Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
XU. éwfolgam. ________________12. szóm. Szekszárd, 1913. március 23. num ízűn Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezeréd] Istvánutca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telelőn 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár»féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő , Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, */4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Husvét. Az Isten-ember földi, nehéz küldetése véget ért. Mikor husvét vasárnapján meg- kondulnak az ünnepi harangok: ez már az égi küldetésnek az apetheozisa. ' Sok igazsággal mondja a francia költő, hogy a világtörténelemnek legnagyobb eseménye Jézusnak a földre való jövetele. Uj világnézletet teremtett az ő uj szereteten alapuló vallása. A római imperium akkor élté világhatalmát s ezt a hatalmas birodalmat is, minden üldözés ellenére, áthatotta a keresztény vallás, áthatotta az uj szellem: Jézus vallása. A feltámadás ünnepe is hatalmas szinboluma annak az igazságnak, hogy az eszmét megölni nem lehet. Követ henge- ritettek koporsójára, őröket állítottak melléje és mégis feltámadott; feltámadott, mint ahogy az 'eszme feltör koporsójából és eget kér. Nagy eszmék, nagy gondolatok hatották át az emberiséget azon a néhány ezredéven át, melyet a történelmi idők távlatán képesek vagyunk áttekinteni. Mennyi eszme indult meg világhódító útra nagy népszerűség közepette^ és mennyit elfujt már a váltakozó korszellem, legtöbbjét örökre. Jézus vallása azonban folytonosan hódit és minden korszellem divatának nagy hullámveréseit szilárdan kiállja. Kétségkívül igaz az, hogy a mai kételkedő, minden tekintélyt lerombolni akaró és materiális kor visel á látható legnagyobb intézmény: a keresztény vallás ellen legádázabb harcot. Még a francia forradalom hitközönye ,és észvallása se volt oly gyilkos. És mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy Jézus egyháza sziklaszilárdan áll és líi híveket hódit meg az öt világrészen, fp ki tagadná, hogy ma a huszadik százba elején az öt világrész Isten hajlékában! több harang hivja húsvéti imára áhitat|s közönségét, mint valaha. Hinnünk kelH Jézusnak isteni küldetésében, mikor fenséges tanításának ezt az egyetemes és évezredekre szóló sikerét látjuk. És valóban oly gyáriak, olyan erőtlenek és a természet fenséges rendszerében olyan kis férgek vagyunk mi, nagyratörő emberek, hogy valóban nem lehetünk el hit nélkül. Ezt a mai húsvéti ünnepi napon, legjobban érezzük. Mennyire szükségünk van az élet harcaiban, küzdelmeiben a hitre. Cselekvéseinknek ez az iránytűje s még az az ember raj kinek hite kialvóban van, husvét harangszavára lehetetlen, hogy el ne gondolkozzék az Istenember földi küldetéséről, Golgótha járásáról és megdicsőüléséről. Szólnak a húsvéti harangok. Für ősz- szűk meg lelkünket a husvét hangulatában. Hárítsuk el magunktól az-*- élet kenyér- gondjait és mossuk le kezünkről a munka salakját; legfőként lelkünket mossuk meg a gyűlölet és pártoskodás, nemzetviszály kínzóitól. Különben erre van szüksége a magyarnak. Annak tudására, hogy nagy nemzeteknek is pártoskodás és nemzeti viszály ásták meg sírját. Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk olvasóinknak. Válasz a „Szekszárdi Ujsáf-nak. „A város ellenségei“ cimii cikkre. Emlékszem még, hogy a múlt évi cikluson itt működő színtársulat egyik tagja a „Szekszárdi ujságocska“ stb. kezdetű kupléjában kiénekelte a „Szekszárdi Ujság“-ot, amiért az ő szereplését kontárkodó kritikájában becsmérelte. Minthogy én nem értek sem a kupiék gyártásához, sem a versfaragáshoz, tehát e sorók között mondom el a lap említett közleményére válaszomat. Ennek az ujságocskának tisztelt cikkírója, itt is csak kontárkodik, mert a városi működéshez mit sem ért s ő akar bennünket kitanitani. De nemcsak minket, hanem a „Tolnavármegye és a Közérdek“, továbbá a „Tolnamegyei Közlöny“, mint két mindenesetre tekintélyes és számottevő lap szerkesztőségeit is. Pedig úgy tudom, hogy ezen tiszteletreméltó két lap szerkesztőségének jobban módjában áll betekinteni a város konyhájába és meggyőződni arról, hogy mit főznek ott és azt hiszem, ha az jó volna, akkor ők sem kifogásolnák. Amit eddig ott készítettek, attól mindenki megcsömörlött, csak a cikkíró ur nem, mert talán ő a nemes emberek közé tartozik (nem tízet pótadót). Leckéket ad fel nekünk arról, amit ő egyes lapokból kiollózott, de azért a „lehetetlenségből“ úgy látszik, enged, mert bevallja, hogy már alakult át ^nem vissza) r. t. város nagyközséggé. Csak—az—fáj néki,- hogy vannak városok 35% pótadó mellett, mégis át akarnak alakulni. Itt valami más okot lát a háttérben. Hát ezen ne sirjon a cikkíró ur, van nálánál hivatottabb, aki majd mérlegelni fogja a kellő okokat. Turkevére vonatkozólag úgy látszik, rosszul ollózott, mert a belügyminiszter ur ott a szabálytalan eljárást semmisítette meg, minthogy nem a törvény által előirt módon jártak el, hanem a képviselőtestület egyszerűen kimondta az átalakulást és azonnal felfüggesztette a városi tanácsot, beállította a községi közigazgatást, még a 19 000 korona állami segélyt sem osztotta fel a TÁRCA. Majd ha mi is dacolhatunk . . . — Külföldi levél. £| — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irtat Koritsánszky Ottó. , '.!« Bréma, 1913 március. f Alig egy néhányu'1 nappal • elutazásom;. előtt alkalmam1 volt egy : .kiváló ótudósv hazánkfiával beszélgetni a mai ! azdasági válságról. Fejtegette a mélyenfekvő okokat és fájó szívvel mutatott rá a következményekre : a kisegzisztenciák tönk- remenésére s a nagyobb cégek fizetésképtelenné válására..És hamarjában megvigasztalódtunk azon, hagy ha a válság telektálja kereskedőinket és az ár magasságával ragadja a „Budapest Rákóczi úti“ jelzővel ellátott ajtó előtt álló, becsapásra vevőt olyan erőhatalmi önkénnyel fogó kereskedőket, akiknél nagyobbat karhatalomnál legfeljebb Tisza István berendezésével mert élni a parlamentbe, — akkor szigorúan véve s nemesebb kihatásait tekintve — nem volt a magyar kereskedelemnek alapot megrendítő kára. Megígérvén, hogy idevágó németországi tapasztalataimról beszámolok visszaérkeztemkor. Nem tehetem. Itt kint hírét vettem hirtelen elhalálozásának. Itt mondok hát el egyet-mást. Különösebb tudomány és minden behatóbb kutatás nélkül is megállapítható, hogy Németország sokkal kevésbé érezte meg az elmúlt év és a most folyónak nehéz külpolitikai helyzetét. De ez természetes is. A ki fel van vértezve, könnyebb szerrel ellentáll. Az erősebb szervezetet, idegzetet nem viseli úgy meg a baj, mint gyengébb ellent- álló képességűt, Németország kereskedelméről épp arról beszélnek a kereskedelmi szaktudositók évi jelentései. Az a sok gyári kémény, mely —járj bár akármely vonalán is Németországban — közelről- távolról felénk int, mind igazolja a gazdasági erőt, a szociális jólétet. Ha Brassótól Pozsonyig végig.-utazunk, nem találunk annyi ipartelepet, mint itt a D-vonatnak két megálló helye között. Van tőke, van vállalkozói szélié n ttt mi ■kell..egyéb» »-.Reális alapokon, nyugszik; az egész kereskedelem . és. minden vállalkozás. Nincsenek Pallos-ügyek, melyek nemzeti csapós számba mennek. Ellenben falun-városban olyan mértékletes és jövővel számoló élet folyik, amely köny- nyes magyarázatául szolgál, hogy az általános szilárd megalapozás következtében legfeljebb könnyes kiheverhető nyomokat hagyott a mostani általános gazdasági derűt. Itt nem folytatnak olyan amerikai életet az emberek, mint mi otthon. A — szinte közhellyé )ett — hirtelen vagyonosodási vágy sarkal bennünket. Pénzünket — azt a keveset ami van s akinek vau .— kétes vállatokba fektetjük. Hátha beüt! És rendszerint nem ütbe. Az a kevés, de örömmel konstatálhatóan egyre kiterjedő ipari vállalatunk, amely szilárd alappal bir, mind az alfánál kezdett. Sok minden s fokonkénti fejlődésre van vatirozva. Ismerek ma már 100 milliókat meghaladó vállalatot, mely 80 ezer márkával kezdette. Ánorillaias életet említettem. Tessék megfigyelni ! aki dolgozik, sokat dolgozik, aki a szórakozásban keresi „életét“, mértéket nem ismer ebben. Mértéktelen elosztás, jogegyenetlenség mind hozzájárulnak ahhoz a beteges és lázas élethez, ami nálunk folyik. Sokat költők, mert máskép nem vagyok senki (a hivatásoknak becsületes betöltése nem biztosit még közmegbecsülést), a fizetésből nem, lutja. Kát mód van a pénz megszerzéséhez! az adósságcsinálás és a — mellékfoglalkozás. Tessék sorra venni a lateine- reket, kezdve a vidéki közigazgatási hivatalnokokon fel végig mindenkin a legfelsőbbekig; nem igy vanre ? .Otthon baj van, ha nem mutatom magamajt minden ,héten legalább egyszer a Pannóniában. S egy vacsora e helyen 5 korpnán a(ul iáiig jut, mertj%csak. ném ehetem, úgy,.ezeket, ajbogy jól esnék nisz nem mágamnak vacsorázom itt — hanem másoknak : az ismerőseimnek és a — pincérnek, csakis megszólnak, ha nem eszek 2—3 fogást. Hát hogy furcsa ez és a sok más fizetésről! ? Itt, dehogy röstel bárki is „Belegtes Brödheit“ enni. Az egész vacsora summa-summarum sörrel, szivarral 1 márkánál alig több. S mi mindent kapni délben is potom olcsó pénzen. Szálloda, ellátás, lakás minden olcsóbb, mert reális, fokról-fokra való és nem hirtelen meggazdagodási vágy vezeti az embereket. A hiba azonban nemcsak az egyesekben van. A rendsor okolható sokban. Egy a sok egyet közül. Kolozsvárt van egy gyógynövényt tenyésztő állami kísérleti telep. Kitűnő szakemberek vezetik. S szivükön viselik, hogy a kísérletekkel nemzetgazdaságilag szolgálatot tegyenek. A kísérletezés kitünően bevállott. Olyan fényes eredményt értek el, ami kis gazdáinkkal egy szép jövőt sejtethetett, aztán tekintettel arra, hogy illő díjért sok millió'kerül ki az országból, berendeztek egy laboratóriumot és a tenyésztett növényeket fel is dolgozták. Pompás eredmény! Sikerülni fog jó csomó pénzt megmenteni. Hogy
