületen kívül van, felzudulna s azt mondaná, hogy fizessék n^eg azok a követelt nagy összeget, kik hosszú éveken át megszavazták a tízezer koronát, mikor nagyon is jól Vargáné első levele. — A második szebb lesz. — A munkájában, örvendező embert sokszor, láttam Figyeltem a homokban játszó kis gyermeket, mikor primitiv gondolatán fölépült a vár és a kunyhó, mikor fantáziájával egy egy cölöpöt gyufaszállal helyettesített s a homokvárra vesszőre kötött rongyot tűzött ki zászlónak. Néha mosolygó orcávfll járta körül alkotását. A mosolygó orca a megelégedettséget, azt a beszélő büszkeséget tükrözte vissza: ezt én csináltam. És láttam gyermeket, aki fölrúgta a homokvárat és lehetetlen pityergésben siránkozott, ha gondolatát nem tudta megépíteni az ő képzelméhez mért stilusoűsággal, de amikor összeszedte minden erejét és akarása meghozta a várt diadalt,* az öröm őszinte érzése, öröme, az öntudat büszke kifejezése beszélt: én ember vagyok. Láttam az embert, a vastag ujja, kérges tenyerű, reszkető kezű parasztot, mikor tollat fogott és nagy varjufejes betűkkel lekaparta a papirosra a nevét. Mintha mondta volna: én tudok irni. Láttam a vén anyókát, aki kapcsos bibliáját kinyitotta a templomban, reszkető kézzel szemére helyezte az okuláréját és betűzte a sorokat. Mintha mondta volna: én olvasni tudok. Láttam sok embert munkája közben, de egyik sem örült úgy a produktuma sikerének, mint aki megismerte a betűt, a tollat, a könyvet. Egy egészen más világ nyílt meg előtte, melyhez annál inkább vonzódott, mentői többet olvasott ki a betűkből, mentői tartalmasabb lett a lelke, amely éreztette az emberek forgalmainak nagyszerű jelentőségét. Mi, akik Írunk, olvasunk, csak sejtjük, hogy Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. tudták, hogy az nem jut el rendeltetési helyére. Általában nem volna szabad a képviselőtestületnek önkormányzati fontos jogát holmi tekinteteknek alárendelni s a nagy közönség érdekeit nagyon kevés eréllyel képviselni. Igaz, mindnyájan emberek vagyunk s igy hibával telvék, de azért van egy szempont, melyet, aki képviseletre van hivatva, soha figyelmen kívül nem hagyhat s ez a közérdek. Itt félre kell tenni, le kell győzni minden emberi gyarlóságot, hogy a közügyet lelkiismeretes megnyugvással szolgálhassa. Mert mit szólnak azok, miként .sorvad el embertársainkba vetett bizalmuk, ha látják, hogy azok, kiket azért szemeltek ki, maguk közül, . azért emelték vállaikra, azért részesítették kitüntetésben, mert hitték róluk, hogy nem önző érdekek, nem jogosulatlan tekintetek vezetik minden tetteikben. Szekszárd, mint rendezett tanácsú város, még gyermekkorát éli s magasztos szervezete még nem kelt életre. Reméljük, hogy ha megéri tetterős férfikorát, ha ugyan időközben el nem pusztítja valami gyermekbetegség, sokkál több. eréllyel, körültekintéssel, ügybuzgó- Sággal és lelkiismeretességgel szolgálja azt a népsokaságot, melyet az ápoló gondviselés gondjaira bízott. Boda Vilmos. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. micsoda pusztító vihar tomt ol az analfabéták szégyenkező lelkében. Onnan sejtjük, hogy akit megtanítunk irni, olvasni, az áradozva beszél a gyönyörűségről. Őszbe csavarodott emberek járultak már alázatossággal azok elé, akik megsajnálták a sötétben botorkáló embert s megtanították írni és olvasni. Hogy felolvad az addig szégyenkező ember, mennyi félszegséget, durvaságot farag le a betű ! A sötét és kiabáló éles vonal eltűnik az arcáról s emberibb alakra formálódik á kifejezés, beszédesebb lesz a szem és határozottabb a szó. Ezeket figyelembe véve, sokatmondó az a levél, amelyet Varga Jánosné biharmegyei napszámosasszony irt Budapestről a férjének. Ez a Varga Jánosné abból az országból való, ahol öt és félmillió ember nem tud irni-olvasni, onnan való, ahol az 1910-iki statisztika szerint 412 086 tanköteles gyermek nem járt iskolába, onnan, amelyik országban ezerkilencszáznyolcvankilenc olyan község van, amelynek nincs iskolája. Varga Jánosné Bibarmegyéből való, ahol I kilencvennégy községben nem volt iskola az 1907—8. tanévben. Mikor neki kellett az iskolába járni, még több ilyen község volt. És akkoriban nem is olyan nagy dolognak tartották, hogy az emberek felnőnek bután, tudatlanul, iskola nélkül. Hiszen Vaskóhaszódon n a is hat ember, Kékesfalván csak egy ember ismeri a betűt. Vargánó sohasem tanul meg irni, ha a kenyérnélküliség fel nem űzi a fővárosba. Egy nagyon keserű napon elbúcsúzott a férjétől s a férj engedte a tudatlan asszonyt, pedig még csak az a reménye sem lehetett, hogy hamarosan hirt hall róla. Itt a napszámba .járó asszony hamar megérezte írástudatlansága átkát és amit' a hitves I lelkében, mint intim gondolat fakadt, azt röstellette
