Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-10 / 32. szám

1913 augusztus 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 szálljunk? Magyarországon .csak sirni, csak jaj­gatni tudnak az emberek a nagy veszélyek ide­jén, de tenni semmit sem tesznek, mert gyámol­talanok és szükkeblüek. Legtöbben azt mondják, hogy a közegészségügy elsősorban állami érdek, tehát az állam kötelessége a nemzetről e tekin­tetben gondoskodni. Ez igaz is! De nem szabad felejteni, hogy mivel az állam jövedelmei korlá­toltak, a kormányhatalomnak — fájdalom — nem állanak oly mérvű anyagi eszközök rendel­kezésére, hogy a tuberkulózis elleni küzdelmet a nemzetet fenyegető veszély nagyságához mért támogatásban részesíthetné. Az évszázados tes- pedésben élt hazánkban a nemzet ujraébredése és az alkotmány helyreállitása után a közgazda- sági, politikai és intenzív állami élet csak most van kialakulóban, nem követelhetjük meg tehát az államtól, mint olyantól, hogy bizonyos — bár közérdekű célok érdekében — erejét túl haladó áldozatokat hozzon; azért a társadalom egyes csoportjainak, de az egyeseknek is, mint az állam- szervezet tagjainak, a maguk és a nemzet összes­ségének érdekében kötelességük, hogy ott, ahol a kormányzat teljesítőképessége megszűnik, a társadalom és a rendeltetésüknél fogva erre hiva tott intézmények vegyék kezükbe a közcélokért való küzdelem fegyvereit. A munkásbiztositás intézményének célja a munkásegészségügy fejlődésének előmozdítása. — Minthogy pedig a tuberkulózis veszedelme éppen a munkásosztályt fenyegeti legjobban, magunktól el nem hárítható kötelesség teljesítés vár reánk, akik a munkásbiztositást kultiváljuk. Minthogy a szekszárdi munkásbiztositó abban a szerencsés helyzetben van, hogy a tüdővészellenes küzdel­met a maga részéről egy olyan tekintélyes tőké­vel indíthatja meg, hogy a siker már előre is biztosítottnak látszik, teljes tisztelettel kérem a t. közgyűlést, hogy az előterjesztett javaslatot el­fogadni és határozati erőre emelni kegyeskedjék.“ A javaslat tudvalevőleg úgy szól, hogy a munkásbiztositó hivatal vezetősége felhatalmaz- tassék egy a 60.000 korona felhasználásával fel­állítandó tüdőbeteg-szanatóriumhoz szükséges gyűj­tési és egyéb munkálatok megtételére. Örömmel állapítjuk meg, hogy a javaslatot a közgyűlés lelkes éljenzéssel, egyhangúlag elfogadta. KÜLÖNFÉLÉK. — Bírósági kinevezések. Orosz Béláletenyei járásbirót a paksi járásbírósághoz helyezték át, még pedig a VII. fizetési osztályba. A m. kir. igazságügyminiszter Kiss Géza sárbogárdi kir. járásbirósági dijnokot a bonyhádi kir járásbírósághoz és Pintér Rezső kaposvári kir. törvényszéki dijnokot a szekszárdi törvény­székhez írnokokká nevezte ki. — Állatorvosi helyettesítés. Spatz Mór já­rási m. kir. állatorvos négy heti szabadságidejére helyetteséül Báty István állatorvos kirendeltetett. — A megyéspüspök adománya. Zichy Gyula gróf megyéspüspök a tengődi templom javítási költségeinek fedezésére 1324 koronát ajándékozott. egyszer kérdem németül: Merre kell mennem a Rahovciba ? — Ah in die Rahovci wollen Sie ? Bitte steigen sie hier in die Elektrische! Hogy a durrogós durrogó ütne a horvát sipkádb , de hamar tudtál te németül! így jöttem aztán haza. * Másnap kocsin mentem. Bukarestben mind gummirádlis van, gyönyörű orosz trapperokkal. A kocsisok bársony sipkában és ugyanilyen szinü hosszú bársony kaftánban vannak, derékon kü­lönféle szinü eingulusokkal (övékkel) megkötve. Az egyiknek sárga, a másiknak lila, a harmadik­nak piros cingulusa van. Intek feléje és magyarul mondom : Jöjjön. Egyik sem mozog! Dühös leszek és ordí­tok : Haide ! Rögtön volt ott egy a kocsijával. Megmon­dom neki, hogy a sossiére vigyen. Alig voltunk 20—30 lépésnyire, hátra fordul a kocsis és mondja, hogy kérem én magyar vagyok, de nem szabad magyarul beszélnünk a társak között, mert még a fuvarozási engedélyt is elveszíteném. — Hová való ? — Hosszufaluból, Brassó mellett. íme a hires román türelem! Különben ezeket a román fiakereseket birr- sároknak hívják és tényleg kiválók: szép lovuk és szép kocsijuk és — olcsók a pestiekhez ké­pest. Ebben tényleg előre vannak. * Bukarestben még magyar lakodalomban is voltam. Elmentünk a menyasszony házba. Ott már húzta az oláh cigány : a körösi lányt, árok is van, gödör is van, ritka búza, ritka árpa, ritka — Az uj főispán kinevezése. Napok kér­dése, hogy a megüresedett főispáni széknek gaz­dája akad nálunk is. Mint határozott formában hire kelt, Kovács Sebestyén Endre földbirtokos főispáni kinevezése immár bevégzett tény s még e hó folyamán az installációra is kerül a sor. — Uj református lelkész. A kajdacsi reform, lelkészi állásra e hó 3 án Gilicze Sándor tisza- földvári s. lelkészt, a volt kajdacsi pap öcscsét választották meg. — Esküvő. Répászky Antal, a Molnár-féle rt. könyvkötő osztályának egyik alkalmazottja, f. hó 17-én tartja esküvőjét Tolnán Szűcs György tolnai lakos Lenke leányával. — Lelkigyakorlatok. A pécsegyházmegyei rk. tanítók gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök nagylelkűségéből Pécsett, a szemináriumban P. Fiedler Lipót S. J. vezetése alatt szentgyakorla­tokat tartottak, melyet folyó hó 8 án szentáldo­zással fejeztek be. Tolnavármegyéből a lelkigya­korlatokban résztvettek: Eicher János apari, Gyomlay József kurdi, Gyurgyer József pálfai, ifj. Hajas János pinczehelyi, Hamberger József | bátai, Horváth Ignác szekszárdi, Horváth Mihály mázai, Kálmán Ferenc szekszárdi, Kurucz József kisszékelyi, Néméth Gyula nagykónyii, Pápay Géza bátaszéki, Rieger Nándor szálkai, Schohner Simon teveli, Takács Ferenc simontornyai, Éber Márton szekszárdi tanítók és Fent László szek­szárdi hitközségi pénztáros. A lelkigyakorlatok után Horváth Ignác szekszárdi igazgató-tanitó, a „Pécsegyházmegyei Róm. Kath. Tanítóegyesü­let“ elnökének vezetése alatt tisztelegtek P. Fiedler Lipót jezsuvitánál és Körmendy Károly tb. kano­nok, szemináriumi vicerektornál; táviratilag üd­vözölték gróf Zichy Gyula püspököt és dr. Igaz Béla egyházmegyei főtanfelügyelő, szemináriumi rektort. — Uj posta-távirdaigazgató. A m. kir. ke­reskedelemügyi miniszter az Opris Péter posta- és távirda főigazgató halálával megüresedett pécsi posta-távirda igazgatói állást Brunner Olivér p. t. főtanácsos, eddigi helyettes igazgatóval töl­tötte be. — Alapítványi hely. Kálmán Lujza okle­veles tanítónő, Kálmán Károly szekszárdi tanító leánya elnyerte a néhai Haynald Lajos kalocsai érsek alapítványát és ingyenesen felvétetett a kalocsai polg. tanitónőképző intézet I-ső éves tanfolyamára. — Befejezett rajztanfolyam. Győrött be­fejezést nyert a fa- és fémipari szakiskolában rendezett tanítói rajztanfolyam, melyen a tanítók naponkint 10 órán át dolgoztak a fa- és fémipari szakiskolában. Az eredmény kitűnő volt. A most véget ért első cikluson részt vett megyénkből Németh Mihály paksi tauit& is. — Elhalasztották a Sport klub kabaréját. Á folyó hó 9-re tervezett sport-kabarét a vör- henyjárvány miatt egyelőre meg nem állapított időpontra el kellett halasztani. A már megváltott jegyeket a rendezőség visszaváltja, esetleg a visz- sza nem adott jegyek a később megtartandó es­télyre érvényben maradnak. rozs kezdetű Krisztus korabeli nótákat úgy a hogy, közbe persze oláh nemzeti nótákat, amelyekhez annyit értettem, mint a varangy a fuvolázáshoz. Meg volt az esketés. A templomban virág­árus volt és az ott gratuláló összes ismerősök mindegyike vett egy virágot — emlékbe. Mentünk haza. Amint a kapuhoz érünk, két léhütő alak megállít és — sót és kenyeret kinál — persze borravalóért. A cigány keservesen huzza Közbe az egyik jótorku cigány elkezd énekelni, a többi csak kiséri a hangszerével. Valami humoros dolog lehetett, mert az én „góbéim“ nagyokat röhögnek hozzá. Nevettem hát én is. Mikor este lett, két fene nagy és vastag viaszgyertyát gyújtanak meg, amit már a templom­ban láttam és a menyasszony kocsiján hoztak haza. — Hát ez mi a csudának való ? — Ezeket a násznagy veszi a mátkapárnak ajándékba. A templomban beszenteltette és most égnek reggelig. A melyik legelőször elalszik — a vőlegényé egy csokorral volt átkötve, a menyasz- szonyé pedig valami fátyolfélével — az hal meg először. Ki az ördög kiváncsi ma erre ? No de ez oláh szokás és ezt a magyarok is úgy csinálják, különben nem hiszik, hogy — keresztények. Ez is valami! * Kimentem a legkülső külvárosba is. Hadd lássam, hogy ott milyen a város. Hát annyit mondhatok, hogy nagyon satnya. Mint nálunk a falu vége szokott lenni. Mikor.már a Romándunán mentünk, nagyon sokszor láttunk cigánykaravánokat, de jó népese­ket, amint ott lovaikat kipányvázva legeltették a Duna parton, Ők meg a sátraikban a „delce — Óvónőválasztás. A szakcsi róm. kath. óvodához Kumper Erzsébet oki. óvónő válasz­tatott meg. — Tűzoltó szövetségi gyűlés. A vármegyei tűzoltó szövetség folyó hó 24 én Bonyhádon köz­gyűlést tart, melyen módositott alapszabályait tárgyalja. Az alapszabály tervezetet most küldötte szét a kikü'dött bizottság tanulmányozás végett. — Tudvalevőleg a megyei tűzoltó szövetségnek kötelezőleg tagjai a megyei tűzoltó testületek s a szövetség választmányának az egész megyei köz - igazgatás (alispán, jár. főszolgabirák) hivatalból tagjai lévén, a megyei szövetség utján, igy ezek az önk. tűzoltó testületekbe nyernek óriási be­folyást s nagyon kétes az eredménye annak, hogy az egyesületek autonom jogainak hátrányára sok helyen nem éppen rokonszenves hivatali irányzatoknak biztosítanak döntő befolyást az egyesületek életebe. — Helyreigazítás. Garay Lajos, a szek­szárdi I ső zenekar vezetője, arra kért fel ben­nünket, hogy a „T. és a K.“ legutóbbi számá­ban megjelent vörhenyjárvány cikkben szereplő Bicskei Ferenc zenész nem az ő zenekarában, hanem a Hekó-féle zenekarban van, aki sem a kaszinóban, sem a kávéházban nem muzsikál és igy az ő zenekarában lévő alkalmazottaknak a családjában vörhenybeteg nincs és nem is volt,, amit ezennel helyreigazitunk. — Egy öreg katona. Goldberger Gerzson szekszárdi 77 éves szabómestert, akit 0 Felsége 80 ik születése napja alkalmával, haláláig havi 20 korona kegydijjal jutalmazott e kegydijat a mai naptól kezdve 30 koronára emelte fel. Goldber­ger Gerzson a 4 ik ulánus ezredben szolgált, mely ezred tulajdonosa mai napig is a király s ez az ezred úgy 1859-ben, mint 1866 ban vité­zül harcolt s több csatában kitüntette magát. Goldberger Gerzson is a kitüntetettek közt volt és 4 érdemkereszttel ment szabadságra. A király még életben levő öreg katonáját most kegydijba részesíti. Adomány. Tóth Károly társulati ig. főmér­nök, boldogult Béla fia emlékére, ki a szekszárdi főgimnáziumban 10 évvel ezelőtt érettségizettek iskolatársa volt, a létesítendő Wigand János ala­pítvány gyarapítására 50 koronát ajándékozott, nagylelkű adományért ez utón is hálás köszönetét mond az alapítvány ideiglenes kezelője: Sebestyén Károly rk. káplán Fadd. — Ipariskolai oklevél. Kálmán Ferenc szek­szárdi tanító, aki már több szünidei tanfolyamon részt vett, újabban a Kolozsváron tartott iparis­kolai tanfolyamot végezte el és a közismereti tár­gyakból dicséretes oklevelet nyert. — Hirtelen halál. Beöthy Károly dr. szek­szárdi általánosan becsült ügyvéd, nyug. köz­alapítványi uradalmi ügyész, az orsz. ügyvéd­szövetség helyi választmányának elnöke, megyei és városi képviselő testületi tag, a Dunavédgát társulat elnöke, 61 éves korában folyó hó 3-án Budapesten elhunyt. Múlt bét csütörtökjén lett rosszul, bélcsavarodást konstatált nála orvosa s operálás végett Budapestre vitték s ott érte utói a halál. Halála általános részvétet keltett. faroiente“-nek hódoltak. Mikor pedig Dzsurzsu- ból Bucuresci felé mentünk, egyes kisebb falvak mellett mentünk el, ahol a ,,Kelet“ még szintén nagyon meglátszott. Azt mondta erre egy már hosszabb ideig Romániában lakó magyar: Lássa kérem, ezek a cigányok a románok ősei, nem ám a rómaiak. Es ebben sok igazság lehet. * A románok a francia kultúrának befolyása alatt állanak. A felsőbb iskolai tanulók legtöbb- nyíre Franciaországban, főleg Parisban végzik tanulmányaikat, amit onnét is lehet látni, hogy pl. Bucuresci-ben a nép is franciául köszön. Nem mondja románul, hogy jó napot, hanem franciául: bon joure ! * Pópát persze rengeteget lehet látni! Öreget fiatalt, falusit, városit, ahogy jön, de mindegyik­nek szakála van. Hisz azért van a katho.ikus papságnak is. Sohasem felejtem el azt a meglepett arcot, amit egy pópa vágott, mikor jó reggelt-et köszön­tem neki. Megyek a strada Sf. Spiridon on. Megnézem a templomot, amely egy udvarfélén áll, mellette mindjárt a lelkészlak is. Amint belépek az udvarba, a főtisztelendő akkor bújhatott ki az ágyból és erősen dörzsöl- gette még a szemeit, úgy, hogy észre sem vett, mig előtte nem voltam és jó magyaros szokás szerint nem köszöntem neki: jó reggelt. Hát ez az ember annyira megijedt és olyan buta pofával (pardon ezért a kifejezésért, de már „arc“ kifejezés nem való) nézett rám, hogy ön­kénytelenül is elnevettem magamat. Nem hiszem, hogy egy csöpp vért adott volna, ha megbökték

Next

/
Oldalképek
Tartalom