Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-24 / 34. szám
Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IONÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V* évre 6 K, •/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. A visszafejlesztés. Fájó szívvel, de az erős meggyőződés határozottságával foglalok a nyilvánosság előtt állást a mozgalom mellett, mely Szekszárd rendezett tanácsú városnak nagyközséggé való visszafejlesztését tekinti feladatának. Sajgó érzés fog el, mert hisz abban, hogy Szekszárd rendezett tanácsú várossá alakult át, nekem is részem volt, de a sajtó utján való állásfoglalásra kényszerít azon erős hit, hogy a jelenlegi helyzet további fenntartása forrón szeretett második szőkébb hazám teljes anyagi romlását fogja menthetetlenül felidézni. Midőn a rendezett tanácsú várossá való átalakulás eszméjét erőnk teljességével támogattuk, a jővő fejlődés és alakulás. iránt egészen más reményeink voltak. Azt hittük, hogy a városi élet, ha ter- heink nagyságát emelni fogja is, az, kellő körültekintés s a szigorú takarékossági elv alkalmazása mellett, nem lesz oly mérvű, mely anyagi, rendelkezésre álló erőnket meghaladja. A tárgy fejtegetésénél szívesen kerülök minden személyi kérdést, azért csak általánosságban jegyzem meg, hogy a város intéző köreiben, a képviselőtestületet sem véve ki, egyáltalán nem az átgondolt, az anyagi helyzetünknek megfelelő takarékossági elv érvényesült, hanem egy számítás nélküli gazdálkodás kapott lábra, melynek immár meg vannak szomorú következményei. A városi pótadó 37-ről, — ennyi volt a várossá való átalakulás első évében — 99 százalékra emelkedett s Szekszárd adóssága, a lefolyt hét év alatt hatszázezer koronával szaporodott. Már most képzelhető-e, hogy ez a gazdálkodás a jövőre is fenntartható lesz ? Hiszen ma már az egy millió koronát meghaladó adósság kamatai annyira rúgnak, mint amennyit azelőtt, az egész községi közigazgatás költségei kitettek. S ami a helyzetet s a jővő képét teljesen reménytelenné teszi, az az a körülmény, hogy itt nincs megállás. A terhek évről-évre, lavinaszerűen emelkedni fognak, a fedezet pedig marad a régi, sőt, amint a jelenlegi helyzet alakul, még tetemes rosszabbodásra van kilátás. Szekszárd majdnem egyetlen jövedelmi forrása : a bortermelés egészen vigasztalan képet nyújt. Már a múlt évi rossz esztendő sok gazdálkodó anyagi helyzetét rontotta meg; hogy az idén lesz-e szüret és jövedelem, az a minden fogalmat meghaladó kedvezőtlen időjárás folytán, teljesen kérdésessé vált. Miként képzelik tehát a város intéző körei, hogy ezen a gazdaságilag megnyomorított népen 100 vagy 120 százalékos pótadót — mert ennyire van a közel jövőben kilátás — be fognak hajtani, hogy százezer koronát meghaladó évi közigazgatási költségeiket fedezhessék ; vagy dobra üt ingót és ingatlant, hogy megmaradjon a rendezett tanácsú cim s azzal, ha mindjárt koldusbottal a kezünkben, tovább kérkedhessünk. Nem lévén tehát módunkban, hogy egy rendezett tanácsú város folyton emelkedő terheit a jövőben viselhessük, az egyszerű józan ész, habár némi lemondás árán is, azt követeli, hogy dobjuk el magunktól a címet, hogy a lényeget: az I anyagi létezhetést megmenthessük. Igaz, hogy a teljesen megrontott helyzetből kifolyólag, még ha nagyközséggé alakulunk is át, röglönös javulásra nincs kilátás, mert az óriásilag megnövesztett adósságot törleszteni kell, de legalább kilátást nyerünk a jővőre, hogy az állapotok, habár fokozatosan is, javulni fognak, mig, ha egy erős elhatározással, szakítunk a múlttal s megelégedve a szerény nagyközségi névvel, a szigorú takarékosság útjára lépünk, talán még elkerülhető lesz a szégyenteljes kép, melyet egy anyagilag tönkrement, fizetésképtelenné vált, csőd alá került társadalom nyújt. Kétségtelen dolog, hogy a már konkrét alakot nyert visszafejlesztési mozgalom élet-halál harcot fog előidézni azok között, kiknek érdeke a mostani állapot változatlan fenntartása s azok között, kik a folyton növekedő terhek nyomása alól szabadulni kívánnak. Hát én, a magam részéről, csekély befolyásomat — s azt hiszem, sokan lesznek, kik igy gondolkoznak, — arra fogom felhasználni, hogy a megindult mozgalmat támogassam. Egy üres címért nem vagyok hajlandó feláldozni községünk lakosságának anyagi jövőjét. Boda Vilmos. Hit Kért a bonyhádi munkapárti kortes. A bonyhádi időszaki képviselőválasztás után egy igaz és megdöbbentő vád hangzott el lapunkban, melynek alig akartunk hitelt adni. A vád úgy szólt, hogy a munkapárti kortesek között volt egy szász képviselő, aki a német községeket bejárva, azzal korteskedett, hogy eltörlik az AppoDyi féle népoktatási törvényt, mely MagyarA szeme csábos ... A szeme csábos, rontó csodaszem I Léleknyugalmat. álmot elrabol... Fényében eget kerget a pokol. A szeme villogó éjfekete szem. Ajka Istenek számára kehely! S megszédültén én, megloptam a mennyt. .. A csókja ott ég most is telkemen. Ajka Istenek számára kehely. A mennyt nem lopja senki büntelen. Azóta lelkem énjét vesztve jár, Mint. felvert, fészkedult hontalan madár . .. Örök-édes csókja éget szüntelen. PAJTÁS. Nagy magyarok. Irta: Hankó Vilmos. A magyar faj tele van erővel és tehetséggel. Ereje legerőteljesebben nyilatkozik meg a mathematika-, a földrajz , az orvos- és természet- tudományok, meg a technika terén. Ezeknek a mezőknek a művelésére a magyar föld olyan tehetségeket termelt, hogy azokkal büszkén állhatunk oda a világvezető népek sorába. Ifjú olvasóim okulására, megismertetem azokat a magyar munkásokat, kik a mathematika, a földrajz, az orvos- és természettudományok, meg a technika terén az egész emberiségre kiható munkát végeztek. Mióta az emberiség eszmél, azóta megvan benne a törekvés, hogy hatalmába kerítse a levegőt is. Evégből mechanikai szerkezetet konstruáltak, hogy segítségükkel a test lerázza a röghőz- kötöttség bilincseit s a madár módjára ide-oda | repüljön. Hogy Magyarországon is voltán mindig emberek, kik önállóan kutattak ilyen szerkezetek utón, hogy voltak, kik az ilyen irányú európai mozgalmakban részt vettek, kik a Montgolfier (olvasd Montgolfié) testvérek és Charles (olvasd Sári) sikeres kísérleteit azok megtétele után mindjárt utánozták, erről egykori újságok közlései tanúskodnak. Dümsödün egy kádár magának nagyon vékony fenyőfadeszkaszárnyat formálván és azt valami vékony vászonnal bevonván, a repülést megpróbálta és oly szerencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is, a réteken egy szénaboglyáról a másra, 15—20 ülnyi távolságra számtalan emberek bámulására, sas módjára repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezt a tudományt, de mivel némelyek szárnyas embernek csúfolták, megharagudott és szárnyait összerontotta. Nem ama bécsi órás — Deegen ur — volt az első, aki [próbát tett mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe felemelni, hanem ő előtte jó idővel, sőt a levegői golyóbisnak föl- i találása előtt jóval, a veres klastrombán, Szepes vármegyében egy Ciprián nevű fráter tett legelőször próbát a Kárpát hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ebben a próbájában, mind Deegen ur, mert ő nem szorította magát egy lóiskolába, mint ez; és nem vett maga segedelmére egy kis levegőgolyóbist, hanem a szabad levegőben a veres klastromtól egy jó távol levő Korona nevű hegynek bércéig repült jó magasan. Egykorú feljegyzések szerint a barát éveken át dolgozott a klastrombán levő laboratóriumában a két szárnyon, amelyet kaijára csatolt, de amelynek két nyúlványa is volt, amelyeket óraszerkezettel a két főszárny hozott mozgásba. A k isérlet egy holdvilágos estén történt, a klastrom magas kőfal kerítésén indult el a barát s hogy mind föllebb és föllebb emelkedve a levegőben, valósággal úszott az Űrben, miglen elérte a Korona hegy tetejét. A környékbeli nép látva a levegőben úszó emberi alakot, csodát vélt és valóságos búcsú járás volt a klastrombán, ahol utóbb megtiltották Cipriánnak a kísérleteket, szárnyait pedig megsemmisítették. Ezen a téren egy igazi alkotásról is számolhatunk be. Martin Lajos, a kolozsvári egyetemen, felejthetetlen emlékű tanárom, „a repülőgépek uj típusával : a lebegő kerekes repülőgéppel megalkotta a jövő dinamikus repülőgépjének azt a típusát, amelynek kultiválására az aeroplán tul- haladásával rá fogunk térni“. (Serényi Ö.) Kötelességünk Martin találmányát nyilvántartani — ezt megtehetjük, mert a repülőgép a család birtokában meg van — s reklamálni a zseniális föltaláló számára a prioritás dicsőségét. Ezen a helyen említjük fel Verancsics Ferencet, az ejtőernyő feltalálóját, a legnagyobb magyar feltalálók egyikét. Ejtőernyőjét 1604 körül próbálja ki, midőn Velenczében egy torony tetejéről minden baj nélkül leereszkedett. Volt idő, midőn korának egyik legelső, hazájának eddigelé legnagyobb mathematikusa, Bólyai Farkas hirdette a marosvásárhelyi ev. ref. gimnáziumban a tudomány igéit. Milyen idők is voltak azok (1804—1851), midőn a tudomány fejedelmei keresték fel levélben a kis Maros-Vásár- hely szerény kollégiumának nagy professzorát, hogy tudományos kérdésekben nézeteit hallják. Hires munkáját, a „Tentament“- latin nyelven irta; ehhez hozzákötve jelent meg fia és mathe-
