Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-07 / 36. szám
36. szám. ______ Szekszárd, 1913. szeptember 7. DB ■■ XLl. évfolyam. Függetlenségi és 48-aS politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő ' Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1h évre 6 K, ‘/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. De hát nekünk, kik az országos politikával hivatásszerűen foglalkozunk, nem szabad, nem lehet kizárólag személyes ro- konszenv után indulni, nekünk kötelességeink vannak, melyek betöltésére akkor vállalkoztunk, midőn lapunk felírásához híven, a függetlenségi és 48-as elvek terjesztésének szolgálatába szegődtünk. Ezen feladatunk teljesítése késztet reá, hogy azon megjegyzésünket vessük papírra, miszerint nincs fény árny nélkül. A mi uj főispánunknak is van egy jelentékeny szépséghibája s ez az, hogy azon kormánynak bizalmi embere, mely az obstrukció letörésére irányuló őrült hajszájában megcsonkítja a magyar alkotmányosságot, mely mindennemű nemzeti ellentállás — melyre pedig annyiszor szükség volt a múltban s szükség lesz a jövőben — végleges letörését tekinti feladatának, mely végre a korruptság minden eszközét felhasználja arra, hogy a nemzeti közerkölcsök szintjét leszállítsa. Ez lehet sokak előtt egészen természetes, megszokott, sőt az önfeláldozás bizonyos zománcával díszített, — Jkülönö- sen azok előtt, kik a Béccsel való egyetértést Tekintik egyedüli feladatuknak, — mi előttünk, kik nem ismerünk más célt, más feladatot, mint a régi és újabb törvényekkel biztosított magyar állami függetlenség és önállóság sértetlen fenntartását, bizony csak egy sötét árny, mely mindazokra vetődik, kik énnek az áldatlan, négyszáz év óta folytatott bécsi politikának támogatására vállalkoznak. Boda Vilmos. Kovács Sebestény Endre. Ellenzéki embernek mindig nehéz a sorsa, ha más párthoz tartozó egyének dolgaival foglalkozik, mert ha viselkedése nem felel meg párthívei Ízlésének, könnyen a következetlenség vádja zúdul feléje. Még nehezebb a helyzete, hasonló esetben, az újságírónak, mert ha tárgyilagos, igazságos akar lenni s nem az egyoldalú pártszenvedély sugallatára hallgat fejtegetéseiben, igen sok esetben, a párthüség elleni vétség bűnével lesz megbélyegezve. Nem tudom, hogy bűnöm, vagy erényem, hogy pártállásomnak egész életemen át való hűséges megőrzése mellett, sohasem tudtam valakit gyűlölni azért, mert meggyőződése más irányba tereli; más párthoz való csatlakozásra indítja. — Előttem mindig az egyéni és politikai tisztesség volt irányadó, ha érzelmeim keletkezésének okai után kutattam. Nem mondhatnám, hogy a gyűlölet érzésétől teljesen mentes vagyok, ha arra gondolok, hogy akadt egy nagy állást betöltő magyar államférfiu, ki nem átalott az országra nézve káros szerződéseket kötni, hogy milliókra rugó összegeket harácsoljon esszé pártjának erősítésére s a magyar nép erkölcseinek megrontására. — Hasonló érzelem támadt bennem, midőn bebizonyosodott előttem, hogy ezekben a nemzetrontó bűnökben részes azon férfiú, ki jelenleg Magyarország miniszterelnöki székében ül s a parlamentárizmus minden alapfeltételének kijátszásával, azon álürügy alatt, hogy a káros obstrukciót töri le, az ellenzéket fegyveres erő alkalmazásával távol tartja az országgyűléstől s minden lehető módon megakadályozza, hogy az elvállalt és szükségszerű kötelességét teljesíthesse. Mert, ha bűn volt az obstrukció, még nagyobb bűn Magyarország amúgy is minden alkalommal támadott alkotmányos jogainak kijátszására, ellentálló képességének gyengítésére irányuló célzat, ‘ vagy törekvés. De hát nem az én igénytelen egyéniségemmel, nem Lukácscsal, sem Tiszával akarok én ezúttal foglalkozni, hanem azzal a férfiúval, kinek neve cikkelyem élén foglal helyet s kit jövő kedden fog vármegyénk közönsége a főispáni székbe ünnepélyesen beiktatni. Szükséges volt azonban ezeket előrebocsájtani, hogy ferde világításban ne tűnjék fel mindaz, amit alább róla elmondandó leszek. Hát uj főispánunk, nem uj, nem idegen ember előttünk. Hiszen aiig van vármegyénk törvényhatósági bizottságának még egy olyan tagja, ki hűségesebben szolgálta volna vármegyéje érdekeit s ügyeinek intézésében nagyobb odaadást fejtett volna ki, mint ő. Egyénisége a legnagyobb mérvben rokonszenves, modora megnyerő s az indulatosságnak, a heveskedésnek még az árnyéka is távol áll tőle. Szóval, ha Sándor János belügyminiszter ur lámpával kereste volna, hogy kit kell a jelenlegi válságos viszonyok között vármegyénkben főispánná kinevezni, alkalmasabbat alig talált volna. Nehéz esztendő. — Párbaj a csatatéren. — Irta: Farkas Ernőd. A pozsonyi főhadiszálláson nagy sUrgés forgás volt. Fatárok, csapattisztek, kémek, küldőn cök jöttek, mentek, az ősi primási palota előtt tarka katonai csapatok állottak élénk beszélge tésbe merülve. Görgei előszobája tömve volt minden fegyvernembeli tiszttel, akik parancsokat, leveleket, jelentéseket hoztak, vagy kihallgatásra várakoztak. Hirtelen egy magas, nyúlánk, délceg kapi tány lépett be a Hardegg-vértesek egyenruhájá ban. A tisztek mind feléje fordullak s meglepetve súgtak össze: — Mit keres itt ez az osztrák tiszt ? A vérteskapitány egyenesen a segédtiszt asztalához lépett. Gróf Zichy Pál vagyok, kérem, jelentsen be a tábornok urnái. — Gróf Zichy Pál ? — csodálkoztak a honvédtisztek még összébb húzódva, hiszen ez a kivégzett gróf Zichy Ödön testvér öccse. Mit akar ez itten ? És álmélkodva méregették a vérteskapitányt tetőtől talpig, némelyik szinte keresztülszurta a tekintetével. A segédtiszt maga is meg volt lepve. Nyomban felállott és benyitott Görgeihez. Egy perc múlva Görgey magas, szikár, szemüveges alakja jelent meg a kitárt ajtóban. — Kérem gróf Zichy kapitány urat. A gróf bcsietett, a tábornok kiküldte a bennlévőket s Görgey egyedül maradt gróf Zichy Pállal. — Mit kiván kapitány ur ? — Tábornok ur, osztrák tiszti rangomról már leköszöntem. — Miért ? — Mert hazám ellen nem harcolok. — Görgey szúró tekintete figyelmesen siklott végig a fiatal grófon. Aztán ismét kérdően nézett rá. — Az Ön táborában akarok szolgálni . . . Görgei percekig nem tudott szóhoz jutni. Rendkívül meglepte ez a kijelentés. Eszébe jutott, hogy akkor látta először és utoljára a grófot, amikor hadifogoly volt s a vértörvényszék Ítél kezett fölöttük. Bátyját az ő döntő, súlyos szavára Ítélték halálra, öcscsét pedig fölmentették. Hirtelenében nem tudta, mit feleljen. Boazut szeretne e állani rajta s ezért akar nála szolgálni, avagy ő is bűnösnek érzi magát s most vezekelni jött az ő táborába ? Nagy lélektani rejtély előtt állott, amit nem tudott megfejteni De érezte, hogy ezt az ajánlkozást nem lehet visszautasítani. — Tehát gróf ur honvéd akar lenni ? — Igen, mert szeretem hazámat s legszívesebben szolgálnék tábornok ur törzskarában. Ez a kijelentés még nagyobb csodálatot keltett Görgőiben, de egyúttal gyanút is ébresztett, aminek azonban egy szóval se akart hangot adni. — Akkor a Vilmos-huszárokhoz teszem számfeletti őrnagynak s a nyargonc tisztek parancsnokának nevezem ki. A gróf kissé meghajtotta a fejét, a tábornok kezet nyújtott neki és Z'chy gróf még aznap felöltötte a honvédruhát. Görgei környezetében rögtön hire futott ennek s ezerféle találgatást fűztek hozzá. — Vigyáznunk kell minden lépésére, mert egészen bizonyos, hogy csak azért akar Görgei közelében lenni, hogy bosszút álljon rajta bátyja haláláért — Csak nem gondoljátok, hogy egy Zichy gróf orgyilkosságra vetemedik ? — jegyezte meg* Pusztelnik őrnagy. — Másképpen lehetetlen megérteni, hogy ép az ő táborkarába furakodjék be. — Hátha azt akarja ezzel bebizonyítani, hogy maga is elitéli bátyja szereplését. — Akkor nem lett volna vele s nem esett volna vele egy fogságba.-— Lehet, hogy csak véletlenül volt vele s fogalma se volt arról, hogy bátyjánál hazaáraló kiáltványok vannak. — Mesebeszéd — kacagtak fel gúnyosan a tisztek — erre a mágnásra nagyon vigyáznunk kell. A tisztikar túlnyomó többsége tényleg nagyon feltűnőnek találta Zichy gróf felkinálkozá- sát s elhatározták, hogy folyton szemmel tartják. Jól tudták, hogy katonának háborúban tilos személyes ügy miatt párbajt vívni s ezért gróf Zichy a csatazajban készül elégtételt venni rajta. Szeme közé akar nézni, mikor a halál véres szárnyai csapkodnak körülöttük, mintegy istenítéletet akar kierőszakolni, vagy egy különös nemét az amerikai párbajnak ott a csatatéren, az ágyuk bömbölő zúgása, a golyók pattogása, a gránátok sivitó tűzesője között. Másnap reggel a kémszemlére küldött huszárjárőrök jelentették, hogy Dévényujfalunál ellenségre bukkantak. Görgei azonnal lóra pattant s Pusztelnik és gróf Zichy Pál őrnagyok s néhány vezérkari tiszt kíséretében a Morva folyó hidjához vágtatott. A hídfő innenső felér, megállották. Túlról, a szemHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
